3 hozzászólás

• Gyula Bognar, Jr.

  2015 március 16
  2:11 du.

  Nem az én kutatásom, mellékelem: A viktor hazudik és agymosással butít sok százezer magyar embert a történelemben soha elő sem fodúlt, kitalált baromságaival.
  Kossuth és a rabszolga-felszabadítás (hiánya)
  2015. március 15., Szerző: Tokfalvi
  1. Kossuth ezt a beszédet az Ohio állambeli Columbusban, az állami törvényhozás épületének lépcsőjén mondta, Lincoln viszont nem lehetett a hallgatóság soraiban, ugyanis először 1859-ben járt itt. Ehelyett az Illinois állambeli Springfieldben volt – ekkor mint politizáló ügyvéd – a Kossuth ünneplését megszervező bizottság tagja. Arról azonban nincs feljegyzés, hogy Kossuth itt is előadta volna demokrácia-meghatározását.
  2. Annak, hogy Amerika egyes államaiban ragaszkodtak a rabszolgatartáshoz, semmi köze nincs a demokrácia meglétéhez vagy hiányához. Amerikában demokrácia volt, ezt elemezte igen részletesen távoli, fogadott névrokonom, Alexis de Tocqueville abban a művében, amelyet már a reformkorban lefordítottak magyarra, s amelyet a magyar forradalom és szabadságharc gondolkodó fői kézikönyvként forgattak, mert olyan világot írt le, minden veszélyével és csúfságával együtt, amilyenről idehaza csak álmodni lehetett. Egyébként éppen a demokrácia miatt maradhatott fenn a rabszolgatartás. Diktatúrában vagy császári rendelettel, mint Brazíliában, könnyebben és főként kevesebb vérrel lehetett volna megszüntetni. Abba, hogy az egyes államok demokratikusan fenntartják-e, a központi kormányzatnak nem volt beleszólása. A politikai vita egészen a polgárháború kitöréséig nem elsősorban arról szólt, hogy fel kell-e számolni a rabszolgaságot, hanem arról, amire a szövetségi jogkör kiterjedt: hogy lehet-e rabszolgatartás a még állammá nem vált nyugati területeken.
  3. A polgárháborút nem a rabszolgaság felszámolásáért indították, hanem az Unió egységének megvédésére, miután egyes rabszolgatartó államok kiváltak (nem mindegyik; Északon is voltak rabszolgatartó államok).
  4. Amikor Kossuth Amerikában járt, Lincoln nem volt a rabszolgatartás megszüntetésének a híve. Igazságtalannak és gazdaságilag károsnak gondolta, de az abolicionista (rabszolga-felszabadítást követelő) mozgalomról úgy vélte, csak súlyosbítja a rabszolgatartó rendszer bajait. Csupán 1864-ben állt ki a teljes rabszolga-felszabadítás mellett, éspedig nem erkölcsi, hanem alkotmányossági, ha úgy jobban tetszik, demokratikus megfontolásból. Lincoln ugyanis maga sem tartotta alkotmányjogilag tisztának,kedves Orbán Viktor, a saját elnöki rendeletét, amelyben stratégiai érdekből meghirdette a részleges rabszolga-felszabadítást (csupán a déli államok által ellenőrzött területekre terjedt ki, sem az északi rabszolgatartó államokra, sem az északiak által már katonailag ellenőrzött déli területekre). Csak akkor lehetett nyugodt, ha a viszonyokat alkotmánykiegészítés (alkotmánymódosítás) tisztázza. És mivel ehhez kétharmados többség kellett, és a Képviselőházban saját pártjának, a republikánusoknak nem volt kétharmados többsége, Lincoln ráhatással és meggyőzéssel elérte, hogy az ellenzéki demokraták egy része is rá szavazzon. Nem kellett volna fárasztania magát, hiszen ez már “béna kacsa” Kongresszus volt, és már megválasztották a következő, nagy republikánus többségű törvényhozást. Pár hónapon múlott volna, de Lincoln nem tudott várni a saját alkotmányjogi lelkiismerete megnyugtatásával. Ennyit arról, hogy ki taníthat demokráciát kinek.
  5. És végül: az abolicionisták bizony hiába kapacitálták az európai szabadsághős Kossuthot, “az akkori világ legnépszerűbb emberét”, hogy szálljon síkra a rabszolgatartás ellen. Egész amerikai körútja során nem tudtak kihúzni belőle semmilyen egyértelmű állásfoglalást. Kossuth fő szempontja ugyanis az volt, hogy támogatást szerezzen a magyar ügynek, amire az akkori (északi) elnök, Millard Fillmore szavakon kívül nem volt hajlandó, és ezért nem akarta elidegeníteni a déli államok gazdag elitjét. Utóbbi viszont így is túl radikálisnak találta Kossuthot, és szintén nem adott támogatást. Azaz Kossuth taktikai okból elhallgatta jobb meggyőződését, de ezzel sem taktikai célját nem érte el, sőt ártott neki, mert északon is sokan kiábrándultak belőle; sem pedig a jó ügynek nem használt tisztességgel. Ismét egy magyar hagyomány.
• Alex Schlesinger

  2015 március 16
  3:32 du.

  Valóban kabaré…vagy legalább is az lehetett volna, ha nem érezné a videó nézője, azt a mérhetetlen lelki pusztulást ahová az ország eljutott. A miniszterelnök olcsó demagógiáját elkeserítő volt hallgatni és ünnepi beszédnek elfogadni. Emlékezem gyerekkorom Március 15-i ünnepélyeire, amelyek hazafias érzelmekkel, bensőséges légkörben pártoskodások mellőzésével, jó érzéssel zajlottak le még a háború éveiben is. Amit most láttunk az egy felbolygatott méhkas hangulata volt,és még sok minden más egyébb, de mind messze távol a Nemzeti Ünnep légkörétől.
• Georgina Bojana

  2015 március 16
  5:11 du.

  (( 🙁 ))
  Végtelenül szomorúvá tett ez az egész katyvasz, amit ünneplésnek tituláltak. Szörnyűség, lelki nyomoronc volt az egész, úgy, ahogyan nem kellett volna, hogy megtörténjék.
  Mármint – az eredeti történet, a forradalom – is jobban végződhetett volna. De ha már akkor nem sikerült, legalább az emlékezés, no igen, annak kellene méltóbbnak lennie.
  No, ez sem sikerült.
  (( 🙁 ))
  G.B.