1944. június 7. A honvédelmi minisztérium titkos rendelete szerint a munkaszolgálatosokat hadifoglyokként kell kezelni. Ennek célja valószínűleg az volt, hogy az SS és magyar kiszolgálóik ne tartóztathassanak le munkaszolgálatosokat. A munkaszolgálatra újonnan behívottakat, és a már korábban mozgósított szakmunkásokat, mérnököket és műszakiakat hadifogolytáborszerű táborokban kellett elhelyezni a gyár vagy üzem közelében, ahol dolgoztatták őket. Ezeket az objektumokat drótsövénnyel vagy palánkkal kellett körülvenni, és éjjel-nappal őriztetni. A zsidók csak keresztény őrszemélyzet kíséretében hagyhatták el, és, ha kaptak is eltávozást, lehetőleg akkor is a táboron belül kellett tartani őket.

A déli órákban Berettyóújfalu zsidó lakosait, többnyire gyalogosan, csomagjaikat autókon és szekereken szállítva, csendőrkísérettel a téglagyárba gyűjtötték. A lakosság többsége passzívan szemlélte az eseményeket. A módosabb zsidó lakosokat már május közepétől elkezdték internálni.
A hatvani pályaudvarra befutó, szabadságról visszatérő munkaszolgálatosokat szállító vonatot Zöldi Márton a vezénylete alatt álló katonák által kísért, deportáltakat szállító szerelvényhez csatoltatta, így a munkaszolgálatosok is Auschwitz-Birkenauba kerültek.
Dr. Tóth Béla szegedi polgármester-helyettes jelentette, hogy a Gestapo az ő megkerülésével lépett fel követelésekkel a helyi zsidó tanács irányában – a főispán ezt úgy rendezte, hogy a későbbiekben a magyar közigazgatáson keresztül intézték a német igényeket. -Karl Ritter követ feljegyzést küldött Joachim von Ribbentropnak a Sztójay Döme és Wilhelm Keitel között előző nap folyt tárgyalásokról. Ebben hosszabban számolt be az 1. lovashadosztály frontra vezénylésének kérdéséről – Vörös János vezérkari főnök indítványozta, hogy írjanak levelet Horthy Miklós kormányzónak.

A szombathelyi rendőrkapitányság 2000 pengő pénzbüntetésre ítélte Győrffy Ernő szombathelyi biztosítási ügynököt, 1000 pengő pénzbüntetésre Grünfeld Kornélia zsidó könyvelőnőt, mert nem viselték a zsidócsillagot. 2000 pengő pénzbüntetést kapott Petschauer Irén kereskedő, aki nagyobb mennyiségű textilárut akart elvonni a bejelentési kötelezettség alól. – Győrben Kuster Emilt, a győri Hungária kávéház tulajdonosát 3 hónapi elzárásra és 8000 pengő pénzbüntetésre ítélték, mert Szabó Márton textilkereskedőnek 20.000 pengőjét elrejtette. Szabó Mártont öt hónapi elzárásra ítélték. Valamennyi elítéltet internálták.
Goldstein Izidor „szlovákiai zsidó beszivárgót” a büntetőtörvényszék Rád-tanácsa közokirat-hamisítás vádjával, nem jogerősen, nyolc hónapi börtönre ítélte.

1944. június 8. A kassai vasútállomáson áthaladtak a Désen bevagonírozott III., a Kolozsvári V.(1.784 fő), és a Marosvásárhelyi III. (1.163 fő) – Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények. A berettyóújfalui zsidókat, marhavagonokkal, a nagyváradi gettóba szállították, később onnan deportálták őket.
Az Eichmann-féle Sonderkommando jelentése szerint a deportáltak száma 24 nap alatt 92 szerelvényben elérte a 289.357 főt (naponta átlagosan 12.056 személyt, vonatonként átlagosan 3.145 főt). Edmund Veesenmayer távirata Joachim von Ribbentrop külügyminiszternek: Az eredetileg kb. 310 ezerre becsült összlétszám nem volt elérhető, mert a zsidók egy részét időközben a magyarok honvédelmi zsidó katonai munkaszolgálatra hívták be.

1944. június 9. A magyar hatóságok elfogták Szenes Hannát.
A kassai vasútállomáson áthaladt a Kolozsvárt bevagonírozott utolsó, VI., 1447 főt Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvény. Jaross Andor belügyminiszter rendeletet – 11.200/1944. VII. res. sz. – adott ki a rendőrség és a csendőrség állambiztonsági szolgálatainak egyesítéséről. Az egyesített szolgálatokat Ugray Gábor csendőr alezredes központi parancsnoksága alá helyezték.
Edmund Veesenmayer továbbított egy példányt a Hans Geschke által a letartóztatott magyar politikusok nyugati kapcsolatairól készített jegyzőkönyvből a német külügyminisztériumnak.

Kemény Gábor, a Nyilaskeresztes Párt tagja megbeszéléseket folytatott dr. Kurt Hallerral, a német követség munkatársával. Kifogásolta, hogy a Volksbund a magyarországi németek között az SS számára toboroz, állítólag figyelmen kívül hagyva az önkéntesség elvét.
„A honvédvezérkar főnökének bírósága” halálra ítélte Gábor Miklóst, aki egy építőipari cég tisztviselőjeként vasat és cementet adott el feketén, melyet egy vidéki repülőtér építkezéséhez utaltak ki. Az ítéletet még aznap végrehajtották a repülőtéren. Főnökét, a cég tulajdonosát, Giel Miklóst, akivel egyetértésben hajtotta végre tettét, életfogytig tartó fegyházra, a vevőket és közvetítőket, Grünwald Sándor zsidó vaskereskedőt 12 évi fegyházra, Mautner Artúr zsidó építészt két év fegyházra, Mautner Ferenc zsidó építészt kétévi börtönre ítélték.

1944. június 10. Mivel a francia ellenállási mozgalom elrabolt egy SS-tisztet, a Das Reich Waffen-SS hadosztály katonái megtorlásul elpusztították Oradour-sur-Glane francia falut, lakóit legyilkolták. A községet tudatosan nem építették újjá, romjait emlékhelyként tisztelik. 1944. június 10. Az Eichmann-nal kötött megállapodás értelmében a kolozsvári gettóból 388 zsidót Budapestre hoztak, hogy csatlakozhassanak a Kasztner-csoporthoz. Eddig a napig a III. zsidótlanítási műveleti zónában 51.829 zsidót szállítottak át 11 gyűjtőtáborba – a II. csendőrkerületben: Dunaszerdahely, Érsekújvár, Győr, Komárom, Léva, Székesfehérvár; VII. csendőrkerületben: Balassagyarmat, Eger, Hatvan, Miskolc, Salgótarján. A minisztertanács a „Weisz Manfréd ügybe” való határozottabb beleszólásról döntött. A belügyminiszter tájékoztatta a minisztertanácsot, hogy eddig a napig 400.000 zsidót deportáltak. Tárgyalták, többek között, a zsidók üzlethelyiségének hasznosításáról szóló rendeleteket.

1944. június 11. A kassai vasútállomáson áthaladt a Makláron bevagonírozott, 2794 zsidót Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvény.
Carl Danielsson budapesti svéd követ felajánlotta, hogy 300-400 magyar zsidó kivándorolhat Svédországba.
Gyűjtőtáborba kerültek Péchy Simon egykori szombatosnak és társainak leszármazottai. Bözödujfalu községben éltek és sokan közülük áttértek a zsidó hitre. A felszabadulás után nagyrészük kilépett a zsidó hitközségből, csupán 3 család maradt meg annak kötelékében. Ezeket, mintegy 40 személyt beszállították a marosvásárhelyi gyűjtőtáborba. Közülük 30 személy ígéretet tett arra, hogy visszatér a keresztény hitre, 10 személy azonban kijelentette, hogy nem hajlandó elhagyni a zsidó hitközséget. Ezért most internálták.

1944. június 12. A kassai vasútállomáson áthaladt három, Diósgyőrött, továbbá a Balassa-gyarmaton és Érsekújváron bevagonírozott zsidókat Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények.
Ózdon főszolgabírói rendelet az izraeliták értékeit „nemzeti vagyonnak” minősítette, amit elsősorban a bombakárosultak és hozzátartozóik segélyezésére kívánt igénybe venni, azonban ezt nem tartották be. Az MTI jelentése szerint ellenséges gépek támadást hajtottak végre az éjszaka folyamán „az egyik dunamenti ipartelep ellen”. Gépek átrepültek Budapest felett is, de a fővárosra csak világító bombákat dobtak.

1944. június 13. A kassai vasútállomáson áthaladtak a Hatvanban, Komáromban, Salgótarján-ban, Balassagyarmaton és Miskolc-Diósgyőrben bevagonírozott zsidókat Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények.

1944. június 14. Budapesten elhunyt Róth Miksa iparművész, üvegfestő, mozaik-készítő. Két testvére, Kálmán és Emánuel, Márta nevű nővérének fia, Elek Artúr (aki a Nyugat című folyóirat szerkesztője volt) ekkortájt lett a holokauszt áldozata. Ma már csupán az USA-ban élnek Róth leszármazottak: nővérének, Helénnek a gyermekei, valamint Miksa egyetlen unokája, Róth Erzsébet fia, Móczár Zoltán.

1944. június 14. Hatályba lépett az 1944. évi 2.150. M. E. sz. rendelet a zsidók üzlethelyisé-geinek hasznosításáról. Miskolcról egy transzport haladt át Kassán.
Június 5-én kellett volna Stern Jenő labdarúgóedzőnek munkaszolgálatra jelentkeznie, azonban, ehelyett, kerékpáron, Kosik László papírjaival, melyeket a tulajdonostól vett meg, Horvátország felé indult. A határon csurgói csendőrök gyanúsnak találták, feltartóztatták, Budapestről kértek információt. Stern Jenőt Budapestre szállították, és letartóztatták. Kosik László, és az iratok eladásában közvetítő Dabis János ellen eljárás indult. Sztójay Döme magánlevélben válaszolt Serédi Jusztinián hercegprímásnak a zsidókérdés rendezésével kapcsolatos levelére. A Hánoár Hácioni földalatti mozgalom hét aktivistája hamis keresztény igazolványokkal elindult Budapestről a román határ felé. A csendőrségi vonatellenőrzéseken átcsúsztak, végül a román határ előtti utolsó állomáson Mezőtelegden szálltak le. Itt fizetség ellenében átvitték őket a határon. Később elfogták őket, a temesvári, majd az aradi börtönbe kerültek, azonban, végül, Bukaresten keresztül valamennyien kijutottak Palesztinába.

1944. június 15. Miskolcról deportálták Szikszó és a Szikszói járás, többek között Szerencs zsidó közösségének megmaradt részét. Az itt összegyűjtött zsidók közül az utolsó pillanatban két új munkaszolgálatos-század részére kiemeltek, illetve a Borbély-Maczky főispán által mentesített orvosokon és gyógyszerészeken kívül mindenkit elhurcoltak. Áthaladtak Kassán a miskolci I., az érsekújvári és lévai zsidókat Auschwitzba deportáló vonatszerelvények.
Budapesten megkezdődött a zsidónak nyilvánított szerzők, többek között Bródy Sándor, Füst Milán, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc, Radnóti Miklós, Szomory Dezső, Sigmund Freud, Heinrich Heine, André Maurois, Stefan Zweig könyveinek bezúzása. Ünnepség keretében, melyről filmfelvétel is készült, 120 magyar és 130 külföldi zsidó származású szerző össze-gyűjtött 447 627 művét zúzták be. A rendezvényen Kolosváry-Borcsa Mihály és Kurt Brunhoff, a budapesti német követség sajtóattaséja elnökölt.
Ravasz László együttes fellépésre tett javaslatot Serédi Jusztinián hercegprímásnak a zsidók megmentéséért.
Kizárták a zsidó tagokat a Magyar Zeneszerzők Szövetkezetéből

1944. június 16. Áthaladtak Kassán a komáromi II.(2673 fő), a győri (2985 fő), Dunaszerdahely (2969 fő) és az érsekújvári zsidókat Auschwitz-Birkenauba deportáló vonatszerelvények. 05:00-kor megkezdődött a zsidók koncentrálása a IV. zsidótlanítási műveleti zóna (40.505 fő) hét gyűjtőtáborába – V. csendőr-kerület (21.489 fő): Bácsalmás, Kecskemét, Szeged, Szolnok; VI. csendőrkerület (19.016 fő): Békéscsaba, Debrecen, Nagyvárad. Derecske, Konyár, és a Debrecentől délre és délkeletre fekvő települések zsidó lakosságát, 2.819 főt, a már kiürített nagyváradi gettóba tömörítették.

Megjelent Budapest székesfőváros polgármesterének rendelete (147. 501/1944-IX.) a zsidók ún. „sárga csillagos” házakba költözéséről. 2.500 házat jelöltek ki a zsidók számára, és az érintetteknek öt napjuk volt az elköltözésre. A költözés során szállítóeszközökről maguknak kell gondoskodniuk.
A honvéd vezérkar főnöke azoknak a zsidó munkaszolgálatosoknak részére, akik tábori postán leveleznek 1944. július 1-től sárgaszínű válaszos levelezőlapot rendszeresített.
Hamvas Endre csanádi püspök a főispánnál, a miniszterelnöknél és a belügy-miniszternél tiltakozott a szegedi gettó lakóinak deportálása miatt. (Választ sehonnan sem kapott.)

1944. június 17. A Francia Nemzeti Felszabadítási Bizottság csapatai De Gaulle vezetésével megkezdték Elba szigetének elfoglalását. A hadművelet június 19-én fejeződött be.

1944. június 18. Életbe lépett Szász Lajos iparügyi miniszter 1944. évi 24. 200. Ip. Sz. rendelete a zsidók szabadalmi ügyvivői jogosítványának visszavonásáról.
Szegeden befejezték a zsidók elkülönítését.
Horthy Miklós kormányzót köszöntötte a Pesti Hírlap vezércikke 76. születésnapján.

1944. június 19. Krausz Miklós Svájcba küldte az auschwitzi jegyzőkönyv rövidített változatát és a magyar zsidóság sorsáról szóló beszámolóját. Szovjet csapatok áttörték a finn Mannerheim-vonalat a Karéliai-földszoroson.

1944. június 20. Angermayer SS-Hauptsturmführer a gettósítás utolsó napján adta át a szege-di zsidóság vezetőinek Szilágyi Ernő cionista vezető levelét, melyben 3000 ember kiválasztását kéri a gettó lakosai közül, elsőbbséget adva a többgyerekeseknek, a munkaszolgálatosok családtagjainak, és a prominens zsidók hozzátartozóinak. A levélhez csatoltak 160 „fontos” szegedi zsidó polgár Budapesten összeállított névsorát. Az összegyűjtött személyek június 30-án a Kasztner-vonat tagjaiként hagyták el az országot. Zöldi Márton 30 munkaszolgálatost fogatott le, akiket egy transzporthoz rakva Auschwitz-Birkenauba deportáltak.

Kincses Károly, a Zilahi Kereskedő Társulat elnöke javaslatot tett Szilágy vármegye főispánjának a zsidó boltokban talált áruk „igazságos” elosztására. 44 százalékot frontharco-sok családjai, 33 százalékot a katonai szolgálatot teljesítő személyek kaptak volna, végül 23 százalék jutott volna másoknak. Előállították a főkapitányságra Weldman Géza 48 éves volt részvénytársasági igazgatót, aki noha zsidó, nem viselte a sárga csillagot, hamis okmányokkal igazolta magát és álnéven lakott a fővárosban. Bevallotta, hogy többször utazott Szlovákiába, Kassára és más vidéki városokba is, mert nem bírta az olajos ételt. Ő ugyanis a rendes, magyaros házi kosztot szerette. Az okmányokat ezer pengőért vásárolta. A volt részvénytár-sasági igazgató ellen megindították az eljárást.

1944. június 21. A minisztertanács összevonta és katonai szervezetté nyilvánította a rendőrséget és csendőrséget. Este 8-ig minden zsidónak minősülő személynek a kijelölt lakóhelyek-re kellett költözni. A belügyminiszter döntése alapján a zsidók összeköltözésének határidejét meghosszabbították június 24-én éjfélig. Ennek oka, egyrészt, a kijelölések ellen érkezett kérelmek felülvizsgálatának időigénye, másrészt, mivel számos keresztény lakás volt a kijelölt házakban, a keresztények pedig nem volt kötelező az elköltözés, nem szabadult fel kellő mennyiségű lakás. Endre László belügyminisztériumi adminisztratív államtitkár jelentése a minisztertanácsnak: „A zsidóság mentésében, sajnos első helyen állanak a keresztény hitfelekezet minden rendű és rangú lelkészei. A közbenjárás soha ilyen nagy méretet nem öltött, mint éppen ma. A lelkészek a keresztény és felebaráti szeretetre hivatkozva végzik a zsidóság mentési akcióját.” Protestáns egyházfők közösen megfogalmazott, a deportálások ellen tiltakozó memorandumot nyújtottak át Sztójay Döme miniszterelnöknek.

1944. június 22. Battonyáról a Békéscsaba melletti Magyarbánhegyesre, az ideiglenes gettóba szállítottak 350 embert. Itt gyűjtötték össze Gyula, Békés, Elek és Endrőd zsidóságát is. A Központi Zsidó tanács kérvényt adott be Sztójaynak a zsidóság ügyében.
1944. június 23. Hódmezővásárhelyről 737 főt szállítottak át a szegedi téglagyári gettóba. Részlet egy akkori iratból: „A m. kir. államvasutak hódmezővásárhelyi állomásfőnöksége által benyújtott szállító-lajstromból megállapítom, hogy Hódmezővásárhelyről toloncúton Szegedre elszállított 737 zsidó egyén után (2,10 P/fő) összesen: 1547 pengő 70 fillér szállítási költség merült fel, melynek kiutalását a m. kir. államvasutak megbízottja kéri”.

Rendelet a zsidó anyakönyvek beszolgáltatásáról (8200/1944.V.K.M.
A Budapesti Rendőrfőkapitányság rendelkezései: zsidók lakásukat csak 14-17 óra között hagyhatják el, látogatót nem fogadhattak, parkban, sétatereken nem tartózkodhattak, zsidót nem zsidó lakásba befogadni internálás terhe mellett tilos volt.
Életbe lépett az 1944. évi 2. 250. M. E. sz. rendelet. Zsidó orvos csak zsidó személyt gyógykezelhetett, de ez nem vonatkozott az elsősegély-nyújtás esetére és a honvédelmi munkakötelezettségre. Zsidó orvos köteles volt névtábláját sárga csillaggal megjelölni. Az orvosi kamarába zsidót felvenni tilos, a korábbi kamarai tisztséget és kamarai választójogot nem gyakorolhatták.

1944. június 24. Abony, Jászkarajenő, Nagykőrös, Törtel, Soltvadkert zsidóságát (1300 fő) Kecskemétre szállították. Befejeződött a budapesti zsidó lakosság összeköltöztetése „31×31 cm-es, fekete alapon 30 cm átmérőjű kanárisárga csillaggal” megjelölt házakba. A minisztertanács könnyítéseket léptetett életbe a zsidónak minősülő, de keresztény vallású személyek számára. A minisztertanács összehívásának oka, Sztójay Döme elmondása szerint, hogy a zsidókérdés külpolitikai kérdés lett. A Svéd Vöröskereszt is megmozdult, illetve a törökök is állítólag ajánlatot tettek, hogy hajlandók „pár száz zsidót kiszállítani Palesztinába”.

1944. június 25. Szegedről 2878, Debrecenből 2286 fővel indult transzport Auschwitzba. Áthaladt Kassán a debreceni gettóból indított első transzport Auschwitz irányába. XII. Pius pápa üzenetet intézett Horthy Miklóshoz az üldözöttek védelmében.
Brit repülőgépek Budapestet támadták. A bombázásnak 89 halott és 158 sebesült áldozata lett. Az Auschwitz-Birkenauba gőzerővel folyó deportálások miatt II. Pius pápa üzenetet küldött Horthynak, amelyben utalt a deportálások leállításának szükségességére.

Szombatról vasárnapra virradóra Jaross Andor belügyminiszter rádióbeszédet intézett az Egyesült Államokban élő magyarsághoz. Ebben azt hangsúlyozta, hogy, ellentétben a hozzájuk valószínűleg eljutó hírekkel szemben, Magyarországon nyugalom volt, a győzelmi tudat megingathatatlan, az invázióban csak a szövetséges haderőre mérendő döntő vereség lehetőségét látták.

A Weiss Manfréd-vagyont az SS kezelésébe adó szerződés alapján a Weiss és Chorin család 32 tagja a Lufthansa különgépén Lisszabonba érkezett.

1944. június 26. Szegedről 3199 fős transzportot Auschwitz helyett Srasshofba irányították, az ide került zsidók többsége életben maradt. Roosevelt amerikai elnök a svéd követségen keresztül Budapestre juttatott jegyzékében fegyveres megtorlást helyezett kilátásba, ha nem függesztik fel a deportálásokat. Horthy Miklós kormányzó a koronatanács ülésén követelte a deportálások leállítását. A koronatanács ülése után kivették Endre László kezéből a zsidókérdés irányítását, államtitkári beosztását egyelőre még megtarthatta.

Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Budapest, Veszprém és Bécs térségében. Az amerikai csapatok elfoglalták Cherbourg kikötőjét.

1944. június 27. Áthaladt Kassán a debreceni második, a kecskeméti első, a békéscsabai és a nyolcadik nagyváradi transzport Auschwitz-Birkenauba. Baky László belügyi államtitkár parancsára 1600 csendőr érkezett Budapestre a fővárosi zsidóság deportálásának lebonyolítására. A deportálásokat ekkor már ellenző és puccstól tartó Horthy a csendőrök leszerelésére egy páncélos és egy gyalogsági ezredet rendelt Budapestre. Baky meghátrált, és a csendőrség július elején kivonult a fővárosból.

1944. június 28. Szegedről a III. deportálási szerelvény 1684 fővel egyenesen Strasshofba indult. Ám Budapesten az utolsó „kivételezett” kocsiban utazó 66 fős csoportot lekapcsolták. Ezeket az Aréna úti zsinagógában kialakított gettóba szállították. A nagyon beteg Löw Immánuelt már nem tudták továbbvinni, ő a Wesselényi utcai Zsidó Kórházban 91 éves korában elhunyt. A 66 „kivételezett” közül végül 12 fő Svájcba jutott. Áthaladt Kassán a Bácsalmásról indult transzport Auschwitz Birkenauba.

Cordell Hull, az USA külügyminisztere figyelmeztette a magyar kormányt a zsidó-ellenes intézkedések várható következményeire.
Bárciházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár ellen, szentendrei villájában, merényletet kíséreltek meg. Az akció része lehetett a kormányzó ellen tervezett puccskísérletnek, melynek során Baky László időközben megkezdte a csendőri erők Budapesten és környékén való összevonását.

1944. június 29. Áthaladt Kassán a szolnoki (2038 fő), a második kecskeméti (2790 fő), és a harmadik debreceni (3026 fő) transzport Auschwitz Birkenauba. Horthy Miklós feladta addigi passzivitását, vezetésével koronatanácsot tartottak, melyen felvetette Endre László és Baky László felelősségét. Serédi Jusztinián hercegprímás e napra egy pásztorlevél felolvastatását tervezte a katolikus templomokban, azonban az akciót leállíttatta, miután Sztójay Döme késznek mutatkozott bizonyos engedmények tételére a deportálások kérdésében. Az Igazság-ügyminisztérium az enciklika szövegét lefoglalta. Hain Péter, a BM politikai rendészeti osztályának vezetője közölte Vajna Gáborral, hogy a Belügyminisztériumban az állambiztonsági szervek megbízottainak, állambiztonsági tiszteknek a részvételével megbeszélést tartottak, melyen arra az álláspontra jutottak, hogy a Nyilaskeresztes Párt puccsot tervez Horthy Miklós kormányzó ellen. Budapest jelenlegi XVI. kerületében a rendőrök június 29-én körülfogták az összes zsidóházat és 30-án csendőrök kíséretében gyalog vonult a gettók zsidósága Rákosszentmihályra, majd onnan kihajtották őket Rákosrendezőre. A csendőrök előzőleg megfosztottak őket összes értéktárgyaiktól, pénzüket is elrabolták. Itt bevagonírozták és Budakalászra szállították a négy község zsidó lakosságát.

Békásmegyer és a Budakalász határában lévő téglagyárban rendezték be a VI. deportálási zóna másik koncentrációs központját. Június utolsó és július első napjaiban oda került Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld és Cinkota zsidósága is. A téglagyárban rettenetes körülmények uralkodtak, az 50 főnyi, Almássy (vagy Almási) őrnagy vezette, részben Debrecenből ide vezényelt csendőralakulat és körülbelül 10 főnyi SS legénység a fogvatartottakkal brutálisan bánt, s gyilkosságok is előfordultak. A csendőrök itt is elsősorban értékek után kutatva kínozták, ütlegelték a zsidókat. A zsidók többsége fedél, élelem nélkül, a legelemibb tisztálkodási lehetőségektől is megfosztva töltötte napjait.

1944. június 30. Keszthelyről a zalaegerszegi gettóba szállítottak 700 embert. V. Gusztáv svéd király táviratban fordult Horthy Miklóshoz a zsidók védelmében. A „Kasztner-vonat” elhagyta Budapestet, a Columbus utcai táborból csatlakozott hozzájuk a kolozsvári csoport, melynek tagjait Léb Zsigmond javaslata alapján a kolozsvári gettó vezetői – Fischer József, Marton Lajos, Danzig Hillél, Kertész Jenő, Weiss Sándor – választották. Utasai bergen-belseni kitérővel épségben megérkeztek Svájcba. Jaross felmentette Endrét és Bakyt a zsidóügyek intézése alól, de továbbra is államtitkárok maradtak. Edmund Veesenmayer távirata Joachim von Ribbentropnak: „A tervezett akciót el kellett halasztani…Végül is a kormányzó, a budapesti zsidó vallásúak kivételének fenntartásával, azzal a megszorítással járult hozzá az akció végrehajtásához, hogy arra ne a jelen pillanatban, hanem valamivel később, az utolsó vidéki zóna után kerüljön sor. Az akció így tíz nappal elhalasztva; egyidejűleg megkezdődött a koncentrálás az utolsó, V. vidéki zónában (Budapest kivételével a Dunától nyugatra). Fővárosi akció megkönnyítésére hamarosan következik a koncentrálás az I. csendőrparancsnokság körletében, Budapest távolabbi külvárosaiban.”

Általános, sikeres sztrájk Koppenhágában a németek zsidóellenes rendelkezései miatt.

1944. július 1. Bonyhádról a pécsi gettóba vittek 1180 embert. Ugyanide került Bátaszék, Kéty, Kisvejke, Tevel és Zomba zsidó lakossága. Vajna Gábor felkereste a Hűség Házában Kovarcz Emilt, a pártszervezés vezetőjét, hogy érdeklődjön a tervezett puccsról, aki megnyugtatta, hogy nem készülnek semmiféle puccsra. Ezután Vajna Gábor az általa megtudott információkat jelentette Szálasinak. Utóbbi magához kérette dr. Kurt Hallert és elmondta, hogy pártjának semmi köze a puccshoz, és ismertette egy koalícióban való részvételének feltételeit. A pártvezetőt láthatóan aggasztotta a tervezett puccs, azonban német tárgyalópartnerétől nem tudott meg semmi számára megnyugtatót.

1944. július 1.-23. Az USA Bretton Woods nevű helységben 44 ország képviselőinek részvételével megrendezett konferencia határozatot hozott a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank) létrehozásáról 7,6 milliárd dollár tőkével, és a Nemzetközi Valutaalap megteremtéséről 7,3 milliárd dollár tőkével.

1944. július 2. Újpestről Budakalászra szállítottak 3500 zsidót, ezzel Újpest 14 ezres zsidó lakossága mind a budakalászi gettóba került, innen deportálták őket néhány nap múlva. Kőszegről Szombathelyre szállították az ott összegyűjtött, köztük Perenye, Nagycsömöte, Kőszegszerdahely, Bozsok zsidó lakosságát.
A szövetséges légierő több mint 620 bombázóval nappali légitámadást intézett Budapest és Győr ellen. Német-magyar megállapodás lehetővé tette magyar munkaszolgálatosok felhasználását a bori rézbányákban.

1944. július 3. A sárbogárdi gettóból 300 helyi zsidót és Alap, Cece, Igar, Kalóz zsidó lakosságát a Kaposvári gettóba szállították, majd néhány nap múlva onnan Auschwitzba. Szovjet csapatok felszabadították Minszket. A Francia Nemzeti Felszabadítási Bizottság átalakul a Francia Köztársaság Ideiglenes Kormányává. Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Szeged térségében. Burton Yost Berry isztanbuli főkonzul Cordell Hull külügyminiszternek címzett táviratban számolt be „biztos budapesti forrásból” származó információjáról, miszerint Sztójay Döme Adolf Hitlernél tett látogatása során teljes szuverenitást kért Magyarország számára. Ugyanakkor Sztójay igyekezett elismertetni az új svédországi, svájci, portugáliai és spanyolországi magyar követeket az érintett kormányokkal, azt állítva, hogy Magyarország teljes szuverenitást élvezett.

Forrás: Emberbarát/ Nagyfuvaros u-i Zsinagóga hetilapja