1944. augusztus 12. Vörös János vezérkari főnök kijelentette, hogy a kormányzó a zsidókérdést a magyar hatóságok akaratának megfelelően kívánja megoldani. Kovarcz Emil lakásán felkereste Rajniss Ferencet, a Magyar Megújulás Pártjának egyik vezetőjét. Rajniss támadta a miniszterelnököt, akit aljasnak, kétszínűnek, tehetetlen öregembernek titulált, Baky Lászlót, Pálffy Fidélt, Rupprecht Olivért, Ruszkay Jenőt, Jurcsek Bélát, Bonczos Miklóst, Jaross Andort, sőt, még Horthy Miklóst is, és, természetesen, a kormányzó körül lévő klikket. Többségüket a németek kiszolgálójaként, alkalmatlan, haszonleső emberként állította be. Kovarcz kérdésére elismerte Imrédy Béla zsidó származását, de az adott helyzetben nem kívánja magára hagyni. Imrédy háttérbe vonulása esetén ő lehet a párt vezetője. Dicsérte Szálasi Ferencet előrelátásáért, hogy nem vett részt a politikai csatározásokban, és kijelentette, hogy a Nyilas-keresztes Párt vezetőjének sokkal komolyabb programja van, mint azt sokan hiszik.

1944. augusztus 13. Az Őslakó írta: „Munkács városához is körirat érkezett a honvédelmi minisztériumtól, melynek alapján fel fogják szólítani a bortermelőket, hogy adjanak bort a vitézül harcoló honvédeinknek.” Vattay Antal lett a kormányzói kabinetiroda élén Dálnoki Miklós Béla utóda.

1944. augusztus 14. Amerikai vadászgépekkel vívott harcban elesett Molnár László hadnagy, aki az egyik legeredményesebb magyar pilóta volt a lelőtt gépeket tekintve.
A 4. német hegyi-hadosztály, mely a Kárpátok előterében vívott harcokban vett részt, tartalékba került.

1944. augusztus 15. Veesenmayert hazahívták, hogy felelősségre vonják a magyar belpolitikai helyzet miatt.
Az USA külügyminisztere táviratot küldött a Nagy-Britanniába delegált nagykövetnek, melyhez csatolták a július 26-ra datált, „Javasolt megadási feltételek Magyarország számára” című dokumentumot
Theodor Hoesl Grell SS-Hauptsturmführer, a német Külügyminisztérium zsidó ügyekkel megbízott képviselőjének feljegyzése: „Ma reggel…Wöhrn hauptsturmführer kereste fel dr. Brandtot a magyar zsidók kiutazási engedélyeinek ügyében. Utalt arra, hogy Eichmann különleges bevetési kommandójának jelentése szerint a birodalomba irányuló, augusztus 20-án újból kezdődő zsidószállítások egyáltalán nem zárják ki, hogy a budapesti német követség lehetővé tegye magyar zsidók kiutazását Románián keresztül Palesztinába. Tekintettel az éppen Romániával szemben támasztott követelésünkre, hogy akadályozza meg a zsidók palesztinai kivándorlását, valamint a Palesztina-kérdésben a nagymuftival szembeni magatartásunkra, itt célszerűnek látják, ha a Budapestre adott 1944. július 10-i utasítást a birodalmi Bizton-sági Főhivatal kérése értelmében kiegészítve, biztosítjuk a kitűzött célt – hogy az érdekelt zsidók Palesztina helyett Svédországba vagy Svájcba vándoroljanak ki.”

1944. augusztus 16. Vörös János vezérkari főnök végül beleegyezett, hogy augusztus 20-án Heinz Guderianhoz utazzon.

1944. augusztus 17. A minisztertanács döntését követően az SS megszerezte a Weiss Manfréd Művek feletti jogi ellenőrzést.
Edmund Veesenmayer visszatért Magyarországra.
Az első hadsereg alárendeltségéből kivonták a 349. német vadászhadosztályt.

1944. augusztus 18. Bosnyák Zoltán és Endre László a Zsidókérdéskutató Magyar Intézet javára való adakozásra szólította fel a megyei és városi közhivatalnokokat.

1944. augusztus 19. Felkelés tört ki a német megszállók ellen Párizsban.
Veesenmayer távirata a német Külügyminisztériumnak: „… A magyar belügyminiszter közölte Eichmann obersturmbannführerrel, hogy a magyar kormány, a kormányzó hozzájárulásával, f. hó 25-én megkezdi a zsidók kitelepítését Budapest területéről. Bár a kormányzó csak korlátozott számú zsidó kitelepítéséhez járult hozzá, a kormány mégis elhatározta, hogy minden zsidót kitelepít, kivéve az 1941. január 1-e előtt kikeresztelkedett és már elkülönített, valamint egyéb kivételezetteket, így pl. azt a háromezer főből álló csoportot, amelynek kivételezettségét a kormányzó személyesen rendelte el. A terv szerint koncentrálásuk augusztus 25-én kezdődik, 3 táborba. A hat vonatból álló első szállítmány 20 ezer zsidóval augusztus 27-én indul, azt követően napi három vonat szállít 9000 zsidót. A koncentrálást kizárólag a külön erre a célra összevont magyar csendőrség végzi. A követség a magyar Külügyminisztériumtól még nem kapott hivatalos tájékoztatást. Ennek ellenére óvatosságból már most kérek hozzájárulást az annak idején engedélyezett csoportok kiutazásához.”

1944. augusztus 20. A Kárpátok előterében megindult a szovjet hadsereg Iaşi-Kisinyov offenzívája. A hadművelet gyors sikere nyomán augusztus 23-án Románia kapitulált.
Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Budapest és Szolnok térségében.
E naptól kezdve a 16. gyaloghadosztály alárendeltségében bevetésre került a júliusban Beregszászra szállított ejtőernyős-zászlóalj, mely a Toronyai-hágó védelmében hajtott végre ellentámadásokat. A hadsereg ereje azonban, Románia átállása után kritikus szintre esett vissza…

1944. augusztus 21. Megjelent a 3040/1944. Me. sz. rendelet, mely foglalkozott a kormányzói mentesítéssel is.
Angelo Rotta pápai nuncius, Carl Ivan Danielsson svéd követ, Carlos Braquinho portugál, Angel Sanz Briz spanyol és Antoine I. Kilchmann svájci ügyvivő jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, melyben erélyesen tiltakoztak embereknek faji megkülönböztetés alapján való üldözése és „halálba küldése” ellen. A keresztény civilizáció nevében kérték, ne legyen több deportálás. A semleges államok követségeinek megmozdulását a német fellépés által megrémített zsidó közösség vezetői vetették fel Carl Lutznak és Raoul Wallenbergnek, és Angelo Rotta készítette elő. Eredményeképpen a 25-ére tervezett deportálás elmaradt.

1944. augusztus 22. Horthy Miklós úgy döntött, hogy a helyén hagyja Sztójay Döme kormányát.

1944. augusztus 23. Románia kiugrott a német szövetségből.

1944. augusztus 24. Feloszlatták az összes pártot. Eichmann eltávozott Magyarországról. Veesenmayer távirata a német Külügyminisztériumnak: „A magyar belügyminiszter imént közölte Eichmann obersturmbannführerrel, hogy korábbi nyilatkozatával ellentétben, a kormányzó parancsára most azt az utasítást kapta, kezdje meg f. hó 28-án a budapesti zsidók koncentrálását öt nagy táborba, amelyek a város területén kívül létesítendők; anélkül, hogy e táborokból az elszállítás birodalmi területre tervbe lenne véve. Eichmann erről a birodalmi Biztonsági Főhivatalnak jelenést tett azzal a javaslattal, hogy miután itt feleslegessé vált, különítményével együtt rendeljék vissza..”
Hajnalban, 4 óra 30 perckor a nyilas vezetők megjelentek a német követség Úri utcái épületében, és felajánlották szolgálataikat egy, a romániaihoz hasonló fordulatot megelőző puccsra. Veesenmayer időt kért Horthy Miklóssal való tárgyalásai miatt, majd, miután meg-nyugodott a kormányzó céljait illetően, elutasította az ajánlatot. Táviratban Budapestre rendelték Lakatos Géza vezérezredest.
Veesenmayer a német Külügyminisztériumnak küldött másik távirata: „Kormányzó ma déli 12 órára magához kéretett. Először azt közölte, hogy ma éjjel az ő elnökletével minisztertanácsot tartottak. Ott tudtul adta megmásíthatatlan elhatározását, hogy hűen kitart a birodalom mellett, bármi következzen is. Majd arra utalt, évek óta emlékeztette a Führert, hogy a románok mindig árulók voltak, és hogy mostani árulásukat is előre látta. Ezért nem lepik meg a legutóbbi romániai fejlemények. Minden még rendelkezésre álló honvédcsapatot az arcvonalra dob, mert biztosra veszi a románok támadását Erdély ellen. A Magyarországon tartózkodó német végrehajtó szervek visszavonására irányuló kérelmétől elállt. Tudtomra adta, számol azzal, hogy Bulgária rövidesen leválik, és kifejezte reményét, hogy a német hadosztályoknak sikerül délkeleten idejekorán új védelmi vonalat kiépíteniük, és ebben egy valószínű déli partraszállásra is tekintettel lesznek. Bármi következzék is, feleségével együtt a Várban marad; ezzel szemben óvatosságból már most kér átutazási engedélyt menye és unokája részére Svájcba, mert nem akarja őket az oroszoknak kiszolgáltatni. De csak akkor él vele, ha komoly veszély fenyegetne, hogy az oroszok elérik Budapestet. A zsidókérdéshez megjegyezte, néhány napon belül megkezdi a zsidók eltávolítását Budapestről, akiket a városon kívül fekvő táborokban gyűjtenének össze. De lelkiismeretével továbbra sem egyeztetheti össze, hogy azoknak a birodalomba történő deportálásához hozzájáruljon, és ehhez megértést kér a Führertől. De hajlandó a zsidókat gyökerestől kiirtani, ha azok a legcsekélyebb disznóságot elkövetnék; Megbízható forrásból közben arról értesültem, hogy az itteni nuncius a pápa megbízásából a kormányzónál járt és közölte, a pápa szavatosságot vállal, hogy amíg az itt maradt zsidókat nem deportálják a birodalomba, nem kerül sor Budapest bombázására. Számos itteni barátunk helyesli a kormányzó intézkedéseit a zsidókérdésben, mert a pusztító bombatámadások miatt páni félelem uralkodik a nép széles köreiben.”

1944. augusztus 25. Komoly Ottóval folytatott beszélgetést Mester Miklós, vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár.
A Sztójay Dömét helyettesítő Reményi-Schneller pénzügyminiszter vezetésével minisztertanácsot tartottak. Úgy döntöttek, hogy a németek vonuljanak be Dél-Erdély védelmére, míg a magyar csapatok az akkori országhatárokat védjék. A minisztertanácson ismét felmerült annak az esélye, hogy az angolok megszállhatják az országot – egy, az Adriai-tenger partján történt partraszállás után -, és, hogy ennek bekövetkeztéig kell feltartani a szovjet csapatokat. Eközben Budapestre érkezett Lakatos Géza vezérezredes, és megbeszéléseket folytatott Bethlen Istvánnal a kialakult helyzetről. Az új kormány elé 3 célt tűztek ki: a kiugrás előkészítését, az állami szuverenitás visszaállítását, a zsidó-üldözések leállítását.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: Rádió… Svájci hír szerint Horthy le akar mondani, a magyar kormány átalakítás előtt, német SS és Wehrmacht szállta meg a hidakat és középületeket, a német Bund tagjait felfegyverzik. Szépen nézünk ki. Ezek teljesen eladták az országot a németeknek és utána meg fognak lógni.”
Veesenmayer távirata von Ribbentrop külügyminiszternek: „Winkelmann SS obergruppenführer most közli távbeszélőn, hogy ma éjjel három órakor géptávíró útján kapta meg az SS birodalmi vezető parancsát, amely azonnali hatállyal legszigorúbban megtiltja magyar zsidók bárminő deportálását a birodalomba”.

1944. augusztus 26. Charles de Gaulle tábornok bevonult a felszabadított Párizsba.
Hitler parancsot adott a Balkán kiürítésére.
A bolgár kormány bejelentette, hogy országa „visszavonul a háborúból” és semleges politikát készül folytatni.
Lakatos Géza vezérezredes tárgyalásokat kezdett Veesenmayerrel leendő kormányának összeállításáról.
Petrov vezérezredesnek, 4. Ukrán Front parancsnokának kérésére engedélyt adtak a Magyarországra a Kárpátokon keresztüli betörést célzó hadműveletek beszüntetésére. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Bulgária kilépett a háborúból, németeket lefegyverezte. Nálunk még nincs döntés. Új kormány jön, de vajon milyen? Okos emberre volna most szükség.”

1944. augusztus 27. A szovjet csapatok átlépték a magyar határt az Ojtozi –szorosban.
A Reggeli Magyarország cikkéből: „Az élelmiszer- és vegyeskereskedelmi szakma miniszteri biztosa felhívja azokat a szakmabeli budapesti nagy- és kiskereskedőket, szatócsokat, akik a lezárt zsidó üzletekben lévő áru- és anyagkészletekből, valamint berendezési és felszerelési tárgyakból vásárolni szándékoznak, hogy igényüket már ez idáig benyújtott igénylésükre – legkésőbb szeptember hó 4-ig jelentsék be…”
Megkezdődött a labdarúgó nemzeti bajnokság ’44-45-ös évadja.

1944. augusztus 28. Horthy táviratában megbízta báró Bakach- Bessenyei György volt svájci magyar követet, hogy vegye fel a kapcsolatot a szövetségesekkel.
A szovjet 18. hadsereg megkerülte és egy részén lerohanta a Tatár-hágót védő kőrösmezői támpontrendszert. Bár a magyar vezérkar minden nélkülözhető erőt a Nagyváradnál folyó harcokhoz csoportosított, és azoknak sikerült is a helyzetet bizonyos mértékig stabilizálni, a szovjet erők a város széléig jutottak. Ekkor a Tordától ideszállított 23. német páncéloshadosztály ellentámadása visszadobta őket.
Cordell Hull, az USA külügyminisztere John Gilbert Winant londoni nagykövetnek küldött táviratában közölte, hogy a lehető leghamarabb adják át Olaszországban Náday István vezérezredesnek Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA képviselői a fegyverszüneti feltételeket.

1944. augusztus 29. Horthy Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnökké. Az új kormány bár nem érvénytelenítette a zsidórendeleteket, elutasította a budapesti zsidóság deportálását. A Lakatos-kormány hivatalosan a háború folytatása mellett foglalt állást, Horthy utasítására megkezdődtek a titkos előkészületek a háborúból való kilépésre.
Kitört a Szlovák nemzeti felkelés Besztercebányán.

1944. augusztus 30. Veesenmayer távirata von Ribbentrop külügyminiszternek: „Az új kormány tegnapi eskütételét minisztertanács-ülés követte. Fő tárgya a budapesti zsidók kitelepítése volt. Elhatározták az akció azonnali megindítását. Zsidók összegyűjtése szeptember 1-én, elszállításuk szeptember 2-án kezdődik. Ma felkerestem Sztójayt, aki arra kért, közöljem a birodalmi külügyminiszter úrral, hogy mihelyt körülményei lehetővé teszik, részletesen ír a Führernek és a birodalmi külügyminiszter úrnak. Az új kormánnyal kapcsolatban megjegyezte, hogy Lakatos lényegében kitart az eddigi kormány irányvonala mellett. Bárdossy magatartása felháborította. Megígérte, hogy az új miniszterekkel folytatandó tárgyalásaival mindenképpen támogatni fog. A kormányzó tegnap délután fogadta Szálasit. Figyelmeztette őt, hogy befolyásolja követőit a feltétlen nyugalom és rend fenntartására, és sejttette, hogy meggyőződése szerint ez a háború már csak rövid ideig tart, és azt megnyerni már nem lehet. De eltökélte, mindenképpen távol tartja a bolsevista káoszt Magyarországtól.”

1944. augusztus 31. A Budapesti Rendőrfőkapitányság jelentése szerint Románia átállásának „… hatása meglehetős rombolást idézett elő a lelkekben…, mert kérlelhetetlenül a magyarság elé vetette a román példa esetleges követésének kísérletét.”

1944. szeptember 1. E naptól azok a megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók, akik különleges szabad mozgást biztosító igazolvánnyal nem rendelkeztek, naponta csak 12 és 17 óra között közlekedhettek.

1944. szeptember 2. A finn parlament jóváhagyásával Finnország kormánya megszakított minden kapcsolatot Németországgal és beszüntetett minden harctevékenységet a Szovjetunió ellen. Magyarországon a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság elrendelte a zsidó tanulók kitiltását a katolikus iskolákból. Török Sándor író, a Zsidó Tanács és a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének egyik vezetője ismertetett Komoly Ottóval egy dokumentumot arról, hogy 8 nappal korábban a magyar kormány megegyezett a német kormánnyal, miszerint utóbbi átveszi a zsidókat, és munkára Németországba viszi őket. Komoly Ottó arra a következtetésre jutott, hogy ezen dokumentumok témája egy terv volt, ami alapján a megmaradt magyarországi zsidóságot – ez akkor lényegében a budapesti zsidóságot jelentette – külön magyarországi gyűjtőtáborokban helyezték volna el, „hogy eleget tegyenek a németeknek”, ugyanakkor megakadályozzák deportálásukat Németországba.
Elfogadták Baky László lemondását a belügy-minisztérium politikai államtitkári posztjáról.
Az amerikai külügyminiszter a Nagy-Britanniába delegált amerikai nagykövetnek – John Gilbert Winant – küldött táviratában a semleges államok fővárosaiban lévő diplomáciai missziók jelentéseiről számolt be, miszerint Horthyval vagy más vezetőkkel kapcsolatban álló magyar tisztviselők és magánszemélyek keresték meg őket, hogy Magyarország megadásának feltételeiről tárgyalásokat kezdeményezzenek.

1944. szeptember 3. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Lakatos rádióbeszédet tartott. Finnekről vegyünk példát, mondta. – Finnek pedig bejelentették, hogy Németországgal megszakítják a diplomáciai összeköttetést, s szeptember 15-ig ki kell vinni csapataikat. Ezt a példát követni kellene, de ennek látszata sincs meg.”

1944. szeptember 4. Finnország beszüntette a háborút a Szovjetunió ellen. A szövetséges csapatok elfoglalták Antwerpent, az 5000 zsidó lakosból csupán néhányan élték meg ezt a napot.

1944. szeptember 5. A Magyarország című lap felhívásából: „Munkástestvér! Akarsz-e te is Németországban dolgozni? A magyar hatóságok engedélyével Németországban való munka-bevetés céljára ipari munkásokat keresünk…”

1944. szeptember 6. A Budapesti Közlönyben megjelent Baky László lemondása a belügyminisztérium politikai államtitkári posztjáról.
Komoly Ottó naplóbejegyzése, melyben a Mester Miklóssal, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkárával folytatott beszélgetését idézte fel: „Egy kissé furcsának érzem azt, ha arra gondolok, hogy a zsidóság vezetői a zsidóságot fenyegető veszélyek között a saját vagyoni helyzetük megszilárdítására gondolnak.” E gondolatok ahhoz kapcsolódtak, hogy a Magyar Zsidók Központi Tanácsának vezetői, dr. Pető Ernő, dr. Wilhelm Károly és Stern Samu, a deportálások leállítása, és a veszély ideiglenes enyhülése idején felkeresték Mester Miklóst, hogy tulajdonuk mentesítését kérjék a hatályban lévő zsidóellenes intézkedések alól.

Forrás: Nagyfuvaros utcai Zsinagóga által megjelentetett EMBERBARÁT nevű hetilap