Azért a brókerbotránynak is meg lehet a maga bája. Bár egyelőre nagyjából az lehet az érzésünk, hogy egy uszodányi gennyben zajló iszapbirkózás zajlik. Azért még meg lehet a maga bája. Majd egyszer. Úgy száz év múlva. Amikor már senki nem fog a napi kínlódásokra emlékezni. S azok a gyermekek is nagyszülőkké válnak, akik most szívnak a botrány következtében bejelentett számlazárlatok.

Mert azért a történethez az is hozzá tartozik, hogy például az elesettebb rétegeken segítő Igazgyöngy alapítványt is szügyig nyomják az iszapba. De az Emmi szerint alighanem úgy kell nekik. Ez még akkor is igaz, ha valami alamizsnát mégis pottyantanak. Miért nem az elittel foglalkoznak. Esetleg sportakadémiák felvirágoztatásával. Az olyan brókeres, meg kormányfős hobbi. Az elszegényedett régiókkal való bánásmód tekintetében kérhetnének szaktanácsot a Jobbiktól. Ha odáig mégsem süllyednének, akkor ott van néhány, alig kevésbé diszkriminációpárti politikus a kormánypárti holdudvarban. De, az említett alapítványokon túlmenően, az önkormányzatok számlái sem az emberektől elrugaszkodott absztrakciók.

Eközben azt hallgatom, hogy Orbán Viktort az életösztön hajtotta, amikor a minisztériumok pénzét azért csak kimentették a Quaestor-bedőlés előtt. Még jó, hogy van a kormányfőben életösztön. Mire is menne az ország nélküle? Még a végén az is előfordulhatott volna, hogy a tényleg keményen dolgozó kisemberek pénze, legalább kis mértékben, de szintén megmenekül. Még belegondolni is iszonyatos lenne. Úgyhogy jó dolog az az életösztön, amelyik a minisztériumi számlákra kiterjed, de az állampolgárokra, úgy általában, nem. S ha valaki nem tudná: Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, és nem a „szabadítsatok ki a diliházból” című túlélőjáték egyik szereplője. A történetben nem is az a legsanyarúbb tehát, hogy Orbán Viktor bennfentes információkkal házalt, vagy sem. Sokkal inkább az, hogy a kormányfő szerint mindenki nagy ívben le van tojva, aki nem az ő hűbéreseinek egyike.

Eközben hallgatom azt is, hogy az állam pénzét akarták ilyen módon megvédeni. Na annak a vadbaromnak, aki ezt komolyan gondolja, el kéne magyarázni egy trivialitást. Az „állam pénze” nem más, mint egy absztrakció. Az államnak az a pénze, amit a köz bedob a közös kalapba. Önszántából vagy kényszernek engedve. Az, aki az említett absztrakció absztrakció-voltával nincs tisztában, azt tanítani kellene. Aki szándékosan nem akarja tudomásul venni, és a sajátjaként kezeli a közpénzt, az meg ne kérje ki magának, hogy diktátorként jelölik meg. Ha pedig ez marhaság csak egy-egy fullajtár túllihegése, akkor a fénysebességet meghazudtoló tempóban kellene kirúgni. Ha Orbán Viktor nem diktátor, akkor az őt ebbe a hírbe keverő bürokreténektől azonnal el kellene határolódnia. Félek, hiába várjuk.

Mert akkor, amikor ilyen helyzetben is megpróbálják az ellenzéket felelőssé tenni, és cinikusan azokra mutogatni, akik jó ideje nincsenek hatalmi pozícióban, kár az időt pazarolni a meddő várakozásokra. Különösen úgy, hogy olykor a kormányzati oldalon sem látszottak egyeztetni a véleményeket. Amik valószínűleg egy ponton biztosan találkoznak. A hatalom magasából a kisbefektetők, illetve általában a kisemberek, és a velük kapcsolatot tartó, nekik segítő szervezetek nem számítanak. Mert abból a magasságból, ahova magukat pozicionálják, nem is látszanak. Csak nehogy úgy járjanak, mint az egyszeri hülyegyerek a viccben. Összetörve magukat, amikor leesnek az egójuk magasából az IQ-juk szintjére.