1944. szeptember 7. Románia hadat üzent Magyarországnak.
A Magyarországi Zsidók Lapja közölte az első értesüléseket a zsidók munkára való mozgósításáról. A mozgósítás okaként Magyarország nehéz helyzetét és az akut munkaerőhiányt hozták fel, miközben sok zsidó hónapok óta élt nehéz helyzetben, munka és jövedelem nélkül. A hír szerint, alkalmassági vizsgálat után a 14 és 70 év közöttieket vették volna igénybe az országon belül végzendő „védelmi munkákra”, nemre és mindenféle mentességre való tekintet nélkül.
Veesenmayer és Hans Greiffenberg közölték Lakatos Géza miniszterelnökkel és Vörös János vezérkari főnökkel a német szándékot, miszerint a keleti frontot akár a nyugati front rovására is tartani kívánták. „A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóságtól: A zsidók vagyoni és vagyonjogi ügyeinek Kormánybiztosa 1500/1944. számú rendeletével a lezárt zsidó üzletek áru és anyagkészletének, valamint a berendezési és felszerelési tárgyaknak sürgős értékesítését rendelte el.”

1944. szeptember 8. Az újságokban újabb részletek jelentek meg a zsidók munkára való mozgósításának lebonyolításáról. Különleges vizsgálóbizottságok minősítették és osztották be őket a képzettségüknek megfelelő védelmi munkára. Az ellenszolgáltatás megfelelt a munkaszolgálatosokénak. Az alkalmatlanokat vidéki táborokban kellett koncentrálni a Vöröskereszt felügyelete alatt, lehetőleg helyi, szakképzettséget nem igénylő munkákon alkalmazva őket. A szakmunkásokat a honvédelemmel kapcsolatos ipari munkákra osztották be, csillagos házakban elhelyezve őket. A gyermekek és idősek elhelyezéséről a Vöröskereszt felügyelete mellett gondoskodtak. A honvédelmi minisztériumban a terv kidolgozását és végrehajtását Heinrich János ezredesre bízták, akit a „zsidóbarát” tevékenységét nehezményezők „közbenjárására” szeptember végén frontszolgálatra vezényeltek. A parancsnoka Horny Ernő vezérőrnagy volt, a terv részleteit és a sorozóközpontok tevékenységének előírásait Gobbi Ede százados dolgozta ki, az orvosi kivizsgálást dr. Doby József irányította. A Zsidó Tanácsot Schalk Ferenc képviselte a sorozási bizottságban, és mindent megtett a sorozási eljárás elnyújtásáért. A megvalósításban, bár a honvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozott, a Zsidó Tanács tisztségviselői vettek részt, köztük Adorján Antal, Faludi Ferenc, Müller Rezső és Stöckler Lajos. Az 1874 és 1930 között született zsidók összeírása, az összeírtaknak a sorozóállomásokra való vitele, a listákkal együtt a sorozóknak való átadása a légoltalmi parancsnokok feladata volt.
Petrov vezérezredes által irányított 4. Ukrán Front újabb támadást indított, hogy harapófogóba szorítsa a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport Kárpátokban védekező három hadseregét, illetve felvegye a kapcsolatot a szlovákiai felkelőkkel. A hadműveletek azonban végül kudarcba fulladtak, a bevetett 378.000 katonából október végéig elesett, eltűnt vagy megsebesült 131.000. A szlovák felkelőkkel nem sikerült felvenni a kapcsolatot, a németek le tudták törni az ellenállást. Az eredmény mindössze néhány négyzetkilométernyi szlovák terület és a Kárpátok előterének elfoglalása volt.

1944. szeptember 9. A Szovjetunió felszabadította Bulgáriát.
Kolosváry-Borcsa Mihályt, „saját kérésére”, felmentették tisztségéből. Utóda Hlatky Endre nyugalmazott főispán lett.
1944. szeptember 10. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Hír Pestről: Bethlen lesz korm.helyettes. Jungerth volt moszkvai követ miniszterelnök – ezekből, azt hiszem, egy szó sem igaz. Éppen úgy, hogy: Horthy Miklós lelőtte volna Sztójayt, mikor a szigorú zsidótörvényt vitte aláírásra, Sztójay belehalt, ifj. Horthyt elvitték a németek!?”

1944. szeptember 11. Baranov tábornok 1. gárda-lovashadteste a Duklai-szorostól nyugatra áttörte a frontvonalat.
Az amerikai 5. páncéloshadosztály egy felderítőjárőre behatolt Németország területére.

1944. szeptember 12. Az USA külügyminisztere a Nagy-Britanniába delegált amerikai nagy-követnek küldött távirata szerint Románia esetében már megegyezés született egy Szövetséges Ellenőrző Bizottságról (inter-Allied Control Commission), melyben az USA is képviseltetni fogja magát. Úgy gondolták, így már látni fogják ennek működését a gyakorlatban, mikor a kérdés Magyarország kapcsán felmerül.

1944. szeptember 13. A Varsó környéki harcokban résztvevő 1. lovashadosztály harcértékét a legjobb német alakulatok mellett említették, Horthy Miklós kormányzó kitüntetésképp az egységnek a „huszárhadosztály” nevet adományozta.
Petrov vezérezredes a magyar hadsereg arcvonalán, Munkács irányában történő előretörés elakadása miatt a 3. hegyilövészhadtestet a duklai irányba, az 1. gárdahadsereg frontvonalára rendelte. Az 1. magyar hadsereg arcvonalán a szovjet támadás előrejutásának maximális mértéke egy hónap alatt nem haladta meg a 4-7 kilométert.
Zborótól északkeletre a Baranov tábornok által vezetett 1. gárda-lovashadtest egységei elérték a lengyel-szlovák határt, és elfoglaltak egy-egy helységet.
A szovjet csapatoknak a Duklai-szorosnál sikerült átjutni a Kárpátok gerincén.

1944. szeptember 14. Az 1. és 8. német páncéloshadosztályoknak a Duklai-szorostól észak-nyugatra forduló támadása, és ezt kiegészítő nyugatról keletre irányuló csapás következtében Baranov tábornok 1. gárda-lovashadteste bekerítésbe került.

1944. szeptember 15. Nagyobb angolszász légitámadás zajlott le Debrecen térségében.
Perlaky Gyula, a belügyminisztérium VII/a alosztályának vezetője arra utasított minden államigazgatási és rendőri szervet, hogy kobozzák el egy Imrédy elleni röpirat példányait. A röpirat szövege: „Zsidók! Hitsorsosok! Utolsó reménységünk Imrédy, imádkozzatok érte! Kiadja a Zsidó Hitközség Akiba Nyomda!””Feltehetően a nemzeti-szocialisták Baky-féle csoportjától származott.
Dr. Auer György és dr. Török Sándor levélben fordult Radvánszky Alberthez, a felsőház alelnökéhez, az evangélikus egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelőjéhez. A német külügyminisztériumnak küldött táviratában Veesenmayer panaszkodott amiatt, hogy a magyar kormány nem teljesíti kötelezettségeit a zsidók evakuálásával kapcsolatban, továbbá a semleges államok képviselőinek a zsidók érdekében kifejtett tevékenysége miatt.
Részlet Shvoy Kálmán naplóbejegyzéséből: „… elmentem a Tisza-partra, láttam, hogy a németek az ottani kórházból elmentek. Mindenki kétségbe van esve a helyzet miatt, és nem tudja, mi lesz, rettenetesen fél az oroszoktól. Most már rájönnek az emberek, hogy milyen bűn volt március 19-én a németeket behívni, úgy beijedni, lefeküdni előttük, gyáván viselkedni, mindenkit elcipeltetni hagyni, a zsidókérdést így megoldani s az országot így kifosztani. Egy Baky, Endre L. előtt meghunyászkodott az egész ország. Ma már szidják Imrédyt, Jarosst stb., Bakyt, Endrét, de akkor éljeneztek nekik. Ma már azok is visszasírják Kállayt, akik akkor hazaárulózták. Szomorú ez, gyatra nép lettünk mi. S mindez azért volt lehetséges, mert a honvédség tisztikara németimádó, nyilas érzelmű, fegyelmezetlen, politizá-ló. Ez pedig onnan ered, hogy az összes erélyes, jó katonaparancsnokokat, tábornokokat elkergették vagy csúnyán nyugdíjazták. 1920 óta egy főparancsnok v. vezérkari főnök nem ment el normálisan, szépen, hanem mind csúnyán, máról holnapra menesztve, ez pedig a kormányzó bűne, mert hagyta, hogy egy klikk uralkodjon, amely nem a hadseregért, hanem magamagáért ült a hatalomban..”

1944. szeptember 16. A szovjetek által áttört német védelmi vonalakat foglaltak vissza az 1. lovashadosztály alakulatai és német csapatok a Varsó térségében folyó harcokban.
Shvoy Kálmán: „Erre a napra ígérték be a csodafegyvereket, semmi sem lett belőle. A képviselőházat és felsőházat csütörtök du.-ra összehívták. Komédia a parlamentizálás.”

1944. szeptember 16-17. Sármáson szélsőjobboldali magyar tisztek irányításával csendőrök a helyi 126 zsidó lakost (52 nő, 43 gyermek, 31 férfi) agyonlőtték, és közös sírba temették.
Ebben az időszakban, hasonló módon Marosludason 17, Aradon 6 zsidót gyilkoltak meg. 1944. szeptember 17. Kurt Haller és Kemény Gábor megbeszélést tartott a szélsőjobboldali vezetők ellen kiadott letartóztatási parancsok ügyéről. Megállapodtak, hogy a továbbiakban Kemény – Szálasi parancsára – a német követség Úri utcai épületében marad vendégként.
Miután a németek elhatározták a térség evakuálását, a szerbiai Bor rézbányájában dolgozó munkaszolgálatosok első, körülbelül 3.600 fős kontingense Pataki Sándor főhadnagy, Juhász Pál alhadnagy és mintegy száz magyar keretlegény kíséretében útnak indult a Harmadik Birodalom felé. Embertelen körülmények között Belgrádig, majd Újvidéken át Cservenkáig meneteltek. Egyeseknek sikerült megszökniük, illetve partizánok szabadították fel őket. Néhány száz főt a németek vagy a helyi svábok meggyilkoltak.

1944. szeptember 18. A szövetséges csapatok elfoglalták Brest kikötővárosát.
A Moszkvában tartózkodó csehszlovák katonai misszió vezetője utasította az 1. csehszlovák hadsereget, hogy az a Vörös Hadsereg és az 1. csehszlovák hadtest megérkezéséig ne lépjen fel Magyarország ellen.
A Kárpátoktól északra folyó harcokban Konyev marsall sikertelenül kísérelt meg újabb áttörést, hogy felvegye a kapcsolatot a Baranov tábornok által irányított első gárda-lovashadtesttel, melyet a német csapatok bekerítettek.

1944. szeptember 19. Horthy Miklósnál megbeszélést tartottak a kiugrási kísérletbe bevont katonai vezetők./
Winston Churchill brit miniszterelnök távirata Sztálinhoz és Roosevelthez: „[…] mivel a szovjet hadsereg vonja ellenőrzése alá Magyarországot, természetes, hogy az ő érdekei érvényesülnek ott nagyobb mértékben.”/ A Szovjetunió és Nagy-Britannia Moszkvában fegyverszüneti egyezményt írtak alá Finnországgal.
Kurt Haller felkereste Kemény Gábort, akinek Fischer néven ekkor már saját szobája volt a német nagykövetségen, Bástyasétányon lévő lakásában. A találkozó során Haller arról beszélt, hogy a Magyarországgal kapcsolatos kérdéseket egy egész Délkelet-Európára vonatkozó megoldás keretében kívánták megoldani, amely megoldás részleteiről Adolf Hitler hamarosan tájékoztatja Veesenmayert.

1944. szeptember 20. Életbe lépett az 1944. évi 16. 000. I. M. sz. rendelete a nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalmára vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról.
Finnország megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal.
A Magyar Front (vezetői Rajk László, Kállai Gyula, Szakasits Árpád, Marosán György, Bajcsy-Zsilinszky Endre), memorandumot intézett Horthy Miklós kormányzóhoz, amelyben vázolták, hogy Románia, Bulgária és Finnország példája nyomán elkerülheti Magyarország a teljes megsemmisítést.
A Vörös Hadsereg csapatai Csehszlovákia területére léptek. Az Orosz- és a Lupkow-hágónál a szovjet csapatoknak sikerült átjutni a Kárpátok gerincén.(09.19-09.20). Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Temesvárt az oroszok foglalták el. Úgy látszik, Arad-Temesvár vonalában szorítják vissza a németeket. A német 11. pc.-hadsereg most vonul fel, nagy támadást várnak. Kétlem. Csodálatos, hogy ezen veszélyes és a Balkánt fedező, Fehértemplom-Temesvár-Arad vonalat a németek így elhanyagolják.”

1944. szeptember 21. Budapestre érkezett Otto Skorzeny SS-tiszt azzal a paranccsal, hogy Horthy háborúból való kiugrásának kísérlete esetén ejtőernyős egységével foglalja el a Várat és tartóztassa le a magyar államfőt./
A finn fegyverletétel hatására háborúellenes tüntetés volt Diósgyőrött.
Összeült a képviselőház, hogy meghallgassák Lakatos Géza miniszterelnök bemutatkozó beszédét. Kemény Gábor felkereste Kurt Hallert, hogy beszámoljon neki a miniszterelnök beszédéről. E beszélgetés során Haller említést tett róla, hogy Veesenmayer találkozni kívánt Szálasival a helyzet megvitatására.
William Averell Harriman, az USA moszkvai nagykövete Cordell Hull külügyminiszternek küldött táviratában beszámolt Andrej Visinszikij külügyi népbiztos-helyettes válaszáról: a szovjet kormány egyetért az angolszászokkal, hogy tájékoztassák a magyar kormányzót, miszerint a brit, az amerikai és a szovjet kormány kész bemutatni a megadási feltételeket egy teljhatalmú magyar megbízottnak.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „A bajai hidat ma állítólag úgy eltalálták, hogy 2 oszlop a vízben van. – A MÁV egész hálózati rendszere, nagyobb állomásai, tároló állomásai és fontosabb hídjai mind el vannak pusztítva. A vasúti utánszállítás teljesen meg van bénítva. Hogy akarnak így a németek harcolni, utánszállítás nélkül? És miért nem biztosították a hidakat megfelelő légv. ütegekkel? Érthetetlen könnyelműség!”

1944. szeptember 22. Kurt Haller 13 órakor felkereste Szálasit és átadta Veesenmayer meghívását az 1944. szeptember 26-án a német követségen tartandó vacsorára. Ezután azt magyarázta, azért történt meg a március 19-e után letartóztatott politikai foglyok közül a „kevésbé veszedelmesek” szabadon bocsátása, mert ezzel a magyar kormány felé kívántak gesztust tenni, mely a németek lépését kezdettől fogva a magyar állam szuverenitása megsértésének tartotta. Kurt Krumholz is felkereste Szálasit, hogy tolmácsolja Otto Winkelmann kérését, látogassa meg Bérc utcai szállásán.
A német XLIX. hadtesttörzset is kivonták az 1. magyar hadsereg arcvonalából, melynek révén a harcvezetés teljes mértékben magyar kézbe került. Ebben egy részt szerepet játszott a német bizalmatlanság leépítése, elsősorban Kéri Kálmán vezérkari ezredes németországi kapcsolatai révén, másrészt, hogy a német vezetés minden rendelkezésére álló tartalékát a Duklai-szoros védelmére összpontosította.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Zavarórepülés, egész sötét van… tankok lámpával mennek a hídon, amelyet szerdán aláaknáztak…Nagy az idegesség a városban, rémhír, hogy az oroszok Nagyszentmiklósnál 40 km-re innen vannak. Egy rádió [hír] szerint Magyarország már kért egy semleges ország útján fegyverszünetet. Amerikai-angol-szovjet feltétel, hogy szóba álljanak velünk, hogy csapataink az 1938-as határokon menjenek vissza, a többi feltétel hasonló a románhoz. Angol rádió hangoztatja, hogy Erdély és Magyarország határa csak a békeszerződésnél lesz elintézve. Csak ne húzzák a megegyezést velünk. Én számítok arra, hogy az oroszok pár napon belül Szegeden lesznek. „

1944. szeptember 22-26. Az Uzsoki-hágótól 15 kilométerre keletre, a szovjet támadás fő csapásirányában védekező 22. gyalogezred 200 halottat és 500 foglyot vesztett, ezzel szinte teljesen felmorzsolódott.

1944. szeptember 23. Náday István vezérezredes titkos megbízatással az olaszországi Casertába érkezett és kérte a szövetségeseket: kössenek békét Magyarországgal és érjék el, hogy a Szovjetunió kíméletesen járjon el az országgal szemben. Küldetése sikertelen maradt.
A Vörös Hadsereg Békés és Csongrád vármegyék térségében Battonyánál átlépte a trianoni országhatárt.
Október 25-ig a szövetségesek szüneteltették Magyarország bombázását.
A Wintersport-hadművelet keretében az 1. magyar hadsereg feladta a Hunyadi-állásokat és fokozatosan a Szent-László állásokba, illetve az Árpád-vonalba vonult vissza. Egy lehallgatott szovjet parancs elrendelte a hátráló katonák helyszínen történő felkoncolását.
A magyar hadvezetés kiürítette Aradot. Az átvonuló csapatokat román partizánok is támadták a városban. Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Újszegeden a híd körül 3 légv. löveg áll. Tiszántúlt kiürítik, Aradnál Meszlényi áll 3 magyar ho.-lyal, tank nélkül, szemben erős orosz pc.-hds.-gel. Gyalogság megfutamodott. Temesvárról az orosz foglyokat partizánként bevetették, ezek voltak Nagyszentmiklóson. Rendőrség, csendőrség Aradról Szegedre jön. Sok menekülő jön át a hídon. Újszegediek is hurcolkodnak. A hídon az igazoltatás nevetséges, csak zavart csinálnak és nagy torlódást, ma már a németek is odaálltak. A városban nagy az ijedség, mindenki a menekülésről beszél és hogy miért nem ugrunk ki. A legnagyobb németbarátok most egyszerre a németeket szidják, s kérdik, hogy miért nem ugrunk ki.”

1944. szeptember 24. Horthy Miklós kormányzó értekezletet tartott, ahol elhatároztak egy fegyverszüneti bizottság Moszkvába küldését.
Vörös János vezérkari főnök magához hívatta a német katonai attasét, szemrehányást tett neki az ígért segítség elmaradása miatt, illetve kifejtette azon nézetét, hogy a német alakulatok visszatartása mögött politikai szándék húzódott.
A Baranov tábornok vezette, bekerített 1. gárda-lovashadtest parancsot kapott a kitörésre. A trianoni határokon belül elsőként, a szovjet csapatok elfoglalták Csanádpalotát.
Shvoy Kálmán naplóbejegyzése: „Rádió szerint [a szovjet csapatok] Battonyát érték el.”

Forrás: Nagyfuvaros utcai Zsinagóga által megjelentetett EMBERBARÁT nevű hetilap