P. Howard 110
A köztudat részévé válni szinte biztosan olyasmi, ami sok betűvető álma. Több is lehet, akinek időlegesen, hatalmi nyomásra sikerül. Kevesek azonban azok, akiknek mondatait úgy idézik, hogy sokszor az eredetét sem ismeri az, aki „menőzik” velük. Az egyik ilyen író, valóban a köz tudatának nagy alakítója volt Rejtő Jenő.
Rejtő Jenő, aki futólag megjárta az idegenlégiót, 110 évvel ezelőtt született, s aki egyike volt azoknak, akiket bedarált a második világháborús hadigépezet magyar munkaszolgálata. Mert nem volt elég magyar azoknak, akik nemhogy műveit nem olvasták talán, de esetleg olvasni sem tudtak. Csak lőni. Meg halálba kényszeríteni másokat. Akár irigységből. Irigyelve azt, mert a másiknak tehetségből esetleg több jutott. Vagy akár csak emberségből. Elvégre az, aki emberségből sehol nincs, kínos lehet annak a jelenléte, aki tükörként mutatja vissza saját lelki sivárságát. Írhattam volna barbárságot is. De a valós barbárok korántsem voltak azon a szinten, ahova a magyar munkaszolgálatos „kontingens” összeállítói, majd „kezelőszemélyezte” süllyedni volt képes.
Születésének évfordulóján azonban inkább a műveire érdemes emlékezni Rejtő esetében. Azokra a művekre, amelyek nem egy esetben kacagtatva mutatták be azt az embertelenséget, amely hőseit, szereplőit nem egy esetben egész más színben tünteti fel, mint ahova a hétköznapi sztereotípiák nyomán sorolnánk. Az úri csirkefogók, kikötői csavargók, kártyacsalók nem egy Rejtő-kötetben bukkannak fel a jó ügy harcosaiként. Két pofon közt a gyengét gyámolítva. Miközben nevetünk a hatalmaskodó, de pórul járó őrmesteren, altiszten. Mígnem valahol előbukkan az altisztből is az ember. S talán ez a Rejtő-könyvek egyik zsenialitása. Az a humánum, amivel talán keveset találkozott, de amit legalább megpróbált láttatni. Nem feledkezve meg arról az olvasói igényről sem, hogy a mű végére lelepleződjenek a valós gazemberek, és lakoljanak is meg azért, amit tettek. Olyan fordulatok között, amelynek leírt mondatai generációk alatt égtek be a mindennapokba.
Alighanem azok szóhasználatába is, akik most bőszen zsidóznak, és Rejtő Jenőt lehetőleg kitagadnák az egész múltból. Számos társával együtt. Holott lényegesen egyszerűbb lenne a turulgőzös helyosztók helyett a másikban az embert meglátni. Talán ezért is lenne jó néhány Rejtő-könyvet, a kevésbé mosolygósabbak közül felvenni az iskolai repertoárba. Tudomásul véve, hogy a magyar irodalom rését képezi a Csontbrigád éppen úgy, ahogy Piszok Alfréd történetei, illetve a Menni vagy meghalni.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
9:23 de.
Sose sikerült a filmekben visszaadni azt a sodró lendületű humort, ami a könyvek sajátja. Mert lehet ugyan mondani, hogy „Uram, a késemért jöttem, valami matrózban hagytam…”. De nem lehet filmen érzékeltetni, hogy a kékszakáll igazi kék szakáll, mert valamikor beleesett egy festékeshordóba. Az én kedvencem a „nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani”. Szerkesztő koromban gyakran idéztem, kissé módosítva, ha a szerző bőszen védte nem egészen kristálytiszta okfejtését, így: Nem lehet minden mondat mellé forgalmi rendőrt állítani, hogy az olvasó a szándékaidnak megfelelően értse. Nos Rejtő nem vádolható ilyesmivel: mondatai pontosak és tiszták. Nagyon értette a magyar nyelv hajlékonyságát. Képes volt egyetlen jelzős szerkezettel komplex jellemrajzra. És az nem volt sértő, lenéző – megértő volt. Na pl. ezért kéne tanítani: hogyan lehet véleményt mondani úgy, hogy ne dorongolja le a másikat, de a magad véleménye mellé állítson támogatókat.
9:52 de.
A fiam kíváncsi volt min nevetek annyit amikor olvasok.Mondtam olvasd el így szokott rá a fiam az olvasásra.Köszönet az írónak.
1:15 du.
Rejtő örök kedvencem.. Mai napig oldalakat tudok a könyveiből. Megrígat, megkacagtat, játszik az érzelmeimmel..
Egy zseni volt..
3:53 du.
A legnagyobbak között van, volt és lesz.
5:16 du.
Véletlenül éppen ma jutottam hozzá :
REJTŐ JENŐ DIGITÁLIS KÖNYTÁRA
http://konyvtaros.tumblr.com/post/71966679527/itt-a-listazott-digitalis-rejto-jeno
6:40 du.
Nagyon kedveltem könyveit. Potolhatatlan volt humora és humanizmusa!
Köszi a digitális linket, mert Knadában nehéz lenne újra olvasni, így nem pronléma!
7:47 du.
Csak elmebeteg idióta próbál Rejtő-regényből filmet eszkábálni.
Sajnos a pénzhajhászás megszállottjai kreálnak időnként ilyen szörnyűségeket.
Normális ember , aki tiszteli Rejtőt és életművét , messzire elkerüli az ilyesmit.
Nomeg a neve odahamisításával összetákolt fércműveket is , melyek időnként azzal a bárgyú prológussal jelennek meg hogy ” elfeledett kéziratra bukkantak az örökösök a Rejtő-hagyatékban „. Hülye blabla . Valami barommal íratják ezeket , olyan plagizatőrrel mint pl. a rosszcsengésű álnevet használó Fable , aki Raymundunk stílusát töri kerékbe , primkó nyanyák és félművelt ál „szalonirodalmárok” legnagyobb gyönyörűségére.
7:59 du.
Uggyan Figyelő…miféle ” humanizmusról ” papol maga itten ?
Rejtőnek nem volt semmiféle humanizmusa.
A regényeit -csakúgy mint Sékszpír a darabjait- megélhetési célból írta és ponyvaparódiáknak szánta.Egy darab humanizmus nincs bennük. Nehogymá’ itte elkezggyen maga irodalom elemzőbe-magyarázóba átmenni.
Shakespeare nem számított arra ( pláne hogy meg sem érte ) hogy a Világirodalom Remeke lesz majd , ő csak színdarabokat írt kora igényeinek megfelelően. Mozart sem akart a zene Beethovenje lenni , de így sikerült neki.
Rejtő Jenő műveiből csak halála után tört fel az a VALAMI ami egy művet ( vagy műveket ) hallhatatlanná tesz.