Stefan Stefanovics egy napja
Reggel van. Vagy valami ilyesmi. A kutya kaparja az ajtót, be akar jönni. Hajnali hatkor, időzítetten. Hülye ez? Mi van itt bent, ami ott kint nincs? Affrancba. Kuss legyen! De nincs kuss, csak kaparja! A kicsi meg, belülről, rákontráz. Az meg kívülről: kaparja! Affrancba. Nincs mese, fel kell kelni!
Stefan Sefanovics kilógatja a lábát az ágyon kívülre, ettől mindjárt bele üt az érzület: nobozmeg, csak ne ilyen hevesen! A vérnyomása ugyanis, meg a dereka. Előbbire van gyógyszere, utóbbi meg nem igazán jól viseli a hirtelen csavaró mozdulatokat. Sőn langzam, nix ugribugri, jut eszébe az aranycsapat egyik játékosának örökbecsű mondata. Majd mindjárt le is képezi magának echt deutsch, lévén igencsak jól beszéli eme másod rangú nyelvet. Mertháthogy, a fránya angol a preferált 2/3dilag, amit csak társalgási szinten beszél. Kora reggel, persze, mindig el van paffanva magától. Hiába, még nem ébredt fel teljesen.
Mezítelen talp a padlóra: basszus, tegnap fel kellett volna sepernem, mert ezek a dögök – szeretett kutyáiról van szó – megint behozták a puszta homokját! Le van sz@rva – gondolja – zokniban majd nem érzem!
Node, sorrend van! Kutya kienged, kutya beenged, majd az egész falkát, úgy, ahogy van, utcára kienged. Végre egy kis nyugalom. Lehet a reggeli dolgokat rendezni. Ha a kedves olvasó eltekint tőle, inkább nem részletezzük. Mire felforr a teavíz, a falka bebocsájtásért könyörög. Stefan Stefanovics kioszt köztük pár chips adóval terhelt puki rudacskát, hiába, tud élni a vén gazember!
Stefan Stefanovics rápillant az agendára: mijaf@sz? Dália ültetés? Öreg szőlőtőke kivágás? Kutyaszar összeszedés? Kapuban cilinder zár csere? Hát mi vagyok én? Tán rabszolga?
Ezzel el is van egy kicsinyég, majd megfontolás tárgyává teszi a terv nem teljesítésének következményeit: Eva Doremiova nem fogja leigazolni a munkaegységét, és akkor neki annyi! Tehát sóhajtva nekifog. Ásó lenyom, hant kifordít, sóhajt. Ásó lenyom, hant kifordít, sóhajt. Egyhangú. Változtat. Sóhajt, ásó lenyom, hant kifordít. Mindjárt más. Gödröt beáztat, gumót betunkol, földet rátúr, sóhajt. Többször is. Vagy légszomja van, vagy kurvára unja.
Szünet. Ejtőzés a madárcseresznye fa árnyékában. A kurva életbe, egy ágacska bele lóg a pofájába! Nem ám, hogy arrébb viszi az ejtőző székét, áh, dehogy! Feláll, hátra megy a fészerbe, metszőollót ragad, és rendet vág a belógó ágak közt! Vigyázat, Stefan Stefanovics nem ismer kegyelmet! Ha a párt mondja, teszi, amire felszólította!
Ebéd után – mert ez a hedonista szibarita aztán tud élni – a változatosság kedvéért megint szieszta. Persze, hogy fenntartsa a kulturáltság látszatát, olvas. Jó vastag könyvet, amit az ágyban nem tudna, mert, ha belealszik, kurva nagyot ütne az orcájába. Kb. 20 oldal után így csak simán az ölébe ejti, ami – korát tekintve – már nem jár jóvá tehetetlen következménnyel.
Stefan Stefanovics aktívan ébred, ami azt jelenti, hogy áttekinti, mit is nem végzett el az agenda szerint, mi az aznapra rendelt szent evangélium szerinti kötelező, és mi halasztható másnapra.
Szar ügy. Az öreg szőlőtőkét kivágja. Momentán a tőke, kivágottan még ott hever, de hát, kit érdekel?
Kutyaszar összeszedve. Amúgy holnap újra termelődik, így hát nem rágja a körmét miatta.
Cilinderzár? Smafuság, kicserélve. Igaz, egyenlőre csak egy irányból nyílik, de hát, apróságra nem adunk.
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
2:19 de.
nagyapámat Istvánnak hívták. Apámat – rendkívül fantázia dúsan – szintúgy, így hát adódott a szláv névkonvenció, dacára annak, hogy kutatásaim szerint a családnevünk németországi gyökerű, sőt, az Angliát meghódító szászok egyik vezérét Aelle-nak hívták, ami, tekintve kiejtését, igencsak közel áll családnevünkhöz 🙂
4:19 de.
Valahogy itt is így telnek a napok, hónapok…évek….. Aztán hiába várja az ember a látszat eredményt…Egyszer csak jön a kaszás, aztán az a kevés jó elszáll…az idő véget ért.
7:29 de.
Ebert Terézia: csak semmi negatív hozzáállás!
9:14 de.
Kedves István. Olvasván írásodat, a „megfontolás tárgyává tettem” a mai napra kiszabott „tervem nem teljesítésének következményeit.” Köszönet e fontos tudatképző segítségért.
9:17 de.
Kedves István,
ismét megörvendeztettél egy igazi ÉLETKÉPPEL. Tetszett a halk morgás a seprés és egyebek miatt, az olyan -igazi- öreges hangulat. Te NEM VAGY EBBEN: sem a korban, sem a morgásban. Ebben biztos vagyok.
No meg abban is, hogy nagyon is érted a földmunkát és azt, hogyan is indulnak a reggeleink, így bizonyos kor fölött.
Az égbolt reggelente csodás színekkel köszönt minket: élsz, élünk és élni fogunk! Kutyákkal, fákkal, házzal és az élettel.
Zárcserével, a világgal, ami ránk borul minden szépségével és negatívumával, amit egyetlen „csavarral” – pozitívvá változtathatunk.
Miért?
Az élet szép: kutyaszarral is. A kutyaszart a kutyáinktól „kapjuk”, akik mérhetetlenül szeretnek minket, kócosan, időnként betegen, jó- vagy rosszkedvűen, úgy, ahogyan vagyunk. Ők olyanok, mint a legközelebbi barátaink. Csak a lelkünk fontos, csak az számít, no meg a tetteink. Adunk és ők elfogadják, s ha nincs módunk az adásra, ők akkor is ragaszkodnak hozzánk.
Ezt nevezik feltétel nélküli szeretetnek.
Mi is így szeretjük az életet, a reggeli felkelést, mert MÉG a nap többi része előttünk van. S, ki tudja, melyik pillanatban ér minket az újabb csoda.
Mit nevezek csodának?
Akár egy váratlan záport, melynek elmúltával, a nap és a kedvünk is kiragyog, a boruból. A nyíló virágot, amit mi ültettünk, a tavasszal pompázó szépségben ébredő fákat, a madárfüttyöt ami nap, mint nap azt hirdeti: szép az élet, Tenéked magyarázzam?
Nagyon szép.
G.B.
10:33 de.
Göllner András: van Neked Eva Doremiovád? Mert, ha nincs, semmit nem kockáztatsz. De, ha van…
12:19 du.
Stefan Stefanovics jobban jár, ha elvégzi a feladatait, mert Eva Doremiova ha csak megemeli szemöldökét, az biza felér egy egy jó nagy letolással, nem beszélve arról, hogy akkor jöhetnek még plussssssz feladatok, olyan mint kert felásás, kerítés festés, stb, stb, az ablak puceválásról már nem is beszélek 🙂 🙂 🙂
12:27 du.
Kiss Eszter: ablak puceválás? inkább üveget cserélek!
2:30 du.
Ille István
Mi van ???? Éva Doremiovád ??? Nincs. És Neked van Éva Doremifaszoládod ? 🙂 🙂 🙂
Különben tecced a cikked, nyugi. A zoknis megoldás nem egy rossz ötlet a kintről behordott kis szemtelen kavicskákkal szemben.