1944. október 17. Eichmann visszatért Budapestre, hogy megszervezze a fővárosban élő kb. 250 ezer zsidó deportálását. Előtte Endre László Magyarország nyugati határán fekvő velemi birtokán húzódott meg a nyilas puccsig.

Szálasi megtartotta kormánya első miniszter-tanács ülését, majd Kemény Gábor külügyminiszterrel Veesenmayerhez ment. Megkapta tőle a miniszterelnöki kinevezéséről szóló okmányt, beszámolt az addigiakról és átvette a német követeléseket. Szálasi vállalta a háborús terhek fokozását, az ország háborús hozzájárulását 200-ról 300 millió pengőre emelte. Vidéken pedig kampányt kellett indítani a bujkáló és korábban védett zsidók kézre kerítésére.

Kinevezték Ferenczy László csendőr alezredest a magyar zsidótlanítási különítmény parancsnokává. A szovjet csapatok bevonultak Nagybányára.

Horthy Miklós és családja különvonaton elutazott Budapestről.

1944. október 18. A budapesti főkapitány elrendelte, hogy a zsidók nem hagyhatják el lakóházaikat, amelyek kapuját állandóan zárva kell tartani.

Vajna Gábor belügyminiszter megegyezett Eichmannal abban, hogy 50 ezer zsidót erődépítési munkálatokra a németek rendelkezésére bocsátanak. Vajna rendeletet adott ki a zsidóellenes törvények és rendeletek kiterjesztésére a mentesített és külföldi védelem alatt álló zsidókra. A Nyilaskeresztes Párt tagjait mentesítették a céljaik érdekében elkövetett tetteikért való mindennemű büntetőjogi felelősségtől. Pár nappal később, a Vatikán, a Nemzetközi Vöröskereszt és a semleges államok képviselőinek Kemény Gábor külügyminiszterhez benyújtott erélyes hangú tiltakozó jegyzékének hatására, melyben a Magyarországgal való kapcsolatok teljes megszakításával fenyegetőztek, Vajna Gábor rendeletét visszavonták.

Vajna Gábor belügyminiszter beleegyezett 50.000 magyar zsidó átadásába, hogy német gyárakban dolgozzanak; hogy gyalogmenetekben fogják őket útnak indítani; a meneteket az Eichmann Sonderkommando kíséri, illetve tanácsadóként szolgált, az akciót a Ferenczy László vezette csendőrség hajtja végre; a megmaradt egészséges zsidókat négy táborban helyezik el a főváros környékén, és különféle hazai létesítményekben dolgoztatják őket; a munkára alkalmatlan zsidókat gettószerű táborokban helyezik el.

1944. október 19. A szovjet haderő győzelmével befejeződött a debreceni tankcsata. Plijev tábornok csapatai elfoglalták Debrecent.

Theodor Grell, a budapesti német követség zsidó-ügyi szakértője memorandumban sürgette a deportálások újbóli elindítását, kiemelve Magyar-ország ez ügyben vállat kötelezettségeit. Vajna Gábor belügyminiszter felfüggesztette a külföldi menlevelek elismerését. A német követség eljuttatta a svájci követségnek Vajna Gábor zsidókérdésről alkotott nézeteinek összegzését. A Szolyva elleni szovjet támadáshoz átcsoportosították a 15. műszaki rohamutász dandárt és egy újabb harckocsi dandárt, amivel a támadók túlereje az itt védekező magyar csapatokkal szemben legalább nyolcszorossá vált.

1944. október 20. Az Eichmann és Vajna Gábor közt létrejött szerződés szerint reggel ötkor megkezdődött a zsidóellenes intézkedések végrehajtása. Rendőrök és nyilasok hatoltak be a csillagos házakba, megparancsolva a férfiaknak, hogy az udvaron gyülekezzenek. Közölték velük, hogy a 16 és 60 év közötti férfiak egy órán belül útnak indulnak, készüljenek fel, 3-napi élelmet vigyenek magukkal. A délelőtt folyamán az összegyűlteket kivitték a Kerepesi úti ügetőpályára, illetve a KISOK pályára. Az alkalmasság vizsgálatánál gyakran figyelmen kívül hagyták az egészségi kritériumokat és a megszabott korhatárt. A menlevéllel, mentesítési vagy orvosi bizonyítványokkal rendelkezők dokumentumait sokszor egyszerűen megsemmisítették.

Ugyanakkor többeknek sikerült megmenekülni a nyilasok vagy a rendőrök lefizetésével. Az összegyűjtötteket sietve munkaszázadokba osztották, az ügetőről a Ferihegyi repülőtérre, a KISOK pályáról az újpesti stadionba vitték őket, majd Budapest déli, délkeleti peremére árkot ásni, erődítéseket építeni. Az intézkedés gyorsasága miatt sokan nem tudtak megfelelően felkészülni, többen a célállomásra menet meghaltak, voltak, akiket a nyilasok halálra kínoztak, mások néhány napon belül az éhezéstől és a kimerültségtől vesztették életüket.

1944. október 21. Éjjel, miután a 25. gyaloghadosztály várost védő néhány egységét szétverték, a szovjet csapatok elfoglalták Nyíregyházát, elvágva a Dél Hadseregcsoport legfontosabb utánpótlási vonalát. Már csak 1 komolyabb közúti és vasúti csomópont maradt, mellyen keresztül Kárpátaljára és Erdélybe lehetett jutni, a 60 km-re északkeletre fekvő Csap. Ennek elesése a 2. magyar, továbbá a 6. és 8. német hadsereg elvágását jelentette volna.
Szálasi Angelo Rotta pápai nunciusnak: „A kormány nem kívánja a zsidókat elpusztítani, azonban a magyar nemzetet ettől az elemtől meg akarja szabadítani. A zsidók tehát Magyarország területén kívül, ha akarják, megtalálhatják boldogulásukat, Magyarország területén azonban nem.”

1944. október 22. Budapesten hirdetményben szólították fel a 16 és 60 év közötti zsidó lakosokat, akiket nem soroztak be két nappal korábban, valamint minden 18 és 40 év közötti zsidó nőt, hogy jelentkezzenek „sorozásra”. Becslések szerint eddig 25.000 férfit és 10.000 nőt vittek el. A mentesítettek között voltak keresztények házastársai, aktív szolgálatot teljesítők közvetlen hozzátartozói, a hadiüzemekben dolgozók és a sokgyermekes családanyák.
Szatmárnémetiben agyonlőtték Fekete Márton szökött munkaszolgálatost.

1944. október 23. A Csengeren állomásozó 110/5. munkásszázad parancsnoka, Vitéz Máté kilenc munkaszolgálatost lövetett agyon.

Veesenmayer szerint Winkelmann 50.000 fő egészséges zsidó átadását kérte, ő csak 25.000-et, így elérte az azonnali jóváhagyást, és lehetővé téve a későbbi kéréseket.

A szovjet 237. lövészhadosztály osztagai a Talabor és Nagyág közötti Németlipicse irányában áttörték a frontot, így ebből az irányból is az átkarolás veszélye fenyegette a Husztnál védekező magyar 24. gyaloghadosztályt.

1944. október 24. A 4. Ukrán Front katonái bevonultak Tiszaújlakra.

1944. október 25. A 4. Ukrán Front főleg a keleti szárnyon ért el eredményeket, sikerült elfoglalnia Nagyszőlőst, majd Huszt városát és átkelni a Borsován.

1944. október 25.-26. A 4. Ukrán Front, kihasználva az 1. hadsereg visszavonulásakor keletkező zűrzavart, gyorscsoportjaival üldözésbe ment át, tekintet nélkül a még helyenként meglévő ellenállásra. Néhány szovjet harckocsi már Vásárosnaményt is megközelítette. A 17. önálló lövészhadtest kettéosztotta csapatait, egy részük nyugati irányban, Beregszász felé nyomult, fő ereje viszont Munkácsra, valamint a város délről való megkerülésével Ungvárra támadt.

1944. október 26. Beregfy Károly honvédelmi miniszter 70 zsidó munkaszolgálatos század németeknek való átadásáról adott ki rendeletet.

Grassy József SS-Gruppenführer (aki az 1942. évi újvidéki vérengzés egyik irányítója volt és Németországba szökött) parancsnoksága alatt megkezdődött a magyar 1. SS Hunyadi önkéntes páncélgránátos hadosztály szervezése.

Budapesten megalakult a Nemzeti Számonkérõ Szervezet a nyilas rezsim ellenfeleivel és az ellenállókkal való leszámolás céljából, vezetője Orendy Norbert csendőr alezredes lett.
A szovjet 30. és 95. lövészhadtest lerohanta a Latorca-völgy védelmét és elfoglalta Munkácsot.
A 4. Ukrán Front könnyűszerrel foglalta el Beregszászt.

1944. október 27. Az Országtanács Szálasira ruházta az államfői jogkört „nemzetvezető” címmel.

Reggel a 7. és 9. gyalogezred, melyek Szász Ferenc és Tormássy-Szávits Sándor ezredesek parancsnoksága alatt az Ungvártól délkeletre elterülő erdőkbe húzódtak, kapitulált. Az ellenállás gyakorlatilag megszűnt, a szovjet csapatok délről szinte akadálytalanul vonulhattak Ungvárra. Délutánra az 5. gárda-harckocsidandárral megerősített erők elfoglalták Ungvárt, megpecsételve a visszavonuló magyar 6. gyaloghadosztály sorsát, melynek gyalogsága fogságba esett.

1944. október 28. A Zsidó Tanács székházában megjelent az SS, az ott ülésezők közül dr. Stern Samut és Stöckler Lajost az Apostol utca 13. szám alatt lévő Aschner-villába vitték, mely az Eichmann-féle Sonderkommando kezében volt. Bár dr. Stern Samut, aki a nyilasok hatalomátvétele után átszervezett, de hivatalosan soha ki nem nevezett, Zsidó Tanácsnak is tagja volt, másfél óra múlva szabadon engedték, különösen Ferenczy Lászlótól félve, úgy döntött, hogy dr. Pető Ernőhöz és dr. Wilhelm Károlyhoz hasonlóan ő is bujkálni fog. Helyét addigi helyettese, Stöckler Lajos vette át. Az új tanács tagjai dr. Berend Béla, Földes István – a Zsidó Tanács szociális osztályának akkori vezetője -, Komoly Ottó – a Magyar Cionista Szövetség elnöke -, dr. Nagy József, Szegő Miklós – a székesfehérvári hitközség korábbi vezetője – és Vas Lajos voltak. Nem volt a Tanács tagja Domonkos Miksa, a gazdasági és műszaki osztály vezetője, aki a nyilas korszak egyik legbátrabb és leghatékonyabb vezetőjé-nek bizonyult. A Zsidó Tanács, mint hatékony szervezet, ettől a naptól kezdve megszűnt működni. Tagjai szintén bujkáltak, és félelmeik nem is voltak alaptalanok, a közösség több vezetőjét, a Tanács több vezető tisztviselőjét tartoztatták le, köztük Kohn Zoltánt, Csergő Hugót, Müller Rezsőt, és sokukat később meggyilkolták.
Az előretörő szovjet 237. lövész-hadosztály elfoglalta Csapot, azonban a délről beérkező 2. póthadosztály és 1. hegyi dandár még ezen a napon visszafoglalta. Csapot a magyar – német erők még közel egy hónapig, 1944. november 23-áig tudták tartani.

Veesenmayer távirata a német külügyminisztériumnak:

„1. A zsidók összlétszáma Magyarországon f. évi március 19-i határnappal kereken 800 ezer.
2. Birodalmi területre már elszállítva kereken 430 ezer.
3. Honvédségi zsidó munkaszolgálatban jelenleg kereken 150 ezer.
4. Budapest területén kereken 200 ezer.”
Sztálin megparancsolta Malinovszkij marsallnak, hogy – „politikai okokból” – napokon belül foglalja el Budapestet. A marsall, jogosan, megpróbált ellentmondani, öt nap felkészülési időt kért, Sztálin azonban 24 órán belül követelte utasítása végrehajtását.

1944. október 29. A nyilasok kivégezték Kálló Ferenc római katolikus főesperest, alezredest, aki a 11. sz. helyőrségi és tiszti kórház ellenállási csoportját vezette.
A vallás- és közoktatás-ügyi miniszter rendeletére beszüntették az oktatást az iskolákban és az egyetemeken. Endre Lászlót kinevezték a hadműveleti területek kormánybiztosává.
A Sztálin előző nap kiadott utasításnak megfelelően a 2. Ukrán Front megindította a Budapest elleni offenzívát. Kezdetben úgy tűnt, sikerrel járhat, a 3. magyar hadsereg védelme összeomlott. Ugyanakkor, a Dél Hadseregcsoport már folyamatban lévő átcsoportosítása révén Kecskemétnél a 24. német páncéloshadosztály, Ceglédnél pedig az 1. német páncéloshadosztály kapcsolódott be a harcokba, így lefékezve a szovjet jobbszárny előrenyomulását. A Duna mentén a támadás sikeresen haladt, a huszárhadosztály a Csepel-sziget védelmét vette át, más magyar alakulatok Solt felé, egy kiépített védőállásba vonultak vissza, ahová német erősítések is érkeztek, Budapest felé azonban nem mutatkozott ellenállás.
1944. október 30. A korábban Auschwitzba deportált Anna Frankot Bergen Belsenbe hurcolták át, ahol a tábor felszabadulása előtt néhány héttel tífuszban halt meg.

1944. október 31. Kolosváry-Borcsa Mihályt visszahelyezték tisztségébe.
Wagner külügyi tanácsos feljegyzése a német külügyminisztériumnak: 6. Veesenmayer követ f. év június 29-i távirati jelentésében az alábbi kívánságokat terjesztette elő zsidók kiutazási engedélye tárgyában: a) 400 svéd menleveles zsidó,b) 20 ezer zsidó gyermek Palesztinába, c) 7000 személy Palesztinába, d) néhány számszerűen jelentéktelen csoport. 7. a) A svédek 4000 menlevelet adtak ki 400 helyett, b) A svájciak 2000 zsidóból álló csoport soronkívüli elszállítását kérik, de összesen nem 7000 zsidót, hanem annak többszörösét lajstromozták kivándorlás céljából, c) Az amerikaiak Svájc útján megküldött jegyzékükben ismételten rámutatnak, hogy Amerika a zsidók bizonyos kategóriáját minden további nélkül befogadja, nevezetesen a Magyarországról Svájcba érkező valamennyi gyermeket és olyan zsidó személyeket, akiknek rokonai élnek az Egyesült Államokban, vagy 1941 után amerikai beutazási engedélyt kaptak.

1944. november 1. A szovjet csapatok elfoglalták Kecskemétet.
Edmund Veesenmayer jelentette feletteseinek, hogy Szálasi Ferenc hozzájárult újabb 25.000 zsidó átadásához.

1944. november 2. Berlinből parancs érkezett Auschwitzba: fel kell függeszteni a zsidók további gyilkolását. A nyilasok a Dunába lőtték Mónus (Brandstein) Illést az MSZDP volt főtitkárát, a Népszava volt főszerkesztőjét.
Megkezdődött 70 munkaszolgálatos század átadása a németeknek.
A zsidó nők e napon és másnap kibocsájtott két behívóparancsot kaptak a munkaszázadokba való bevonulásra. Az előbbiben a 16 és 50 év közötti, varrni tudó nőket mozgósította, a másik pedig előírta a 16 és 40 év közötti összes zsidó nő összeírását a „nemzetvédelemmel összefüggő munkaszolgálatra.”

1944. november 3. A nyilas kormány államosította a zsidók vagyonát (4800/1944.rendelet):
„A zsidók minden vagyona a nemzet vagyonaként az államra száll át.” Ezt a vagyont a háború viselésével és a hadikárokkal, a hadigondozással, továbbá a zsidókra vonatkozó jogszabályok végrehajtásával járó költségek fedezésére kellett fordítani. A kevés számú vagyonkivétel mellett a jogszabály intézkedett az államra átszállt vagyon kezeléséről és hasznosításáról is.
A 2. Ukrán Front csapatai megközelítették Budapest keleti előterét, elfoglalták Pestszentimrét, és elérték ettől délre a Duna vonalát is.

1944. november 4. A Vörös Hadsereg elfoglalta Szolnokot.
Szálasi Ferenc nemzetvezető letette esküjét.
Fölrobban a németek által aláaknázott, a nappali forgalommal zsúfolt Margit híd pesti szakasza. Több jármű, köztük egy villamos szerelvény a Dunába zuhan. Sok járókelő és utas életét vesztette. Ugyanakkor 38 éves korában meghalt Kabos Endre olimpiai bajnok vívó, aki éppen a Margit-hídon volt, amikor felrobbant munkaszolgálatosként az őket szállító teherautóval. (A híd budai szakaszát 1945. január 30-án robbantották föl a németek).

1944. november 5. A korábban Szlovákiában állomásozó, frissen felállított német 271. népi gránátoshadosztály a 2. magyar hadsereghez csatlakozott, feladata a Duna Budapest alatti szakaszának biztosítása volt.

1944. november 6. Szálasi Ferenc utasítására Budapestről több tízezer zsidót hajtottak gyalogosan kényszermunkára, a nyugati határszélre.

1944. november 7. Egy budapesti börtönben kivégezték Szenes Hannát, a palesztinai zsidó védelmi szervezet tagját, költőt, aki 1944 januárjában a brit hadsereg tisztjeként rosszul előkészített bevetéssel érkezett Magyarországra és itt a németek fogságába esett. 1943-ban Kairóban önkéntesként ejtőernyős iskolát végzett, és a brit hadsereg tisztje lett. 1944 júniusában Jugoszlávián keresztül kívánták bevetni Magyarországon. Június 9-én a magyar határ átlépése után nyomban letartóztatták. Előbb a Gestapó, majd a magyar elhárítás fogságába került. Szenes Hanna társa, Goldstein Peretz német koncentrációs táborban halt meg, Nussbecher Joel is fogságba esett, de sikerült megszöknie.

A Márianosztráról a komáromi Csillagerődbe szállított kb. 200 zsidó nőt a ravensbrücki és spandaui koncentrációs táborokba hurcolták. Tolna megye főispánjának rendelete: „Utasítom, hogy a zárolt zsidó ingó vagyonokat bocsássa azonnal az ide vonatkozó rendeletek értelmében a vármegye közönsége részére azzal, hogy a szétosztás a Nyilaskeresztes Párt helyi szervezeteinek közbejöttével történjék.”

1944. november 8. 25 ezer embert a nyugati határszélre hurcoltak kényszermunkára, majd később 50 ezret a Birodalomba és Mauthausenbe. A halálmenetek útnak indítása után Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás levélben tiltakozott Szálasinál a zsidókkal való bánásmód ellen. A semleges hatalmak követségeinek és a pápai nunciatúra tiltakozásainak hatására Szálasi leállította a gyalogmeneteket, de vagonokban november végén és december elején még zsidók ezreit szállították ki az országból.

1944. november 9. Budapesten a Magyar Front pártjai megalakították a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát Bajcsy-Zsilinszky Endre elnökletével.

Marányi Ede honvéd alezredes parancsára Tálas András hadapródőrmester ötfős kerete Abda község határában lőtte le és temette tömegsírba a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst 21 társával együtt. Radnóti holttestét 1946. június 23-án exhumálták, ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét (az ún. Bori noteszt), benne utolsó verseivel.

A VII. honvéd hadtest országmozgósítási kormánybiztosa által kiadott utasítás: „Alispán Urnak, Helyben. Miheztartás végett közlöm, hogy a pénzügyigazgatóságnál intézkedtem a zsidó lakásokban tárolt bútorok és konyhai felszerelési tárgyak részint ingyenes kiosztása iránt. Miskolc, 1944. november 9.”

Forrás: Nagyfuvaros utcai Zsinagóga által megjelentetett EMBERBARÁT nevű hetilap