„Mi magyarok idegenek vagyunk az EU-ban. Amikor Brüsszelbe utazunk, ott nincsenek rokonaink. De amikor Kazahsztánba jövünk, hozzánk közel álló embereket találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát.”

Ezt mondta Orbán Viktor a minap Kazahsztánban. Lelke rajta. Nyilván azért mondta ezt, mert így gondolja. Vagy azért, mert nem így gondolja, de azt gondolta, hogy ezt kell mondania.

Orbán ugyanis már régen nem azt mondja, amit gondol, hanem azt, amiről azt gondolja, hogy hasznot hoz neki. Itthon és külföldön.
Nem új dolog, hogy a miniszterelnök mindenkinek azt mondja, amit az illető hallani szeretne.

Lehet ezen poénkodni, meg mérgelődni is miatta, egyiknek sincs sok értelme. Ettől függetlenül, ahol csak lehet, le kell írni, hogy Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki nem mindig mond igazat. (Finoman fogalmaztunk, visszafogottan – mi még rendes iskolákba jártunk és volt gyerekszobánk.)

Ha Orbán Viktornak ez örömet szerez, ám legyen. Más örömei úgyis fogyóban vannak mostanság.

Hanem, van itt más is. Az, hogy az MTI nevű intézmény, amely eredeti funkciója szerint a tájékoztatást volna hivatott szolgálni, ezt a gondolatot elfelejtette megosztani a magyar emberekkel. Ha vicces kedvünkben lennénk, akár azt is írhatnánk: kedvenc távirati irodánk figyelmetlenségből fosztott meg bennünket ettől a néhány mondatos magvasságtól.

Vagy azért, mert nem akart minket elszomorítani. Az MTI ugyanis nagyon kedveli a keményen dolgozó magyar embereket, ezért nem szeretné, ha szomorúak lennénk. Lehajtott fejjel, lógó orral ballagnánk a történelem főutcáján, szipognánk és frusztráltak lennénk. Ezért aztán az MTI csak a számunkra kedvező híreket tálalja fel számunkra. Ha meg mégis elkerülhetetlen, hogy keserű pirulát adjon nekünk, azt is igyekszik úgy csomagolni, mintha a világ legfinomabb étele lenne.

Tudja, hogy sokat kell nyelnünk, minek még rossz hírekkel szaporítani a bajainkat.
Ez is egy olvasata annak, amit nem olvashattunk az MTI hírében.

Van persze más üzenete is. Jelesül az, hogy az MTI cenzúrázta a miniszterelnököt. Valamelyik fejes a távirati irodánál úgy gondolta, nem jó, ha a magyar emberek ebben a szellemi állapotában látják a Kedves Vezetőt. Azért nem jó, mert a miniszterelnök az ilyen szörnyű mondatoktól még a mostaninál is kevésbé lesz népszerű.

Innentől pedig az a kérdés, van-e ehhez joga az MTI-nek. Hogy a keményen dolgozó magyar adófizetők pénzén fenntartott intézmény ne arról számoljon be, ami van, hanem arról, amit jónak tart. Politikailag hasznosnak, szakmailag megengedhetőnek.

Szokás a közmédiánál a BBC-re hivatkozni. Erről egy sokat idézett dakota mondás magyarított változata ugrik be az embernek: nem elég szakmailag hitelesnek, pártoktól függetlennek, elfogulatlannak mondani magunkat, annak is kell lenni.