Az M1 értesülése szerint a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) számos szabálytalanságot talált az ETO Park-beruházáshoz adott MFB-hitel ügyében.

A vizsgálatra a Quaestor-botrány nyomán került sor, Rogán Antal még március 30-án jelentette be, hogy kivizsgáltatják a Gyurcsány-kormány idején adott hitelt.

Öt munkanap alatt eredményre is jutottak, ami még ezekben a vészterhes időkben is szép teljesítmény, főleg ahhoz képest, hogy a kormányfő érintettségének mértékét és a bennfentes kereskedelem vádját február óta nem sikerült még tisztázni. Bár a kormánypárt fedezetlenként akarja beállítani ezt a hitelt, valójában volt fedezet, a beruházásban megépült ingatlanok, melyeket azóta le is foglaltak.

Erőlködik az Orbán-klán.

Az ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász, aki egyébként a kormánypárti civil szervezet, a CÖF szóvivője azt mondta, hogy a Magyar Fejlesztési Bank lépései mögött gyakran állnak politikai, kormányzati döntések, emiatt a nyomozóhatóságnak különös gonddal kell vizsgálnia az érintett politikai döntéshozók tevékenységét.

Lomnici szerint, ha bebizonyosodik, hogy visszaéltek az emberek pénzével, ki kell jelenteni, hogy „a Quaestor-ügy bűnben fogant, mégpedig az SZDSZ-MSZP kormány alatt”.

Hiába egy jogász akkor jó jogász, ha kellőképpen árnyaltan tud fogalmazni.

Jelen esetben hozzávetőleg azt mondta, hogy a baromfitenyésztők lépései mögött gyakran állnak a baromfitenyésztők döntései, emiatt a nyomozóhatóságnak különös gonddal kell vizsgálnia az érintett baromfitenyésztők tevékenységét.

Természetesen igaza van, habár a KEHI nem nyomozóhatóság, de mindegy, végtére is egy jogász arról beszél, amiről akar.

Ellenben ha bebizonyosodik, hogy a libára felvett hitelből vett heverőn malacot nemzett a libatenyésztő, akkor az a malac bűnben – de legalábbis bűnjelen – fogant, mégpedig 2005-ben, úgy tíz tíz évvel ezelőtt.

Hiába, lassan csak eljutottunk Gyurcsányig.
Nem, nem Orbánig, nem Szijjártóig, nem a miniszterekig és az államigazgatás vezető szintjéig, nem a Katolikus Egyházig, hanem Gyurcsányig.

Komolyan mondom, kezdek ettől a mi Ferinktől félni, hiszen olyan, mint maga az Isten.

Mindenütt jelen van, egy atom sem mozdulhat meg az ő tevékeny részvétele nélkül, már csak az van hátra, hogy a Felcsúti Labdarugó Akadémia centerpályáját is az ő nyakába varrják – de ez persze még nem lefutott a meccs.

Ennél már csak az jobb, hogy az ügyben maga Enyves Tóni, a felfújható lakóterek nagy mágusa is ficergett már ebben az ügyben, – ennél a házatlan csigánál kevés gusztustalanabb teremtmény van, de hogy ő a pofátlanság világcsúcstartója, az kétségtelen.

Szóval, Gyurcsány a tettes, akkor lehet is továbbhaladni, nincsen itt már semmi látnivaló, majd vádat emelünk, aztán elvesztjük a pert, kifizetjük a pénzedből a kártérítést.
Gyurcsány elküldi valamelyik alapítványnak, ahol – ellentétben Miskolccal – vannak még éhezők.

Tarsoly tíz évig jól ellesz, majd kilenc évre ítélik és bepereli a Magyar Államot az Uniónál, a kártérítést zsebreteszi, oszt jónapot.

Orbán pedig felavatja saját lovasszobrát, a ló alá Semjén lesz a megfelelő helyre becsavarva, mindenki tapsol, kivéve, akivel a Vezér kezet fogott – egy kézzel nehéz tapsolni…

Jobb, mint a kabaré, Sasjózsi beájul az irigységtől.

A birkák bégetnek, a marhák bőgnek, business as usual…

Ede* látná, sírna…

* Horváth Ede, a Rába legendás vezérigazgatója.