Az úgy kezdődik, hogy Stefan Stefanovics elindítja a mosógépet. Szép mosógép, jó mosógép, van rajta minden féle program, sőt, még súlyra is megméri a ruhát – tessék mondani, 5 dekával lehet több? – de Stefan Stefanovics konokul csak egyetlen programot használ: a 25 perceset. Hogy miért nem 24, vagy 26, nem tudja, de a szerelő, aki beállította neki a gépet, ezt ajánlotta.

Szóval, Stefan Stefanovics elindítja a mosógépet, és úgy hagyja. Majd délután eszébe jut, hogy ki kellene teregetni. Addig a mosott ruha ott figyel a dobban. Nem tehet róla, olyan halk, hogy nem hallotta, mikor járt le. Bezzeg a régi, a Hajdú Energomat! Az olyat dobszólózott a fürdőszoba kövén, hogy nem lehetett nem észrevenni, mikor járt le a program!

Stefan Stefanovics tehát kitereget a talpas fregolira, amit, persze, a kandalló közelében állít fel, aminek az a következménye, hogy rendszeresen belebotlik, de jusztse teszi máshová! Ő már csak ilyen kemény legény.

Azután jól ott is felejti úgy egy napot, minek az a nagy kapkodás! Másnap, szolgálatból hazatérve, szomorúan konstatálja, hogy még ott van az egész cucc. Így a teregetés utáni harmadik napon – mely napon anno a jó isten éppen a felszíni vizek kialakításával babrált – egy kupacba szedi az egész hóbelevancot, és egy darabig mereng fölötte. Miután operatíve ezen merengésből sem alakul ki semmi, Stefan Stefanovics sóhajtva nekiáll a szelektálásnak: pólók, konyharuhák, pizsama, alsógatyák szépen egymásra hajigálva, zoknik hekatombába halmozva.

A pólók: sima ügy, összehajtogat, szekrénypolcra feltesz. Konyharuhák a speizba, alsógatyák egymásra simítva, be velük a sublótfiókba! Hanem, ott kupacolódnak a zoknik.

Stefan Stefanovics ekkor kezdi meg az össznépi játékot: zoknipárosítósdi! Először a könnyebbik részt választja: a szárában csíkkal jelöltek, egyforma mintásak, fehérek és beige színűek, sutty, már párosodtak is! Hanem, ott vannak a szolgálati egyenfekete öltönyzoknik! Stefan Stefanovics ekkor kezdi nagyon utálni ezt a népi játékot.

Mert, kérem szépen, azért a fekete se egyöntetűen fekete! Meg aztán, nem egyformán megy össze, vagy nyúlik meg. A szára gumizása se egyformán tágul – mert tágul az a piszok – ráadásul mindezt egy páron belül is lejátssza! Így hát, Stefan Stefanovicsnak párosítania kell azokat. Először kiteríti az asztalra, a lámpa alá az egész készletet, hogy a finom különbségeket érzékelni tudja. Aztán elkezdi szemre meg méretre egymáshoz mérni az egyedeket. Közben néha eljátssza, hogy ez itt most: itt a piros, hol a piros? Csak a kezét figyeljék! Végül elkészül a nagy mű.

Stefan Stefanovics elégedett: párba rendezve a zoknik! Azaz, nobozmeg van: ott virít egy páratlan! Ahogy a múltkori mosás utáni népi játék után is! De még véletlenül se kerül párba a mostani páratlannal!

Stefan Stefanovics gyanakodva szemléli a mosógépet: ez zoknival táplálkozik? Vagy ott figyel a dobban egy titokzatos Bermuda-háromszög?
Stefan Stefanovics komolyan elhatározza: ezek után párosával összefércelve adja csak mosásba a zoknijait! Vele nem babrál ki egy ilyen izé!