Bal-jobb: Gondolatok a magyar baloldalról és jobboldalról
Talán itt volna az ideje, hogy a legutóbbi fiaskó után – és a legközelebbi előtt – gondoljuk végig, mi, hogyan történt az elmúlt negyedszázadban. Meg az azt megelőző 30 évben, elsősorban baloldali és liberális nézőpontból.
Christopher Adam azt írja egy kommentben, hogy a baloldalnak van támogatottsága a magyar társadalomban, hiszen háromszor is szocialista-szabadelvű kormány kapott többséget. Én egy kicsit másképp látom. Ennek magyarázatához vissza kell mennünk az időben legalább 45 évet.
A XX. században a magyar társadalom gyors egymásutánban két kemény, represszív korszakot élt meg és át, nem függetlenül a nemzetközi helyzettől 1920 és 1945 között, majd 1948 és 1962 között.
Az amnesztia (1962) éve után picit kinyílt a világ, korlátokkal, de utazhatott a magyar, először óvatosan, majd egyre bátrabban hazalátogathattak „külföldre szakadt” hazánkfiai. Folyamatosan emelkedett az életszínvonal, évről-évre százezrek tapasztalhatták meg a saját fürdőszoba mámorító élményét, a hobbikertek százezreiben termő saját paradicsom ízeit. Bizonyára sokan vágytak kényelmes, gyors autóra, mégis sokan mesélték büszkén, hogyan csodálták egy-egy nyugati nagyvárosban azt a merészséget, hogy a pöfögő kiskocsival vágtak neki a több ezer kilométernek.
Ezt pedig az tette lehetővé, hogy Magyarország egy olyan közösség tagja volt, amelyben a képességei jobbnak mutatkoztak az átlagnál. Legyünk őszinték: ezek a képességek a hiánygazdaság körülményei között leginkább a „megoldjuk okosba” taktikáján alapultak – szerintem innen számítható a társadalmi méreteket öltő korrupció.
A társadalmat vezető egy párt, az MSZMP 800 ezres tagsága körében legalább 3, de inkább több „párt” létezett, hiszen aki bármilyen módon bele akart volna szólni a dolgok menetébe, annak legelőbb is párttagnak kellett lennie. Még ma is sokan emlegetik, hogy a templomi esküvőt, keresztelőt titokban kellett megejteni. De könyörgöm: aki egy nyíltan a materialista világnézetet hirdető párt tagja, miért koptatja egy templom, imaház küszöbét? És aki egy internacionalista alapokon álló közösség tagja, miért veri a mellét nacionalistaként?
A kérdést persze fel lehet tenni úgy is, hogy miért nem alapít egy másik pártot? Hát mert ez az egypártrendszer lényege. Hogy egyetlen világnézet, gondolkodási metódus lehet elfogadott: ha a materializmus a „divat”, akkor ciki templomba járni, ha meg a „keresztény-nemzeti izé”, akkor megszenteltetjük az udvarvégi budit is.
De egyik kérdést sem tettük föl. Megoldottuk „okosba”: titokban, másik városban megkereszteltettük az unokát, az internacionalizmus nagyobb dicsőségére tótoztuk a szlovákot, oláhoztuk a románt, és bőgtük a nagy magyar éjszakába nemzeti nagyságunkat. Eszünkbe nem jutott, hogy a Zsil völgyi bányász, vagy a Skoda szerelője éppoly kiszolgáltatott melós, mint mi magunk. Sőt, még le is néztük őket, hogy nekik csak egy Csau, vagy a németeknek éppen egy Honecker jutott – megérdemlik, lám, ez is bizonyítja a mi nagy eszünket. Hét közben elmolyolunk a gyárban, hivatalban, hétvégén meg irány a telek: tábortűz sok nagyfröccsel (sörrel, bármivel), székely „himnusz”, nemzeti nagyvoltunk, meg világmegváltás, esetleg gitárkísérettel. A nyári szabadságon jöhet a tengerpart – a „magyar tenger” partján az árakat úgy felverték a német találkozó családok, hogy olcsóbb volt a valódi. Legalább a bolgár, de nem volt elérhetetlen Jugó sem.
Ebbe az idilli képbe köpött bele a nagypolitika, vagy ahogyan Virág elvtárs mondta A tanú-ban: fokozódott a nemzetközi helyzet. Kiderült, hogy nincs már szükség a „legvidámabb barakk” ajnározására, összeomlott a proletár internacionalizmus bástyája, a Szovjetunió. Kevesek agyában merült föl, hogy ezután vajon hová lehet ezerszám eladni a buszokat, vagonszám szállítani a léalmát, konzervet. Ki lesz vevő a magyar iparvállalatoknál gyártott ezernyi termékre, amelyek döntő többsége csak a KGST piacán volt „korszerű”. A magyar boldogan ült a Trabantból egy agyonhasznált Opelbe – nem gondolva arra, hogy mondjuk a moszkvai polgár is szívesebben utazik Mercedes buszon. Azt is kevesen vették tudomásul, hogy az oly büszkén „dollárexportra” szállított termékek jó részének előállításához több kemény deviza kellett, mint amennyiért végül el lehetett adni. Mellékszál: alapvetően ez volt az oka Magyarország eladósodásának. A kilencvenes évek elején oly hévvel emlegetett „guruló dollárok” csak a szemfényvesztést szolgálták: nincs olyan nagy bőrönd, amiben annyi dollárt ki lehetett volna vinni az országból, mint amennyit elnyelt például az OKÜ (Ózdi Kohászati Üzemek) mára megrozsdásodott vashalma.
De ez csak a történet gazdasági oldala. És bár nem elhanyagolható oldala, de van azért az emberállatban egy alapvető érzelmi-szellemi késztetés is. Az MSZMP – főként a második energiaválság (1979) után egyre kevésbé akarta kontrollálni az érzelmeket, nézeteket: a nyolcvanas évek elejétől pl. működött a pártban vallásos tagozat. Nagyobb hangsúlyt kapott a vezetésben a szakértelem, mint a politikai meggyőződés. Szó nem volt arról, hogy van különbség a konzervatív és a szocialista, a szabadelvű vagy a tekintélyelvű felfogás között, és ha van, ez miben áll?
1990-től folyamatosan az a párt került hatalomra, amelyik meggyőzőbben tudta állítani, hogy visszaforgatja az idő kerekét. A „nyugodt erő”-től (MDF) azt várták, hogy minden marad a régiben, csak most már majd nem kell a szomszéd faluban gyónni, áldozni, esetleg úrvacsorát venni. És mindig lehet majd banánt kapni, meg használt Opelt, nem kell évtizedet várni telefonra stb.
A Horn vezette MSZP elsöprő győzelmét az a csalódás inspirálta, hogy ugyan tényleg mindig kapni banánt, meg világútlevél is van, csak éppen pénzed nincs a gyümölcsre, utazásra. Mellékszál: 1994-ben az MSZP 52%-os többséget szerzett, az SZDSZ 20 százaléka a kétharmados többséghez – no meg az utódpárti bélyeg halványításához kellett. Persze ez a koalíció sem volt képes a csodára, nem tudta feléleszteni a munkások tízezreit foglalkoztató üzemeket, piacot találni a nem túl kelendő termékeknek. Elemi erővel nyomasztotta a kormányt az egyre növekedő adósság, amit a privatizáció során szerzett bevételekkel tartott kordában. Sokan kárhoztatják a „rablóprivatizációt”, ahelyett, hogy felfognák végre: a „rabló” jelleget csak maguk akadályozhatták volna meg, ha például nem engedik szarrá verni a szakszervezeteiket. Naná, hogy boldogan rohant német, angol, francia olyan helyre, ahol nem kellett minden fillérért, minden munkavédelmi előírással megküzdenie. A „magyar vállalkozóról” nem is beszélek: túlnyomó többségük a mai napig abból él, hogy egyrészt korrumpálja az épp regnáló politikai hatalmat, másrészt nem tartja be a mégoly laza munkaügyi szabályokat sem. Szóval, megoldja okosba.
Folytathatnánk a történetet az első Orbán kormány agresszív nyomulásával, majd Medgyesy Péter alapvetően tisztességes „Magyarország többet érdemel” szlogenjével. Talán annyit: Medgyesy sem tudta átlépni a saját árnyékát, hiába volt jó pénzügyi szakember. Nem vette figyelembe, hogy a gazdagabb államoknak nincs már miért finanszírozni a „legvidámabb barakkot”, hacsak nem a tekintélyes kamatok fejében. El is indult ismét, egyre gyorsuló ütemben az adósságspirál. Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon kormánya nem tehetett mást, mint fokozatosan megszüntette a Medgyesy adta kedvezményeket, a 13. havi nyugdíjat, emelte az adókat.
Jött is hamarost „azemberek”, sőt, „amagyaremberek” pártja. És bár ez a kormány a „megszorítás” kifejezést betiltotta, nincs Orbánnál eminensebb mamelukja az állandóan ostorozott pénzügyi rendszernek. A magánnyugdíj-megtakarítások elvétele, a fogyasztási adó égbe emelése, a szociális, kulturális, egészségügyi rendszer tönkretétele mind azt szolgálja, hogy megfelelhessen az EU-szerte igencsak kérdőjelessé vált maastrichi feltételeknek.
A harmadik, feljövőben lévő párt jól látja ezt: csak éppen az általa ajánlott megoldás ad rémületes távlatot. Az antiszemitizmussal nem azért nem foglalkoznék, mert nem tartom veszélyes és mérgező aljasságnak, hanem azért, mert ezt mások megteszik.
Egy másik szempontra hívnám fel a figyelmet. A „tolvaj politikusok” közhelyére, amit a még hatalmon nem volt talajvíz (feltör, mint a talajvíz) párt alaposan kihasznál. Amellett, hogy biztos vagyok abban, hogy a legtöbb politikus nem lop, sőt nem is azért vállalta a kemény politikai munkát, hogy lophasson, egy egyszerű számtanpéldát említenék. Ha tíz milliárdostól elveszel 1-1 millió forintot, lesz 10 milliód. Viszont, ha egymillió embertől elveszel 100-100 forintot, 100 millióval leszel gazdagabb. A kérdés az, melyiknek fáj jobban? A milliárdosnak az 1 millió, vagy a szegénynek a százas?
A talajvíz párt azt mondja: el kell venni a milliárdostól a milliárdot. És? Ha 1 milliárdot elveszel és szétosztod 1 millió szegény között, mindegyiknek jut egy ezres.
A lopás nem ebben van. Mégcsak nem is a várkastélyokban, birtokokban, külföldi bankszámlákban. Hanem az esélyek, a törvény előtti egyenlőség elvételében, amiben a jelenlegi kormány nem is jobban, hanem kiválóan teljesít. Egy trafiktörvény, földtörvény, szerencsejáték-törvény több kárt okoz az ország népének, mint 36 repülőtér, kisvasút kétezer lelkes falunak, mint akárhány, milliárdokba kerülő üres stadion (bocs: fedett sportlétesítmény). Egy ország háborog a külügyminiszter procc házán, miközben a hazaszakadt filmproducer monopóliumába adott kaszinókban nem kell áfát fizetni. Ebből 6-7 Szíjjártó-féle gusztustalan házat lehetne venni. Évente. Miért nem üt szöget senki fejébe az, hogy ha vesz egy liter tejet 200 forintért, abból majd’ ötven forint az áfa, a termelő, a kereskedő zsebében jó, ha a pénz fele marad. Viszont ha rulettezik, a zsetonok ára maradéktalanul a kijelölt kaszinótulajdonos zsebében landol. A talajvíz párt meg azt ígéri, hogy ezt folytatja, csak szigorúbban. Szép kilátások.
Magát baloldalinak tartó erőnek nem ebbe a licitbe kellene beszállnia. Nem abba, hogy kitől vesz el, és kinek akar adni. Bár nyilván lennének – mindig vannak – vesztesei a törvények előtti egyenlőség, az esélyegyenlőség kikényszerítésének. Lehet, hogy ott kellene kezdeni, hogy maguk között is tisztázzák: a baloldaliság nem a jótékony pénzszórás – mármint a más pénzének szórása – tudománya.
Akkor vajon mi? Erre a kérdésre kellene közös, és sokak számára megérthető választ találnia a baloldali, szabadelvű magyaroknak.
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
11:02 de.
Kedves Margit!
Ez egy nagyon tiszta, igaz, jó, korrekt írás.
Megköszönöm.
A mai fiatalok talán nincsenek ezekkel teljesen tisztában. Mondjuk, mint anno’ tették az „őseink”, kérdés, hogy mi marad meg bennük?
Azt viszont a mi gyerekeink nagyon is jól tudják, hogy ez a rendszer, ami most van, itt Magyarországon, az kimondhatatlanul rossz sőt pocsékabbnál is minősíthetetlenebb.
Ha csak annyit mondok, bármilyen rendezvénynél figyeld meg döbrögi mögött a zászlókat, egyetlen egy EU-s nincs közötte. Bezzeg, amikor kalapoznia kell, akkor felveszi a bájgúnár szerepét. Undorodom, sőt a barátaim, gyerekeim is mélyen elítélik ezt a viselkedését. No meg azt, hogy taposni, taposni és nyúzni, minél többet begyűjteni rokonyoknak, barátoknak stb.
Nem is írom tele a monitort, akik minket olvasnak, tudják miről „énekelek”.
G.B.
11:22 de.
„A talajvíz párt azt mondja: el kell venni a milliárdostól a milliárdot. És? Ha 1 milliárdot elveszel és szétosztod 1 millió szegény között, mindegyiknek jut egy ezres.”
Az ellopott milliárdok az egészségügyből, az oktatásból, a magyar cégek valódi támogatásából hiányzik! Csak az ostoba akar osztogatni!
Elég furcsa erkölcsi hozzáállás rálegyinteni a lopásra bármilyen indokkal!
11:46 de.
Kedves Margit!
Már azt hittem csak én éltem ebben az országban.Örömmel veszem, hogy te is itt éltél az elmúlt években.Nagyon jól, és világosan fogalmazol.Azt hiszem az embereknek először a jobb meg a bal fogalmát kell megtanulni.Tudni kell hogy a szegény ember kiszolgáltatott,és sebezhető.Azt hiszem az alapvető emberi értékek a hét fő bűnt könnyebb elkövetni ,ha az ember kiszolgáltatott,de ez még akkor is bűn. Az irigység a kevélység a düh ,nem sorolom könnyen antiszemitizmushoz vezet.Szerintem csak akkor tudunk javítani az országon ,ha beismerjük hibáinkat.Nem vagyok egy szentfazék csak magyarázatot keresek.A gazdasági fejtegetéseddel azonosulni tudok köszönöm az írásodat jó lenne ha sokan olvasnák.
1:27 du.
Szerintem, akkor segitenének az országon, ha MUNKÁT létesítenének sok ezer munkásnak, akiknek a gyárait bezárták. Bezárták nyugaton is, itt is ez a probléma.
Miért zárták be? Mert Kinánából, Pakisztánból féláron érkezik az árú.
Ha lenne megfelelő munka, lenne adó befizető is, amivel az állam kasszája is gyarapodna. Amíg szovjet segítség, kölcsön árú érkezett kicsit jobb volt.
Most van ideje az adóság a törlesztésének, és nincs miből.
1:34 du.
Ami meg a cikkben előforduló esküvőkről, keresztelőkről szólt, megjegyzésem. Ismertem ilyen karrierista embert én is, aki titokban esküdőt, mert a mennyesszony ragaszkodott a templomihoz is.
A párttagság egy abszolut muszály volt, ahhoz hogy valaki poziciót, állást kapjon a maga területén.Tehát, be kellett lépni a pártba, még 1990 előtt is.
Az ilyen párttagság nem zárta ki azt, hogy az illető esetleg, nem kommunista és esetleg, keresztény is.
1:52 du.
Figyelőnek nem kell válaszolni, de aki tudja a címét (Canadában) az küldjön neki egy tükröt, az lenne a legjobb érvelés.
2:42 du.
Gyula Bognar Jr.: az nem lenne nagy baj, hogy nem nézi át, amit írt, de át se gondolja!
3:35 du.
István Bende! Amelyik cég csak támogatással tud fennmaradni, jobb, ha megszűnik. A közös pénzből senkit nem kell „támogatni”. A közös pénzből a közszolgáltatások árát kell megfizetni: az oktatásért, az egészségügyért, a rend- és honvédelemért, az államigazgatási SZOLGÁLTATÁSOKÉRT (nem basztatásokért).
Figyelő! Az a nagy büdös helyzet, hogy nincs munka, és nem is lesz. Ma egy közepesen erős gazdaság – mondjuk a német – mind a 7 milliárd embernek képes lenne előállítani az alapvetően szükséges javakat. Nagyjából ott tartunk, mint a lyoni takácsok idejében. XVIII. sz. vége, XIX, század eleje. Feltalálták a szövőgépet, így az addigi szövetfőváros takácsainak fele elvesztette a munkáját. Megoldásként összetörték a szövőgépeket. Nem jött be. Mint ahogy az se, hogy akkor majd megmondjuk, ki, mennyi szövetet gyárthat, és ehhez hány takácsot kötelező alkalmaznia. Úgyhogy könyörgöm, találj ki valami újat.
5:15 du.
Figyelő
2015 április 14
1:34 du.
Ez úgy marhaság, ahogy a csövön kifér..
Ja? Az ezt közvetlenül megelőző beírásod is az..
2:41 de.
Georgina, úgy tapasztalom, hogy rengeteget tanultál az egykori kékfényes Szabó elvtárstól !
3:39 de.
„választ találnia a baloldali, szabadelvű magyaroknak”
Na most baloldali vagy szabadelvű?
7:34 de.
Sára
2015 április 15
2:41 de.
Tapasztalod?
Hm.. Benned egy sámánba oltott távgyógyász…
😀 😀 😀
10:24 de.
Ja, a történelmi tények valóban, néha marhaságnak látszanak.
11:21 de.
Figyelő: Igazad van; „a történelmi tények néha marhaságnak látszanak”, a marháknak!
11:35 de.
Figyelő
2015 április 15
10:24 de.
Márijaidesanyám..
Milyen „tények”?
Hogy nyugaton is zártak be gyárakat? Mi köze ennek ahhoz, hogy odahaza a rendszerváltás követő privatizációban egyszerűen kiárusították az országot, hónapok alatt egymillió munkanélkülit kreálva? Hogy hagyták széthordani, meg szétrohadni a meglévő infrastruktúrát? Hogy azokat, akik megpróbálkoznak a magánszférába, agyonverik az adókkal, ellehetetlenítik az szinte hetente megújuló vállalkozókra kitalált törvényekkel, hogy közbeszerzést csak csókos, barát, rokon kaphat?
Azt írtad, munkahelyeket kéne teremteni. Kéne. Csak nincs rá se pénz, sem lehetőség. Mert a befektető kétszeris meggondolja, hogy egy petákot is beleöljön-e egy jogilag teljesen megbízhatatlan országba. A párttagság sem volt muszáj. (Így, pontos jével és nem ellipszilonnal) Segítette azokat a kevésbé tehetséges, vagy végletesen tehetségteleneket akik fenn akartak maradni, de kötelezőnek nem volt kötelező. Szxámolj. Odahaza volt nyolcszázezer pártak. Ennek a fele egyszerű gyári munkás. A maradék felének a kétharmada a hivatásos katonák, rendőrök száma. Minden cégnek, gyárnak, üzemnek, téesznek volt egy párttitkára. Már megis van a maradék. Biztosan volt vagy negyven-ötvenezer az értelmiségiek közül is, de egy kórházi főorvosnak nem kellett, hogy párttag legyen. Egy főkönyvelőnek, vagy főmárnöknek sem, ha értett ahhoz, amit csinált.
A templomi esküvőknek, keresztelőknek az eltitkolása egyre kevésbé volt érdekes a hetvenes évektől kezdődően.
Az a baj virágszálam, hogy te megragadtál időben oda, amikor odahaza dühöngött a személyi kultusz, csengőfrász, meg padlássöprés volt.
Hadd tájékoztassalak, hogy azóta megszünt a Lóvasút, meg a téeszek, az Úttörőszövetség, a KISZ, az MSZMP, meg az Osztrák -Magyar monarchia.
Nem lehet egy életet „hős forradalmárként” végigélni..
Higyj József Attilának: „Vésdd a szivükbe nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet..”
11:50 de.
Endre! Miért ne lehetne valaki baloldali és szabadelvű? Ahogyan létezik konzervatív szabadelvű is. A liberalizmus szerintem csak az orbáni szótárban önálló irányzat. Szerintem inkább a gondolkodásnak egyfajta módja: azt képzelem-e, hogy a baloldaliság a nép érdekében gondolkodás, ezért minden mást a nép ellenségének tekintek. Vagy úgy hiszem, hogy a megtartó erő a tegnap mániákus tisztelete, ezért minden eltérő gondolatot a nép ellenségének tekintek. Igaz, nagyban korlátozza a tény, hogy Magyarországon nem létezik a konzervatív, jobboldali gondolat: egyfajta görcsös gyűlölködést hívnak egyesek jobboldaliságnak, ami nagyon hasonlít a proletárdiktatúra elveihez. Csak nem sztahanovistákat, hanem vitézeket avatnak.
11:56 de.
Gyula Bognar Jr. elfelejted, hogy a Bencsics által történelmi tényként ismert dolgok, történések tényleg marhaságok.
12:56 du.
falusi, nagy szívességet tennél, ha engem mellőznél. Általában, nem szoktam szólni hozzád.
Érdekesnek tartom, hogy abban a pillanatban ha valakinek ITT más véleménye van, mint az ide járóknak általában, azonnal rárohan mindenki.
Mivel belőlem nem csinál senki már baloldalit, ajánlanám, hogy kopjanak le rólam.
83 éves leszek júniusban, és 14 éves korom óta ellenálltam a baloladalnak, elég büntit is kaptam ezért.
Ennek ellenére, maradok annak aki vagyok.
1:07 du.
talalom
2015 április 14
3:35 du.
Erről „beszéltem” és nem teszett itt egyeseknek. A gyárak szővők stb megszüntek MINDENHOL, mert Kina és a többi fele áron önti az árút a világra.
Kanadára is.
1:16 du.
Gyula Bognar, Jr.
2015 április 14
1:52 du.
Téved kedves Bognár. A tükör csak azt mutatná, amit 50 + éve mutatott volna.
Én elmentem és Ausztriában, Edlachban esküdtem meg. Elegem volt a komcsikból, mint itt is!
1:57 du.
Figyelő: ha megtenné, hogy egyetlen szerzőnket, vagy hozzánk szólónkat nevesítené, mint komcsit, nagy szívességet tenne!
Persze, feleslegesen is várom. Ahhoz túl gyáva és elfogult.
Ami a tükröt illeti, megértem. Ne is kérdezze meg: tükröm, tükröm…
2:58 du.
90 %-ban balosok írnak ide. Ezen felül, az a kevés aki ide merészel azokról nem lehet pontosan tudni hol is állnak. Tehát nehéz NEVEZNI itt valakit.
5:10 du.
Figyelő
2015 április 15
12:56 du.
Tod, galambocskám, a fórumoknak az a rossz szokása, hogy a nyilvános véleményekre a hozzászólók válaszolni szoktak.
A kor nem érdem, hanem állapot.
(Egyébként úgy emlékeztem, nem 31-es, hanem 33-as vagy.)
Tetszik, hogy állandóan az „ELLENÁLLÁSODRA” HIVATKOZOL, AMIT GYAKORLATILAG- LEGALÁBB IS ITT,- A JÓTÉKONY HOMÁLY FED.)
Mégegyszer, ha véleményeddel nemértek egyet, ezután is reagálni fogok rá. Ahogy mindenki máséra is, akivel nemértek egyet.
5:17 du.
Ha a Figyelő álnevű illető 50+ évig bele tudott nézni a tükörbe, a gyomra minimum rozsdamentes acélból kell, hogy legyen. Csak így lehet kibírni azt a töménytelen hazugságot, marhaságot, primitív, átgondolatlan demagógiát amit amit itt hivatásból össze-vissza írkál.
Éjjel-nappal hálálkodhatna Canadanak, hogy ott élnek a Világ legudvariasabb, legelnézőbb emberei és megtűrnek még teljesen torz értékrendű egyéneket is. Emelem a kalapot a Canadai társadalom előtt! Salut!
6:15 de.
Nem tudom biztosan, de szerintem szimbolikus lépésnek is durva volt, a „Gorenje dömping” néven elhíresült intézkedés sorozat, amikor az ország devizatartalékának egy jelentős hányadát a Németh-kormány szétszórta a nép között, akár Ferencz József, a saját koronázásakor millió-szám szórt szét ez alkalomból vert ezüst l koronás érméket a pesti nép közé.
Azon túl, hogy ennek már akkor egy valamit(?) propagáló célja volt akkor is és ma is képtelen vagyok felfogni a közgazdasági . Számomra ma is csak annyi szűrődik le ebből, hogy rajta magyar, most következik a Kánaán, nem kell kaparni, neked akkor is jut. Ami úgy volt hülyeség, ahogy azt valakik a „rendszerváltás” nyitányaként startpisztoly helyett bedobták a köztudatba. Egy katasztrófa. Vagyis, hogy ne féljetek, mint eddig, ez után is lesz osztogatás, az állambácsi gondoskodik rólatok, ha bajba kerültök akkor is. Ehelyett lett fosztogatás… Még vállalkozni sem kell, csak legyetek néma szemlélői a termelőeszközök elherdálásának… Ez után az Antall kormány celebrálásával került a magyar gazdaság, közte a kitűnően működő mezőgazdasági termelő-szövetkezeti vagyon ebek harmincadjára… Tehát csak a Kánaán maradt el és azóta is – e Gorenje romantika jegyében – süllyedünk, és hagyjuk a nemzeti vagyon, most éppen a fidSS-camorra által gyakorolt eltékozlását…
6:17 de.
helyesbítés:
…felfogni ennek a közgazdasági racionalitását…
2:42 du.
Köszönöm kedve Margitka remek írás,koromból adódóan a többségét átéltem,-Hogy a Magyar baloldaliságra milyen jövő vár azt sajnos nem tudom,de még megjósolni sem merem,de egy törzstámogatójukat már elveszítettek abban egészen biztos vagyok.-A jobboldaliságnak pedig csak megszívlelendő mondást üzennék,-Márai-Ahhoz,hogy Magyarország megint nemzet legyen,megbecsült család a világban ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből -a jobboldaliság-címkéjével ismert különös valamit,a tudatot,hogy ő mint keresztény Magyar ember előjogokkal élhet a világban.Joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni,lenézni mindenkit és tartani a markát.-
3:02 du.
Pecor:
Ugyanezt írnám le én is amit Te itt.
Mindig mindenkor mindenhová.
Csak már belefáradtam.
Szélmalomharc.