Lassan a Fidesz frakcióvezetőjének a kiszólásaiból is lehetne egyfajta napi-Rogánt összeállítani. Lehet, hogy érdemes is lenne. A gyűjteményből ugyanis szép lassan kirajzolódhat a Fidesz, illetve a kormányzat belső működési módja, módszertana. Akár intő példaként mindenkinek, hogy mit nem szabadna tenni, és mire kellene figyelni.

A mai napi Rogán-nyilatkozat nagy vonalakban a simicskázással vegyes gyurcsányozás kommunikációs téridejében zajlott. Eljutva oda, hogy Brüsszel szégyellje magát, amiért nem a kormánypárt valamelyik csókosát bízta meg a kormánypárti ügyködések ellenőrzésére. Tényleg nem szép tőlük. Igazán kereshettek volna egy mindenkitől teljesen független igazságosztót a szent cél érdekében. S talán tényleg nem a legjobb választás egy, az ellenzék egyik feltörekvő pártjával összefüggésbe kiabálható céget megbízni. Miközben persze érdekes lenne Rogán Antal fellépése akkor, ha Brüsszelből egy Semjén-párthoz közeli üzleti vállalkozást tartanak alkalmasnak az orbánizmus gyakorlatának kontrolljára. Alighanem roppant méltányosnak és haladónak tartaná. Talán még akkor is, ha a választások alibipártjainak egyike a kiválasztott. Függetlenül attól, hogy most, amikor nincs tétje, természetesen Rogán Antal teljesen egyformán mér(ne mindenki mást).

Amire tulajdonképpen a nyilatkozat első része, az esedékes simicskázás adja meg a legszebb példabeszédet. Amíg ugyanis a Simicska Lajossal összefüggésbe hozható médiabirodalom gazdája megmaradt Orbán büfijének hatókörén belül, addig minden szép és jó volt ezekkel a médiákkal. Mostanra hirtelen ráébredt a Fidesz frakcióvezetője, hogy ezek az orgánumok egyre jobban közelítenek a szélsőségesekhez. Ezt a teljesen független, M1 nevű hírcsatornán kürtölte szerte. Amivel első körön például remekül ellentartott minden olyan vélelemnek, amely az általa és a Lázár János képviselte irány közt szeretne mélyebb szakadékot látni. Emlékezhetünk arra, hogy az árnyékkormány vezetője a minap a Jobbiknak való beszólással vált médiahírré. Alighanem attól is motiválva, hogy a Jobbik kicsit kezd rászorítani a Fideszre, és kifele nem igazán piacképes az internetes fórumhozzászólásokban sokszor meghitelezett együttműködés. Az országon kívül aztán pláne nem piacképes, mert a Jobbik szélsőség- és rasszizmus- roll-outja nem sikerült tökéletesen. A megszólalóik, a közösségi terekre beíróik mondatai közül olykor kiviláglik a sokszor tagadni próbált szélsőségesség.

A lázári beszólás az elhatárolódás látszatán kívül pompásan előkészítette a terepet annak, hogy most Rogán megpróbálja a korábban nekik csaholókat rátolni a Jobbikra és a tőlük is jobbra állókra. A Fidesz-pávatánc tehát alighanem egy jól kimunkált lépés-rend szerint halad. A végén majd alighanem azt fogjuk hallani a kormánypárti kommunikációból, hogy Simicskával azért szakítottak, mert hirtelen fasisztának találták. Talán azért, mert már nem talicskaszám adja a pénzt. Fedezeteként a párton belüli, és pártkörüli ámokfutásoknak. Esetleg elkezdte feltételekhez, például az orbáni siserahad megszelektálásához kötni a pénzek visszaosztását a pártkasszába. Márpedig azt a korábbi, uniós, és valutaalapos bozótharcok óta tudjuk: Orbán minden döntést magának akar a pénzek körül (is).

A Rogán Antal által jegyzett megszólalás azonban nem csak a táncrendet leplezi le, hanem az eddigi, kormánypárti megszólalásokat is a helyükre teszi. A frakcióvezető megfogalmazása ugyanis egy gyöngyszem ebből a szempontból. Közölte ugyanis, hogy „a Fidesznek volt egy frakcióülése, amelyen abban maradtak: a párt sajtóosztálya többé nem szervez kötelező programot egyetlen képviselőnek, államtitkárnak, miniszternek sem a Magyar Nemzetben, a Hír TV-ben és a Lánchíd Rádióban”. Ami nem csak a Simicska Lajostól való elhidegülést jelzi. Ékesszólóan leleplezi ugyanis azt, hogy mindaddig, amíg az említett média-csatornák, Simicskán keresztül, hű talpnyalónak számítottak, addig kötelező programként szervezték meg a kormánypárti megszólalásokat. Miközben ehhez nyilván hozzá tartozik a fogadó-hely készségessége is. Tehát az említett fórumok kötelező jelleggel szerepeltették a szereplésre kötelező jelleggel delegált képviselőt, államtitkárt, minisztert.

A sajtóetika nagyobb dícsőségére. A médiaszabadság és demokrácia jegyében. Ahogy ezeket a fogalmakat a Fidesz környékén elképzelik. S ezt nem az ellenzék állította a Fideszről, hanem a maga a kormánypárt frakcióvezetője ismerte be.