Nem is olyan rég emlékeztem meg az Őrség-könyvek egyik tagjáról. A hazánkban megjelent utolsó előtti kötetről. Ami után teljesen értelemszerűen elolvassa a műfajt és Szergej Lukjanyenko alternatív világát kedvelő olvasó a következő kötetet is. Még akkor is, ha a címlapon társszerzőt lát felbukkanni. Ami óhatatlanul azt jelzi, hogy a megindította az íróstársak fantáziáját.

A társzerző, ebben az esetben, tényleg inkább szerzőtárs, mert kötet két író három írását rejti. Ellentétben azzal, ahogy Lukjanyenko a Nappali Őrséget jegyezte a később önálló kötettel (Káosz-Őrség) is jelentkező Vlagyimir Vasziljevvel. Vitalij Kaplan „tollából” kér írás került be a Más Őrség (Galaktika Könyvek) címen megjelent kötetbe. Az Őrség-könyvek világát megteremtő szerző tehát „kisebbségben” van jelen a könyvben. Oldalszámot tekintve mindenképpen. De, ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor egyébként is. Vitya, történetét olvasva, mely a kötetben a legelső, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy valahogy nem az igazi. Sokkal inkább olyan érzésünk lehet, mintha belelapoznánk egy festő vázlatfüzetébe. Adott az alapötlet, és adottak a szereplők. Adottak természetesen a Fénypártiak és a Setétek is. S mégis. Ahogy az Új Őrségben megjelenik a rendőrséggel együttműködő szál, úgy itt valahogy a titkosszolgálat kerül az asztalra. Összességében olyan benyomást keltve, hogy valójában az előző kötetből kimaradt egyik szál vázlatát olvassuk.

Amiért érdemes a kötetbe belefogni, az ennek a novellának az esetében inkább az a bizodalom, hogy egy következő regény cselekvését sikerül majd jobban elhelyezni a maga koordinátái közt. Ahogy a kötet utolsó írása esetében is lehet ilyen elvárásunk. De nem biztos, hogy pont ehhez ragaszkodnék. Nem azért mert csapnivaló, hanem azért mert kedvelem a macskákat. Még akkor is, ha tudom, a macska nem szolga, és nem is önzetlen barát. De tud nagyon kedves, jó szándékú és simogatni való lenni. Ha akar. Lukjanyenko egyik korábbi művében már megjelenik a gondolat, hogy a macska képes kapcsolatot tartani a Homállyal. Kaplan ezen az úton haladva írja le az emberi kommunikációt értő, és megértő macska, Aramis történetét.

A kötet közepe, és terjedelmében is legtestesebb írása az, amelyik nekem leginkább „bejött”. Nem csak azért, mert a legjobban találta el azt az ösvényt, amelyet Lukjanyenko és korábban Vasziljev kezdett kitaposni. Kaplan írását olvasva a pravoszláv hit iránt elkötelezett Másféléről ezt ugyanis kétségtelenül megállapíthatjuk. Eközben érdekes gondolati szálon is elindulhatunk abba az irányba, hogy miként viszonyulhat egyáltalán a hit, a szinte fanatikus hit a mágia-használathoz. Illetve ahhoz, ami a hétköznapokban mágiának tűnik. Ugyanakkor a „Megfosztó” szerepkörével maga az Őrség-világ is bővül. S az, ami különösen szimpatikus ebben az írásban az az, hogy eközben sehol nem kerül szembe a már megismert játékszabályokkal, illetve szereplőkkel.

A címben jelzett kérdésre a választ mindenki maga keresheti a kötetben. Akkor is a kötet címlapján nincs kérdőjel.

Más Őrség
Szergej Lukjanyenko – Vitalij Kaplan
Galaktika Fantasztikus Könyvek
ISBN: 9786155508004
Kiadás éve: 2014