Pávatánc, erősen kopott tollakkal
Egy jelentéktelen kis senki – habár magát egy közép-kelet európai ország miniszter elnökének tudva, nagyobbnak képzeli magát, de hát csak egy ordító egér, vagy még inkább, egy agresszív kismalac – kiment Strasbourgba, hogy jól megvédje az ő országát, akit támadnak. Gondolom, úgy véli, hogy „legyen meg a te akaratod, és legyen meg a te országod”, csak egy csöppet ezt félreértette. Nem az országát támadják, hanem őt magát kritizálják. A kritika és támadás közt akad egy cseppnyi különbség, de a Nagy Honvédő nem tud különbséget tenni.
Cserébe folyamatosan prezentálja magát egy olyan színpadon, ahol ő még függöny húzogatónak is kevés lenne, de előre tolja személyét, mondván, hogy ő aztán meghatározó elem.
Akkor nézzük a valóságot. Az ember azt gondolná – mert hát, ahogy elnézi a külországi kormányfők megjelenéseit a nemzetközi fórumokon – hogy azok kormányukkal a háttérben szólalnak meg, azonban sajnálatos módon nálunk szellemi táskahordozók vannak, nem önállóan gondolkodó kormánytagok, akiknek nemzetközi szereplése a futsal-bajnokon kívül a nullához tendál, és az övé se ér semmit.
Tehát van nekünk ez a one man show, ami leginkább a stand up comedyre hajaz, ha már a színpadi művészetben keresünk hasonlatot.
Orbán itthon már leszerepelt, hát kiviszi nemzetközi terepre a műsorát, ami, lássuk be, elég gagyi. A hazai, lepusztulóban lévő politikáját nagy zászló lengetve kivitte a nemzetközi terepre, egy olyan fórumra, ahol még türelmesen és udvariasan meghallgatják, amolyan atyáskodó módon: marad a hülye gyerek, ha játszik.
Na persze, voltak magamutogató elődei: Margaret Thatcher, vagy de Gaulle markánsan képviselték hazájuk érdekeit, csakhogy, ők egy egészen másik dimenzióban munkálkodtak. Orbán a maga piti módszerével nemhogy nemzetközi megoldásokhoz járult volna hozzá, mint az említett országvezetők, de pártja komoly szavazótábor veszteségének vélt ellenszerét kivitte egy nemzetközi fórumra. 28 ország képviselője hallotta antihumánus nézeteit – a bevándorlási politikát ill. a halálbüntetést illetően – amivel az ITTHONI térvesztését kívánta a szélsőjobbtól visszaszerezni. Tessék mondani, mi közük a többieknek ehhez?
Ha már a felcsuti amolyan csodacsatárnak képzeli magát, mijafrancnak lő öngólt?
Orbán annyira buta, hogy a menekült ügyet és a terrorizmust rendesen összekeveri. Szövetségesei ebben a témában nincsenek, a NER össze-vissza kavarása konzultációilag e tárgyban az Unióban nem akceptálható. Orbán olyan, mint az egyszeri katonaorvos: lábgombától haslövésig mindenre csak aszpirint ír fel, csak a dózist változtatja. A menekült ügytől a gazdasági migrációig mindenre azt mondja: megfogni, kirúgni, oszt a többit majd mi elintézzük! Mi, Magyarország, ami még lázas álmaiban se merül fel az érintetteknek, mint célország. A kutya se akar itt maradni, ahol ekkora az idegengyűlölet, a létbizonytalanság és ilyen alacsony az átlagkereset, no meg, a nyelv sem egyszerű. Vagy nagyon elszánt, vagy nagyon pénzes az, aki itt akar letelepedni. Pedig az EU ennek a problémának kezelésére pénzt ad Magyarországnak, nem is keveset. Az már más kérdés, hogy ez a pénz kinek a zsebeiben tűnik el.
Az az érzésem, hogy Orbán sorozatos győzelmein keresztül éri el végső vereségét.
Ez nem pávatánc, hanem egy pávián vörös seggének mutogatása. Lehet, hogy másoknak a látvány irritáló, de úgy általánosságban csak egy majomé, a ketrec rácsa mögött. Aki, ha megvonják a napi banán adagját, meglehetősen alázatos lesz.
Noch dazu, még a Videoton is kikapott 4:0-ra a Fraditól.
5:34 de.
Kedves István,
szépen kérlek, trombitálj a fülembe, sivíts a telefonomon, ébredjek má’ fel álmaimból…
Ha ez már nem így lesz, mint mostanában dívik (( 🙁 ))
Döbrögi nem másoktól várja a „banán- és mindenféle adagját”, ő egy akarnok önkiszolgáló! Tele szatyorral magának, de tömi a vejét, s egyéb családtagjait – torkukon túl is.
Úgy járnak, mint az az egyszeri liba, „akit” túl tömtek és felfordult.
Hiába kiabálunk, hogy elég legyen már! Döbrögi nagyot hall, ebben a témában. Nagyot hall, töm és ordítja a saját igazságát, ami igencsak sántít. Minden zsebet, fiókját a haveroknak, hátsókat nyaldosóknak, no természetes, hogy H.Árpika is közöttük van. No igen, H. Árpika az a bizonyos „zabi-gyerek”, akit letagadnak, de titokban tömik pénzzel, hogy kussoljon. Ne mutogasson, hogy „kitől” is van, tulajdonképpen.
Összegezve: álmodik a nyomor, s a nyomor tetején ott alszom én is.
Ébresszél fel, kérlek, ha ez már NEM ÍGY LESZ!
Kérlek.
(( :O ))
G.B.
5:40 de.
G.B, attól tartok, nem vagyok egy királyfi alkat, ráadásul a csókom is elég bizonytalan, amióta a bal felső hidamat újra kellett építtetnem, és még Széchenyi hitelem se volt rá!