Orbán Viktor születésnapja tiszteletére csak sikerült megtartani egy hálaadó szentmisét. Miközben a templom előtt ételt osztottak a szegényeknek. S mielőtt bárki azt hinné, hogy valamelyik Monthy Python epizód mai magyar újrafeldolgozásáról lenne szó, e helyen külön kiemelendő, hogy ez nem vicc. Ez a mai magyar tragikomikum maga.

Beleértve azt is, hogy a Magyar Narancs tudósítása szerint az ájtatosság belső légkörét körbelengte az agresszív beszólások külső környezete. Azt azonban talán nem ártana tudomásul vennie az egyháznak, de tulajdonképpen az említett misét megrendelőknek is, hogy élő vezérért, különösen a világi hatalom birtokosaként egzisztáló, állítólag demokratikus vezetőért nem illik hálaadó szentmisét celebrálni. Mert snassz. Mert diktatórikus emlékeket idéz. Mert szembemegy a szekularizált állameszmével. Mert ennél nyíltabb politikai állásfoglalást nehéz lenne kitalálni. Olyat, amivel az egyház alapvetően egy erős politikai üzenetet fogalmaz meg. Egy ilyen hálaadó szentmise puszta tényének az egyházi üzenete az, hogy az egyház mindenkit, aki nem az adott vezető, jelesül Orbán Viktor vakhittel buzgó híve, az kívül áll azon a körön, amely felöleli az isteni kegyelembe részesülők körét. Gyakorlatilag, közvetve egyházi átokkal sújtja az ellenzéket éppen úgy, mint az Orbán feltétlen imádatában csak kicsit is megingókat. Ezt pedig nyugodtan tekinthetjük az állampolgárok egyfajta pszichikai zsarolásának.

Nem mellesleg egy füst alatt az alapvetően a választók kegyelméből parlamentben küldöttek részéről miniszterelnöknek választott kormányfőt elemeli a világi hatalomtól, a választóktól, és a választói kontrolltól. Ami önmagában is orbitális pofátlanság és a nyílt egyházi diktatúrának sem ritka előfutára a történelem során. Elég arra gondolni, hogy már a fáraók korában is elemelték a világi hatalmat gyakorló uralkodót a világi környezetből, és istent faragtak belőle. Ha pedig nem akarna valaki az ókori Egyiptom zavaros Nílusában halászni, annak ott vannak példaként az „Isten kegyelméből” uralkodókká koronázottak sorai. Természetesen a nem Orbán-hitű társadalom tudatos provokációjának szándékát nem tételezem fel a misét propagáló Szentmihályi Szabó Ilona esetében. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy rendszerváltást követően jobbkanyart vevő író özvegyét az a szándék vezette csupán, hogy eleget tegyen az elhunyt egyik kezdeményező kérésének. Post humus postázva a miniszterelnöknek a misét. Az pedig, hogy eközben nekiment a demokratikus és szekularizált tűzfalnak, azzal így járt.

Az író özvegyével ellentétben a hálaadó misének helyet adó Hermina-kápolna „személyzetének”, és nem utolsó sorban a misét celebráló Dr. Tringer Lászlótól, vagy ahogy a tudósításokban a teljes címhalmaz ki vagyon írva, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend helytartója, Őexcellenciája Gr. Uff. Prof. Dr. Tringer Lászlótól, talán elvárható lett volna némi történelmi ismeret. Valamint annak tudása is, hogy Isten aligha aszerint válogat a hívek közül, hogy mely világi hatalmasság hátsójába van az illető nyelve beszorulva. Különösen ennyi cím, és szalag birtokában elvárható lenne. Az informális üzenet, ugyanis, mint írtam függetlenül a mise tényleges lefolyásától, de nem független a mise tényétől. Különösen olyan bevezető után, hogy: „Ma szentháromság vasárnapja van, hitünk legnagyobb titkának ünnepe”. Amely után a misét Orbán Viktornak ajánlani… Azért érdekelne a magyar püspökök véleménye erről a tüneményes popsifényezésről.

S most egy pillanatra tételezzük fel, hogy a misét megtartó Prof. Dr. Tringer László helytartó azonos azzal, akinek életrajzában több pszichológiai képesítésről, gyakorlatról olvashatunk. Olyanokról, többek között, mint a csoportpszichoterápia, klinikai szakpszichológia, magatartásterápia is. S mielőtt bárki karaktergyilkosságot kezdene emlegetni, maximálisan egyet tudok érteni, hogy a hívek lelki támogatását végző személynek legyenek pszichiátriai ismeretei, Ellenben éppen ezek az ismeretek növelik meg a felelősséget az olyan helyzetekben, amely emberek, embercsoportok egyfajta pszichikai zsarolásának képzetét kelthetik. Ahogy egy pofon lehet egyszerű túlreagálás egy pityókos kocsmai zsiványtól, de lehet egyfajta fegyverhasználat egy színjózan karate-bajnok esetében.