In memoriam Horn Gyula
Most amikor a magyar kormánymédia az idegengyűlölettől hangos, és kerítésépítős közrabszolga-behívókról suttog a szél, talán érdemes arra is emlékezni, hogy legalább megpróbálta az ország. Bármilyen lejátszottnak is tűnt egykoron az a bizonyos rendszerváltás, és akárhova is sodorta az akkori decibel-ellenzéket a szél azóta.
Mert az akkori liberális fiatalokból idővel csak kibújt a pártállami diktatúrát visszasíró nosztalgia. S kibújt a diktátori pilács fényétől megrészegült éjjeli szender az egykori hernyóból. Mely két állapot között egy valami biztosan közös. A gerinc hiánya. Ahogy sok tapsoncukból, bér-, és megélhetési rasszistájukból is hiányzik. No meg persze azokból a mostani komcsizókból, akik annak idején nem győztek talán az első sorban tapsolni a hely párttitkárnak, és bőszen egyetérteni az előttük talpat nyalva felszólaló elvtárssal. Csak ugyebár, azóta is a Fideszben ejtőznek, komcsiznak és pofáznak. Lehetőleg a máséval verve a csalánt. Vagy csak utat engedve annak a gyűlöletnek, ami csak azért érthetetlen, mert haszonélvezői voltak a Kádár-korszaknak. S eközben az sem zavarja a díszes kormányzó pártot, hogy közös platformra kerülnek az egykori rendszerváltás színpadán díszletrendező Pozsgayval, vagy a talán önmagát is gyűlölő, a bunkóság pácában puhult agyú, Wittner Máriával.
Akiről az utóbbi időben szerencsésen keveset hallani köznapi hírek között, de aki annak idején, két éve, örökre kiírta magát a kultúremberek klubjából. Akkor, amikor Horn Gyula halálhírére előadta az elemi gyűlöletből szőtt magánszámát. Amelytől, furcsa módon, az akkori Fidesz sem gondolta elhatárolni magát. Hallgatólagosan tehát csatlakoztak ahhoz a koncepcióhoz, ami csak ellenségképekben képes gondolkodni. Végképp szakítva azzal, hogy valaki lehet rendes ember akkor is, ha nem a feltétlen talpnyalásban élenjáró elvbarát. S persze lehet csirkefogó akkor is, ha a Fidesz párttagkönyvét szorongatja a zsebében. Abból merítve bátorságot ahhoz, hogy személyes döntést hozzon az emberség és állatság fokáról. Anélkül, hogy tükörbe nézve, meglássa önmagában a patkányt. S a drótfonatépítőt. Mely drótfonatokból annak idején Horn Gyula politikája nyomán vált legalább időlegesen csak emlék.
Ahogy emlék maradt mára az is, hogy az Antall József kormánya okozta gazdasági összeomlás után legalább megállítani sikerült az zuhanórepülést, amit az érzelmi gazdaságpolitika okozott. Amire a sok műkedvelő, sokadvonalbeli széltolótól tellett 1990 után. Igen, a kamikáze-gazdaság kormánya után a Horn-kormány legalább megpróbálta a gazdaságot valamennyire talpra állítani. Mely kísérlet eredményét jellemzi, hogy az első Orbán-kormánynak volt miből osztogatni. Megvetve talán annak az oligarchikus uralomnak is az alapját, amelynek végleges és végletes kiépítése jelenleg is gőzerővel zajlik. S lehet, hogy Kövér házelnök elvtárs szemlélete szerint Horn Gyula komcsi volt, de akkor olyan „komcsi”, aki nem csak a haverok, hanem az ország asztalára is tett le jó pár dolgot. Mert alkalmasint nemzetközileg elismert politikus is volt. Olyan, akivel a demokratikus közösség vezetői sem szégyelltek egy asztalhoz ülni. Olyan, aki nem érezte szükségét, hogy statisztákkal tapsoltasson magának egy ünnepi beszéde alkalmából sem.
A két éve elhunyt államférfinek nyilván volt ezernyi tévedése, és számos hibája. Ahogy sokaknak. Mert csak egészen beszűkült idióta hiszi azt, hogy mindenhez ért és tévedhetetlen. S még emlékezhetünk arra is, hogy egykori „pufajkás” múltjából sem csinált titkot. Ami már önmagában a saját múltjukat megtagadó hipokrita barmok fölé emeli. Ugyanakkor valóban államférfi volt. Igen, tudom. A végtelenül objektív Nézőpont legutóbb Orbán Viktort hozta ki legjobb magyar miniszterelnöknek. De azt is tudom, hogy bukása előtt a román vezetőt is kihozták volna legjobbnak, és Hitler is megnyert volna bármilyen közvélemény-kutatást a fénykorában. Az éppen aktuális nézőponti elvárásoktól függetlenül, a személyes nemzetközi elismertséget, és az országnak kivívott presztízst tekintve Orbán Viktor napjában ötször imádkozna bármilyen istenhez, ha csak feleannyira lenne államférfi és politikus, mint a ma két éve halott egykori miniszterelnök. Bármit is mondanak a hangok a felcsúti vezérnek.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
8:29 de.
3 COMMENTS
sebestyén eszter
2015 június 22
12:43 du. (Szerkeszt)
🙂 Megláttam a címet, és tudtam, hogy ez te leszel. 🙂 Nagyon kerek! Azt hiszem, ebben MINDEN benne van. Plusz keretes is. “kormánymédia+idegengyűlölet+kerítésépítős közrabszolga-behívók”, vége pedig. államférfi hiánya.
Hát, így…
Melyik ellenzéki párt fogja észrevenni, hogy össze kéne kukázni egy államférfit? Mert ha nincs is a közelükben, keresni kéne. Mert OV minden csak nem az. Egy kis tolvaj geci.
Mellékes, de nem tudom megállni: Horn Gyulánál nem lett volna NÉGYMÉTERES (!) :))) /szakadok a röhögéstől/ kerítés…
Andy Mage
2015 június 22
3:41 du. (Szerkeszt)
sebestyén eszter
2015 június 22
12:43 du.
Horn nem felejtette el honnan jött és milyen utat tett meg. Így tévedni is mert. S a múltját is vállalta.
A prosztataváladékba mártott bunkó elfelejtette, hogy Kádár nélkül, ha él egyáltalán, akkor a helyi uraságot megsüvegelő lóápoló lett volna. Ha a ló nem kéri ki magának.
A múltja és az út megtagadása egyenesen visz egy tulkompenzáltan hatalommániás, de semmilyen felelősséget nem vállaló roggyant személyiséghez.
Két tick között a béka feneke alatt.
Geyza
2015 június 22
3:43 du. (Szerkeszt)
Dettó 😀 😀
11:39 de.
Közvetlenül a rendszerváltást követően német (nyugati) barátom keresett meg idehaza, és nagy lelkesültséggel ecsetelte „Gyula Horn” nagyságát és egyben puritán egyéniségét.
A jobboldal részéről még életében beindult próbálkozás volt Horn bemocskolása, ennek egyik eklatáns kísérlete, a miniszterelnök „épülő(!) villájánál” szervezett rendszeres tüntetgetések a >kossuth-téri Hugyos Józsik< szervezésében.
Tegyük hozzá, hogy "az a villa" odafenn a a Farkastorki úton , a budai sok-sokezer között szinte kunyhónak számít, ahol a villatulajdonosok közt is talán ha mindössze 1/2 ezrelék lehet a miniszterelnökök száma. Ám e villanegydek lakói ma is a jobboldal, illetve fid SS legszilárdabb szavazó bázisának számít, miközben ezen építészeti csodák legtöbbje még a rendszerváltást megelőzően népesítette be kővel az amúgy a város levegőjét adó festői hegységet.
1:12 du.
A História magazin 2012/9-10-es számában írja Horn miniszterelnökségéről régi ismerőse, Sárközy Tamás:
„Az SZDSZ értelmiségi okoskodása, tudálékossága nagyon zavarta, sikerült is Fodor Gábort másfél év alatt leamortizálnia. …Egyébként kitűnő politikai ösztönei egyszer csalták meg, nevezetesen 1998 tavaszán, amikor nem vette észre a földtörvényben, a bősi vízierőműben és a Tocsik-ügyben elrejtett aknákat, és az SZDSZ nélkül akart kormányozni. El is vesztette a választásokat. …Miniszterelnökként is vonzódott a külügyekhez és a titkosszolgálathoz, a jogállami korlátokat viszont nehezen viselte. …Ez irányú tudását (mármint a titkosszolgálatit) …hasznosította. Amikor Medgyessyről miniszterelnök korában kiderült, hogy D-209-es szt-tiszt volt, először az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja szinte egyhangúan bizalmatlanságát jelezte Medgyessyvel szemben. Másnap az MSZP-SZDSZ koalíciós tárgyalására az MSZP delegációjával Horn Gyula is megjelent egy nagyon nagy táskával. Az ülés után az SZDSZ képviselőcsoportja – kevés kivétellel – bizalmáról biztosította Medgyessyt.”
Ez tehát dióhélyban a magyarországi parlamenti képviselők minőségi bizonyítványa.
Zsarolhatók zsarolnak zsarolhatókat.
3:38 du.
To whom…..
Részlet Orbán Viktor egykori leveléből a 80 éves Horn Gyulához:
„Engedje meg, hogy a Család, rokonok és barátok mögé sorakozva jó egészséget kívánjak… Több az ami összeköt minket mint elválaszt… Isten éltesse 80. születésnapján !”
12:30 de.
Che!
Orbán állítólag Antall betegágyánál is órákat töltött, feltöltekezve az öreg róka jó tanácsaival és intelmeivel…
Jó lenne tudni csak egy húzására, amelyet „a nagy példakép jótanácsára” lépett meg…
.
ui. A Hóbagoly – alias Boross Péter belügyér – alkalmazása, mint miniszterelnöki tanácsadó alkalmazása biztosan ilyen volt…
9:14 de.
Csak egy adalék. Neve, a Horn a német nyelvben kürt-öt jelent. (Ha jól tudom, az angolban is.) A kilencvenes évek derekán egészen érdekes volt, hogy az akkor a mai milliárdjait kitaposni kezdő Rogán micsoda elánnal gyalázta a miniszterelnököt. Rogán egyébként a horvát (illetve e kissé más vend) nyelvben kürt-öt jelent…