A magyar beteg
– Jaj, doktor úr, azt hiszem, valami baj van velem
– Megmérjük a vérnyomását… hát, ez elég magas. Meg a pulzusa is szapora. Sokat stresszel mostanában? Mik a panaszai?
– Mindenféle. Úgy érzem, mintha a testem nagyobbik része nem jutna elegendő ételhez, néhány porcikám meg ijesztően túltáplált. Elfelejtek dolgokat… tudja, a múltamra például egészen máshogy emlékszem, mint korábban… Zavart vagyok. Csak teszem a pénzt a nagy, közös táskámba, és ha keresem, mindig valamelyik eldugott belső zsebemben találom. Változik a személyiségem… régebben amolyan kultúrabarát voltam, tudja, egy kis színház, némi irodalom, zene… most meg a vásári komédiákat kedvelem, jó sok nemzetiszínű pántlikával, szintetizátorra írt verbunkos-nótával, lefekvés előtt ordas, harmadrangú szerzőket olvasok, a zene meg… doktor úr, a múltkor azon kaptam magam, hogy valami erőszaktevő fehérvári huszárokról danolászok… Üvöltözöm a gyerekekkel… a kert végében kivágattam az összes fát, lebetonoztattam a placcot, és fatornyos focipályát építtettem a helyükre… doktor úr, én nem is tudok focizni! Alig ismerek magamra.
– Milyen a kapcsolata másokkal?
– Utálom őket. Doktor úr, emlékszem még rá, hogy tulajdonképpen ezt szégyellnem kellene, de nem megy: verem az asszonyt. Acsarkodom a szomszédokra. Mindenkire acsarkodom. Én… egyszerűen elszigeteltnek érzem magam… mintha egy tekercs szögesdrót szorítaná a mellemet… az utcában meg már mindenki rajtam röhög… lassan kitiltanak a kocsmából…
– Iszik?
– Már csak sajátot. De azt jócskán.
– Drogok?
– Tévé, rádió… néha internet, bár ahhoz nem igazán értek.
– Van valami hobbija?
– Ó, rengeteg. Vadászom, szobrászkodom, ilyesmi. Sokat költök rájuk. De már nem okoznak igazi örömet.
– Sportol?
– Én nem. De szeretem nézni. Ha olimpia van, se látok, se hallok. Szeretnék a kertbe a focipálya mellé egy olimpiát is!
– Van valaki, akinek kibeszélheti a problémáit?
– Dehogy! Minél szarabbul vagyok, annál inkább dicsekszem. Kiben bízhatnék? A gyóntatómmal üzlettársak vagyunk, a barátaimat én tartom el. Ha nem fizetem a következő kört, rögtön egy geci vagyok a szemükben. Engem, kérem senki sem szeret. A rohadékok…
– Hát nézze, kedves Magyarország… nem, üljön csak le. Nincsenek jó híreim. Ön egyrészt belülről rohad, másrészt a fejétől bűzlik, de a lába is… hmmm… hagyjuk! A kleptomániáját gazdaságpolitikának tekinti, az üldözési mániáját nagyzási hóborttal és régi fantomfájdalmakkal igyekszik leplezni. Súlyos szociopatává vált, és ebben kéjeleg, nárcisztikus, de a teste sorvad, az arca püffedt, a bőre tésztás… és láttam, hogy amíg beszéltünk, suttyomban zsebre rakta a kedvenc töltőtollamat. Ha így folytatja, nem sok időt jósolok magának…
– Jaj, doktor úr! És nem tud valami biztatót is mondani?
– Dehogynem, tudja, mint a viccben a Mari néninek: „Hajrá Magyarország!”. De azért ezt ne vegye túl komolyan..
Konok Péter/Facebook
3:07 de.
Az angol beteg legalább nemesi származású volt.
A magyar beteg meg csak prosztó.
5:45 de.
Wáááá! „… kleptomániáját gazdaságpolitikának tekinti…” Hatalmas!
OK, ez a miniszterelnök koma sem igazán szívem csügyke, ám gyanítom, ha Mátyás királyt fel lehetne éleszteni, tán ô sem felelne meg a népnek.
Tán egy lovas tengerész…csak nehogy elôklónozza már valaki odaadó hazaffy megint azt a régit lovastul =8O
12:37 de.
Arkangyal !
Ez nem ilyen bagatell ügy, nem valamiféle alternatív lehetőség kérdése,hogy ha ez nem, hát majd az…
Megaztán, méghogy Mátyás-király se felelne meg… Hogyan hasonlítható egy valóban „Isten kegyelméből”, 500 évvel ez előtti feudális főúrhoz Ő, aki egy – most már nem is 1 alkalommal – magához igazított, demokratikusnak titulált választási komédiában, valójában egy „kétharmados puccsot”, a magához ragadott >abszolút< hatalmat a sajátmaga isteni járandóságának fogja fel és azt így is hirdeti…
Másrészt, a Vezérnek ezeket a cikkben igen jó humorral felvonultatott, immár krónikus pszichés szimptómáit prof.Popper Péter egyetemi tanár már 2002-ben papírra vetette, ami nyilvánosságra is került. Ámde a magyar nép egyötöde(!) mindezt, valamint az általa szervezett, az ő vesztes választását követő 2006-os fővárosromboló zendülését is figyelmen kívül hagyva, minél hülyébb annál jobb alapon, e szörnyeteget a fenti trükközések segítségével szépen újra választotta…
Nincs alternatíva, a diktátor – ahogy egykor doktor Mikola, a Vezér és Kancellár egészségügyi(!) minisztere – ki más, hisz ő közelről ismeri Kisgömböc mentális állapotát is – mindezt előre megjósolta, máris 40 évre bebetonozta magát…
.
12:42 de.
Ui:
A koronázás egyelőre még várat magára, de ami késik, az nem múlik – máris folyik az új – esetleg és egyelőre kormányzói – rezidencia műszaki kialakítása igazságos Mátyás egykori, budai várában…
.