Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy Semjén Zsolt fogta magát és meghalt. Nem nagyon értette a dolgot, azt hitte csak álmodik. Csodálkozott is nagyon, hogy hol van, mivel eddig még nem nagyon nem szenderült jobblétre.

Egy szakállas, markáns arcú férfi állt előtte egy jókora kulccsal a kezében, ami legalább 50 centiméter hosszú volt és rendkívül súlyosnak látszott. A felhők között egy kb. 175 centiméter magas szögesdróttal megerősített drótkerítés húzódott, aminek nem lehetett látni a végét. Az illető rendkívül erősnek látszott. Valahonnan ismerős is volt neki, így Semjén Zsolt zavarodottan megkérdezte tőle:

– Hm, a jó életbe…hol a fenébe vagyok? Mi ez a rohadt sok felhő itt?
– Türtőztesd magad, fiam! Péter vagyok, a kőszikla. Tudod, Rock and Roll. Ebből írtad a doktoridat, illetve csak úgy tessék-lássék összeszerkesztetted. Ez is bűn ám, ha jól tudom.
– Nekem szerencsére nem. De hát, mit történt velem?
– Szép nyugodtan megboldogultál. Ide az van írva, hogy valamit félrenyeltél. Ki tudták szedni a torkodból, de a lelked sokkal gyorsabb volt. Megelőzött. Falánkságról volt szó úgy látom. Pulvere est et in pulvere reverteris.
– Az meg mi?
– Porból lettünk, s porrá leszünk.
– De azt csak temetéseken szokták mondogatni. Hűha. Szóval mégis… Mi? Hogy én? Mármint, csak úgy meghaltam?
– Igen, fiam, jól látod a dolgot. Az élőlényeknek van egy ilyen furcsa szokásuk. Amúgy nagy szerencséd volt. Ha gázrobbanásban pusztultál volna el, akkor ugyan egy kicsit gyorsabban ideértél volna, de csak csomagkapcsolt adatátvitellel.
– Hát ez elég szomorú dolog a számomra. Figyelj csak, Szent Péter, nem lehetne valahogy visszacsinálni ezt a dolgot? Tudod én amolyan kereszténydemokrata vagyok.
– Mire gondolsz, fiam? Talán rosszul szavaztál és most mardos a lelkiismeret?
– Nem, nem, dehogy. A halálra gondoltam. Szóval, nem mehetnék vissza a Földre?
– Zsolt fiam, ha jól tudom, te jámbor keresztény vagy és nem buddhista. Mivel hisznek a lélekvándorlásban, ők persze nyugodtan megtehetik. Amióta Jézus Krisztust keresztre feszítették, azóta nem nagyon mód a feltámadásra. Várnod kell a Végítélet napjára. Benne is van a Bibliában. Olvastad te egyáltalán?
– Nem, mert nagyon hosszú. Csak hivatkoztam rá. És mikor lesz az a Végítélet nevű valami?
– Tudja a Jóisten.
– Értem. Beszélhetnék esetleg vele?
– Épp a bűneitekkel van elfoglalva. Rengetegen vagytok. Nagyon sok munkát adtok neki, ezért nem nagyon ér rá.
– Ez bizony baj. És vadászgatni? Az lehet itt valahol?
– Nem. Az állatoknak külön paradicsomuk van. Eleget zargattátok őket a Földön. Például te is, Zsolt gyermekem. Itt csak macskák és emberek vannak.
– Macskák? Miért pont macskák?
– Az emberi civilizációt valójában a macskák alakították ki a saját kényelmük érdekében. Nem értem, hogy miért nem vettétek észre. Elég feltűnően csinálták.
– Szóval a macskák. És nők? Nők azok vannak?
– Zsolt, szerelmetes fiam, lehet, hogy ez most nagyon meglepő kijelentés lesz a számodra, de valójában ők is emberek.
– Ja vagy úgy. Persze, értem. Nem baj. És azt? Azt lehet itt csinálni? Tudod, Péter, a nőkkel?
– A bujálkodásra gondolsz? Azzal a hetedik emeleten foglalkoznak, de oda csak igazhitű muzulmánok juthatnak be. Egy keresztény ugye nem nagyon paráználkodhat. Ti találtátok ki.
– Értem. Ez van. És az ateisták? Azok remélem mind a pokolban vannak ugye?
– Nem. Mivel ők nem hisznek, nem jutnak sehova. Egyszerűen lebomlanak. Újrahasznosítják magukat. Reciklizálódnak.
– És a Mennyország? Az meg milyen?
– Hát ez valóban érdekes kérdés, fiam. Pont olyan, amilyennek valaki azt a Földön elképzeli. Általában felhők között mászkálnak csendes, boldog emberek, tógában. A múltkor volt itt egy illető, aki a mennyeket egy hatalmas fagylaltozónak képzelte el. Azóta ott kódorog egy csomó fagylaltpult között. Rengeteg angyal szolgálja ki őt. Én úgy látom, hogy kicsit elege van már belőle. A tejszínhab sem teszi őt boldoggá. Mindenki olyan mennybe jut amilyet kitalál magának.
– Akkor én nem lehetnék valahogy mégiscsak buddhista? Visszamennék jól meghalni, de előtte persze visszakeresztelkednék. Akkor képzelhetnék magamnak egy olyan vadászósat. Szép, lövöldözős Mennyországot.
– Az ügynökeik a Földön vannak. Mint mondtam, te oda már nem juthatsz vissza. A buddhizmusról már lemaradtál. Bele kell törődnöd a sorsodba. Örvendezzél, és mint mondtam, várd a Feltámadást. Mást nem nagyon tehetsz.
– Hát jó. Még mindig jobb így. A poklot elég rémisztőnek képzeltem. Nagy szerencse, hogy a Mennyországba jutottam.
– Nem olyan biztos az, Zsolt. Mutasd csak a beléptető-kártyádat.
– Ja, ezt? Tessék itt van. Szép piros, mi?
– Hát fiam, ez bizony elég nagy baj. A mennyekbe csak kékkel lehet bejutni. A tied a pokolba szól.
– Hogy az a jó…
– Fegyelmezd magad, Zsolt fiam! Ki is van írva. Káromkodni és köpködni csak a pokolban lehet. Ott, azt hiszem, az lesz a legkisebb gondod.

Woody Allen – Kopog a halál (részlet)

NAT Mintha az előbb azt mondta volna, hogy ez az első kiküldetése.
HALÁL Van valami kifogása?
NAT Csak nem akarja nekem bemesélni, hogy eddig még sosem halt meg senki?
HALÁL Dehogyisnem. Csak nem én vittem el őket.
NAT Hanem kicsoda?
HALÁL A többiek.
NAT Mások is vannak?
HALÁL Vannak hát. Mindenki a maga külön módján megy el.
NAT Nahát, nem is tudtam.
HALÁL Miért is tudná. Végtére, kicsoda maga?
NAT Hogyhogy kicsoda? Hát én… egy semmi vagyok?
HALÁL Nem semmi. Maga egy ruhagyáros. Hogy jön ahhoz, hogy az örök misztériumok birtokába jusson?
NAT Mit nem mond. Nagyon rendesen keresek. Mind a két gyereket egyetemre járattam. Az egyik a hirdetésszakmában van, a másik férjhez ment. Saját házam van. Chryslerem. A feleségemnek mindene megvan. Cselédek, nercbunda, nyaralás. Most is az Antillákon van. Napi ötven dollár, csak mert a nővérével akar lenni. Jövő héten én is megyek utána – úgyhogy mégis minek néz engem? Valami ágrólszakadt nímandnak?
HALÁL Jól van, na. Mi lenne, ha én is ilyen sértődékeny lennék?
NAT Tán megsértettem?
HALÁL Nem azt mondta, hogy csalódott bennem?
NAT Mégis, mire számított? Rendeztem volna ötórai teát a tiszteletére? Zenével?
HALÁL Nem erről van szó. Hanem személy szerint rólam. Hogy alacsony vagyok. Meg ilyen. Meg olyan.
NAT Azt mondtam, hasonlít rám. Ez csak amolyan észrevétel.

Dezsényi Katalin fordítása

Cserpes Tamás/HUPPA.hu