Kis magyar jövőkép
A jövő hónaptól lezárják a határokat, megszűnnek az ikes igék, ősztől pedig Felcsút lesz az ország fővárosa. Lebontják az Országházat, olimpiai stadion lesz a helyén.
Nem tudtok olyat mondani, amit ne hinnénk el. Azt is, amire néhány hónappal ezelőtt csak legyintettünk volna. Amire egy évvel ezelőtt még azt mondjuk, hogy szemenszedett hazugság, rémhír. Hülye pletyka, aminek nem szabad felülni, mert semmi valóságalapja nincs.
Átrendeződtek a dolgok és a dimenziók: e nemrég még Magyar Köztársaságnak hívott országban, mára semmi nem az, ami volt. Talán már a fizika szabályai sem érvényesek, ha érdekeitek úgy kívánják, betiltjátok a szabadesést, rendelettel korlátozzátok a hangsebességet, sunyi, hajnalban benyújtott parlamenti módosítóval megváltoztatjátok a relativitás törvényét.
Bárki bármit mond közületek, bármekkora baromságnak is tűnik elsőre, el kell gondolkodnunk rajta. Ma már az is hihető, amit máskor meg se hallanánk, amire csupán legyintenénk, mert annyira irracionális. Ma már ugyanis bármi megtörténhet. Visszamenőlegesen kivetett adók, szakmai hibának hazudott hamisítások, torzítások, elhallgatások. Nem alkalmanként, és nem véletlenül: nálatok ez a normális üzemmenet. Talán már ti magatok sem tudjátok, hogy mikor beszéltek igazat, és mikor nem. Senki sem mehet biztosra veletek kapcsolatban: nálatok a vicc vetekszik a valósággal, a fantázia pedig reménytelenül kullog a hétköznapok után.
Ezért volt hihető, amikor néhány éve arról jött a hír, hogy loptatok az operaházi ünnepségen. Kristály hamutartót, rézből készült korlátgömböt, fizetés nélkül távoztatok a büféből. És valóban ez a színtiszta igazság, még akkor is, ha időközben kiderült, hogy nem így volt.
Mert lehetett volna. Nem rajtatok múlott, hogy akkor nem így lett. Veletek kapcsolatban, akik ennél nagyságrendekkel nagyobb lopásokhoz szoktatok, és szoktattatok bennünket, ez is hihető. Lehet, hogy most nem loptatok, de megtettétek már korábban. Vagy megteszitek legközelebb.
És nem annyit, amennyit most nem – ennél sokkal többet. Nem érdem az, ha most nem tettétek – nem ti tehettek róla.
A jó erkölcs, tudjuk, csupán az alkalom hiánya.
Aki ellopja az emberek magán-nyugdíjpénztárakban összegyűjtött pénzét, és utóbb mindezt a nyugdíjak megvédésének hazudja, az még ennél nagyobb gazemberségekre is képes. Aki visszamenőlegesen alkot törvényt, korlátozza a tájékoztatás és a tájékozódás szabadságát, mindent, ami egy demokráciában fontos, arról mindent el lehet hinni.
Ne csodálkozzatok, ha a legvadabb pletyka, a legalaptalanabbnak tűnő rémhír is hihetővé válik veletek kapcsolatban.
Most mondják, hogy jövőre ugyanolyan vércsoportja lesz mindenkinek, és a levegő nem alanyi jogon jár, hanem rászorultság alapján a kormányhivatalokban kell igényelni.
Ha jobban belegondolunk, egészen hihetően hangzik.
Author: Föld S. Péter
Föld S. Péter 1951 október 4-én született újságíró, író, humorista. A budapesti Metropol munkatársa. 1980-1990 között a Lúdas Matyi újságírója. 1991-1998 között a Kurír rovatszerkesztője volt. Művei: A téma az ágyban hever (1987), Jó játék a rajzfilm (1988), Röhög a belosztály (1988), Adócsalók kézikönyve (1988), A kutyafáját (1988), Autós szextúrák (1988), Ahogy azt Móricka elképzeli (1989), Disznó viccek gyűjteménye (1989), Miért nem bírjuk az ügynököket? (2004), Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (2005).
9:23 de.
Hja, csak apró kiegészítésként. A közgyógy. támogatást alanyi jogon MÉG megkaphatja az, aki annyira kripli, hogy alig mászik-lézeg- = alig él.
Akinek pedig nincsen pénze, tehát rászorultsági alapon t. kormányunk, önjelölt királyunk – eltöröltette.
Hulljon a férgese! – ha ezt nem mondta ki, így gondolta, gondolják. Mivel ha valaki szegény, de annyira, hogy nem tudja megvásárolni a gyógyszereit, ő már nem kap támogatást. Tavasz óta.
*
Ennyi a történet.
*
G.B.
12:42 du.
GB
Én már 75 múltam….
A kommented nem igazából összeszedett. De ha megírnád, hogy esetedben mi a fő probléma, legalábbis virágnyelven, megpróbálok lépéseket tenni (az egyik szoci képviselő barátom segítségével).
2:52 du.
Ki írta ezt az idióta cikket? …és vajon ki pénzeli ezt az agyatlant?
5:31 de.
Szigeti Csaba: ha annyi esze sincs, hogy elolvassa a cikk szerzőjének nevét, akkor ne beszéljen agyatlanságról. Magát se pénzeli senki, mégis idióta hozzászólást produkált.
5:37 de.
Földesben általában nagy a keserűség – viszont mindent jól lát, ezúttal az itt felsorolt példákkal sem fogott mellé !
Ez az az ország, ahol minden megtörténhet, meg annak az ellenkezője is !
6:58 de.
Kedves Che!
Megható, sőt valóban hálásan megköszönöm a felajánlott segítséget. Nem élnék vele.
Azonkívül mindig felkészülten érkezem mindenféle tárgyalásra, engem lehetetlen – letörölni, el- v. visszautasítani.
*
A közgyógyászati ellátást kétféle módon (volt) kapható. 1.) Alanyi 2.) Rászorultsági (szociális alapon).
Nekem ALANYI jogon jár és nemcsak a szám, de a §-sok szerint is, így bizony azt felkészülten és rendesen ki is tapostam. Ez nemcsak a gyógyszereim miatt volt fontos, de az elektromos mocim miatt is. Mivel annak az ára vastagon a 400 ezer forinton felül van. Volt, hogy meg akartak „táncoltatni”, elutasítani nem sikerült.
Egyik alkalommal (felkészültem a felülvizsgálatra) vittem a röntgen felvételeimet, miszerint ott igenis látható módon feketén-fehéren megszemlélhető a Bechterev kór. Ez nemcsak az egyre görbülő gerincet jelenti, de laboratóriumilag kimutathatóan, súlyos autoimmun betegség is. * A felülvizsgáló orvos anno’ rám sem nézve, oda vetette, hogy vetkőzzek le. Erre én nem kicsi pimaszsággal a hangomban, feltettem a kérdésem, hogy MIÉRT és MINEK? Ott a borítékban a röntgen felvételem, nem hiszem, hogy annál jobban le tudnék vetkőzni. – Sejtheted, milyen képet vágott :(.
Azonkívül mellékeltem ott és azonnal a mindenféle egyéb leleteim MÁSOLATÁT – BESORSZÁMOZVA! 🙂 – No ez már kivágta a biztosítékot, de itt a helyi polgármesteri hivatalban is. Mivel nem akarták megérteni, mert túl kényelmetlen lett volna, hogy beszámozva adtam a beadványt és nem kérelmet. Mert ez nem kérelem, ez részemre JOGOS „ítélet”, alanyi jogon. S, miért sorszámozom be a mellékleteket? Nem bízom a hivatalokban. „Véletlenül, esetleg” a legütősebb orvosi papírom tűnik el. Ez egy jó módszer, mindenkinek ajánlom. Minden hivatalnál, minden beadványnál, fellebbezésnél stb. Sorszám szerint kell feltüntetni az ügyiratszámokat is. Csak akkor van értelme. * No szóval, én kijártam. Teljesen ingyen megkaptam a járgányomat, mivel állapotom szerint nekem ez járt/jár. Sőt a gyógyszereim közül is bizonyos fajtákat térítés mentesen kapom meg.
No, azért az igazán „ütős” gyógyszereket „arany árban” mérik, azok nem közgyógy.támogatottak.
🙁
*
Nem látszik rajtam, sőt nem is feltételezik rólam azt, hogy amit elhatározok, azt tűzön is, no meg vízen is átviszem. A „lehetetlenséget” nem ismerem, de a „tehetetlenséget” sem. Jobban járnak, ha mielőbb megszabadulnak tőlem. Ezt előbb, no és nem utóbb fel ismerik.
(( 🙂 ))
G.B.