Az úgy volt, hogy akad Stefan Stefanovicsnak egy nagyon jó lelkű barátnéja, aki törődik Stefan Stefanovics böndőjével, és koronként vendégül látja őt és Doremit egy hedonista hétvégére Balatonalmádi-Vöröshegyen elterülő szellemtanyájára. Úgy hívják őt ugyanis, hogy Ghost, a jó szellem.

Ghost, a jó szellem

Amikor először jártak arra, volt ugyan egy itiner, de eltévedtek, és túlhaladtak valami kecskejárta meredélyre. A mikor másodszor jártak arra, ki volt ugyan plakátozva, hogy szellemtanya, de ki veszi az ilyesmit komolyan?

Az utcatábla

Hát megintcsak rátévedtek ugyanarra a zergeösvényre. Harmadszorra volt már Hókefélke is Stefan Stefanovicsnak, aki rendesen be is lengette a célzászlót, és közölte, hogy 30 m után érkezés a baloldalon, de Doremi felülbírálta, – vagy elmérte a 30 métert – és ellentmondást nem tűrően bevezényelte Stefan Stefanovicsot egy zsákutcába, igaz, hogy az balra esett. Még szerencse, hogy a végén a tulaj kapuja nyitva volt, így Stefan Stefanovics valahogy ki tudta ipszilonozni a Mi Autónkat az annál alig szélesebb sikátorból. Igaz, végig be volt zabszemezve az alsó kijárata, hogy mikor fog beleszaladni a kaputól beljebb fél méterre parkoló RAV-IV-esbe, de hát, legalább gyakorolta a kézifékről történő indulást. Ez annyira jól ment neki, hogy két nappal később a kenesei strandfürdő parkolójából is egy darabig behúzott kézifékkel hajtott ki, és baromira nem értette, miért nem gyorsul ez a rohadt autó!

Kikerülvén a zsákutcából, végre komolyan véve Hókefélkét, aki egész idő alatt zsémbelt, hogy „eltértél a kijelölt útvonaltól” (Stefan Stefanovics meg replikázott vele, hogy asszed, nem tudom, asszed, hülye vagyok?), megis találták az igazi balra leágazást, ami azért nem volt nehéz, íme:

Rasid a régi mozgalmi neve Stefan Stefanovicsnak, még abból az időből, amikor egy bizonyos Kutrica lakója volt.

Vendégszállásul Ghostéknál egy magyar néphadsereg korabeli parancsnoki busz szolgál, benne plazmatv, légkondi, ikerágy, mennyezeten körbe futó ledcsík, amit csak azért nem kapcsolt fel éjtszaka Stefan Stefanovics, mert részint nem tudta, hol a kapcsolója, meg részint kb.akkora fényt ad, mint az Országház ünnepi kivilágítása. Ennek értelmében azután amikor Stefan Stefanovicsot éjtszaka szólítja a kedves berlini öreg rokona – a porosz tata – setétben botorkál ki, ami azért nem semmi mutatvány, mivel a parancsnoki busz anno tréleren szállíttatott, így a maga 150cmes ajtajával nem volt gond, de Stefan Stefanovicsnak 184centjét ugyancsak összekellett hajtogatnia, hogy kiférjen. Az se lett volna gond, mert kívül világít a hold. Hanem visszafelé, bebújsz egy sötét barlangba, és első dolgod, hogy leverjél az ajtó melletti szekrénykéről egy valami izét, ami iszonyú fémes csörömpöléssel landola a padlón, ami deszka. Doremi persze, felébred, és meglehetősen indignálódva kérdezi, mijafrancotcsinálszúgymégis?,  amit Stefan Stefanovics meg is ért, mivel mégiscsak éjjel kettő órát ütött az ügyeletes kuvik. A második menetnél – a francba a hülye berlini rokonnal – már nem vert le semmit, csak rálépett odaki’ a ciszterna kazánlemezből készült tetejére, ami döndült akkorát, hogy a telekszomszéd kiskorú gyermeke ijedtében biztosan megállt a növésben.

Kilátás a Balatonra

Ghosték teraszáról csodálatos kilátás nyílik a Balatonra, és a reggeli tájra – akarom mondani, a reggeli tálra. Visszafogott, diétás paraszttálról beszélünk, Royal vodkával megágyazva, és ízlés szerint sörrel vagy somlói furminttal lekísérve, csak úgy, tápos panelpatkánynak valóan. Kenyér helyett kenyérlángos, Auchan zöldségek helyett hars paprika, feszes paradicsom, üde vereshagyma. A cucc az utolsó falatig saját vágású és feldolgozású sertvésből vala.

Rálátás a reggelire

Ebédre hol halászlé,

hol amolyan Ghost-féle ragu, bográcsban összerakva

vagy éppen rablóhús, ami előzetesen fóliába tekerve saját gőzében megpuhul, majd leve friss kenyérszeletekre csurgatva – amik előzőleg kaptak egy kis tartást a tűz felett – isteni előételként szolgál. És fólialeplét levetvén, percek alatt átsülve kerül az asztalra. Foto híján tessék elképzelni.

Vacsorára már csak némi satnya maradék szolgál, amit azért egyetlen diétás nővér se írna fel egy gyomorbetegnek.

Stefan Stefanovics hedonistán vigyorog

Szóval, Stefan Stefanovicsék egy kicsit adóztak a rút henyélésnek, majd hazafelé még megálltak a kenesei strand etetősorán, hogy bekapjanak valamit, csak úgy, ha már kitágult bendőjük kívánja. Töltött lángost ettek. Doremiét apróra vágott bacon szalonnával , Stefan Stefanovicsét párolt káposztával és baconnal töltötték meg, tejfellel megöntve, és reszelt sajttal megszórva.

Stefan Stefanovics visszasírta Ghosték vendéglátását, ott ugyanis ebéd után kötelező volt a szunya, amit az autópályán mégsem tanácsos elkövetni…