Miután sikerült egy tízmilliós országot uszkve kétezer – amúgy elfogott – illegális határsértő miatt ismét egy rángatózó elmebeteg állapotába hozni, a Nemzeti Örökítőanyag felismerte, hogy a projekt leketyegett. De nem véletlenül van a helyén, azonnal tudta, hogy váltani kell. Legfőbb tanácsadója, a homorúképű Habony azt tanácsolta kissé már széteső etetőjének, hogy térjenek vissza a már bevált módszerekhez, hívószavakhoz, kezdjék talán a családdal. Később jöhet majd a gyermek és a kutya is, habár ezen elfilozofálgattak hangyányit – lehet, hogy a macsek jobb lenne – de aztán megállapodtak, hogy kikérik az állateledel gyártók forgalmi adatait – győzzön a jobb!

Hát akkor lehet arra készülni, hogy hamarosan kiderül, hogy a kormány családbarát. Igaz, a családi pótlék összege évek óta stabil és szilárd, de ettől a kormány családbarátsága még fennforog, mint majom farkán a stanicli. Például étkeztetést biztosít a nyári szünidő alatt százharmincötezer gyereknek abból a háromszázezerből, akiket minden joggal éhezőnek lehet tekinteni a Gyermekélelmezési Alapítvány számításai szerint. Így aztán tág tere van a családbarátságnak, el lehet például gondolkodni azon, hogy a TAO mintájára ne csak a látványsportok támogatására lehessen felajánlani a vállalkozások nyereségadóját, hanem, például a napi háromszori gyermekétkeztetés finanszírozására is.

De tovább mennék a családbarátságban, hiszen mit sem ér az, ha a gyerek libacombot eszik, ha apja-anyja az éhkoppot nyeli, az apának gyomoridege támad és elkezdi kapcsolati erőszak keretében püfölni első menetben jóllakott gyermekeit, majd levezető mozgás gyanánt élete társát, kinek neme – Semjén idegrendszerére tekintettel – eltér a sajátjától, imigyen képezve egészséges magyar családot. Papa, Mama, gyerekek, csupa szív, szeretet – az egész család szív… Persze ez csak fikció, hiszen – hála a magyar családgondozás fejlettségének – volt már olyan periódus, amikor fél év alatt akár húsz ilyen esetre is fény derült, de mégis. Így aztán lehetne esetleg a TAO mintájára felajánlani a 27 százalékos ÁFA megfelelő hányadát arra, hogy a családok felnőtt tagjai részére is biztosított legyen annyi jövedelem, miből naponta legalább háromszor egészséges ételt tudjanak enni, lehetne ezt a jövedelmet akár fizetésnek vagy nyugdíjnak is nevezni.
Tudom, a látványsportok is fontosak, de talán az a látvány is megérne ennyit, amit az ország felét kitevő nyomorgók elégedett ábrázata mutatna.

Persze ez illúzió, hiszen ez esetben a pénz nem a megfelelő zsebekbe kerülne, de a kormány azért keresi a mindenki számára megfelelő családbarát megoldásokat. Tudja ugyanis, hogy létminimum alatt élni meglehetősen kényelmetlen, ezért hát azonnali hatállyal eltörölte a létminimum számítását. Ha nincs létminimum, alatta se lehet élni – ez az intézkedés önmagában is óriási előrelépés, de az ötlet nem rossz, a nép is tanulhatna belőle. Ha nem jó maffiózók kormányzása alatt élni, hát el kell törölni a maffia-kormányt, és a probléma azonnal megszűnne. Sajnos, eddig a felismerésig időigényes eljutni, de ami késik, nem múlik, mondja a népi bölcsesség.

A családbarátok kormánya gondoskodott arról is, hogy a gyermekek iskoláztatásának költségei ne terheljék a családi  kasszát – intézkedtek, hogy akinek nem telik rá, az ne iskoláztassa a gyerekét, rengeteg pénzt takarítva meg ezzel a  családnak. A gyereknek is jó az, ha nem kell iskolába járnia, hiszen így kikerül a gyermekéhezési statisztikákból, aki  meg nincs benne a statisztikában, az nem gyermekéhezik. Egyébként is rengeteg feszültség forrása lehet, ha a  gyermek kiemelkedik természetes társadalmi közegéből, rosszabb esetben olyan lesz a végén, mint a Nemzeti  Spermium – lop, csal, hazudik, veri az asszonyt, méltóságteljes pofával járkál fel-alá és kártékonykodik. Ha nincs  iskola, és maximum traktoros, ugyan akkor is tönkreteszi a családját, de akkor maximum egyet – a sajátját -, míg ha  tanul, és véletlenül miniszterelnök lesz belőle, akkor akár milliós nagyságrendre is felszaladhat a tönkretett családok  száma.

A család persze nem csak fiatalokból áll, hanem az idősekből is, akikről az egészségügyi ellátórendszeren keresztül gondoskodik a kormány. Nekik a gyógyszerek árával, várólistákkal és az egészségügyi ellátás színvonalával kedveskedik. Az elv nem változik, ameddig nem állapítják meg a betegséget, addig a páciens egészségesnek minősíthető, így aztán az egészség időtartama – a várólisták segítségével – a végtelenbe tolható. De sokat hoz a családok állapotán az a barátság is, mely ember és ember között tapasztalható az országban. Meg a jól szervezett társadalom, melyben a megzsinegelt kisgyermekhez csak akkor megy a mentő, ha a rendőrség hívja. Meg ahol a fél évszázadon át békében élő társadalom legfőképpen azzal foglalkozik, hogy akivel együtt él, az zsidó, cigány, szír vagy piréz, nem pedig azzal, hogy rendes ember, vagy nem.

Szóval, családbarát kormány érkezése várható – az Á vágány mellett tássék vigyázni!
Ismétlem, Á, mint Álámér!