Bezáratta a teakonyhákat a jegybanki vezetés, ételt sem vihetnek be a Magyar Nemzeti Bank épületébe a dolgozók, és ezt ellenőrzik is – írja a hvg.hu.
A lapnak nyilatkozó forrás szerint egy levelet kaptak, ebben indoklás nélkül arról tájékoztatták őket, hogy ezeket a helyiségeket megszüntetik és tárgyalókat alakítanak ki helyettük. -ezt rendben is találom! Ne főzőgessenek munkaidőben.
Csakhogy, egy teakonyha mindenre alkalmas, csak főzőgetésre nem. Felszerelése – eg kéttányéros főzőlap, egy mosogatómedence, egy hűtőszekrény, és- luxusként – egy mikrósütő nem igazán alkalmas főzőcskézésre, max. készétel melegítésére. Készétel, amit vagy otthonról hoznak, vagy étteremből hozatnak.

A hírek szerint elindult egyfajta mószerolás is, voltak, akiket arra utasított a főnökük, hogy vizsgálják át a hűtőket, és akinek megtalálják az ételét, azt jelentsék. Mindezt azért, mert egyenesen tilos ételt bevinni az épületbe. – ezt viszont felháborítónak tartom és kiskirálykodásnak. Visszaélés a hatalommal, undorító! Persze, amíg van lószar, addig akad veréb is: biza, akadnak ilyesmire alkalmas munkavállalók a jegybanknál is. Elvégre van az a pénz.
A hvg.hu megkérdezte a jegybankot is a dologról, akik nem is tagadták a teakonyhák bezárását, mindezt pedig úgy magyarázták, hogy:
„A munkavégzési helyek környezetében található további étkezési lehetőségeket is figyelembe véve indokolatlanná vált a jegybank épületében található nagyszámú, ételek melegítésére és fogyasztására szolgáló teakonyha fenntartása, ide értve a vezetői teakonyhákat is, így e helyiségek funkciója 2015. Június 1-től megváltozott.”

Az ott dolgozók már arra is gondoltak, esetleg ezzel a lépéssel akarják elérni, hogy inkább a jegybankban lévő büfékben fogyasszanak és költsenek. Nos, ez nem feltételezés, ez, biza, konkrét terelése a bevételnek.

A jegybank ugyanis három épülettel rendelkezik, azokban egy-egy büfével.
Nomármost: a jegybank által kibocsájtott étkezési bónokat – amolyan cafeteria – kizárólag ezekben a büfékben lehet beváltani. Vélhetjük olybá, hogy ezzel ezen büfék – amik merő véletlenségből a jegybank által alapíttattak – bevételét hivatottak megnövelni? Vélhetjük. Elvégre egy otthonról hozott parizeres zsemle csak nem lehet olyan, mint egy jegybanki? Ráadásul az cseppet drágább is, de hát, a piac, az piac.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy pl. a beléptetésnél akad-e valami ellenőrzés ezen parizeres zsemlét érintően, és, ha már rafinált módon a renitens átcsempészte a vámon, és garázda módon elrejtette a hűtőben – bocs, nem rejtheti el, mivel a teakonyhákat felszámolták, és tárgyalóknak alakítják át (hány m2 is egy teakonyha? Tán 6-8? Nem javaslom klausztrofóbiás jegybanki tárgyalópartnereknek.) – akkor majd titokban kirántja a bal alsó második fiókból, blúza alá rejtve kioson vele a WC-re, és a fülkét magára zárva beleharap? Ha a hűtőt mégis meghagyták, miből tudják az ellenőrök, hogy melyik szendvics kié? Lesben állnak?
Mit tesznek, ha rajta kapják?

Valamikor, a századforduló idején Angliában volt ez szokásos. A bányászok a bányatársaságtól megkapták az akkori „cafeteriát”, bónokat, amit kizárólag a bányatársaság által üzemeltetett boltokban vásárolhattak le, a bányatársaság által megállapított áron.
Miért is érzem úgy, hogy időben arrafelé tendálunk? Mi több, miért is érzem úgy, hogy rendkívül sunyi, alattomos és tisztességtelen a jegybank eljárása?