Sok szép szakma létezik a világon, egyik érdekesebb, mint a másik, de olyan egy sincs, mint a próbamászóé. Izgalmas, kalandos élet, kiemelt bérezés, társadalmi elismertség – mi egyébre vágyhat az ember? Azért ha volna gyerekem, nem örülnék, ha ezt a pályát választaná. Sőt, mindent megtennék, hogy kerülje el. De egyáltalán: miféle munkakör ez?

Ugyanis ilyen magyar szó nincs. Illetve van, mert hát látjuk, csak semmi értelme. A Délmagyar.hu tette közhírré az ötletet a határ menti kerítés építése kapcsán, és az embernek meglódul a fantáziája, mikor meglátja a címet. „Próbamászókkal tesztelik majd a kerítést”. Az írásban már nem kerül elő az egzotikus munkakör, de azért abból is sok okosat, szépet tud meg az ember:

„A sajtótájékoztatón Hende Csaba elmondta, tiszteletben kell tartani a kerítést, azaz nem kell megmászni, és akkor nem sérül meg senki. Természetesen felkészülnek az esetleges sérülésekre, így külön hangsúlyozta, ne izguljon senki, a megye nem marad mentő nélkül. A 3 kilométerenként beépített kapuk is arra kellenek, hogy ha tömegesen jönnének a menekültek és valami történik, akkor kezelni tudják a sérülteket. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, a kerítés nem a határra épül, hanem 2,5 méterrel beljebb a magyarországi oldalon, így ha a mentősöknek, vagy a hatóságoknak át kell menni, akkor nem követnek el határsértést.”

Nos tehát bekövetkezett, amit korábban említettem: mivel a kerítés a magyar határon belül fekszik, semmi szükség nem lesz a megmászására. Elég odaballagni a tövébe, ami már magyar terület, és ott menedékjogot kérni, abban a pillanatban be kell engedjék az embert. Ehhez ugyan semmi szükség nem volna sem kerítésre, sem pengés drótokra, de még próbamászókra sem.

De ez a próbamászó-dolog mégis izgat.

Milyen feltételeknek kell eleget tenni, hogy az ember elnyerhesse ezt az állást?

Hát elsősorban, nem szabad túl jó erőben legyen, hiszen a menekülők fizikai állapota meglehetősen leromlott. Ha valaki kicsit beteg, az előnyt élvez, mert sokkal hívebben szimulálja a migráns kondícióját, mint az, aki egészséges, mint a vasék. Aztán kéne többfajta próbamászó is, hiszen a menekülők is sokfélék. Kéne sovány férfi, kövér férfi, kéne női próbamászó, gyermek próbamászó. Terhes próbamászó, a sokadik hónapban. Ne feledjük, a próbamászás lényege, hogy veszélyes üzem, tehát a társadalombiztosítás külön gondot kell fordítson a munka közben óhatatlanul bekövetkező sérülésekre. A próbamászót rosszul kell élelmezni, vagy időnként sehogy, hogy hiteles maradhasson: ruházatát szükség esetén meg kell szaggatni. Éjszaka ne aludjon, nappal főleg ne, ha megpihen, meg kell kergetni kicsit. Erre a célra fociultrák kerestetnek. A próbamászó vágott és szúrt sérüléseit el kell ugyan látni, de csak jelentős késéssel, és rosszul, ha nagy a baj, egy steril törülközőre fektetjük ellátás közben a pályaudvar előtt, kórházba semmiképpen sem visszük. Csonttörés esetén így járt, gipszelni tilos. A próbamászó optimista lendülettel közelíti meg a pengés drótot, lelkében ég a hit, miszerint Magyarország európai, civilizált állam, és mélyen elkötelezett a humanitárius értékek iránt. Ezek után próbamászás következik, melynek során csontig ható vágásokkal kaszabolja magát össze. Ezen a próbamászást inspiciáló belügyminiszter roppant jól fog szórakozni, feledhetetlen, derűs pillanatokat él át és késő öregkoráig emlegeti majd az élményt.

A próbamászó is.

A próbamászónak csak egy baja, egy baja: nincs a világnak az a biztosítója, amelyik ilyen munkafeltételek mellett szerződést kötne vele, így aztán maga kell szembenézzen egészségügyi problémáival, segítség nélkül. Hát, minden szakmának megvan a maga kockázata… engem csak egy dolog érdekelne.

Hol találnak eleven embert, aki hajlandó lesz próbamászónak állni?

És ha nem találnak – mert nem fognak – akkor sorozás útján toborozzák majd őket, vagy egyszerűen kivezénylik próbamászni a környékbeli közmunkásokat?

Uraim, ezek súlyos munkaszervezési kérdések.

De áthidalhatóak, abban az esetben, ha az ügyben illetékes belügyminiszter úr hajlandó jó példával elöl járni, és elsőként maga ugrik neki annak a kerítésnek, pengés drót ide vagy oda. Széles néptömegek fogják tapsviharral kísérni a jelenetet.

Attól azonban nem tartok, hogy utána mindenki jelentkezne próbamászónak. De mégis, lenne egy összevagdalt belügyminiszterünk, ami, lássuk be, már eredmény volna.

Mondjuk, próbamászásra éppen csak annyi szükség van, mint magára a kerítésre, vagyis semmi, de ez legyen a legkisebb bajunk: hát nem elég az, hogy a kerítést kifizetik valakiknek?

Sajnos, van egy olyan érzésem, hogy a próbamászást nem fogják, sőt, sor sem kerül erre a tesztre, a fentebb vázolt problémák miatt.

De abban tökéletesen biztos vagyok, hogy ki fogják számlázni, és nyoma lesz a könyvelésben.

Hölgyeim és uraim, nehéz a próbamászók élete, gondoljunk néha rájuk szeretettel.

Szele Tamás/HUPPA.hu