Révült tekintettel nézett maga elé, szinte nem is érzékelte a külvilágot, a sámángomba hatott. Látomása támadt: Egy liba meg akarja enni a Nemzet Kukoricáját. Menetből megfejtette a látomást: veszély fenyegeti a nemzet vagyonát, azonnal lépni kell – a minisztériumoknak haza kell talicskázniuk a milliárdokat, melyeket a Quaestor megbízható őrizetére bíztak. Ha nem lépnek azonnal, akkor jön a ludvérc, és mint a markoláb a napot, felzabálja a pénzt, esetleg a kormányfői poszttal együtt. A Nemzeti Fősejt felijedt és azonnali hatállyal kiadta a parancsot: vissza a pénzt!
És lám, a Magyarok Istene csodát tett, mikor másnap összeomlott a roppantmegbízható brókercég, már egy fillérük se volt a páncélteremben, így aztán a kárrendezésre csak a balekok pénze maradt, merthogy a minisztériumi pénzek az ő kamataikkal egyetemben már régen ott voltak a miniszterek irodáiban, mosolyt és örömöt lopva a tárcavezetők és a miniszterelnök arcára. Persze az is megérne egy misét, hogy a kreatív könyvelés a kamatot hol tüntette fel, mert akár az is előfordulhat, hogy a minisztérium csak a tőkét tartotta nyilván, – ki tudja?

De a Nemzet Esze előrelátó, semmiképpen nem szerette volna, hogy kitörjön a balhé, ezért intézkedett, hogy mindenki kapja meg a pénzét az államtól, azaz tőled meg tőlem. A pénzügyi rendszer tartalmaz egy betétesek védelmére szolgáló alapot, ez azonban kevés a kártalanításra, így aztán a helyzetet egy külön alapból, a Quaestor-alapból kívánták rendezni, gondolván, ha mindenki megkapja a pénzét, akkor kuss lesz.
Más brókercégeknek ez a lehetőség nem adatott meg, de hát ott nem is tároltak a minisztériumok lóvét – mellesleg teljesen törvénysértő módon.
A törvények viszont azért vannak, hogy át lehessen lépni rajtuk, ez történt jelen esetben is. A mienknél normálisabb országokban (a Föld összes országa, mínusz hazánk) ezt egyetlen miniszter, de a miniszterelnök, a nemzeti bank és a pénzügyi felügyelő szervek egyetlen vezetője sem úszná meg, de hát mi unortodox ország vagyunk.

És akkor még szó sem esett Szeretett Egysejtűnk személyes saráról, a bennfentes kereskedelem világon mindenhol – így nálunk is – tiltott bűncselekményéről.Ezt évekkel szokták honorálni, de ebben az országban nincs senki, aki emiatt verné a balhét, pedig a Quaestor -akció ennek egyik legszebb iskolapéldája. Kivéve nálunk, ahol még örülnek is neki sokan, hiszen a Látnok megmentette a nemzet pénzét, mely fedezetet nyújthatott volna a kárrendezésre. Most viszont te fizeted a kárt. És nem először. Te fizeted az eltapsolt nyugdíjpénztár pénzét is, amelyik a baráti zsebekben landolt és még ezer más elsíbolt összeget.

Viszont a választó szemébe illik ilyen esetekben egy-két marék homokot szórni, ügyeket csinálni, hogy azokkal foglalkozzon a választó, ne ezekkel a tolvajokkal, akiket egy tolvaj spermium kommandíroz. Nagyon kapóra jött ehhez a menekültkérdés, lehet kerítést építeni, esetleg felvetni a fegyverhasználat lehetőségét, lehet ismét szembemenni az Unióval, lehet harcolni ellene és lehet újabb ellenségeket keresni – kreativitás kérdése az egész.
A Látnokot addig talonba lehet tenni, ameddig lecseng a botrány. A Látnok addig nyaral, suttyomban persze elmegy elemcserére Grazba, és megpróbálja visszahúzni a nyelvét, ami általában kilóg a szájából. Habár ez se biztos, lehet, hogy ami kilóg, az nem mis az ő nyelve, lehet, ez valamelyik tisztelője alulról bekötött nyelve, csak hosszabb, mint a Látnok emésztőcsatornája. Mindenesetre a külföldre lopott pénzek legalizálását is megoldotta, mert felettébb zavarta, hogy a csóróság látszatát kell keltenie. A Stabilitási Megtakarítási Számlán tartott pénzek után csak a kamat után kell adózni, ha a tőke öt éven keresztül a számlán van, öt év után a tőke is szabadon elkölthető, nem terheli kamat.
Ha a pénzt nem lopod külföldre, akkor a NAV elviszi a tetőt is a fejed felől. Ezt az apró segítséget a rablóknak olyan, mintha az ablak alatt bakot tartanál nekik. Valószínűleg Mariska néni kis bécsi bankszámlájára gondolhattak, mikor a hazahozott pénz alsó határát ötmillió forintnál húzták meg…

Szerintem egy kormányváltásnál a követendő eljárás az Orbán-rezsim törvényen kívül helyezése.
Precedens van az ilyesmire – a rezsim névadója a magyar történelmet helyezte hatályon kívül 1948-tól kezdődően a maffia hatalomra jutásáig.

Ki miben vétkezik abban bűnhődjék…