Egy doktori eskütétel megtagadása kapcsán hosszas írásokba bonyolódni a mai magyar valóság szerint meglehetősen komplex történet. Kende Judit akciójával kapcsolatban először csak a hírverés formája és fogadtatása tűnt furcsának. Majd, a szűnni nem akaró védelmének köszönhetően, utána olvastam a disszertációnak. Kár volt. Így, itt és most, elnézést kérek.

Az első írás „Kérdőjeles grácia-avatás” címmel jelent meg itt a blogon, és ugyanezzel a címmel vette át a Gépnarancs.hu, illetve a Kanadai Magyar Hírlap. Az az írás különben nem is annyira a disszertációval foglalkozott, mint inkább azzal a szociomanipulációs hatással, amit kiváltott. S ami egy pszichológus számára akár dicséret is lehetett volna. Olyasmiket is leírva, hogy. „a helyzet demonstratív voltát, a hölgy politikai ambícióit, de még a véleményéhez való jogát sem vitatom”. Célozva olyasmire, hogy a jelenséget ott érdemes kezelni, ahol van: „politikai tiltakozóakciónak”. Ezzel az írással kapcsolatban érdekes volt azt az interpretációt, véleményt olvasni a Gépnarancson való megjelenésre hivatkozva, hogy az írás „szerzője úgy véli: én az egész doktori képzést azért csináltam, hogy a végén >>egy jól irányzottnak szánt oldalvágással<< nemet mondjak az eskütételre. Hogy hősnek tüntessem fel magam”. Mely Kende Juditnak tulajdonítható gondolat a 168óra honlapján olvasható. A Sándor Zsuzsanna által jegyzett „Mégsem doktor” című telefoninterjú részleteként.

Természetesen eszembe sincs kétségbe vonni Kende Judit jogát, hogy azt véljen arról, amit én vélek, amit akar. Így rajtam a sor, hogy elnézést kérjek. Ország és világ előtt. Azért, amiért nem azt vélem, amit szerinte vélek. Sőt nem csak ezért kérek elnézést, hanem azért is, mert egy másik írásban, mint a bevezetőben jeleztem, igyekeztem tényszerűen felsorolni azokat az adatokat, amelyek elérhetők a disszertáció, a tézisek, illetve a védéskor vélelmezetten érvényben volt egyetemi szabályzat kapcsán. Ez „Disszertációs publikációk a napon” címen íródott, majd jelent meg, az előzőhöz hasonlóan, a Gépnarancs.hu-n, illetve a KMH-nál. De ha már így belejöttem, azért is elnézést kérek, amiért az említett telefoninterjú nem tért ki erre. Holott, például az írás pillanatában letölthető Tézis-füzetekből, a szabályzat előírásai ellenére hiányzó publikációk okozta csomót egyetlen tisztázó kérdés és válasz éles karddal vághatta volna szét. Azért is elnézést kérek, ha valaki most ennek alapján azt hinné, hogy én azt hiszem: célzatosan nem hangzott el, vagy csak nem került ki a netre a kérdés és a válasz. Egész biztosan az lehet az ok, hogy a kérdező és kérdezett egyszerűen nem olvasta azt az írást. Elvégre nem kötelező olvasmány.

Az említett interjú végén megemlítésre kerül, hogy a TASZ vállalta Kende Judit jogi képviseletét. Szabó Máté Dániel billentyűjéből meg is jelent egy szép hosszú írás a TASZ jelenti blogon. Elnézést kérek, amiért csak most olvastam. Azzal a töredelmes vallomással mentve a helyzetet, hogy most sem olvastam volna talán, a Facebook-on egy ismerős meg nem osztja a VasárnapiHírek egyik cikkének ajánlása kapcsán. Különben az egész problémát kikerülhettem volna, ha már az eredeti, Kende Judit-féle, Facebook-üzenettől is megtartóztatom magam. Úgyhogy a világon kívül önmagamtól is elnézést kérek ezennel. A TASZ írása szép hosszan elemzi az eskütétel és az alaptörvény viszonyát, és a személyes hűség megtagadásának viszonyát. Arra a konklúzióra jutva, hogy „ha egyáltalán szükséges volna valamilyen eskü, akkor a tudomány művelőinek a legkevésbé sem egy állam közjogi berendezkedését lefektető alapdokumentumára lehet indokolt felesküdnie, hanem egy olyan értékekre, aminek a tudomány a szolgálatában áll”. Ennek jogfejlődési igazságát, megfelelő ismereteket nem birtokolva nem vonom kétségbe. Pusztán elnézést kérek azért, amiért a TASZ részéről hasonló fejtegetést, és a lelkiismereti szabadság ilyetén védelmét korábban nem olvastam.

Azért is elnézést kérek, ha valaki azt hinné, hogy én most azt hiszem, hogy a TASZ csak most, csak azért bocsátkozott bele ebbe épp most, mert tekintettel van a jelenleg Belgiumban élő doktorjelölt korábbi, aktivista múltjára. Valójában azt gondolom, hogy minden hosszú útnak van egy első lépése. A TASZ számára most jött el az első lépés. Ennyi. A TASZ oldalán olvasható konklúzió szerint „az egyetemnek ezért változtatnia kell a szabályzatán”. Elnézést kérek, amiért feltételezem, hogy a változtatási igény csak az alaptörvényre, és a személyes hűségesküre korlátozódna. Változatlanul hagyva a tudományos színvonalra, illetve az annak becslésére is alkalmas formai követelményekre vonatkozó elvárásokat. Azért feltételezem ezt, mert a TASZ nem jelzi, hogy ez utóbbiakat is besorolná a lelkiismereti szabadság kategóriájába.

Azért persze feltételezem azt is, hogy amennyiben formai okokból az egyetem esetleg a doktori eljárás megismétlését kérné, akkor a TASZ nem asszisztálna a formai problémák politikai üldöztetésként történő beállításához. Mert, ami a vélelmeimet illeti, azok halmazában az is benne van, hogy bár a mozgalmárság és a tudományos munkásság megfér egy fejben, egy életútban, de nem egymás helyett, hanem egymás mellett.

Én kérek elnézést!