Kedves barátom és harcostársam a demokrácia helyreállításáért folytatott harcban, hello, írt egy kommentet legutóbbi posztom elolvasása után, engedjétek meg, hogy itt válaszoljak neki, lehet, másokat is érdekel az általa is felvetett probléma. Nem, nem a velem kapcsolatos kérdés, hanem egy, az én hangulatomnál sokkal fontosabb gond…

hello ezt írta:
„PuPukám, egyre csüggedtebbnek érezlek, és azt hiszem, nem tévedek. Ez a keserű hangnem a korábbi írásaidról eltérően már nem az erre hajlamos lelkek és agyak ébresztgetését, tuningolását szolgálja, hanem annak a helyzetnek a konstatálása, hogy ebből nem hogy egyhamar, de esélyes, hogy egyáltalán nem lesz európai megoldású kiút.”

Kedves hello, aki a közéletben Orbán eltakarításának akármilyen megoldása mellé leteszi a voksát, az igen nagy kockázatot vállal, ugyanis a tömeg lélektana felettébb bonyolult és ezt a bonyolult lelkiállapotot nem lehet naprakészen követni. Tudjuk, hogy a pillangó szárnyának csapkodása Pekingben hurrikánt indíthat el Florida felé, de hogy mikor kezd csapkodni a pillangó és hol?
Nem vagyok jóstehetséggel megáldva, ami azt illeti, még Jóska sem vagyok. Lehetséges, hogy Orbán a Budai Várban leheli ki egyszeri és pótolhatatlan lelkét, lehet, hogy a nép még a beköltözés előtt besokall egyre romló állapotától, és 2018-ban minősített többséggel elküldi a francba.
Lehet, hogy aki utána jön, az elzavarja világgá az egész sleppjét.

De lehet, hogy dísztemetést kap, Habony, Giró-Szász, Vajna zokogva lépdel az ágyútalp mögött, mint ahogy az is lehet, hogy évente járnak Tongára a pénzükért – mellesleg meglátogatják a száműzött diktátort úszómedencéje partján, és érdeklődéssel nézegetik a kisasztalon lelhető jégcsákányt – mire kellhet az egy olyan országban, ahol a legnagyobb jéghegy a whiskyben úszó jégkocka? Az is meglehet, hogy a sajátjai zavarják el, mert bornírt hülyeségei veszélyeztetik pénzforrásaikat, de még a már megszerzett zsákmányt is, és úgy jár, mint Berija – Hende hadvezér tábornokai őrizetbe veszik és Kaszópusztára hurcolják, ahol egy titkos bunkerben vár már rá a bíróság.

Ne tévesszen meg senkit Lázár kulturáltan gennyes külleme, se Rogán sunyi hajlongása, de még Kövér meséje se saját puritán életmódjáról, melyet az Ügy érdekében folytatott. Ezek az emberek együgyűek, és ez az egy ügy a személyes vagyon gyarapítása – tűzön-vízen át. Ha ez veszélybe kerül, akkor nem érdekli őket a Vezér iránti hűség, a polgárosdi, meg a Nemzeti Matyómintagyár, melyet nevezzünk mindközönségesen Fidesznek – a Nemzet Magömlésének mennie kell. Ha lehet, akkor szépen, de ha kell, akkor porzik majd mögötte a vakolat.
Az se kizárt, hogy ott áll majd mellette az egész pereputty, ki a saját lábán, ki a traktoron, ki egy szakajtó őstermelői pogácsával a hóna alatt. De az se kizárt, hogy leesik a létrája.
Ha a nép felindul, igen csúnya dolgokat képes elkövetni. Aki magasra mászott az uborkafán, irgalmatlan nagyot eshet is, és a Budai Vár az Attila út felől nézvést igen magas…

Természetesen mindenki szeretné tudni, hogy ez az esemény mikor és milyen módon következik be, de ezt megjövendölni nagy bátorságra vallana. Lehet, hogy egy csendes reggel ül a kertben a menekülőalagút és a pánikszoba között, és reggeli után leharapja a bögre fülét, merthogy az a legfinomabb. Lehet ez két nap múlva éppúgy, mint húsz év múlva, de még az is lehet, hogy elhunyta után szerető harcostársai kitömik szalmával, és minden nap kiültetik a Parlament díszpáholyába, mint Szulejmánt a törökök Szigetváron, a sátor elé. Állítólag Sztálin sem halt gyors halált, a padlón fetrengett vagy három napig, közben harcostársai a szomszéd teremben tolták lefelé a szto grammokat – diktátornak lenni sem fenékig tejfel…

Mindenesetre az időpont bizonytalan, a kór lefolyása ismeretlen, a terhelés egyre nagyobb rajta és ez rossz ómen, mert az állapotrosszabbodás elvezethet akár végletes cselekedetekig is, – mondjuk, hadat üzen Amerikának. A paranoia elhatalmasodásának máris vannak jelei, például a légi közlekedés ellenőrzésének TEK alá rendelése. Fiatalabbaknak mondanám, hogy utoljára Rákosi korában gyakorolt korlátlan felügyeletet minden és mindenki felett az ÁVH – tudjuk, mi lett a vége…

Ami a saját állapotomat illeti, köszönöm, elvagyok, mint kutya a kútban. Azt írod, hogy egyre csüggedtebb vagyok, de ez egyrészt így nem felel meg a tényeknek, hiszen bízom abban, hogy a nép esze előbb-utóbb megjön, a kis zacskószökevény meg egyre többet veszít az önkontrolljából és előbb-utóbb elvéti a lépést. Bár nem látványosan, de szorongatják az Unió meg az Egyesült Államok politikusai is, a szomszéd országokban minimálisan is utálják – szép lassan elfogy a mozgástere. Ha a helyzet bármilyen tekintetben komolyra fordul akár az oroszokkal, akár a menekültekkel kapcsolatban, akkor ez a mozgástér olyan szűk lesz, hogy egy lábon fog állni benne, mint a liba, mikor alszik.

De elkergetni nekünk kell, ezen nem is lehet vita. Aki ezt a szívességet külföldről várja, az illúziókban él, márpedig ábrándozás az élet megrontója…

Magánjellegű gondom az, hogy ezek egyre kevésbé nevetségesek, egyre jobban sodródnak a társadalmi robbanás felé. Fogy a pénz, fogy a szavazótábor, jön fel a szélsőjobb, és a baloldal, vagy demokrata oldal nem mutatja magát. Amit meg mutat magából, azon lehetne éppen röhögni is, de én jobban szeretek inkább a jobb és széljobb rovására viháncolni. Ez se megy mostanság, semmi nevetséges nincs egy falka hiéna látványában. Lehetne ezen is poénkodni, de amikor fröccsen a vér – még ha csak képletesen is -, elmegy az ember kedve tőle.

A fél ország nyomorog, a gyerekek előtt – ha nem az elit gyermekei – bezárult a világ, fiatal emberek mennek világgá, tarisznyájukban a diplomájukkal meg a hamubasült pogácsával. A világpolitika is a randábbik képét mutatja, a nagyhatalmak vezetői a kardjaikkal csörömpölnek meg a sarkantyúikat pengetik, nem egy megnyugtató hely mostanság a Föld. Mi meg itt ugrabugrálunk, jóllehet az ősi afrikai bölcsesség szerint nem jó ott fűszálnak lenni, ahol az elefántok szexnak…

De ettől még optimizmusom töretlen, a hebehurgya Kossuth után jött egy Deák, Rákosi után egy Kádár, majd jön valaki ez után a szociopata után is… De addig – és utána is – a blogger tükör, az a dolga, hogy megmutassa az őt körülvevő világot, olyannak, amilyen. Namegmég meleg is van, és a sivatagban még a legstrapabíróbb teve is nyűgös, némelyik leharapja a hajcsár fejét is, aztán ballag tovább.

A biztató és gyönyörű jövő felé…