Gyermekrajzos orbanizmusteszt
A gyermekek, általában, szeretnek rajzolni. Egész egyszerűen azért, mert ez egy olyan önkifejezési forma, amely nem igényel olyan, nem egy esetben gátló tényezőként jelentkező eszközparkot, mint a beszélt nyelv fogalmi készletének helyes és félreértésektől mentes használata. Nem véletlen, hogy idegen földön még a felnőttek is rajzolva, mutogatva kommunikálnak. Ahogy tudnak, eszköz híján a levegőbe „rajzolva”, vagy pálcával a porba, homokba.
Ezért tűnik furcsának, ha olyan hír éri utol az embert, ami meggátolná a gyermekek rajztevékenységét. Még akkor is, ha történetesen az aszfaltra rajzolnak. Ezzel ugyanis kétségtelenül egy alapvető kommunikációs lehetőségtől fosztják meg a gyermeket. Olyan lehetőségtől, amelynek felhasználása a terápiás, vagy akár a pedagógiai munkában nagyon régóta ismert. Például Nagy László már 1905-ben könyvet jelentetett meg “Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából” címmel. De még a közelmúltban is könyvek, szakdolgozatok tárgyát képezte. Elég, ha olyan könyvekre gondolunk, mint „A gyermekrajzok fejlődéslélektana” (Feuer Mária, 2000) vagy az „Amiről a gyermekrajzok beszélnek” (Vályi Zsuzsa, 2013). Természetesen az említett esetekben a rajzokon van a hangsúly, és aligha az elkészítésükhöz használt eszközökön. Ahogy a teljes ókori kultúrát sem dobjuk ki azon az alapon, hogy nem számítógéppel szerkesztetten nyomtatták, hanem agyagtáblába karcolták az írásjegyeket. Bár, néhányak fejében igény talán lenne a kulturális hagyaték kidobására is.
A gyermekrajzokra visszatérve valami hasonló igény jelentkezhetett akkor, amikor a menekült, és sokszorosan traumatizált gyermekek esetében gondolták megtiltani az említett, a beszélt nyelvtől független kommunikációs formát. Azon az alapon, hogy a háborús övezetekből érkezett gyermekek az aszfaltra rajzoltak. Még tiszta szerencse, hogy a gyermekkoromban nem a jelen hatalom stupid idiótái voltak megmondó-emberi pozícióban. Így tág tere volt az aszfaltrajz-versenyeknek. Habár, mint azt a Helsinki Bizottság is hivatkozta a Budapesti Rendészeti Igazgatóságnak (BRI) tulajdonítható tiltásra reagálva: ma is rendeznek ilyeneket. Holott alig valószínű, hogy a környezeti ártalom az egyik esetben nulla, míg a másik esetben hatalmas lenne. Mármint a rajzolásra használt kréta, vagy akár csak téglapor esetében. Mert a mondanivaló szempontjából lehet különbség abban, hogy valaki tarka lepkét, vagy bombázót rajzol. Gyermekként. Az aszfaltra. Az utóbbi üzenete sokkal, nagyságrendekkel komorabb, szomorúbb. A bombázó, az erőszak, az otthon elvesztésének fájdalma, az idegen hatalom packázásának lelket felőrlő „élménye” lerajzolva talán még azokban is empátiát ébreszthet, akik különben nem a menekültek feltétlen kedvelői. Ráadásul az aszfalton hagyott rajz még akkor is ott marad, amikor a gyermeket már „továbbították” a következő megőrző-helyre.
S talán éppen ez a baja a hatalomnak ezekkel a rajzokkal. A papírra készült rajzokkal ellentétben ezeket a gyermeki üzeneteket nem lehet összegyűrni, kidobni és elfelejteni. Ezek az első esőig ott maradnak. A gyermeknek segítve a traumák feldolgozásában, és még a helyükre bakanccsal dobbanóknak is üzenve. Márpedig nehéz lehet a szenvtelen végrehajtó, a sötét ruhában és sötét lélekkel üvöltő csorda-barom lelkületét megőrizni a gyermeket ért keserűség láttán. Talán azért, mert a gyermek iránti különös figyelem, néhány fasisztoid mutánstól eltekintve, bele van égve a kromoszómákba. Nem véletlen, hogy az erőszakolók közt is külön állatfajként kezelik a pedofil kéjgyilkost. Ugyanakkor a menekülteket démonizáló hatalom nem engedhet meg olyan lazaságot, hogy a végén még az együttérzés győzedelmeskedjen az ellenség-kép kereséssel szemben. Mert nyilvánvaló: a gyermeket ért trauma a szüleinek is az. A gyermeket ért bántalom kiváltotta empátia óhatatlanul a szüleire is kisugárzik.
A maradandó gyermekrajzok ellen hirdetett küzdelem tehát valószínűleg több forrásból feketéllik elő. Az egyik tetten érhető szándék kétségtelenül a traumás sokk csökkentése elleni fellépés. Talán abból kiindulva, hogy a vegzált, a bántalmát magába temető ember személyisége könnyebben megtörhető, és az ilyen ember kiszolgáltatott. Márpedig az egyenes gerincű, felemelt fejű ember minden diktatúra legnagyobb ellensége. Különösen akkor, ha a hatalom a saját erejének demonstrációs eszközeként bánik az illetőkkel. Nem véletlen, hogy a különböző elkülönítő-táborokban a diktatúrák mindig üldözték az önkifejezés, a feszültségoldás eszközeit. A másik nem kevésbé jelentős ok lehet az, amit már érintettem. Az, hogy a homogén ellenségképet ne törje meg a hallgatva eltűrt gyűlöletet megtörő spontán szimpátia ébredése. Mely utóbbit, az empátia felkeltését még a papírra készült rajzok is szolgálhatnák. Például az, ha a papírra, és nem aszfaltra, készült rajzokból készült faliújságokat helyeznének el.
Mely faliújságok elhelyezésének kísérlete mindenképpen leleplező lehet. Sikeres kihelyezése a gyermekek által átélteket leplezné le. Betiltása a pedig a fasizmus felé menetelő hatalmat.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
3:39 de.
A rajz önkifejezés, az érzések kivetülése, ezek a galád, környezetszennyező, szabálysértő gyerekek meg ilyesmiket rajzolnak az aszfaltra:
3:41 de.
meg ilyesmit:
pfujjj…a jövő héten meg állítólag esni is fog…
5:05 de.
Beteg elme beteg gondolata az aszfaltrajzot környezetszennyezésként aposztrofálni.
Az a gond ezekkel az agyatlanokkal, hogy az empátia mint olyan ismeretlen számukra.
Egy rövid mai hír, – mert ugye a bevándorlókkal csak a gond van, szerintük –
http://hvg.hu/itthon/20150814_16_eves_afgan_fiu_mentette_meg_egy_ferfi?s=hk
5:58 de.
Természetesen ahogyan a szellemi elődeiket nem érdekelte a gyermekek iránti együttérzés úgy a jelenlegi hatalmat sem.
Amely egyébként az unió de facto vezetői által rájuk osztott csendőr szerepet vállalja a náci propagandával feltüzelt, alattvalói szellemiségével minden szart megevő népesség többségének lelkes helyeslése közepette. Hiszen a társadalom többségét se érdekli a gyerekek traumája, pláne ha nem a saját gyerekeiről van szó. Sok magyar családban pedig amúgy is norma a gyerekek, feleségek verése, terrorizálása: a terror, az elnyomás, az embertelenség ( amelyben a hazai álellenzéki álliberális oldal se több cinikus, kitartott kollaboránsnál ) Magyarország lelke!
7:05 de.
A cikkel egyetértek, de az utolsó modattal nem. Szó sincs itt fasiszmus felé menetelésről. Benne vagyunk, ez a fasizmus (egyik változata). Nem felé, hanem benne menetelnek.
10:43 de.
endre,
nem értem mi a probléma egy fasiszta magyar országgal?Tulajdon képen a „szocializmusban”is a fasizmus egy bizonyos hungaricum- fasizmusában lubickoltak.Az elődök náci-fasiszták,majd kommun fasiszták voltak.Most építik,jobban teljesítve az illiberális”szebb jövőt”.Lehet,hogy az aranyos gyerekrajzokat másféle rajzok és feliratok fogják leváltani?
11:43 de.
Sajnos ez így igaz. Már benne vagyunk a fasizálódásban, és nem csak Magyarország. Lehet, hogy nagyképű kijeletésnek tünik de szinte az egész világ. A falfirkák és rajzokm akárcsak az aszfalt rajzok. A társadalom ellenzéki csoportjainakm ám sokszor a hatalonak a hirdető táblája volt és az is maradt napjainkig. Tessenek csak kicsit gondolkozni! Amikor választások vannak minden négyzetcenti falfelületért ahol hirdetni lehet sólyos pénzeket fizettek a pártok, és fognak majd fizetni. A falrajzok egyfajta üzenő táblák is a rendszert ellenzőknek avagy támogatóknak. Nagy bajban lehet az Orbán kormány ha már a gyerekrajzokat avagy esetünkben aszfalt rajzokat beakarja tiltani. Ezek a gyerekek egy harmadik, számunkra elég ismeretlen világból érkeztek. Hogy a lekükben megforduló traumákat így akarják magukból kiöklendezni az is teljesen érthető. Ami érthetetlen hogy álproblémákra hivatkozva blokkolni akarják. Pedig roppant egyszerű a magyarázat az egészre. Még véletlen sem akarja a kormányzat, hogy az emberek egy résziben egyfajta szimpátia alakuljon ki a menekültek iránt. Más már nem is hiányozna mikor a kormány minden szócsövén azt ordítja minden baj okzói a bevándorlók akik elveszik a munkát a született állampolgártól. Ejnye bejnye. Kádár elvtárs nem mert ilyen rendeletet hozni pedig akkor igen csak erős diktatúra volt.
12:45 du.
Ille, mi van? Megint nem hozta le a beírásom? Abban semmi „rossz” nem volt!
1:31 du.
Figyelő: most kapcsoltam be a gépemet. Már megint mit nézett el? Kezdem unni a memóriazavarait 🙂
5:34 de.
De jó lenne, ha Vekerdi Tamást tudnátok megszólaltatni ebben a kérdésben. A kiváló pszichológus egyrészt szakszerűen elmondaná, hogy egy ilyen óriási lelki traumát szenvedett gyermek számára mit is jelent a rajzolás, másrészt arra is szakszerű választ adna nekünk, hogy egy diktatúra – a sötétlelkű diktátor – számára miért is okoz lelki traumát a menekült gyermek tisztalelkű kompozíciója…
6:13 de.
Avi, Gyuri10
Valamikor az újbudai „Allende parkban” volt a lakásunk… Úgy alakult, hogy az erkélyünk (ablakunk) egy másik panelház tűzfalára nézett. Hát nem a legszerencsésebb látvány volt az a puszta beton fal, egészen addig, mígnem egy chilei delegáció festőművészei egy eredeti dél-amerikai grafitival, sőt egy színes, profi falfestménnyel ajándékozták meg a kerület lakóit.
Azonban nemrég arra járván szomorúan tapasztaltam, hogy a freskót valakik – a rendszerváltás jegyében – lemeszelték, pontosabban eltüntették… A chilei forradalom nem komilfó a „fülkeforr” világában. Maradt hát az illib. rendszer sivár betoni idillje…
˙
Apropó !
Kik is, mely állam is támogatta a demokratikusan megválasztott szociáldemokrata Allende elnöki palotában történt lebombázását, azaz meggyilkolását és a katonai hatalomátvételt? Azok nem voltak fasiszták?
.
7:18 de.
Egy új mozgalmat javasolnék!
Aszfaltrajzokkal a diktatúra ellen!
Ez ingyen lenne, bár csak rövidebb életű. Nem támadható, mintha a kormánypropaganda plakátjára rajzolna, v írna valaki.
Rövid, ütős szövegeket, jelszavakat lehetne írni….
Pl. egy kormánypropaganda !Jobban élünk…, v. sikeres a ….
plakát alá az aszfaltra a szöveget lehetne kontrázni!
1:57 du.
Andy, milyen diktatura ellen? Ha valaki deffiniélná a mai diktaturát, M.O.-on, hálás lennék érte.
1:53 de.
Andy, be ne dől Figyelőnek! Ha levezeted neki, miért is diktatúra Orbán irányított demokráciája, és véletlenül megértené, tudatosan figyelmen kívül hagyná.
Háláról az ő esetében egy baloldali esetében só sincs. Pláne nem hálásról 😀
Amúgy semmi köze hozzá.
10:04 du.
Ille, érdekes információi vannak.
Már előre tudja, hogyan reagálok valamire, amit még nem is olvastam.
Fantasztikus! Miért nem használja fel joslásra ezt a tehetségét?…. biztos szépen élne ebből.-
12:07 du.
Figyelő, maga mindenre egyformán reagál, bármit is olvas 😛 (már, ha ostobaságai teagálásnak minősülnek)