Fecskében süttette a már így is vérvörös testét egy középkorú férfi a strandon, miközben egy mellette lévő régi fekete magnóról zengett az ABBA.

„I work all night, I work all day, to pay the bills I have to pay, Ain’t it sad; And still there never seems to be a single penny left for me; That’s too bad…”–szólt a dal, miközben pár méterrel odébb egy farmerben és hosszú újjú ingben felöltözött idÅ‘sebb, portugál, vagy esetleg olasz kinézésű férfi nagy sóhajjal leült egy kerti székbe és törvényt szegÅ‘ módon kinyitott egy doboz sört. (Kanadában nem lehet alkoholt fogyasztani közterületen, már pedig a Westboro Beach mindenképpen ennek számít.

A Westboro Beach egy önkormányzati strand az ottawai folyó partján, 6 km-re nyugatra az ottawai belvárostól. Fotó: C.A.

Puha homok, az Ottawai folyó (az Outaouais) kényelmes, sekély vize és erdÅ‘s területek a strand mindkét oldalán – ez jellemzi a Westboro Beach-t, ami pusztán 6 kilométeres távolságra fekszik Ottawa belvárosától. Westboro 1949-ig független település volt, de ekkor olvadt be Ottawába. Kicsit ambiciózus község lehetett az egykori Police Village of Westboro, hiszen eredetileg Skead Mills-nek hívták, de ez az elnevezés nem nagyon tetszett a helyi, viktoriánus középosztálynak. Azért lett belÅ‘le Westboro, mert a montreáli Westmount-ra emlékeztette Å‘ket, ami már akkor is Kanada egyik legelegánsabb települése volt.

Érkeznek a Westboro Beach-re a hőhullámban. Fotó: C.A.

De a kánikulában nem számít túl sokat az elegancia, a 31 fokban egyre többen érkeztek a nap folyamán az önkormányzat által fenntartott és ingyenes Westboro strandra. Ahogy a hÅ‘mérséklet és a páratartalom emelkedett (az utóbbi már a 80 százalékot is meghaladta délután), a strand mellett felállított bárban is megnÅ‘tt a jéghideg daiquirikért sorakozók száma. Bevallom, én is hozzájuk csatlakoztam…kínomban.

Daiquiri a kanadai kánikulában…Westboro Beach. Fotó: C.A.

Puha homok várja a látogatókat az önkormányzati strandon…belépÅ‘ díj nincs, így mindenki elÅ‘tt nyitva áll. Fotó: C.A.

A strandon napozott, röplabdázott, társalgott és a sekély, aránylag langyos vízben úszott Ottawa lakosságának széles skálája–idÅ‘s asszonyok, akik menekültek klimatizáló rendszer nélküli lakásukból, biciklivel érkezÅ‘ fiatal házaspárok, népes muszlim családok akik illatos ennivalóval érkeztek otthonról, egyetemisták megsárgult regényekkel, akik lassan megjönnek a közelgÅ‘ tanév kezdetére és azok, akik a strand körüli erdÅ‘s részeken, elaludt tábortűzek mellett marihuánát szívtak.

A Westboro körüli erdőben kissé tűrhetőbb a kanikula. Ide jönnek néhányan marihuanát szívni. Fotó: C.A.

Vadvirágok a strand körül. Fotó: C.A.

Nem ismerek sok olyan nagyvárost, ahol a belvárostól tényleg egy köpésre – minden irányban – ennyi védett zöld terület lenne a lakosság számára, mint Ottawában. Ha nem is nyüzsgű metropolisz Kanada fÅ‘városa, ha még a lakossága mai napig egy millió alatt van (900 ezernél tartunk), a térségben lévÅ‘ gazdag természeti látnivalók perspektívájából valóban verhetetlen Ottawa.

Védett zöld területek veszik körül a Westboro Beach-et. Fotó: C.A.