Kedves Olvasóm,
figyelmesen nézd meg az alábbi fotót, mielőtt mélyen magadba keserednél:

Életerő

Mit látsz?
Egy fát, melynek a gyökerei: ÉLNEK! Ott a szirten, másnak reménytelen élettér, a fa mégis meg tud kapaszkodni.
Miért?
Van életereje. Sőt, kapaszkodik a kőbe, feljebb és feljebb a csúcsra törekszik. A Nap fényére.
*
Te, aki most úgy érzed, bármi okból – a padló réseiben botorkálsz! – Végy példát erről a fáról. Emelkedj fel, ne süppedj bele a semmibe, mert nincs rá okod. Még akkor sem, ha azt hiszed, vagy bárki azt mondja, a körülményeid azt sugallják, hogy nincs már tovább. Az életed nem ez, nem a passzivitás. Az életed az aktivitás!
Vegyél erőt magadon a lehetőségeket ne csak keresd, de találd is meg. A keresés fáradságos, nem is tagadom. A rátalálás, a megoldásra, az életed útjának kiegyenesítése, az maga a csoda, és a győzelem mámora. Ezt a lehetőséget add meg magadnak.
Jegyezd meg, mindig van egy újabb lehetőség! Akarnod kell, éljed meg a győzelem boldogságát!
Jogod van ehhez, mint ahogyan nincs jogod belefásulni, a megváltoztathatatlanba – jelenlegi, vesztesnek ítélt életedbe.
*
Olyan nincs, hogy életfogytig a „völgyben” vegetálunk. Előbb, vagy utóbb, de a „hegy csúcsára” vergődünk. Az út nehéz, soha nem áltatnálak, hogy könnyű lesz. Kötelességed megtenni. Elsősorban magad, majd azok miatt, akik szeretnek és bíznak benned.
Az is igaz, ha bármi okból sikerült felvergődnünk a csúcsra, akkor pihenj meg, szusszand és iparkodj erősen megkapaszkodni. Sokáig nem tart ez sem, mert ismét a völgy következik, ha nem is olyan mélységben, melyből feljöttél. De van. Ezt sem tagadom, nem áltatlak.
Az életünk attól szép, hogy forgandó.
Amíg élünk, addig javíthatunk önmagunkon, útjainkon, életünkön.
Tudom, önmagunk legyőzésére kell a legnagyobb erő!
Ezt nem is tagadom.
Te erős vagy, mert annak kell lenned.
Végy példát a ping-pong labdáról. Bármennyire is ütik, „Ő” pattan. Előfordul, méghozzá gyakran, hogy nem éppen a legjobb irányba, de „figyelembe veszi” az irányítást. A végén, a meccs végén, célba is ér.
*
Baj, bánat ért, ér? Hidd el, ezzel sem vagy egyedül. Erre nem gyógyír az önsajnálat és az ital sem. Fel kell állnod, mert EMBERBŐL vagy.
Két lábon állj a Földön, mely tudom, néha a föld az ami a talpad alatt van, s időnként, kegyetlenül húz lefelé. Ne engedj semmiféle fals, hazug csábításnak. Ne hallgasd meg a negatív, lelket lehúzó, testet megbetegítő süket szövegeket.
*
Tanulj meg NEM-et mondani.
Mindarra, ami nem épít, de rombol. Egészséget, kedvet, reményt, önbizalmat, erőt. Légy úrrá a gondolataidon és ebből következően a tetteiden is.
Építsd az életed, fel és felfelé. Felejtsd el a lefelé vezető „ösvényeket”.
Győztesnek születtél, azért, ha a lejtőn megcsúszol, kapaszkodj is meg. Mint az írásom elején szereplő gyönyörűséges, példaként élő fa. Ne gondold, hogy annyira könnyű neki az élete. Kemény harcot vív a természeti elemekkel, a széllel, viharral, a Nap forróságával, a víz hiányával. S, ő mégis példamutatóan – ÉL.
Akkor?
Ellenvetést NEM fogadok el.
*
Mivel jár az életünk?
Örömmel, időnként bajjal, gondokkal.
Gondolj arra, ahol a fény, ott az árnyék. Jól tudom, többször meg is megtapasztaltam, nincsenek egyensúlyban sem a jó, de a rossz dolgaink sem. Szinte hallom, hogy most elmormolsz egy „veretes” káromkodást. Hiszed, hogy nekem soha, de soha nem voltak meccseim. Soha nem is tagadtam. A legnehezebb helyzetekből kivergődtem, többek csodálkozására. Sikerült és győztes voltam/lettem.
Egy-egy „zuhanásomkor” leültem/leülök és kaparom össze, amim van. Leltározok. Egészség? Megroggyant, de még van mit kipipálnom. Gondolok arra, milyen sokan vegetálnak, kegyetlen fájdalmakkal vergődve. Magányosan, vagy nem… Kórházban, elfekvőben, vagy saját otthonukban.
Akkor?
Panaszra nincs okom. A meglévő egyéb „kincseimnek” örömködöm. Ez nem pénz, hanem ami megmaradt az egészségemből, a szívemhez közelállók végtelen szeretete. Kevesen vannak, de számon tartanak és én is őket. Barátaim száma megfogyatkozott, ezek fájdalmas veszteségeim.
Akkor?!
Munkámból nemcsak éltem, de a munkám volt a szenvedélyem, a „játékom”, a hitvallásom. Visszajelzésekre támaszkodva tudtam, hogy leírt mondataim a szívekbe találtak.
Eredménynek könyveltem és összegezve, ha csak egyetlen embert sikerült talpra állítanom, akkor már én is nyertes vagyok. Örömködésre ezért is van okom.
*
Vesztesnek senki nem született. Olyan nincs, hogy nincs tovább. Kezed, lábad, szemed világa, tudsz mozogni – jobb esetben – megvan. Ha pedig valami hibádzik, akár kezed, akár lábad, akár a látásod, van helyette más. A „maradékjaidat” kapard össze és annak örvendj. Olyan nincs, hogy mindenünk hibádzik! Olyan nincs, hogy nincs tovább.
*
Szeretettel nyújtom kezem, segítek most és a későbbiekben, hogy talpra állít(has)salak!