Tán nem veszitek túlbuzgóságnak, ha Tömjén Zsolt minapi kijelentéseivel kapcsolatosan két, szerintem lényegesnek látszó helyreigazítást eszközlök mostan, anélkül, hogy a miniszerelnök helyettesét közvetlenül lehülyézném.

1. A derék hazaffy és a katolikus hitben nálamnál sokkal jártasabb pártvezér azt kéri mitőlünk, hogy viselkedjünk kis Szent Istvánként. Nos én, aki sokkal kevésbé vagyok járatos e hit eljárásrendjében, annyit azért tudok, hogy szentté a halála után szokták avatni az Istvánokat, ezen okból tehát még ha akarnók se, bírnék se kicsi, se nagy szentként cselekedni, mert ahhoz meg kéne halnom. Sőt, ha a felszólítást mindannyiunkra vonatkoztatom, akkor tüstént ki kéne halnia a magyar nemzetnek.

2. A jogilag vélhetően jártas keresztényi vezető szerint “Szent István a keresztény állam létrehozásával közjogi egységbe foglalta a magyar nemzetet”.

A közjog fogalmát (ius publicum) a római jogban azért találtai ki Ulpianus, hogy megkülönböztethető legyen a magánjogtól. Csakhogy a középkori magyar társadalomban nem vált szét a köz- és a magánjog, hiszen magánjog nem is létezett. Sőt. A magyar jog sokáig csak nemesi jogként tételeződött, lévén, hogy a jog a jobbágyokat csak megfosztotta jogaitól.

Következésképpen az istváni Magyarország megteremtése nem közjogi, hanem jogi egységet teremtett. Hangsúlyozom, ez jogi, és nem tényleges egység volt. Mivel írott jogszabályok csak töredékesen léteztek, a feudális Magyarországon a döntések inkább felségjogi, szokásjogi és spontán módon történtek.

Az első jogszabály gyűjteménynek titulált Werbőczi hármaskönyv egyébként jól bizonyítja, mennyire nem volt közjog a magyar államban. Mindez nem von le semmit I. István érdemeiből, pontosabban, nem ő az, akinek érdemeiből – ha vannak ilyenek egyáltalán – le kell vonni a tanulságot.

Cs. Kádár Péter/huppa.hu