A boldogság titkos forrása
Micsoda szégyen!
Miért nem érti már meg a kormány, hogy…?
Szól a Klubrádió, valaki épp háborog.
Az ilyesmit meghallgatni magamra kirótt munkaköri kötelesség. Aminek lennie kéne, arra a rádió alkalmatlan, ellenben a politikai műsorok vendégei tényleg hasznosak. Számomra a konkrét kérdésekre adott válaszaiknál is többet ér, hogy sok mindent elárul az értelmiség és az Orbán rendszer viszonyából.
Ahogy látom, hallom, a nagy többség egész jól elvan vele.
És miért is ne lenne, ha egyszer egy mind nyilvánvalóbban diktatúrába forduló és megszilárduló rezsim tettei nem különösebben aggasztják őket. Helyette vannak barátok, családi élet, privát örömök. A küzdeni nem akaró pedig soha nem azt nézi, amit elveszít, hanem ami még az övé.
Nem vitás, az egyezség, akárcsak Kádár alatt, ismét létrejött.
Valahogy így.
Ha nem lázadsz, amiért én vagyok itt az egyetlen erő és akarat, akkor a te, számomra érdektelen akaratod is teljesülhet – kb. ez Orbán üzenete az újra alattvalókká vált magyarokhoz.
És az értelmiség tényleg nem keserű, nem boldogtalan. Hiszen még soha ilyen könnyen nem lehetett egyszerre áldozat és hős, anélkül, hogy közben mártírrá kéne válnia.
Csak bemegy például a Klubrádióba, és nagy bátran elmondja, miért helytelen a kormány éppen aktuális intézkedése. Márpedig ez kimeríthetetlen téma, mivel az Orbán-rendszer még az aktív őrület fázisában van.
Újra és újra ilyesmiket hallok: demokráciában ezt nem illik csinálni! Nem is értem, ezt hogy gondolják! Ez nem komilfó! – ezt nem is akárki mondta, és éppen egy orbitális bűntettre, amely máshol egy kormány azonnali bukását okozná.
Ilyen-olyan szakértőink szerint tehát nem az a probléma, hogy Magyarország sorsa ebben az öt évben jó időre eldőlt, és Hosszú Katinkán kívül semmiben nem leszünk játékban, hanem, hogy a kormány nem tartja be az etikettet. Visszatérő sérelem például, hogy nem egyeztet. Ezt valamiért a rádió vendégei nem tudják lenyelni. Bármit, de ezt nem.
Ja, mert a verőlegénnyel is az a legnagyobb baj, hogy nem köszön előre az utcán.
Ennek a színjátéknak a lényege, hogy úgy tesznek, mintha itt demokrácia lenne, és annak a játékszabályait kérik számon a kormányon. És persze, mivel itt nincs demokrácia – Orbán még nem itta meg az első miniszterelnöki feketéjét, és már nem volt – folyton van okuk csodálkozni, értetlenkedni, adni a felelős értelmiségit.
Ez megy öt éve. És nem tudnak beleunni.
Vajon a műsorvezető kérdésére miért nem feleli soha senki, hogy de, uraim, mit nem értenek? Korlátozzák a hozzáférést az információkhoz? Kifizethetetlenül sok pénz kérnek érte? Igen, az Orbán-féle, egyszemélyi parancsuralmi rendszerek már csak ilyenek. Ez is szükséges a túlélésükhöz.
Vagy netán van olyan naiv lélek, aki tényleg azt hiszi, hogy nem a rendszer napi működését látja, hanem véletlen kormányzati ügyetlenkedések sorozatát?
Ezredszer is?
De tegyünk egy próbát. Mérjük majd fel mindezt egy egzakt teszten.
A miniszterelnök hamarosan Széchenyi-díjas tudósokat lát vendégül a Vigadóban. Ha a legújabb nagy magyar tudóson, Mocsai Lajoson és a Vigadó szokásos törzsvendégein kívül a közismerten nem kormánypárti profok asztala üres marad, akkor pironkodva visszavonom ezt a posztomat.
És akkor talán a jövő sem teljesen reménytelen.
Bruck András/Facebook
Author: KMH Vendégszerzők
9:54 de.
Alig várják a megtiszteltetést ,hogy egy asztalhoz üljenek a T.. vezérrel.A népre nem de rájuk értelmiségiekre megvetéssel gondolok.Ők árulják magukat egy tál lencséért,lelkük rajta,de ne csináljanak úgy mintha nem élveznék ez már becstelen.Végigéltem azt a rendszert mikor az értelmiség ugyanígy fanyalgott közben jól élt ugyhogy nem ér meglepetés.Már csak ilyen közegben képessek létezni.Ne mutogasson másra fasiztázzon,cigányozzon,mert ők csak tudatlanok,de nekik ez sem szolgál mentségül ők a társadalom krémje a tudás birtokosa.
10:21 de.
Bírom mikor valami ál-értelmiség azt prüntyögi ottan hogy :
” Dehát ezt nem ééérteeemm ennek semmmmii ééértelme..”
Idióták.
A Klubrádió kiválóan kifejezi a magyar lelkiséget :
a búsulva-vigadást.
Én viszont nem szenvedtetem magamat vele.
12:17 du.
Én meg azt mondom, hogy mindenki úgy fanyalogjon, ahogy akar. Vannak, akik szelíden oda tudnak csördíteni, mások meg lángot fújva csak szőrmentén kritizálnak. Konkrétan kikről szól ez a cikk? Ha minden ellenzéki politikusról, akkor általánosítás. Ha nevet nem akarsz említeni, akkor legalább valami szövegrészletet vagy esetet idézz. Én már sok epés véleményt és kirohanást hallottam a Klubrádióban. Szerintem azért nincs ütős ellenzék, mert a legtöbb ember nem politizálni akar, hanem csak drukkolni a lelátón. Nekik elég a Hajrá magyarok és a Folytatjuk, és ha valaki ennél bonyolultabb mondatokat mond, akkor váltanak a Muzsika-tv-re. Én inkább a programokat hiányolom. Melyik területen mit akarnak elérni. A legtöbb inkább arról beszél, hogy mit nem akar, mi ellen lép fel. Nekem az hiányzik, hogy mi a cél egészségügyben, munkaügyben, gazdaságban, stb.
5:42 de.
Bartus László rég megírta már, hogy amikor egy privát, magán tulajdonú rádió (média) veszi át a közszolgálati rádió kötelező szerepét, azaz a független és kiegyensúlyozott tájékoztatás szerepét, az utóbbi feltétlen csorbát fog szenvedni, vagy fennakad az aktuális egyszemélyi diktatúra irányította Média Hatóság (régiesen cenzúra) alkotta követhetetlen jogi követelmények hálóján…
Bolgár Úr is kisebb, nagyobb sikerrel, de bukdácsolva mindig igyekszik is kikerülni az ilyen taposóaknákat. Igyekszik a szíve szerint a maga gondolta kritikát a társalgó partnere szájába adni, mert ő istenments, hogy kimondja azokat, hiszen akkor a magasságos „hatóság” akár jogi hivatkozással még megvonhatja a sugárzási jogukat.
Egyszóval a Klubrádióban – minthogy ők is a frekvencia tulajdonos függvényei – erősen érvényesül az öncenzúra intézménye, amely aztán olyan jelenségekben is megnyilvánul, hogy kénytelenek kijavítani egy-egy polgár őszinte szavait például ahatalomról, csak nehogy baja essék a magán rádiójuknak – a munkahelyüknek. Meg is van a konkrét okuk, hiszen éveken át a hatalom nemcsak a permanens zsarolással, vagyis a frekvencia teljes megvonásával próbálta őket PERREL sakkban tartani, de az ország különböző területein (az a nagyobb) ma sem fogható a Klubrádió, annak ellenére, hogy végül megnyerték a pert.
Kb. ez ma Magyaroszágon az egész „szabad újságírás” helyzete…
Na most tegyük persze hozzá azt is, hogy még így is e műfajban ez az egyetlen őszinte hangvételű rádió állomás…
6:08 de.
Kordonblőd!
Tegyük hozzá, hogy ha a Klub r. nem így lavíroz, akkor ma már híre, hamva nem lenne a magyar média piac tarkabarka, többségében értéktelen gagyi sokaságában…
Jellemző, hogy amikor a Médiatanács meghirdette a Klubrádió frekvenciáját, még arra is képesek voltak, hogy kiszoríthassák őket, képesek voltak egy . k a m u . c é g e t . neveztetni, csak hogy megfojtsák az egyetlen őszinte hangot…
És ezt üzenem . G e y z a . barátomnak is, hogy ezt is tartsa a szeme – illetve füle előtt – amikor őket cikizi…