Baba – egy ember az embertelenségben
Lehet kormányzati gyűlöletkampánytól felhergelten hisztériázni, lehet polgármesteri szinten hazudozni, lehet betyárseregként meg önkéntes agyonmagyar véderőként azon filózni, hogy ugyan, nőkre és gyerekekre is lehet-e lőni, lehet a fióknáci Toroczkait utánozni, aki heveny nemzetvédelmitiszben szenved, lehet rémhíreket keltve majrézni, hogy jajistenemezekamenekültekmindmeggyilkolnakbennünket, lehet teljesen átgondolatlanul katonaságot vezényelni az inkriminált határszakaszra – aminek kabaréba illő kerítését a menekültek vigyorogva megkerülik – és lehet – az állam helyett – cselekedni is, ahogy ez a fiatalember teszi. Egy ember az embertelenségben.
„Mára elterjedt, hogy van valaki a Keletiben, aki tud arabul, pár szót fársziul is. Sokan még nem is láttak, de Babát keresik, amikor leszállnak a reggeli vonatról.”
A félig arab, félig zsidó származású Baba hetek óta segíti a Migration Aid önkénteseként a Magyarországra érkező menekülteket és bevándorlókat a Keleti pályaudvar aluljárójában.
A megtermett, csupa tetoválás férfit hiba lenne a megjelenése alapján megítélni: a „zord” külső egy csupaszív fiatalembert rejt. Jellemző, hogy miközben az Origo interjút készített vele, egy 4–5 éves forma kislány befészkelte magát Baba ölébe, majd elaludt. Kell ennél őszintébb bizalom…?
Miért segít? „Egyszerű, azért, mert segítségre szorulnak.”
Közben pedig rettenetes történeteket hall. Például egy afgán párét. A falujukat teljesen kiirtották, mindössze hat gyermek maradt életben. A sajátjuk mellé vették őket, és úgy menekültek el az országból.
„Azt szeretném végre tudatosítani, hogy menekültekről van szó, nem barbár hódítókról. Többdiplomás, nyelveket beszélő professzor asszony, afgán miniszterelnöki tanácsadó, mérnök is aludt már a Keleti aluljárójában.”
Az interjú teljes szövege itt: http://bit.ly/1PaFJQF
Fejlécfotó: Baba az ölében alvó menekült kislánnyal – © Origo/Polyák Attila
Betétszöveg: Koncz Tamás/Origo
11:44 de.
Miközben együttérzés hatja át a bensőm, ha ezekre a migránsokra – különösen az árkon bokron át ide hurcolt gyermekeikre – nézek fölteszem a kérdést, hogy miért erre, miért nem például a nálunk és Európánál is jóval gazdagabb Szaudarábia, vagy Irán, avagy az öböl menti arab paradicsomokba, tejjel mézzel – inkább olajjal és arannyal – folyó Kánaánokba menekülnek… ? Miért é p p e n . e b b e . a z . i r á n y b a, ami messze van és amit ráadásul megközelíteni is jóval nehezebb, mint a földrajzilag jóval közelebbi arab és muzulmán mennyországot…?
Ott a muszlim testvéreik várják őket szeretettel. Nemde? Vagy talán még ez a kultúrazonos közeg sem vonzza oda őket.
És – ha mán itt tartunk – tessék mondani, azok az úgynevezett palesztinok nem akarnak véletlenül Európába menekülni onnan, ahol állítólag annyira üldözik őket? Ha nem, akkor meg miért is nem… ?