Magyar helyzet – kicsit másképp
Őrei a rendnek.
Most, a helyzet enyhülésével talán megengedhető, hogy méltányoljuk azok helytállását, akiknek jórészt köszönhető, hogy eddig nem esett nagyobb baj, rombolás.
A kisrendőrökről van szó. Akik órákig álltak a kordonokban a kánikulában, és ugyanúgy nem tudták, hogy egyszer miért kell beengedni mindenkit, máskor miért kell elzárni az utat, mint a migránsok, sajtósok. Akik kísérték az útra kelő ezreket, hogy ne essen bajuk, de a közlekedés is fennmaradhasson. A híradásokban is csak annak lelni nyomát, hogy a határnál, a pályaudvaroknál erővel, de erőszak nélkül tartják vissza a tömeget, választják szét a verekedőket.
Valamennyi rombolás mégis esett: csütörtök éjjel felgyújtottak pár autót, szétvertek néhány kukát a Belvárosban, pénteken szabályos harctérré tették a Népliget környékét. Nem, nem a
szírek, koszovóiak, egyéb idegenek. Hanem a hazafiságukat fennen hangoztató, fekete ruhában, fekete maszkkal randalírozó focidrukkerek. (Bár fogalmam sincs, mi köze van a labdajátékhoz az ordító ostobaságnak.) A pénteki magyar-román meccs váltotta ki az indulataikat. Rohanhattak hát megint rendőreink pajzsot-sisakot felkapva, hogy megfékezzék a petárdázó, köveket dobáló őrjöngőket. A hírek szerint 38 rendőr sérült meg, ki könnyebben, ki súlyosabban. Eközben a Keletinél a bajtársaik próbálták megfékezni a migránsokra támadó löttyös indulatú hazaffy-kat. A jelenlegi kormányfő csalódottságának adott hangot, hogy a „rendes magyar emberek” nem voltak tekintettel az amúgy is súlyos helyzetre. Vajon mikor érti meg, hogy a 9 évvel ezelőtt (2006-ban) felbújtott, és azóta is „féltő figyelemmel” (by OV.) kísért söpredék felett nincs hatalma?
Óriási szerencsénk eddig, hogy a 12-14 órája talpon lévő, segítség, főként információ nélkül magukra hagyott rendőreink a legélesebb helyzetben sem vesztették el a fejüket. Ahogyan az ügyeletes kisisten, bizonyos Lázár mondta: ma minden magyar rendőr szolgálatban van.
Kivéve a magát is inkább főrendőrnek, mint a belügyek első szolgájának (miniszterének) tartó Pintér Sándort, aki szabadságát tölti..
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
11:37 de.
Kedves Margit!
Diktátorok útjai kifürkészhetetlenek.
Miből gondolja, hogy nincs már hatalma a 2006-ban általa felbujtott csőcselék felett? Igenis lehetséges, hogy ez a tömeges pénteki huligán randalírozás éppen a Vezér egy újabb akciójának az előjátéka volt…
Itt már semmi sem véletlen.
11:52 de.
Málnaszőr !
2006-ban „a balhé” előtt személyesen látogatott el az azóta hálája jeléül (közpénzből) átépített és glutamátnak 😀 átkeresztelt fradi B-középbe szotyolázni, hogy bosszút álljon Gyurcsányon a választási vereségért.
.