Egy népszerű magyar imázsfilm margójára
A „Think Hungary – More than expected” címmel Magyarországról készült rövid kis imázsfilm annyira népszerű, hogy számtalan külföldi díjat is elnyert. Értékelték többek között a sanghaji Turisztikai Vásáron, a cannes-i Corporate Media and TV Awardson, a berlini Tourism Media Award, Arany Városkapu turisztikai film- és multimédiaversenyen, legutóbb pedig Kolumbiában, az ENSZ Turisztikai Világszervezetének közgyűlésén lett első helyezett.
Ez a mindössze pár perces imázsvideó a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készült, méghozzá azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tudtára adja a világnak: Magyarország egy jó hely, ahová érdemes ellátogatni. Sőt. Magyarország nemcsak jó hely, hanem egy biztonságos ország is, tele sok szép, olyan magyarokhoz köthető dolgokkal, amit az alkotók szerint a hozzánk vendégségbe látogatóknak feltétlenül látnia kell.
Bevallom, hogy nekem, ez a hazámról szóló kis imázsfilm, szintén elnyerte a tetszésem. Olyannyira elbűvölt, hogy e filmet egymás után többször is megnéztem. Néztem az ismerős tájakat és a magyar vonatkozású szép dolgokat, s közben azon merengtem: de jó is lenne, ha a magyarok többsége ugyanígy tudna tekinteni a saját hazájára, ahogyan ebben a filmben az alkotók azt a külföldiek számára bemutatják. Mert ez a kis imázsfilm, sokunk számára egy fikció, egy elérhetetlen álom csupán: magyar vagyok, nem turista!
Kedves Magyarországra látogató, pihenni, üdülni, gyógyulni és szórakozni vágyó külföldi turista!
Hogy a hazámban tartózkodásod ideje alatt felhőtlenül boldogan érezd magad, és hogy mindvégig csak verőfényes napsütésben lehessen részed, szeretnék Neked egypár megfontolandó tanácsot adni. Teszem ezt azért, hogy ne keserű szájízzel és csalódottan térj majd haza, a Te országodba. Hogy tudd: előled sok igazságot eltitkoltak. Többek között azt is, hogy csodaszép új építésű futballstadionokkal büszkélkedhetünk országszerte, az ország államformáját tekintve pedig immár az illiberális értékrend követői lettünk. A mi szép hazánk tehát nem mindenkinek mennyei mannát jelentő Kánaán. Ez a kiváltság csak a gazdagoknak, az országunk jelen vezetőinek, s az ő hűséges és fanatikus követőinek dukál. Mondhatnám stílusosan úgy is, hogy náluk van a dohány. Ahová Téged szívesen invitálnak, az viszont sokunknak csak egy elérhetetlen álom csupán, s nem maga, a kendőzetlen valóság. Neked kedves turista a világhírű hévízi gyógytó, nekem pedig csak a kifolyója. Az ingyen van, s nekem csak erre futja, mert mi bár sokan közel vagyunk ugyan azokhoz a szép helyekhez, mégis nagyon távol azoktól.
Íme egypár jó tanács. Soha ne térj le az eredetileg Neked tervezett útvonalról! Ha forgalmi dugóba kerülsz és netán kerülőúton kényszerülsz a célodig eljutni, akkor ne nézz ki a Téged odaszállító buszod, vagy taxid ablakán. Ha ezt teszed, könnyen csalódhatsz ebben a szép országban. Te, aki a szemet gyönyörködtető széphez szoktál, sokkolni fog a sok romos, lepukkadt állagú épület, merthogy tudd, nem minden lakás néz ki úgy, mint amit abban a szép imázsfilmben láthattál, s ez is Magyarország része. Ha az utcán sétálsz boldogan, mondjuk fagylalttal a kezedben, csakhamar látni fogod, hogy a körülötted lévő magyar emberek zöme bizony mélabús és boldogtalan. A magyar emberek többsége sajnos nem mosolyog. Helyesbítek: nem tud mosolyogni. Ebből tudod megállapítani, hogy ki körülötted a magyar ember, és ki a turista.
De ne csodálkozz ezen, hiszen nekünk, magyaroknak, már a himnuszunk is utal a sorsunkra: „Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel bőséggel”. Mi ezt tudomásul vesszük, és eszünk ágában sincs zúgolódni emiatt. Mondják is ránk, hogy birka magyarok vagyunk, egy birka nemzet, s lássuk be őszintén, mi ezért nem haragudhatunk meg senkire, mert tudjuk, hogy ebben a jellemzésben nagy igazság vagyon. A mi tűrőképességünk ugyanis a birkáéhoz hasonló. Erről a gyapjas, párosujjú patás jószágról köztudott, hogy igénytelen, mert olyan sivár legelőn is megél, ahol más állat rég elpusztult volna. Ennek ellenére a birka egy hasznos állat, mert élete során a gazdái folyton csak nyírhatnak, élete végén pedig még akkor sem béget e szerencsétlen jószág, amikor az életét kioltó kés már a nyakán feszül. Ezek lennénk mi. Csoda, ha nincs kedvünk mosolyogni?
Szégyellem, de a győztes és méltán népszerű magyar imázsfilm alkotóiról sajnos semmit tudok. Névtelenségbe burkolóztak, mint azon magyar emberek többsége, akik előtt az a világ, amelyet a film bemutat, soha nem fog realitást nyerni. Magyarország. Még ha nem is vagyok benne olyan boldog, mint majd Te leszel kedves turista, ha hozzánk jössz nyaralni, sokunk számára mégis marad egy lelket melengető szép illúzió: igen, ez az én hazám, Magyarország…
Author: Bogdán Géza
Magyarországon él, egy kis zalai faluban. Középfokú végzettségű roma származású özvegyember. Három felnőtt, ám még nem házas gyermeke van, s velük él egy háztartásban. Jelenleg közmunkásként tengeti életét: árkot ás, bozótot irt, "a dolgozó népet szolgálja". Írásai testközeli élményekből születnek, mert mindaz, ami ma Magyarországon kormányzás címszó alatt megy, amit NER-nek hazudnak, annak következményeit a bőrén érzi. Véleménye neki is van.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
3:15 du.
Szomorú,még akkor is ha én a turista oldalon vagyok identitásom és anyagi lehetőségeim miatt.Szomorú,mert a nyelvet értem és a népet ismerem testközelből…
3:34 du.
Nagyontecc, Gézám!!
3:57 du.
Kedves Szerző,
bennem is hasonló gondolatokat ébresztett a film. Örülök, hogy a cikk megíródott. Jó írás 🙂
1:03 de.
Az index.hu megírta:
„Még valami: a díjnyertes pozitív kampányfilmet az Üzbegisztánból származó Kostil Danila rendezte, a munkában részt vett a testvére, Luka is. Luka, bár már 18 éve, általános iskolás koruk óta éltek Magyarországon, nem kapta meg a magyar állampolgárságot, nem sokkal a film elkészülte után utasították el. „Miután itt nőttünk fel, tanultunk, elöször voltunk szerelmesek, életreszóló barátságokat kötöttünk, tanultunk meg alkotni és alkottunk. Azt hiszem az imázsfilm helyett inkább erről kellett volna filmet csinálnunk” — írta a rendező.”
1:24 de.
Néhány másodperc alatt felsorol néhány magyar találmányt, így a „gömböcöt” is. Csakhogy tévesen mutatja be a mi büszkeségünket egy ólomkristály idom képében, amikor már egész Európa tudja, hogy a mi gömböcünk korántsem egy iparművészeti remekmű, hanem valójában egy magyar népmesei figura, a Kisgömböc*, amely úgy küllemében, mint mentalitásában inkább egy rossz álom megelevenedése, mint esztétikai élmény. Pláne nem az ország büszkesége – inkább a szégyene…
˙
.
*A mesebeli Kisgömböcöt, a minden útjába akadó prédát felfaló, a telhetetlenséget szimbolizáló népi szörnyet egy egyszerű falusi kis kondás hányja bicskaélre, hogy aztán majd a mese végére, végre helyre álljon az igazi rend.
Azonban, a mi mesénkben, a Kisgömböc és a Kiskondás egy és ugyanaz a személy. Ez az igazi magyar imázs és dilemma, mely feladványt már csak egy jó nagy, olyan japános harakiri lenne képes feloldani. Egy ilyen „félázsiai nép” Vezére esetében ez már csak így dukálna…
1:49 de.
A minap láttam egy Budapestről készült hasonló imázsfilmet. Mit gondoltok, az amúgy remek snittparádéból mely kihagyhatatlan elemet hagyja ki a fid-SS filmrendező? Hát persze, hogy a világon is egyedülálló, egy ilyen filmkölteménybe illő, ezért kihagyhatatlan, a város fölé magasodó obeliszken nyújtózó pálma-ágas nőalakot, a Szabadságszobrot. Ez a vágás felér Orbánnak azzal a március 15-i ünnepi húzásával, amikor a Nemzeti Múzeumi ünnepségre éppen kijelölt szavaló színésze szövegéből Petőfi: A XIX.század költői cimű verséből kihúzatta, a „kellemetlen” szakaszokat… Vagyis: jellemző.
1:58 de.
Dubois: csak semmi áthallás! A mi kisgömböcünk és kiskondásunk korántsem népmesei alak, hanem a mai magyar rögvalóság, méghozzá egyazon személy képében!
Szükséges megneveznem?
3:17 de.
Gézám, megírtad az igazságot!
Vajon miért fáj?? Nagyon jó írás, köszönöm!
3:26 de.
The truth is worse than expected… de azt is mondhatnám, hogy tőke és fasizmus jegyesek. A demokrácia és a humanizmus alapvető normáit elutasító magyar társadalom mellett az a tőkés világ a legfőbb támasza a huszonegyedik századi turulfasizmusnak, amely számára ez a – szerintem amúgy egyáltalán nem kiemelkedő – reklámfilm készült.
Nyilvánvaló hogy a mind a nyugati és keleti hatalmak ( de elsősorban az unió milliárdjaival tömött és a formális tagsággal legitimált ) törvénytelen hatalmat gyakorló főg@ci meglovagolja a menekültválság által előállt helyzetet s az idegen és fajgyűlöletben utazó, szerte a „felsőbbrendű” nyugati világban megerősödött tendenciákat. A jelenlegi EU ( illetve általában véve az 1945 óta legsúlyosabb válságát élő tőkés világ ) éppoly undorító mint menekültverő, turulcsendőr csicskásai; egy haladó politikai erő számára éppen úgy a probléma része. No de legalább Görögországban újra nyert a SYRIZA; szóval a „felsőbbrendű” pesti álliberális megmodnóemberek kasztja, akik már már kiközösítették volna a görögöket Európából ( a nem is annyira passzív támogatásukkal létező turulnáci pöcegödör mélyéről ) elmehetnek a jó búsbánatos hadd ne mondjam mibe a turulnáci elvrokonaikkal együtt…
3:59 de.
Szerintem például Ciprus sokkal jobb, imázsfilmben is meg amúgy is, s ezerszer vonzóbb hely a költekezésre, mint ez az unió által szubvencionált szélsőségesen reakciós, faji és szociális szegregációban élenjáró fasiszta kasztrendszer. Meg persze vannak még bőven más vonzóbb és emberarcúbb helyek a nagyvilágban. Persze ízlések és pofonok.
http://www.youtube.com/watch?v=h37y8lyIcVA
7:35 de.
Eleftheria: elárulná, a cikk melyik sorából vont le ilyen következtetéseket? Vagy csak sok a sava és refluxa van?
7:42 de.
Kedves falusi Barátom!
Örülök, hogy tetszett az írásom!
7:46 de.
Kedves Gazsika!
Ez egy remek imázsfilm, ezért aki magyarnak született és vannak magyar gyökerei, annak ha megnézi, megdobban a szíve. Örülök, hogy tetszett az írásom, és köszönöm az elismerést!
7:57 de.
Kedves terminus!
Köszönöm a posztomhoz fűzött értékes kiegészítést!
Kostil Danila, érdemes a nevét megjegyezni, mert ezzel a magyar imázsfilmmel igazán nagyot alkotott.
A sors fintora, hogy Luka öccsével együtt mégsem kaphattak magyar állampolgárságot, holott már 18 éve Magyarországon élnek. Igen, mert ők hozzánk hasonlóan Magyarországon élő magyarok, és nem turisták.
A mi magyarságunk a jelen politikai elitünk számára sajnos nem sokat ér. Ők nálunk sokkal magyarabbak. Ez van. Sajnos.
http://index.hu/belfold/2014/03/26/nem_kapott_allampolgarsagot_a_magyarorszagrol_szolo_imazsfilm_rendezoje/
7:59 de.
Kedves kiskató!
Örülök, hogy tetszett az írásom, és köszönöm az elismerést!
9:19 de.
Ille:
Egyszerűen csak arról van szó, hogy természetes, hogy annak a tőkés világnak, amely az orbáni fasizmust szubvencionálja, egy ilyen hazug képet kell – az itt élő jogfosztott milliók számára fájdalmas módon – mutatni. Persze a reklámvilág jellemzője általában is, hogy egy jobb esetben idealizált, rosszabb esetben egyenesen hazug képet kell mutatni egy termékről, márkáról stb. ( illetve agresszív módon befolyásolni a tömegek értékrendjét ).
Amúgy hiába érzik még az elnyomott, kizsákmányolt osztályok tagjai is az alig pár évszázados nemzeti identitást megalapozó agymosásnak köszönhetően hazájuknak az országot, igazi haza csak ott van, hol szabadság, jog, egyenlőség és emberszáma vétel is van. Mint ahogyan családnak sem igazán lehet nevezni, legfeljebb csak háztartásnak azt a helyet, ahol az érzelmi és fizikális terror, bántalmazás, megalázás és kizsákmányolás a norma. Még akkor sem ha az évszázados nemzeti-etnikai agymosás mellett az évezredes monoteista agymosás ezt családnak nevezi.
Persze azt is lehet mondani, hogy két, vagy még több Magyarország létezik szakadékokkal elválasztva; mindenesetre a magyar nemzeti identitás társadalmi integrációs szerepe nyilvánvalóan egy csőd, illetve csak annyira futotta belőle hogy az osztálykülönbségeket sikeresen alakították át etnikai kérdéssé. Ez természetesen az uralkodó osztályok szempontjából siker.
S az is tény, hogy ahogyan az orbáni rezsim rá van utalva az EU-s pénzre és legitimációra, úgy a menekülthullámot távol tartani akaró nyugat-európai politikai erők is szövetségesüknek tekintik az új magyar turulfasizmust. Ebbe illeszkednek például a CSU-s bajor tartományi miniszterelnöknek a főg@cit támogató megnyilatkozásai is ( amúgy elég nyilvánvalónak tűnik, hogy Orbán a német/bajor gazdasági-politikai uralkodó körök támogatottja ). Röviden arról van szó, hogy a magyarországi politikai-társadalmi viszonyok szervesen összefüggenek azzal a tőkés világéval amelynek ez a reklámfilm készült.
Amúgy felesleges foglalkozni az emésztő rendszerem működésével ( azért ugye ez sem tartozik valami szorosan a cikk témájához ); tisztában vagyok vele, hogy egyik itt írogató oldalról sem kedvelik a hozzászólásaimat, ez is egy Magyarországra tipikusan jellemzően belterjes, kirekesztő virtuális közösség.
9:59 de.
Eleftheria: igaza van, nem az emésztőrendszerével kellene foglalkozni, hanem az elmeállapotával, mivel aki ráadásul Áron Berkovitschként pocsékolja – Budapestről – saját hazáját, nem lehet teljesen 100as.
Ráadásul nem hiszem, hogy olyan szellemi magasságokban szárnyalna – tekintve eddigi kommentjei tartalmát -, hogy képes lenne megítélni egy virtuális közösség mibenlétét.
12:13 du.
Eleftheria
„…tisztában vagyok vele, hogy egyik itt írogató oldalról sem kedvelik a hozzászólásaimat…”
Én például kedvelem, csak sokszor nem értem. Itt van például ez a jelzős szerkezet: „az itt élő jogfosztott milliók”. Kik ezek?
Továbbá ezt írod:
„Mint ahogyan családnak sem igazán lehet nevezni, legfeljebb csak háztartásnak azt a helyet, ahol az érzelmi és fizikális terror, bántalmazás, megalázás és kizsákmányolás a norma. Még akkor sem ha az évszázados nemzeti-etnikai agymosás mellett az évezredes monoteista agymosás ezt családnak nevezi.”
Ezen gondolat mentén minek nevezzem azt a borsodi uzsorást, aki több családot teljesen kifosztott, terrorban tartott, megalázott, nem fizetéskor véresre vert? Az „évezredes monoteista agymosásnak” hála őt is még embernek, vagy rákos sejtnek a társadalom szövetében?
4:47 du.
Ille:
Az hogy a fenti sorok a „haza” elleni „pocsékolás” lennének, egy szubjektív vélemény. A többi nettó személyeskedés és mocskolódás. Esetleg ezek helyett futja az írás tartalmának érdemi kritikájára is? Amúgy ez a személyeskedés egy érdekes felfogása a szerkesztői, moderátori munkának. Egyébként régebben mintha még annyira nem bosszantották volna a hozzászólásaim, most érdekes módon, hirtelen megváltozott
a hangnem…
A virtuális, online térbeli közösséget pedig ugyanúgy emberek alakítják, mint a valódiakat; jelen esetben ugyanolyan, az Önhöz hasonlóan az osztálygőgjüktől megvadultak ( értsd: a saját kis belterjes köreiken kívül mindenki mást lenéző, mocskoló ), mint a valódiak esetében. Persze úgy fest a moderálási elvek egyes „bennfentesekre” kevésbé vonatkoznak mint kívülállókra. Na ja, itt nyilván az Ön önkénye a döntő, a többi a moderálási elvekről, mindenkire egyformán vonatkozó szabályokról süket duma. Milyen ismerős a való életből! Szerintem nagyrészt pont emiatt a hozzáállás miatt nem lesznek ebben az országban soha emberi társadalmi-politikai viszonyok.
1:40 de.
Elvtheria!
Számomra nem világos, ez az ellenpéldaként felhozott „Ciprus” reklámfilm. Ugyanis a készítők ebből is kihagytak egy lényeges elemet, mégpedig a szigetet kettéosztó török katonai zónát. Avagy éppen ezt akarta kihozni belőle? Csakhogy sokan nem tudják azt, az olvtársak közül sem, hogy ott két uniós tag néz farkasszemet egymással, ahol Törökország az iszlám-náci megszállás reprezentánsa és fenntartójaként ül a sziget egyik felén, ahol a görög kultúra évtizedek óta a tetszhalál állapotában leledzik. 1974-ben az Attila(!!!) hadművelet során 40000 ejtőernyős szállta meg a szigetet. …És, mit ad isten, erről a fagyasztott háborús állapotról is készülhet egy olyan, lényegében kommerciális, a tartalmát tekintve egy olyan bűbájosan hazug, mint amelyet ez a cikk is bemutat. Megjegyzem nem a rendező hibájából, ő csak pályázott…
Az élet nem állhat meg, a kereskedelmi tévézés a mai ember ópiuma. Szívásakor e kábítószer „fogyasztója” nem törődik a rázúdított anyag igazságtartalmával, a mindennapok kijózanító valóságával, ő álmodozni akar… Ezt az igényt szolgálják ki, az ilyen – lássuk be , formáját tekintve – művészi hazugságok, a valóban igényes és turista-csalogató reklámfilmek. Az Országimázs Filmfesztivál [lehet, hogy nem ez volt a neve a berlini pályázatnak] tehát nemcsak az idegenforgalom igényeire tart igényt, de a politikusok hazug elvárásait is figyelembe veszi.
Vigasztalódjon azzal kedves Elvtheria, ha ez egyáltalán vigasztalja, hogy a játékfilm világa legalább ennyire politikával manipulált… Nézzen csak meg néhány amerikai filmet! Az első számú közellenség minimum minden harmadikban a cselekménybe (a forgatókönyvbe) besuvasztott orosz kém, vagy kémnő, avagy maffiozovics – fő, hogy orosz és nagyon antipatikus legyen, ez most az irányvonal – akinek a filmben még egy normális orosz nevet se képesek kitalálni, elárulva ezzel azt a förtelmes műveletlenségüket is…
8:43 de.
Eleftheria: személyeskedni csak azzal lehet, akinek van személyisége. Magának, ugyebár…
Aha. Osztálygőg, mi? 😀
Mondja, elgondolkodott már a saját értékrendjének torzulásán, tudja, azokból az időkből eredezve, amikor még nem „bosszantott” a hozzászólása?
10:34 de.
Ille:
Hááát, ha nincs személyiségem , akkor talán saját magával társalog, kedves Ille úr…??? há-há-há
osztálygőg: nem bírja elviselni ha az Ön körén kívül állók, az Ön(ök)étől eltérő módon látnak valamit – ilyen erővel egy zártkörű fórumot is létrehozhatnának. Magyarországon amúgy is fokozottan a bezárkózás és a kirekesztés az általános tendencia. Lehet hogy erre nem az osztálygőg a legmegfelelőbb kifejezés, de általában elmondható, hogy a magyar „csúcsértelmiség” kasztja elég arrogáns osztályöntudattal nézi le a nálánál kevésbé szerencsésebbeket.
Mivel úgy fest hogy Magától csak a személyem minősítgetésére futja, a magam részéről befejeztem ezt az épületes társalgást.
10:59 de.
tisztelthölgyeimésuraim:
Voltaképpen én is errefelé szándékoztam vinni a témát; az egy jó fogalmazás hogy a kereskedelmi tévézés, a reklámvilág a „mai ember ópiuma”.
A ciprusi példa a politikával való súlyos terheltsége miatt talán tényleg nem a legszerencsésebb, csak a magam szubjektív véleményét fejezte ki, hogy van rengeteg ezerszer vonzóbb s emberarcúbb turisztikai célpont Magyarországnál, még olyanok is amelyeket súlyos nemzetközi politikai konfliktusok terhelnek. Amúgy a Ciprusi Köztársaság ( amely az egész sziget legitim szuverén államhatalma ) a Nyugat által de facto támogatott török ( és brit ) részleges megszállás, számos háborús fenyegetés ellenére egy demokratikus berendezkedést tart fenn, viszonylagos ( pláne Magyarországhoz vagy éppen Törökországhoz képest ) jóléttel.
11:34 de.
Eleftheria: helyes. Amúgy a személyiség és a személy fogalma nem azonos, há-há-há.
Az osztálygőg definiálása azért nem igazán sikerült 🙂
Egyébként maga tényleg a kevésbé szerencsések közé tartozik.
6:49 de.
Elvtheria !
Azt elfelejtettem zárójelben odabiggyeszteni, hogy nálunk nemcsak a kereskedelmi, de az állami (állítólag közszolgálati) tévék is kábítószerként funkcionálnak. Sőt, talán még inkább, mint a kereskedelmiek…
.