Ez az igazi, mivel a korábban közölt csak egy amatőr próbálkozás volt, amolyan kroki. Az, hogy eredetileg a kuruc-in-fos-on jelent meg – ami eleve kizárja, hogy a szerző nem, hogy plagizált volna, mert ahhoz olvasnia kellett volna Kende írásait, de az ilyesmi egy ilyen szennylap szerzőitől kizártnak tekinthető – nem javít a helyzeten, ezért álljon itt, egészen más minőségben a téma feldolgozása. A kurucos napló forrása leellenőrzésének elmulasztása miatt minden olvasónktól bocsánatot kérek.  A szerk.

Nem újítok semmit avval, hogy a magyar jobb kórosan antiszemita, de némi furcsaságot látok abban a túlzott szeretetben, melyben a palesztinokat részesítik. Tudom, hogy ennek a féktelen és túlzott szeretetburjánzásnak az alapja a közös zsidógyűlölet. Úgy látszik ezeknek a magyaroknak nem volt elég a több mint másfélszázados moszlim hódítás és egy újabbra áhítoznak. Semmi kétség, ha a magyarok elfelejtették a hódítást, a moszlimok nem. Az pánarab Kalifátus területeibe Magyarország ugyanúgy bennfoglaltatik, mint minden földterület, melyen valaha muszlim uralom alatt volt: Izrael, Spanyolország, Magyarország stb… Evvel kapcsolatban említem, hogy Khadaffi akinek elég más baja van, legutóbb avval fenyegette Európát, hogy megtámadja és „visszafoglalja” Andalúziát, mely nem más, mint a mór-arab megszállás alatti Spanyolország. Jó lesz komolyan venni amit a muszlimok mondanak. Ez az alapgondolatom az alábbi novellának.

Okt. 2010: Röviddel azután, hogy előbb a zsidóktól, majdan a romáktól megszabadultunk és visszafoglaltuk szeretett hazaföldünket, Csajágaröcsöge város történetében az első és örömteljes, mint kiderült sorsdöntő, esemény volt – az első muzulmán család letelepedése. Szülők és tizenhárom gyerek. Azt mondották, hogy a zsidók miatt menekültek, ez pedig elég ok kell, hogy legyen, hogy szeretettel fogadjuk őket. Míg a zsidók el akarták foglalni hazánkat, a moszlimok erre soha sem törekedtek, ha leszámoljuk a törököket. Noha nem nagyon értem, hogy Európában lévő több, mint tíz millió moszlim menekült, mind a zsidók miatt pucolt el hazájából? Még ha igen is, ötven arab állam van, miért menekülnek keresztény államokba? Mindez csak azt mutatja, hogy én nem vagyok elég jártas politikában.
A fater neve hadzs El-Rachman Sharik Ratouk volt. Noha a tizenhármas szám kissé baljóslatúan hatott, de lévén nagyon szerény és szimpatikus emberek a város lakossága kedvesen fogadta az új jövevényeket, nem úgy mint a Holokausztból visszatérő zsidókat, akik ismételten el akarták foglalni az országot. Az utcán libasorban jártak, elől a családfő aki szótlanul haladt és olvasó gyöngyöket morzsolgatott a jobbkezében, öt méterrel mögötte felesége fekete sátorba öltözve, majdan a gyerekek kronológikus rendben. Sharik Ratouk nem volt beszédes természetű.

Aug 2011. A városkánkban, már hat moszlim család van, összesen 191 személy, igen csendes, finomlelkű, érzékeny emberek, állandóan mosolyognak és erősen fellendítették szeretett városunkban a munkanélküliek arányszámát. Az első balhé akkor tört ki, mikoron is az „Áhítatos Szent Szív” vendéglőben kiderűlt, hogy a rendelt ígéretes bécsiszelet nem borjú, hanem disznóhúsból volt. Egy hányás-hasmenés epidémia tört ki, összerondították a vendéglőt, a főutcát és számos beteget szirénázó mentőautóval ( azt is bemocskolták ) a körzeti kórházba kellett egyrészüket szállítani. Minden elrendeződött, miután az összes sertéseket eltávolítottuk a környező falvak körülzárt területeire és a vendéglős tudatlansága miatt kapott egy pár pofont.

Nov. 2015: A szomszéd házat megvette egy ibn al-Ülaf Hassán nevezetű, aki úgy látszik nagyon gazdag volt, mert négy felesége mellett legalább hat ágyast is tartott és egyáltalán nem dolgozott, de el kell ismerni, hogy ennyi asszonnyal a házban, nem marad idő munkára. A feleségek és az egyébb nőszemélyek fekete sátorba volt öltözve, amelyből csak kifelé lehet kukucskálni de befelé, soha. Nagyon kíváncsi voltam megtudni, hogy milyen ruhaneműket, ha egyáltalán, viselnek a sátor alatt, de a talány sohasem derűlt ki, talán jobb is. Ülaf nagyon jó ember volt, mert segítette anyagilag a további muzulmán bevándolókat, akik szintén nem dolgoztak, és szintén istenfélő emberek voltak, mert naponta ötször hasrafeküdve, áhítatosan imádkoztak. Bizonyára azért nem dolgozhattak, mert nem maradt volna idejük imádkozni, márpedig az ember hite és lelki élete fontosabb mindennél.
Nem sokkal később a másik szomszédba is muzulmánok költöztek, akik valójában hitet cserélt magyarok voltak, a Gacsaj család. A nőt ismertem régről, még szilvafa korából, akkor Máriának hívták, most Marjuma. Hiába rejtőzködött egy módfelett nagy fekete sátorba, igen könnyen felismertem telt, jólismert, kerek, túláradó bájait. Nem mondom, neki nagyon előnyös viselet volt a fekete sátor, ez az országunkban közelmúltban ismeretlen ruhadivat. A Gacsaj család új neve hadzs Amin Abdulhamid Otman el-Dugul volt. Állítólag a hadzs egy nemesi előneve olyanoknak, akik valaha Mekkába zarándokoltak vala. Mivel bizonyos vagyok benne, hogy néhai jókomám és ivótársam Gacsaj sohasem volt külföldön, de még a szomszéd városban sem, érthető amit a fáma mond, hogy százhúsz kecskéért vette ezt a gyönyörű nemesi nevet. Hogy egyes embereknek mennyi pénzük van, pedig nem is zsidók!

Szept. 2018: A muzulmán közösség megvette a hőn szeretett futballpályát, feloszlatta a Előre Turul sportegyletet, a játékosokat hazazavarták és síma pofájú gyaur kutyáknak nevezték. De hát ez nem ment símán mert a magyar virtus felébredt, de egy kis lövöldözés és néhány seggberúgás után, hamar le is verték. Kilencven kilenc halott volt. A pálya helyett felépítettek egy nagy komplexumot közepén egy égbenyúló csillagvizsgálóval, szinte szédűlt a fejem ha felnéztem a tetejére. Ezt hívták mecseknek. A tudós aki éjjel a csillagokat vizsgálta mű ezzimnek nevezték, még máig sem értem, ily gazdag emberek miért nem vettek egy valódi ezzimet és nem egy mesterségeset. Mikor a tudós és tekintélyes öregúr befejezte az éjjeli csillagvizsgálást az első hajnalpírra, kőrbejárt a toronyban, fennhangon, torka szakadtából kajabált, amit nem értettem, de bizonyára tudatni akarta amit látott. Ki tud egy ilyen ordibálás után újra elaludni? Ezért kóros álmatlanságban szenvedtem, de mit nem tesz az ember a jó szomszédságért?

Okt. 2025. Gyászban az ország miután Nagymagyarország és egyben Európa kontinens utolsó malaca végelgyengülésben elpusztúlt és a muszlem érzékenység miatt, nem adtak engedélyt újat hozatni a Déli Sarkról. Mindenenesetre sikerűlt egy hentesnél, méregdrágán, egy kis karajt vásárolni, de elkaptak. A hentest karóba húzták. Nekem csak azért nem vágták le a kezeim és a fejem, mert megígértem, hogy az igazhitre térek családostúl. Így is lecsuktak, aminek igen nagy hasznát vettem, mert majdnem sikerűlt beleszoknom a napi öt imádkozásba. Komolyan vettem a vallási dolgokat és mű ezzim átképzésre önkéntesen jelentkeztem. Felvittek a mecsek-nek nevezett csillagvizsgálóba, hogy megtanítsanak ordibálni és mikor onnan lenéztem, semmi kétségem nem volt, hogy súlyos akrofóbiám van. Tehát, nem csak akkor szédülök ha lentről nézek fel, hanem sokkal inkább, ha fentről nézek le. Ez majdnem tragikus körülménnyekkel is járt, ugyanis le akartak dobni a csillagvizsgálóból, de megígértem a lányom kezét a fő mű ezzimnek, aki hozományként ötven kecskét kért. Hogy minek kell egy ilyen vén embernek ötven kecske, mikor egy foga sincs? A végén kiegyeztünk huszonkilencben. De a tudós kikötötte, hogy kizárólag fehér, nőstény kecskék lehetnek, azért fehérek, mert néha velük alszik és nem akar bepiszkolódni. A lányom lett az éltes tudós tizenhatodik felesége, de a szent megígérte, hogy az öreg nőket kirúgja, de ígéretét eszibe sem volt betartani. Mikor, csak úgy mellesleg említettem a dolgot, azt válaszolta, nincs ok sietségre. A lányom megkapta a tradicionális fekete sátor öltözetet és egy életre belebújva semmiben sem különbözött a már meglévő tizenöt feleségtől és csak akkor tudtam megkülönböztetni a többitől, ha nevemen szólított. A lányom kérésére a tudós kiszedett a dutyiból, amit egy kicsit sajnáltam is, mert ott, a nehézségek ellenére, meg volt az ember személyi biztonsága és az ugyan rossz, de rendszeres napi kosztja, de a szabadulás miatt, nem maradt elég alkalmam begyakorolni magam a napi öt imádkozásba.

Máj. 2026. Az egész ország önfeledten ünnepelte a Ramadánt. Dupla ünnep volt, mert e nagy ünnepre bevégződött Magyarország elmecsekítése. úgyhogy az ország 3714 lakótelepülésének mindeggyikében, legalább egy mecsek volt, nem beszélve azokról a boldog helyekről, hol, több volt egynél. Budapesten magában 101 mecsek között lehetett az ember hitéletét megosztani. Ramadan lévén, a muzulmánok csak éjjel ettek ágyúlövés után, de akkor sokat. Mi nem kaptunk enni éjjel sem, egy marék vízbefőtt csicseriborsón vagy kuszkuszon kívűl, de nem baj, mert egyébként is képtelen vagyok juh és kecskehúst enni, mert az büdös. Vejem a hittudós azt mondotta, ha megtudja, hogy gondolok is disznóhúsra, lenyúzatja a pofámról a bőrt. Igen meggyőzőek és őszinték voltak szavai, hiába a magyar szereti és értékeli az őszinteséget. Még jó, hogy nem volt gondolatolvasó, mert én állandóan disznósajtra és kisüstire gondoltam, két abszolút tabu az igazhitben.
Elhatároztam, hogy férjhez adom özvegy anyósom is, ami sikerült volna mert kerek idomjai igen kedvezőleg hatottak a vevőkre, de nem volt pénzem hatvan kecske hozományra. Hogy mennyire szeretik ezek a muzulmánok a kecskéket! Nincs az a mennyiség melyet nem tudnak volna elfogyasztani.

Jan. 2027. Bezárták az összes mozikat és a TV állomásokat. De nem hagyták a lakosságot kultúra nélkűl és nyitottak sok TV leadót, amiket El Jazzira egy, kettő, három, négy, stb … egész száztizen hatig, neveztek és akármely gombot nyomtad meg, más és más állomások jelentkeztek, de a műsor azonos volt. Sokat szerepeltek a képernyőn a már ismert mű ezzimek akik fülükre tett kézzel dobhártya repesztő torokhangon áhítatosan énekeltek reggeltől estig, de mindég ugyanazt a slágert. Bevallom, egy magyarnak nehéz volt hallgatni ezt az ordítozást. Szívesebben hallgattam volna cigányzenét, de hol vannak már a cigányok? A másik kedvenc műsor az volt, mikor állig felfegyverzett hősök jelentek meg, akiknek zöld kendő fedte az arcukat, állítólag azért, hogy a zsidók ne ismerjék őket fel. Hogy ezek a zsidók mennyi bajt okoznak! E hősök, akiket sahid-oknak becéztek, csodálatos tetteikről meséltek a képernyőn, dícsérték magukat és mint mondták mennek felrobbanni, majdan onnan egyenesen a mennyek országában vezet az út, ahol élvezni fogják az önfeláldozásukért taksáló 72 szűzet. Máig sem értem, mit is tud csinálni egy felrobbant hős, akárcsak egy szüzzel is, még akkor sem ha nem is szűz, dehát nem mertem kérdezősködni, mert a muzulmánok nagyon finom lelkű, érzékeny, könnyen sértődős emberek. Az adásokat kötelező volt napi négy órán át szemlélni, de az állomást szabadon lehetett választani.

Ápr. 2028. Megnősültem. Noha ilyen szándékaim sohasem voltak és szeretem is feleségemet, de nem volt más választásom. Apósom, a fő mű ezzim azzal az ajánlattal jött, hogy adjak neki húsz kecskét és ez ellenében hozzámadja egyik lányát. Mondottam, adom a kecskéket, de nem kell adnia a lányát. Erre, finom lelkű ember lévén, mélyen megsértődött. Mondván, ilyen sértést csak vér mos le. Hogy ne kelljen vérben fürdenem, rögvest beleegyeztem a megtisztelő ajánlatba, mondván ilyen nemes ember apósa és egyben veje lenni, megtisztelés. Hol a menyasszony, kérdeztem? Erre mutatott egy hat éves kislányt, aki éppen az ujját szopta. Se köpni, se mukkanni nem tudtam. Ne aggódjak, mondotta, a leányka egyenlőre nála marad mint hites feleségem és majdan kilenc éves korában megkapom, addig várjak türelemmel. Valósággal boldog lettem, hisz három év hosszú idő, addig sok minden történhet.
Hírt kaptam a fiamról, egy belevaló, bátor magyar gyerek, aki már egy pár évvel ezelőtt feleségével együtt megszökött Allah paradicsomából és Venezuelában talált menedéket. Dehát, az öröm rövid volt. Hugó Chavez elnök, minden külső segítség és kényszer nélkűl felvette, a kormányával együtt, az igaz hitet és bevezette az iszlámot, mint államvallást. Az elnök nevét Husarmuta Muhammad el-Savazian-ra változtatta, indikálva ezzel is indián ősei arab eredetét. A zsidókat természetesen elzavarta az országából, miután vagyonukat, húsz dollár fejenkénti kvóta és öt kiló használt személy poggyász kivételével, mint államvagyont lefoglalta és ellopta. Evvel is bizonyítani akarta Venezuela Kalifátus humanitását. A fiam, kinek még húsz dollárja sem volt, elmenekült a zsidókkal együtt ( mit keres fiam mindig a zsidók között? Még betér a zsidó hitre! ) és meg sem álltak az Andokig, ahol a hó és jég nem megfelelő életelem a tevék számára, mely állatok homok, kánikula és minden más élőlény által emészthetetlen tüskés kaktusz hiányában villámgyorsasággal megdöglenek. Az arabok sem szeretik különösebben a hideget, mert fázós természetűek, így az Andok biztos és békés rezervátumnak bizonyult a menekültek számára, mindaddig, míg a globális felmelegedés tönkre nem teszi ezt a menhelyet is. De nem szabad soha reményt veszteni, mert maradnak az északi, de főleg a déli sarkok végeláthatatlan gleccserjei, melyek biztos menedéket adhatnak évszázadokra.

Okt. 2028. Most ünnepeljük a huszadik évfordulóját az első moszlim család letelepülésének Csajágaröcsögén és egyben Magyarországon. Az ünnepségek nem voltak mámorosak, ugyanis az alkoholos italokat már több mint tíz éve nem lehet kapni. Sokáig lehetett sört kapni melyet Törökországból, egy ismert moszlim országból importáltuk, de betiltották az importot. Kiderítettem, hogy a Nagy Török Birodalomban, annak ellenére, hogy a törökök muszlimok, szabadon lehet sört kapni. Ezt elmeséltem az apósomnak aki dührohamot kapott, le alarta vágatni tíz magyar fejét, de megnyugodott és gondolkodott, mely tulajdonságát eddig nem ismertem. Alapított egy utazási vállalatot, mely magyarokat szállított törökhonba egy hétre, ahol szabadon hülyére sörözhették magukat. Apósom hamar meggazdagodott, mint kiderűlt, nem csak a túrizmusból húzott hasznot, de a sörcsarnokoktól is százalékot kapott. Abbahagyta a csillagvizsgálást és a mecsek toronyban az ordítozást, leszállt a földre és mível elég messze és biztonságban érezte magát Allahtól, abbahagyta az imádkozást is. Hálás volt nekem, alapított egy kecskefarmot százezer kecskének és engem nevezett ki a gazdatisztnek. Megtartotta régi szokásait és a kecskékkel ( de csak fehérekkel ) aludt. Ami nem nagyon tetszett nekem, az az, hogy vett három újabb feleséget ( összesen tizenkilenc ), de nem hozatta rendbe a fogait, mert félt a fogorvostól. Pedig már szép házasélet élt leányommal és hat unokával is megajándékozott: Achmed, Nadzsija, Muhammad, Aisa, Fatima és Abdalla. Mikor én Csaba, Emese, Árpád, Kinga, Enéh és Vazul neveket szuggeráltam, kinevetett. Na, én már végleg jól nézek ki és végérvényesen el vagyok intézve.

Dec. 2029. A politikai turbulencia megszünt. Ki emlékszik még a komcsikra, baloldalra, Fideszre, Magyar Gárdára, MIÉPre? Senki. Ezek önkéntesen feloszlatták magukat, miután a vezetőket letartóztatták és levágták a fejüket. Aki ezt a tortúrát megúszta, azt kényszermunkára száműzték a szaharai és a szaudiai homoksivatagokba, ahol a homokot kellett átszitálniok és a teveszart összeszedni, a napon szárítani és gusztusosan becsomagolni. A szárított teveszar ugyanis kedvelt tüzelőanyag patinás nomád arab törzseknél, beleértve királyi családokat is, s mint ilyen, nélkülözhetetlen és keresett tradicionális árucikk. Teveszar lángjain főzik a világhírű eredeti arab feketekávét findzsánban, apró csuporból isszák és egy „hel” nevű fűszerrel ízesítik. Inyenceknek világklasszis! Teveszar hamisítása zebra vagy gnu ürülékből megkövezéssel büntetendő.

Márc. 2030. Az eddig fennálló ú. n. speciális magyar demokratikus szisztémát Mohammed prófétára való utalással egy liba-toll vonással eltörölték és az ország élére egy Aja-tolla Muhammadian Libatullát neveztek ki. Az Aja-tolla, az sokkal magasabb rang mint a mű ezzim, az apósom, és nem ordibál a csillagvizsgálóban és olyan tehetséges valaki, aki egyszemélyben tölti be a politikai és vallási vezér szerepét, a Tudományos Akadémia elnöke, az békés célú Atomenergia Hatóság tudósa, valamint egyúttal a legyőzhetetlen forradalmi hadsereg főparancsnoka is. Amit mond az olyan, mint a szentírás és szavait transzparenseken kiakasszák városszerte, úgyanúgy mint a régi rossz, de visszasírt ( hová jutottunk! ) komcsi időkben: fehér rongy vérpiros felirat. Bizonyára bölcs és fontos dolgok, de én, húsz éves vallási tanúlmányaim után sem vagyok képes elolvasni a pókháló szerű írásszöveget, mert összefut a szemeim előtt. Gyengül a látásom.
Alig menekültünk meg a honfoglaló kunoktól, tatároktól, zsidóktól és romáktól, harminc év önállóság után már befellegzett Magyarországnak. Mindig életünk árán is készen voltunk megvédeni szent hazánkat és mint mondottam, visszafoglaltuk a nem Árpád ivadékoktól, de nem számoltunk helyesen és elbuktunk a szimpatikus és szeretett arab barátainkkal szemben. Az ország nevét Magarabia-ra változtattak és Eurarábiához csatolták mint tartományt. Alig maradtak fajmagyarok, azok is elmoszlimizálódtak. Már összesen tizenhárom magyar van velem együtt a rezervátumban. Hol vannak a régi szép idők, a zsidók, a cigányok, a kocsmák? A kommunizmus? Régi szép békeidők?

Máj. 2039. A második Világháború százéves évfordulója. Régi szép idők! Már alig van mit enni. Meg kell állapítanom valami van a levegőben! Nap, mind nap kevesebb az élelem, kevesebbek és kevesebbek a muzulmánok, viszont a kecskék és juhok igen elszaporodtak és kár, hogy képtelen vagyok húsukat fogyasztani. Igen sok kószáló, gazdátlan tevéket lehet látni, de mit tehet egy magyar tevékkel? Magyar az lovasnép, de már húsz éve nem láttam lovat!. Aztán egy nap apósom eltünt, lányom hat gyerekével és a három utólsó feleség meglógtak tőle. Mindenesetre mint hű muzulmán, a három nőt feleségűl vettem ( mindhárom állítólag zsidók elől menekűlt, szánalomra méltó szerencsétlen palesztin ) és az árvánmaradt kecskefarmot természetesen, kisajátítottam. Apósom, állítólag egy külön repülőgépen a Szaharába menekűlt ugyanis ott van virágzó teveszar feldolgozó üzeme, amiről én nem tudtam. Kár, hogy nem kaptam el, de szívesen kitekertem volna a nyakát, de előbb bosszúból megjavíttattam volna a fogait!
Az Al-Jazzira állomások úgy beszéltek, hogy minden a legnagyobb rendben, állandóan tetőtől talpig felfegyverzett hősöket mutatnak be akik csak hőstetteikről, győzelemről, Allahról, mennyek országáról, szűzekről beszélnek és fogadkoznak, hogy mindenkinek levágják a fejét. Allah hatalmas! Én őszitén csodálom e harcosokat, hogy tudnak ilyen nagy késeket, lőfegyvereket, kézigránátokat és golyóláncokat cipelni? Igazi hősők! Az Egyesűlt Univerzális Moszlim Hadvezetőség biztos a győzelemben! Mi több, az északi sark meghódítására készűl, csak várja, míg a hó elolvad. Allah hatalmas!

Jun. 2039. Már sehol egy arabot sem lehetett látni, mikor három nap csend után csendes, apró, hajlongó sárga emberkék jelentek meg. Csak három magyar élte túl:a megpróbáltatásokat: jómagam, a már említett Gacsaj, kinek testes felesége eltünt az arabokkal együtt és a lányom. A hat unokámat nevezhetem magyarnak, mikor ők engem símapofájú gyaur kutyának ( miért éppen kutyának? ) neveznek és itt-ott megrugdosnak és a kecskék között élnek? Micsoda öröm és boldogság, hogy megértem a felszabadulást!
Egyébként holnap visznek kivégezni. Sajnos, a kis sárga emberekkel együtt, hosszú – hosszú évek után, végre megláttam egy tehenet is, egy valódi tehenet! Annyira megörültem neki, hogy Gacsajjal együtt megettük. Aztán kiderűlt, hogy a tehén egy szent tehén volt, pedig higgyék el, nem lehet megkülönböztetni egy rendes tehéntől és mint kipróbált kulináris feinsmekker kijelentem, hogy az íze is ugyanolyan. Sajnos, későn tudtam meg, hogy mi a szent tehén, a látszat csal, így sietnem kell a naplómmal.
Isten veled szeretett, szent hazám!

20/7/2011 Dr. Kende György