Imádom a kutyám
A világ emberisége kétfelé oszlik: kutyásokra, és azokra, akiknek nincs kutyájuk. Na jó, vannak macskások is. Egy nagy ember azt mondta: kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. George Eliot pedig így ír róluk: ” A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban. ” Charles Darvin szerint „A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.”
Valóban. A kutyáim feltétel nélkül szeretnek, és kutya még be nem csapott, de ember…
Álljon itt egy rövid írás emberről és kutyáról.
„Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám… akármeddig… akárhol – ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz – ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám.”
Luna/Facebook
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
5:21 de.
Igaz és egyben nagyon szép ez az írás. Osztom minden szavát, a gondolatát. Rajtunk múlik az, milyen a kutyánk? Visszafelé sorolva: Röffentyű (egy francia buldog, s Ő a leányomé, csak én „nyúzom”-szeretgetem). Az eltávozottak: Bubsi (ónémet juhász és husky keverék). Dorka (mopsz), Pajti (foxi-tacskó keverék), Aranyos (magyar vizsla), Valdi (törpe tacskó), Morzsa (fekete puli /törpe pulikutya) no és ami egy csoda volt: egy valódi szürke farkas. Édesanyám és apám a Margitszigeten sétáltak, fiatalon, szerelmük hajnalán. Felfigyeltek egy férfira, aki egy „kölyök kutyának” a nyakára követ akart kötni, hogy bedobja a Dunába. Mindketten állatbarátok, rohantak oda. Apám kikapta a kölyköt a gonosz némber kezéből és leüvöltötte a fejét. Hazavitték. Ahogy cseperedett, az volt a furcsa, hogy ugatni nem, csak üvölteni tudott. Rádöbbentek, hogy farkas kölyök volt az Isten adta… Nem tudom, miképpen került oda, ahová, csak azt tudom, hogy nagyon jó dolga volt. Hihetetlenül ragaszkodó volt. Engem pici korom óta szeretett. No én is úgy tanultam meg járni, hogy belé kapaszkodtam. No igen, nőstény volt és a neve: Lori. Később szüleim elváltak, Édesanyám új lakóhelyén a „kutyát” a szomszédok nem tűrték. Érdekes módon senkinek nem tűnt fel, hogy Ő nem kutya, de farkas volt. Lekerült Dédanyámhoz vidékre. Soha nem bántott sem embert, sem állatot. Nem törtek elő az ösztönei. Egész életében csodálatos kutyaként élt és úgy is maradt emlékeimben. A szíve vitte el. Tizenvalahány éves korában. Lori…Egyetlen fotó van a családban Róla és Keresztanyámról. A fotó vidéken, az unokahúgomnál, mivel az Ő Édesanyja az én keresztanyám. Majd egyszer elkérem és beszkennelem. Hihetetlen, mégis igaz a farkas külleme ott igazolt.
Mindegyik kutty és nem kutty a szívemben benne lakozik. Külön egyéniség, más-más jellem, de egy a közös: a kölcsönös szeretet, ami még az életen túl is mindörökre összefűz.
G.B.
12:57 du.
Tessék, még egy sztereotip „bölcsesség” a kutyatartás elsőbbségéért:
” A kutya nem beszél vissza, nem felesel mint a gyerek és feltétel nélkül szeret…”
1:07 du.
FORTIMBRAS: nem elsőbbség, kapcsolat.
1:07 du.
—————–Igen—