Valahol itt kezdődik
Valamikor, ifjú koromban, amikor a rock’ n roll népbutító mételynek számított (1965), és a nyugat ifjai a coca-cola mámorában fetrengtek, – ráadásul az Ifiparkba is csak ing-nyakkendő-zakó kombóban lehetett bejutni, minek meglétére az Ifjú Gárda marcona legényei ügyeltek, kíméletlenül kiemelve a sorból a renitenseket, valamilyen véletlen folytán a pesti zenei életbe bekerült egy angol együttes, a Stovepipe Nr.4. Akkoriban valamiért 4. számú londoni kályhacsőnek nevezték. Első koncertjüket a Kisstadionban adták, erős rendőri készültség mellett.
Valami második véletlen folytán ez az együttes még egyszer fellépett a Zene Szentélyében, a Zeneakadémián. Egy harmadik véletlen folytán sikerült jegyet szereznem, igaz, csak a az oldalkarzatra. Nos, az az emelkedett hangulatú Zeneakadémia egy rövid estére elvesztette minden fennköltségét. A karzat majd’ leszakadt a dobogástól, a brokát és stukkó meg a tapsorkántól. Egy darabig nem is volt hasonló produkció falai közt.
Most akad itt egy cigány együttes, innen, a szomszédból, hasonlóan emelkedett hangulatú környezetben, aranyozott stukkók, brokát és bársony közepette, és csodát művel. Korábban íródott a KMH oldalán cikk az együtt éneklés varázsáról, a Kodály-módszer eredményességéről, meglehetősen vegyes reakciókat kiváltva, hiszen maga a cikk is a kötelezőről, és nem a szabadon választottról szólt.
Most, a zene egy külhoni palotájában, szabad akaratukból, összegyűltek jó páran, és átadták magukat a varázslatnak.
Kérem, évezzék önök is.
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
12:11 de.
Nem hinném, hogy Kodály módszer, ahhoz még én is értek…
1:21 de.
Igen az. Kodályi…:
Az „együtt-éneklés” varázslatos hatása az emberi lélekre frenetikus erő.
.
11:10 de.
DonGolo
cigányul?
Most magyar zenéről van szó vagy cigányról?
11:22 de.
DonGolo: ha Figyelő nem hiszi, hogy az lenne, akkor nem az. Márpedig ő árt hozzá. Vagy nem.
11:35 de.
DonGolo, hagyd a 3.14csába. Ha még azt se fogja fel, hogy a Kodály-módszer – amihez pedig ő is ért – nem nemzetiség vagy rasszfüggő – ráadásul mintha Szlovákiában zengene ez a frenetikus dal, akkor tejesen értelmetlen válaszolni neki.
11:38 de.
igazi örömének, a közönséget is magával ragadó, erre Bencsics leül a sárba…
1:53 du.
Ille, a maga helyében szégyellném magam!
2:31 du.
Nézzétek a karmestert, mennyire élvezi! Nézzétek a kórust, melyben bőven akadnak szőke árják, és élvezik! Nézzétek a zenekart, ahogy együtt élnek velük! Nézzétek a közönséget, akik egybe olvadnak a produkcióval!
… és nézzétek Bencsics-Faragó Klárát…kié is a szégyen?
3:24 du.
Nem az enyém, az biztos!
9:20 de.
Ille irja:
„…ráadásul az Ifiparkba is csak ing-nyakkendő-zakó kombóban lehetett bejutni…” 1965-ben(!)
Mindenki figyelmébe ajánlom a „West Side Story” nyakkendős ifjoncait, Elvis Presley nyakkendős fellépéseit, stb. Nincs semmi meglepő, az egész világ ilyen nyakkendős volt. Mo-n is „nyakkendőztünk” az ifiparkban, a Metro Klubban, stb. Ez ráadásul még a „elvtársaknak” is tetszett
1:25 du.
Köszönöm Ille, nagy élmény volt! Osztottam!
1:52 du.
kisferi: valahogy nem sikerült kapcsolódnia a cikk valódi ajánlásához. Minden téren képes ennyire leragadni?
1:53 du.
ebben azért nem lennék annyira biztos.
2:32 de.
Kisferi !
…sőt! Abban az időben még The Beatles fellépései és felvételei is nyakkendős, zakós neglizsében készültek… – Nahát, ezek a nyárspolgár elvtársak…! 😀
2:42 de.
Figyelő!
Magyar, vagy nem magyar, a Kodály m ó d s z e r a legtávolabbi vidékeket, még Japánt is meghódította… Igaza van Illének. Kulcsa az (együtt)éneklés + kézjelekkel kombinált szolmizálás.
Ha már a magyarhoz ragaszkodunk, az igaz, hogy Kodály mindezt a magyar népdalkincs felhasználásával valósította meg, és ajánlotta az énektanár társadalom számára. A népdalkincs pedig nem valami szubjektív lelkesedésből fakadó érték, hanem tudományos alapossággal – mint a régészet – feltárt leletek tárháza…