Valahol itt kezdődik

2015 október 12 12:00 du.15 hozzászólás

Valamikor, ifjú koromban, amikor a rock’ n roll népbutító mételynek számított (1965), és a nyugat ifjai a coca-cola mámorában fetrengtek, –  ráadásul az Ifiparkba is csak ing-nyakkendő-zakó kombóban lehetett bejutni, minek meglétére az Ifjú Gárda marcona legényei ügyeltek, kíméletlenül kiemelve a sorból a renitenseket, valamilyen véletlen folytán a pesti zenei életbe bekerült egy angol együttes, a Stovepipe Nr.4. Akkoriban valamiért 4. számú londoni kályhacsőnek nevezték. Első koncertjüket a Kisstadionban adták, erős rendőri készültség mellett.

Íme. Sajnos, némafilm, de azét elmond valamit az akkori állapotokról.

Valami második véletlen folytán ez az együttes még egyszer fellépett a Zene Szentélyében, a Zeneakadémián. Egy harmadik véletlen folytán sikerült jegyet szereznem, igaz, csak a az oldalkarzatra. Nos, az az emelkedett hangulatú Zeneakadémia egy rövid estére elvesztette minden fennköltségét. A karzat majd’ leszakadt a dobogástól, a brokát és stukkó meg a tapsorkántól.  Egy darabig nem is volt hasonló produkció falai közt.

Most akad itt egy cigány együttes, innen, a szomszédból, hasonlóan emelkedett hangulatú környezetben, aranyozott stukkók, brokát és bársony közepette, és csodát művel. Korábban íródott a KMH oldalán cikk az együtt éneklés varázsáról, a Kodály-módszer eredményességéről, meglehetősen vegyes reakciókat kiváltva, hiszen maga a cikk is a kötelezőről, és nem a szabadon választottról szólt.

Most, a zene egy külhoni palotájában, szabad akaratukból,  összegyűltek jó páran, és átadták magukat a varázslatnak.

Kérem, évezzék önök is.

Cigáni idú do neba

 

15 hozzászólás

  • Nem hinném, hogy Kodály módszer, ahhoz még én is értek…

  • Igen az. Kodályi…:

    Az „együtt-éneklés” varázslatos hatása az emberi lélekre frenetikus erő.

    .

  • DonGolo
    cigányul?
    Most magyar zenéről van szó vagy cigányról?

  • DonGolo: ha Figyelő nem hiszi, hogy az lenne, akkor nem az. Márpedig ő árt hozzá. Vagy nem.

  • DonGolo, hagyd a 3.14csába. Ha még azt se fogja fel, hogy a Kodály-módszer – amihez pedig ő is ért – nem nemzetiség vagy rasszfüggő – ráadásul mintha Szlovákiában zengene ez a frenetikus dal, akkor tejesen értelmetlen válaszolni neki.

  • igazi örömének, a közönséget is magával ragadó, erre Bencsics leül a sárba…

  • Ille, a maga helyében szégyellném magam!

  • Nézzétek a karmestert, mennyire élvezi! Nézzétek a kórust, melyben bőven akadnak szőke árják, és élvezik! Nézzétek a zenekart, ahogy együtt élnek velük! Nézzétek a közönséget, akik egybe olvadnak a produkcióval!
    … és nézzétek Bencsics-Faragó Klárát…kié is a szégyen?

  • Nem az enyém, az biztos!

  • Ille irja:
    „…ráadásul az Ifiparkba is csak ing-nyakkendő-zakó kombóban lehetett bejutni…” 1965-ben(!)

    Mindenki figyelmébe ajánlom a „West Side Story” nyakkendős ifjoncait, Elvis Presley nyakkendős fellépéseit, stb. Nincs semmi meglepő, az egész világ ilyen nyakkendős volt. Mo-n is „nyakkendőztünk” az ifiparkban, a Metro Klubban, stb. Ez ráadásul még a „elvtársaknak” is tetszett

  • Köszönöm Ille, nagy élmény volt! Osztottam!

  • kisferi: valahogy nem sikerült kapcsolódnia a cikk valódi ajánlásához. Minden téren képes ennyire leragadni?

  • ebben azért nem lennék annyira biztos.

  • Kisferi !

    …sőt! Abban az időben még The Beatles fellépései és felvételei is nyakkendős, zakós neglizsében készültek… – Nahát, ezek a nyárspolgár elvtársak…! 😀

  • Figyelő!

    Magyar, vagy nem magyar, a Kodály m ó d s z e r a legtávolabbi vidékeket, még Japánt is meghódította… Igaza van Illének. Kulcsa az (együtt)éneklés + kézjelekkel kombinált szolmizálás.

    Ha már a magyarhoz ragaszkodunk, az igaz, hogy Kodály mindezt a magyar népdalkincs felhasználásával valósította meg, és ajánlotta az énektanár társadalom számára. A népdalkincs pedig nem valami szubjektív lelkesedésből fakadó érték, hanem tudományos alapossággal – mint a régészet – feltárt leletek tárháza…