„Ma nagyon szép nap volt. Reggel 7-kor! felhívott Ica, hogy ugye a te apád karosszériás, mert itt vagyok a BAH csomóponton és gyakorlatilag 12 irányból karamboloztam…, hívok egy trélert és felmennénk hozzátok.

Mondtam neki, hogy vártenzibitte és felkeltettem fatert, hogy méjdéj-méjdéj, ez a szitu, jönne egy kedves hölgy ismerősöm, összetörte a kocsiját.

Mondta fater, hogy húzzak fenébe, korán van!

Mondtam neki, hogy a kuncsaft szőke és nagy mellű.

Mondta, hogy hozzam be a kávét, a cigit, a melósruhát és ne keltsem fel anyámat.

Ica be is futott egy fél óra múlva, tréler leb…ta a verdát a házunk elé, fater csipás szemmel pislogott, én szintúgy. Namármost a járgány úgy festett, mintha egy idegből összegyűrt papírdarabot kib…tál volna a kukába.

Kérdeztük Icát, hogyan úszta meg, azt felelte, hogy pont lehajolt a rúzsáért, namármost a rúzs az PONT a BAH csomópont kellős kib…ott közepén kellett neki és lehajolt és közben levette a lábát, ugye, a gázról és a szélrózsa minden irányából belerohantak – mily meglepő. Ica meg kotorászott alul valahol, majd érezte, hogy ezer oldalról csattannak belé a gépjárművek.
Fateron látszott, hogy keresi a rövid, sötétkék Multifiltert a bal felső zsebében, kezdi megnyújtani az arcbőrét az ideg, vett egy nagy levegőt, majd azt mondta.

– Idefigyeljen, drága hölgyem…

De Ica közbevágott, miközben a törött, 29 centis magas sarkújában bicebócázott és a derékig érő, thai lányok hajából összevarrt műsérójában matatott.

– Őőőőőő, azt akarom kérdezni őőőőő magát hogy is hívják?

– Öcsi vagyok – mondta fater.

– Szóval, kedves Öcsi úr….vagy mi… mond nekem egy árat?

(Fater, ha írna blogot, tuti azzal kezdené, hogy amitől feláll a szőr a hátán az az, mikor megérkezik a kuncsaft és már azonnal tudni akarja az árat. Fingod nincs, mi baja a kocsinak, mi sérült, mi nem, de mondd meg, mennyire lesz olcsó és mennyire lesz kész mondjuk délután kettőre most azonnal.)

– Drága hölgyem – folytatta fater, nem kicsit színlelt nyugalommal.  – Ránézésre, mondom ránézésre több százezer forint a kár. Nincs egy ép elem!

– Milyen elem? – kérdezte Ica tágra nyílt, buta szemekkel. – Ja az aksi?

– Nem, drága hölgyem. Nincs egy ép rész az autón és én csak a külsejét látom! Belül gondolom… á, f…om, ez totálkár, vigye el innen a bús p…ba, nem érdemes ezzel…

– Jaj istenem, nem lehet!!!! Nekem nagyon kell ez az autó! Ez az én – szipog – az én… kis szerelmem! A kis Fordkám. (Ford Ká). Édes pici pöttye anyának (és átöleli az összegyúrt roncsot, sírva fakad), látod ez a bácsi…ez…meggyógyít téged, édes kis mazsolakukacom, kis kückücharcosom, édes arany túrórudija anyának, igeeeeeeen…

– Hölgyem – gyújt rá fater – ez egy roncs!

– Jaj Istenem!- visít fel Ica – jaj ne mondjon neki ilyet, hát megsérül!
– Hova a f…ba sérül ez már? – kérdi fater értetlenül.

– Megsérül neki a lelke, na! – mondja hisztispuncisan félig sírva Ica.

– Nézze. 40 éve foglalkozom autókkal. Garantálom önnek, hogy nincs lelkük. Nagyrészt fém, kis rész textil, kábel, olaj…

– Nincs magának szive? Hát nézzen rá erre a kis cuncibogárra! Nézze milyen szomorúak a kis szemei.

– Azok a fényszórók!

– De nézze milyen szomorú!

– Naná, mivel lefelé lógnak!… Értse meg, nincs az a lakatos, aki ebbe életet lehel.

– De..(hüppög Ica)… én már elterveztem, hogy ha…már ez történt…. akkor lehetne más színe is… Mondjuk itt elöl, itt lehetne rajta egy pillangó…ott oldalt meg egy törökszegfű…a tükrökön egy édes csivava, masnival… ott hátul…látja? Ott lehetne ilyen nonfiguratív rajz érti? És sötétített rózsaszín üvegek. Nem nem is. Erős pink lehetne érti? És…és…lehetne rajta középen egy ICA felirat, körülötte fehér liliomok meg hóvirág, tudja, nagyon szeretem a hóvirágot és… és… itt oldalt… ide szeretnék egy Dolcsegábbáná jelet, mert az irtó szexuális érti?

– Nézze. Engem a fényezés pont hogy nem érdekel, azon kívül nincs az a fényező és nincs az a karosszéria laka…

– De nekem ez minden pénzt megér, ez az én punciporsém, a védjegyem, a mindenem, a szívem szotyolája!

– Ez egy totálkáros roncs. Lefőtt neki a zöldkártya. Vigye el innen a ház elől, vontassa el a pi…ba, hajtogassa ki és rajzoljon rá, csináljon belőle transzformert, űrsiklót, bádogembert,csináljon vele amit akar…- legyintett fater lemondóan és indult is befelé a házba.
Ica csalódottan állt a járdán, majd minden erejét összeszedve fater után ordított:
– 5 millióból kijön?

Fater megállt, visszafordult, mint egy veszkó hős és annyit kérdezett teljesen rezzenéstelen arccal:

– Mit is mondott azokról a pillangókról…?

Úgyhogy most faternak van munkája, a fényező Sanyi sokkot kapott, hogy hóvirágot meg fityi kis pillangókat kell sablonra vágni a fújáshoz, én meg nem szállok be idén a rezsibe, az is kurvahétszentség”

Nagy Csaba/Facebook