Ágyúval, verébre?
Békés jószág vagyok, egy teve ne is legyen lázadó típus, cipelje zokszó nélkül a terheket, melyeket a púpjai közé pakolnak.
Ha nem tetszik valami, hát köpjön egyet, de a hajcsár fejének leharapására csak a legritkább esetben érezzen késztetést.
Most mégis ezen a problémán spekulálok. A legutóbbi posztban megróttak azért, mert bár az kiderült, hogy nekem sem tetszik a rendszer – a MILLA előtt sem tetszett – mégsem vagyok képes elfogadni azt az alapvetést, miszerint ezt a trógert, kiben Szeretett Vezérünket tisztelhetjük, nem lehet elhajtani a faxba békés eszközökkel. Deduktív közelítéssel ez azt jelenti, hogyha ennek ellenére el akarjuk hajtani, akkor békétlen eszközökhöz kell nyúlni. No, ezt meg aztán végképp nincs ínyemre elfogadni, igaz, én egy finnyás dög vagyok és már a Ceausescu-házaspár kivégzésénél is viszolyogtam – most se tetszene a dolog, pedig a mitugrász kis hörcsögöt úgy utálom, mint Petőfinél Harangláb a kukoricagölödint. De ezt egyre több helyen lehet olvasni, hallani, én meg abban a hitben ringatom magam, hogy aki ezt hirdeti, az téved.
Vagy provokátor.
Azt el tudom fogadni, hogy az eddig alkalmazott módszerek csődöt mondtak, ezen nem is csodálkozom, hiszen a demokratikusnak nevezhető oldalt többnyire doktriner liberálisok és a seggükbe ájult demokraták vezették, akikben gyakorlati érzék éppen annyi volt, mint libasültben a baracklekvár. Körbeálltak, egymást ütemesen körbedicsérték, ha mód volt rá a viszont szolgáltatás reményében toltak is egy kis dudvát egymás zsebébe, némelyikük még azt is elfogadta, amit a politikai ellenfél tuszkolt a zsebébe, de ettől még ma is hirdeti az igét, igaz, csendesebben.
Hja kérem, a marxizmusnak nincs párja, a lét határozza meg a tudatot, ugye…
A másik változat a kiszorítósdi volt, ott verték egymás fejét cipóra, Orbán röhögött, Gyurcsány meg egy szent ábrázatával szenvedett, már csak a madárkák hiányoztak a válláról. Igaz az égen kőrözött néhány dögkeselyű, de még azok is leszarták, a szenvedésével együtt…
Viszont azt nem tudom elfogadni, hogy két és fél évvel a következő választások előtt a demokratikus oldal éppen úgy viselkedik, mint viselkedett legutóbb, meg előtte is, ugyanennyi idővel a választások elótt, és valamilyen rejtélyes oknál fogva most mégis más eredményt vár.
Az is igaz, hogy a hatalom megszállta az államgépezet minden kulcspozícióját, a fegyveres erőket, a rendőrséget, létrehozta korunk ÁVH-ját, a TEK-et, emellett még ott vannak a szélsőjobboldali szabadcsapatok, akik szorgalmasan gyakorolják a fegyverforgatást.
Tehát, ha azt vizsgáljuk, hogy van-e esélye itt egy fegyveres felkelésnek, bátran állíthatjuk, hogy nincs, a budapesti demokrata nem jár meccsre a verekedés kedvéért, kerüli a bajt és ha puskát adnak a kezébe, akkor eljátssza rajta Papageno belépőjét a Varázsfuvolából…
Egy sikeres fegyveres felkeléshez kell néhány dolog, erről a klasszikusok írtak – például forradalmi helyzet, vezetésre alkalmas emberek, szervezettség és hát fegyverek is, ugye… Látom lelki szemeimmel Fodor Gábort a barikádon, amint kézigránáttal a kezében magával ragadja a tömegeket, miközben a TEK zsoldosai fejvesztve menekülnek, a Vezér meg telecsinálja páncélozott kevlár alsógatyáját.
Azt hiszem, hogy a műkörmösök sztrájkja se bénítaná meg a hatalmat, a hármas metró leállításáért meg Tarlós még hálás is lenne, hiszen emiatt aludni is csak azért tud, mert éjjel üzemszünet van…
Ergo, itt a mai helyzetben erőszakos hatalomváltásról beszélni: illúzió.
Aki ezt favorizálja, mégha csak áttételesen is, az kezdhet imádkozni bűnbocsánatért, mert ő lesz a felelős minden halottért.
Ami a demokratikus és békés megoldást illeti, annak két módja lehet, ebből az első az utópiák birodalmába tartozik, nevezetesen az, hogy a magukat demokratikusnak tartó pártok dolgozni kezdenek, szervezeteket építenek, fiatalokat vonnak be a munkába, mely nem csak pofázásból áll.
Ott vannak például a mutatós óriásplakátok, a szövegek szinte ordítanak a művészi alkotómunkáért, egy-egy öntapadó csík „ORBÁNTÓL” felirattal remekül egészítené ki az eszmei mondanivalót – az emberek döntöttek… De beszéljünk a realitásokról: az emberek utálják a pártokat, náluk jobban csak a politikusokat. Lehetnek szentek, rózsakeresztes szüzek, a nép szenében mind egyforma.
Nyerni itt akkor lehet, ha egy szervezet közvetlenül a választókhoz fordul olyan programmal, mely elviszi a szavazófülkékig azokat is, akik eddig távol maradtak, mert nem hittek benne, hogy a sorsukon ezzel képesek változtatni.
Konkrét programról kellene beszélgetni, nem demokráciáról meg narratívákról, és nem olyanokkal, akikre jelenleg nem vevő a nép.
Ezt az utat tartom járhatónak. Ha pedig ezzel nyerni lehet, hát utána ki lehet kényszeríteni a hatalomátadást, nem mellesleg fegyveres fellépés ellen a fegyveres ellenállás is jogszerűvé válik. Nincs ennek a hatalomnak annyi nyertese, hogy adott esetben megvédené őket a népharagtól és nincs annyi érve, mellyel magyarázni tudná csúf bizonyítványát.
Persze ehhez szervezni kellene, és alkalmazkodni a tömeghangulathoz.
A demokrácia hajója nem gőzös, hanem vitorlás. ellenszélben nem halad.
Itt nem a Fidesz-szekta az ellenzék, velük nem kell törődni, hadd mondják a magukét, itt nekünk kell megfelelő válaszokat adnunk az ország problémáira, felhasználva a társadalmi szél hajtóerejét.
Lavírozni kell, csak a célt nem szabad szem elől téveszteni.
És el kell vetni a szélsőséges megoldásokat, mert lehet, a hatalom csak erre vár.
Türelem, és munka.
Ez a megoldás kulcsa – gondolom…
Author: Fényes István
Hatvanöt éves vagyok.
Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom...Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül.
Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt.
1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, www.pupublogja.hu -n
Minden, ami politika és közélet, érdekel, és majdnem mindenről van véleményem is, - ezt szoktam megírni és megosztani azokkal, akiket érdekel…
1:57 du.
Pupu,
maximálisan egyetértek. Igen, kiírom névvel. Lehet, h megrónak téged ezért a szélsőségesnek nem, de objektívnek igenis mondható álláspontért, de azok vagy buták, vagy naivak, vagy _hozzánemértők_, vagy homokban a fejük. Azt nem merem írni, h megvásároltak, mert ilyen ellenzéki és ilyen ellenzéki értelmiségi biztos nincs. 😀
Nekem is sok-sok konfliktusom van ebből, h ezt felvállalom, s mindig nagyon nehéz megértetnem, h nem ez a vágyam, nekem sem lenne komfortérzetem, de fel kell ismerni, h nincs más út. Hozzáteszem: sajnos.
2:37 du.
Fényes István cikkét meg kell dicsérjem, szellemes és van mondani valója.
Nekem is mindig ez járt az eszembe, a baloldalnak végre nem csak jajgatni, vagy dumálni kell, hanem mondjanak valami pozitivat. Egy programot, mit tennének, ha hatalomra jutnak például-.
Értelmes emberek erre várnak, de sehol semmi ezen a téren..
Valószinű, nincs is ilyen megfelelő program….
3:10 du.
Hát, én meg azt gondolom, hogy bárcsak igaza lenne Pupunak meg eszternek, de sajnos nem látom, hogyan lenne.
Demokráciában vagy jogállamban el lehetne hajtani békésen.
Ilyen féldiktatúrában, mint a miénk, több oknál fogva nem lehet.
Először is azért, mert a féldiktatúra addig feles, míg megteheti. Ha szüksége lesz rá, akkor háromnegyeddé, meg egésszé válik. Sőt.
De még ha megmarad a felesnél, akkor is az a helyzet, hogy ügyesen megakadályozza a vele szembenálló eszmék széleskörű terjesztését, és ahol hagyja, ott is elnyomja saját kórusával. Ennek ellenére lehetne szervezkedni, ha a nép elhinné, hogy azzal mehet valamire. Csakhogy a nép nem ilyen buta, nagyon jól látja a valós helyzetet, hogy t.i. ezek csak valódi, hiteles fenyegetésre hajlandók (taktikailag) visszavonulni.
A Ceausescu-ügyben egyetértünk, nem megölni kell a koronatanút, hanem szembesíteni tettestársaival, és szép hosszú, korrekt peres eljárásban felderíteni az igazságot.
Azzal egyetértek, hogy „ki lehet kényszeríteni a hatalomátadást” stb., csak azzal nem, hogy előtte szavazással elő lehetne azt írni. Azt ugyanis nem hagyják. De azért enélkül is lehet, ha sokan akarják. Ez a kulcs: el kell érni és meg kell győzni az embereket a hatalom minden aljas, sunyi vagy erőszakos ellenakciója ellenére. Ehhez hozzá kellene kezdeni, minél hamarabb. Egyelőre és remélhetően még sokáig olyan a nemzetközi helyzet, hogy ez a hatalom nem vállalhat fel mindent, és még segítséget is kaphatunk a szabadság híveitől.
6:23 du.
egészen elképesztő (jó értelemben), h 3 nemben, életkorban, attitűdben különböző ember közt van közös pont. ha ez Pupu, akkor egyen ő.
nekem ez szimpatikus.
@endre: nem akarom elvenni a közös élmény örömét, de volt egy dávid ibolya nevű hölgy az első ov-kormányban, aki úgy állította föl im-miniszterként a jogintézményeket, h soha, azaz SOHA ne lehessen korrekt ítélkezés.
zárójelben jegyzem meg: most a balnak nevezett oldal rohadtul sajnálja, mert elítélték. szögletes zárójelben jegyzem meg, h a fidesz orra nem vérzik érte (vonatkozó graffiti).
én meg csak kurvára röhögök.
1:51 de.
http://gepnarancs.hu/2015/10/jaj-mi-nem-szeretjuk-az-eroszakot-ne-hulljon-fidesz-ver-se-semmikep/
2:00 de.
Amúgy nem szeretem Zsebesi Zsolt stílusát. Sokkal inkább Bartus Lászlóét, bár én nem vagyok hívő, sem lánglelkű próféta. De BL már a kezdet kezdetén megmondta és világosan bizonyította, mi készül itt.
Bizony, az olyan „mérsékelt” és jó szándékú vélemények, mint ami ebben a cikkben is előjön: hatásukban védik a rendszert, mert ha belemegyek abba, hogy részt veszek a szavazásukon, azzal elfogadom az „alaptörvény”üket, és jogosnak, legitimnek fogadom el a választási törvényüket, a média megszállását, általában minden törvénytelen rendelkezésüket. Ráadásul eleve kudarcra ítélt vállalkozásba fogok.
Ha valaki lovasrohamot indít ellenünk, akkor az nem alkalmas idő, hogy szavazóurnákat készítsünk. Akkor vagy mnekülni kell, vagy ki kell húzni a kardot.
5:48 de.
sebestyén eszter,
Nálunk (de egész Európában is), minden kormányzati tisztviselőtől elvárható, hogy értsen a focihoz.
6:26 de.
Dávid Ibolyáról nagyon nagyon rossz véleménnyel vagyok.
Ő egy cudar nőszemély.
7:15 de.
Időutazás
Munkatábor épül, tiltakozás nélkül,
neve: Magyarország.
Mindeközben bévül hatalomra készül
a fasiszta kórság.
Vasfüggöny körüle, s nem kérdik, örül-e
a honpolgár neki…
Maradjon csak belül! Mindegy, mibe kerül!
Úgyis elviseli!
Őrzi röghöz kötve, – úgy érzem, örökre! –
rabszolga híveit,
ám aki nem vétkez, előjogot élvez:
a maffia-elit.
Évtizedek múltak, s újra mélybe húznak
éjsötét örvények,
egyre fojtogatnak, kínoznak és nyúznak
fasiszta törvények.
Fröcsög a gyűlölet, s e talmi bűvölet
ismét megbabonáz.
Nem te vagy a hibás! Libsik, bibsik, ki más!
S ez mindent magyaráz.
Érzed a bakancsot, mely tapossa arcod,
ameddig csak hagyod?
Hogyha fel sem veszed, hát elment az eszed!
Tényleg ezt akarod?
– Mért nem ordítotok? – kérdezte a szónok
(akkor még időben).
– A csodára vártok? Már másodszor jártok
ebben a cipőben.
– Bérrettegő! – mondták, és csak szidták-hordták,
mert még nem sejtették:
a jövőt éli fel, ki szólni sosem mer;
később meg cseszhették.
Tombol most a téboly, s egy falusi „pléhboy”
járja pávatáncát,
a jónép meg csak vár: egy vezér jönne már,
ki letépi láncát!
Retro-történelem: „fortélyos félelem
igazgat” ostobán;
ismét átestünk a „Hungarorum Gesta”
vaksi komondorán.
Vérebek csaholnak, s félhetünk maholnap
civil kurázsiból;
várnak a vagonok, s hiába papolok,
a mozdony már sípol.
Muszáj ezt megtennünk? Újra végigmennünk
eme sötét úton?
Ébredjen a nemzet! Tegyünk végre rendet!
Először Felcsúton,
aztán jön az ország, ki sanyarú sorsát
régóta szenvedi;
míg csak be nem sokall, sarkára áll, – s okkal! -,
és el nem rendezi.
Köszönet az ötletadónak, Konok Péternek: http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150721_Magyarorszag_a_szetvert_arcu_lany
7:26 de.
Én meg, felidézném Dr. Salvador Allende chilei elnök megbuktatásának bizonyos momentumait, illetve rövid biográfiáját.
A jobboldal képtelen volt megemészteni az ő demokratikus győzelmét, így hosszú időn keresztül szervezetten lázított ellene, majd krízist idézett elő, pl. folyton sztrájkoltatta a pékeket és más, a megélhetést befolyásoló kulcs ágazatok dolgozóit, mire azok is sztrájkba léptek, akiket ezek a sztrájkok szociálisan rosszul érintettek… stb.
Előállt tehát az a válsághelyzet, amikor már jöhettek a tábornokok, illetve Augusto Pinocet puccsa, azaz megnyílt a tiszta út az elnöki palota célzott bombázásához… Ennyi.
Allende holttestéről tudtommal azt sem tudni, hol temették el…
Még annyit, hogy Pinocet tábornok „stadion-börtöneiben” hivatalosan is 10 ezrek tűntek el…
A fegyveres felkelésnek, vagy puccsának az egyik feltétele, hogy akik részt vesznek benne, azoknak vagy ne legyen más vesztenivalójuk, avagy nagyon is jól meg legyenek fizetve…
Ja, meg még egy. Ki is, kik is pénzelték pinocetéket? Azok most esetleg nem segítenének mondjuk Magyarországnak is?
7:52 de.
bonhomme,
Ez most nagyon jó!
8:00 de.
voronyezs,
Azok már nincsenek pozícióban. Bár az ötlet nem rossz, csak más a történelmi helyzet.
Chile ügyében úgy gondolták a döntéshozók (és talán nem tévedtek), hogy a Korea-Vietnam-Jemen-Etiópia-Angola-Kuba stb. sor részeként a Szovjetunióval állnak szemben, és meg kell védeniük legalább az amerikai kontinenst.
Most is gondolhatnák, hogy a magyar helyzetben ott van az Orosz Birodalom keze nyoma, de a magyar helyzet semmiség Ukrajnához és a balti államok fenyegetettségéhez mérve, ráadásul mi állítólag szövetségesek vagyunk.
Én is úgy látom, hogy a vezető tőkés hatalmak mindig jobban tartottak a kommunistáktól, mint a fasisztáktól. Habár az is igaz, hogy a fasisztákkal könnyebben elbántak eddig.
12:24 du.
Fényes, megnyugodhatsz: Bencsicsnek tetssik a cikked 😀
4:26 du.
endre,
köszönöm!
6:10 de.
—„Türelem és munka ez a megoldás kulcsa—„Jól gondolod Kedves István.–Hatalomhoz juttattuk, és most nincs mit tenni….Hitlerrel sem bírtak, pedig egy párszor félre akarták állítani és mégis végigcsinálta amit elképzelt…és főleg,……. bevéste a nevét a Világtörténelembe!!!