’56 emlékezete és sok más, egy irodalmár szemével
Ha már ’56 emlékezete, akkor lássunk hát egy kicsit nem politikai indíttatású elemzést, mondjuk, Hamvas Bélától.
Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések könyvét.
És Tiszapalkonya? Hőerőmű, dübörgő turbinák, barakk, emeletes ágyak, vaskályha, verejtékszag. A bé-listázott Hamvas Béla segédmunkás-raktáros munkakörben eltöltött éveinek „második korszaka”, száműzetésének leghosszabb periódusa, 1954-től 1962-ig. A Patmosz születése idején még csak kéthetenként, szombaton utazhatott Pestre.
Tekinthetjük autentikusnak? Igen, tekinthetjük.
Egy olvasói „kritika” a könyvről:
„Mocsok fontos könyv. Kinyilatkoztatás-szerűen beszél arról, h hogyan működnek alapvető dolgok az életben, úgy mint erkölcs, becsület, igazság, bűn,korrumpálódás, de olyanokról is, h milyenek a németek, a pálinka vagy a bor.
Mégis: ahogy olvasom,annyira mélységesen igaznak és magaménak érzem, amit mond, h nem zavar az ex-catedra stílus (ami egyébként valszeg mindenki mástól kiverné nálam a biztosítékot…). valahol mélyen, nagyon belül érzem, h minden szava igaz, triviális.
Ez a világ, amiben lakunk, túl színes, gyors, zajos, kavargó ahhoz, h az embernek alkalma nyíljon mögé nézni és meglátni a szerkezetet, a struktúrát, ami mozgatja. Kell(ene) hozzá az affinitáson túl mérhetetlen hosszú idő, elmélyülés, roppant műveltség, kívülálló pozíció, és félelmetesen stabil erkölcsi alapok. ezek egyike-másika időnként összejön az embernek, és akkor tényleg érzi, h közelebb kerül a dolgok lényegi megértéséhez, de aztán megint elkapja a mókuskerék, és pillanat alatt visszazuttyan a normálisnak mondott hétköznapi őrületbe.
Hamvasnak ez mind egyszerre jött össze. Nem volt boldog tőle, és én sem irigylem érte, de ezek kellettek ahhoz, hogy összerakja ezt a könyvet, ami szerintem is tényleg a 20. századi esszéirodalom csúcsa. „
Álljon alant hát egy szemelvény a könyvből.
Hamvas Béla
Részlet a Patmosz I. (ön-) Interjú-jából.
1956
– Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk. [Hm?!] Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, festészet, a mûvészet, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell. Senki sem mert meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költô, író, szobrász, zenész, festô orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás. Soha még nép nem volt ennyire elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága. amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze. Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlen egyszer és egyedül nem ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki, aki itt él, kétszázszoros túlhatalom ellenére. Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak és tanítanak.Tényleg semmi sem történt?
Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az idôrôl, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekrôl, akik zenét komponáltak, és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízûen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz. Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyûrtek a zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel ôket, e koszos és ripôk söpredéket, dicsôítik egymást, és bevezetik egymást a történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Petôfi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák ôket a panoptikumban: íme akiknek drágább volt a selyemnyakkendô, mint ezerkilencszázötvenhat. Mintha életnek lehetne tartani azt, amit ezek élnek, mintha költészet, zene és dráma lenne, amit ezek csinálnak, mintha lehetne ilyen feltételek között élni akárcsak hivatalban, vagy gyárban. Persze élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz. Elrejtôzni és hallgatni, napszámos munkát vállalni, és fogakat összeszorítani, és nem lázadni, vagyis igenis lázadni, és nem engedni, és átkozott és bôszült görcsben élni, és nem engedni. Hol van ma az a név, börtönökön kívül, amely nem ragad a mocsoktól? „Semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg, ne süllyesztett volna hitvány eszközzé, és ami a barbárok között is égi tiszta marad, azt ezek a huncut vadak iparként ûzik, és nem is tudnak mást, – ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni, mint saját érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne több szív, még akkor sem ha ünnepel, vagy ha szeret, vagy ha imádkozik.” (Hölderlin).
Majd igazolják ôket. Lemosogatják ôket, bekerülnek a lexikonba, az irodalom és kutúrtörténetbe, mint akik magas esztétikai értékeket valósítottak meg. Milyen történelem lesz ez?
– Engem ez nem elégít ki.
– Már néhányszor elmondtam. Oroszországban is az történt, ami másutt, és mindenütt, ahol valaha forradalom volt. A baloldali demokratikus testvériség forradalma nem tudta magát tartani, és mint Athénben, és Rómában, és Londonban és Párizsban a demokratikus és felszabadító egyenlôség forradalma egyéni diktatúrává, és jobboldali priviligizáltak önkényuralmává lett. Ez történt Oroszországban Sztálinnal. Ez az amit nem szoktak tudni, sôt ez az, amirôl nem szabad tudni. Oroszországban 1924 óta fasizmus, vagyis jobboldali diktatúra van, és ez azonnal fölismerhetö, és minden ismertetôjelérôl azonnal megállapítható. A baloldaliság mindössze az a hazugság, amely ezt a hazugságot elviselhetetlenné teszi. Ez a hazugságot hozták át ide a háború után, és ötvenhatban ez ellen a hazugság ellen kelt fel ez a „korbácsra és igára született nép”. De Magyarországon mindíg ugyanaz történik. Mindegy, hogy itt milyen kormányzat van. Azért a véres moslékért, ami itt ötvehatig folyt, a bolsevizmus nem vonható felelôsségre, és ami azóta történt nem a kormányzat felel. A nép az emberi igazság nevében felkelt a bolsevizmus ellen. Ha a forradalom gyôzött volna, akkor sem történt volna más, mint ami van. Igaz, hogy a bolsevizmus a forradalom következtében ôrjöngô gazságnak bizonyult, de továbbra is az történt, ami ezer éve A nagyidai cigányokban.
Vezérelv: mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövô havi fizetését is biztosítják. Nem munkából hanem hazugságból élünk. Egyetlen ilyen lény jelenlétével ezer ember életét mérgezi meg.
Ami Magyarországon történik, annak semmi köze a bolsevizmushoz, ahogy a huszas években semmi köze nem volt a keresztény nemzetiességhez, késôbb fasizmushoz. A behódoltaktól való undorom olyan erôs volt, hogyha elvben azokkal meg is egyeztem volna, a világért sem álltam volna közéjük, nehogy azokkal összetévesszenek. Nem lehet itt semmit a fehérekre, vagy a vörösökre hárítani. Az elaljasodásnak minden kedvezett, és semmi egyéb nem volt, mint elaljasodás. Ha a forradalom gyôzött volna, akkor sem lett volna más, sôt. Akkor jöttek volna a magyarok. Ez a szint azonban számomra már régóta érvénytelen. A fasizmus-bolsevizmus az emberi egzisztencia leszûkítése, mint ahogy az egész politika az. A leszûkített ember primitívvé válik, ezért kezdünk ma hasonulni a vadakkal. Egyedül az ember kitágítása a fontos. Szûkítés süllyedéssel jár, tágulás feleemelkedéssel. Nekem minden politika kevés. Még a mûvész is kevés, a költô is kevés. A világirodalomban csak kevesen bírták ki, hogy költôk legyenek. Ha költô lettem volna elzüllöttem volna, mint ahogy a többiek léha mutatványokban elzüllöttek Nekem még a szent is kevés.”
(1960 körül)
A magam hozzáadott véleménye: hasonló gondolatokért tegnap Kertész Ákost – életveszélyes fenyegetések kíséretében – a kormányhű gyűlölködők kiüldözték hazájából. Szerintetek ma Hamvasnak nem lenne hasonló a sorsa? Ráadásul Hamvas minden megállapítása érvényes a mai időkre is. Csakhát, ő nem zsidó. Most akkor mit kezdjünk vele? Igaz, felvidéki születésű, ami már eleve gyanakvásra adhatna okot, mert hát ezek a felvidékiek mindig is gyanúsak voltak, lehet, hogy nem is tiszta szittya vér folyik az ereiben, mégha evangelikus lelkészi családban született is?
Minden esetre : Hamvas Béla élete
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
6:29 de.
Háát, nem tudom… Hamvas műveivel találkoztam már, a fiam nagy rajongója. Lehet, hogy életkori sajátosság, de az ember, ahogy idősödik egyre gyanakvóbban tekint a „szentekre”. Igaz, már gyerekkoromban sem szerettem a tündérmeséket, ahol a legkisebb királyfi igazsága mindig győz – gyakran logikátlanul, „azér’ mer’ csak” alapon. Ilyen felhevült szentek vették el „a nép igazsága” nevében szerény kispolgári létünk alapjait. Így kerültem én is mélyen deprivált proletársorba. Lehet,hogy sok millió honfitársammal együtt bűnösnek kellene éreznünk magunkat, mert éltünk a lehetőségekkel: dolgoztunk, tanultunk. A műhelyekben azután megtanultam: óvakodj az ostoros indulatú megváltóktól. Mert csak egy „igazságot” ismernek: a magukét.
6:47 de.
Fantasztikus.Telitalálat.
7:10 de.
talalom: nem hiszem, hogy Hamvas megváltónak gondolta volna magát. Mondjuk azért, mivel véleménye valóban nem egy megváltóé, hanem egy tisztán látóé. Ha egy kicsit megkaparjuk a „megváltók” miben létét, valahogy nem igazán lettek gondolataik időtállóak. Érdekes módon Hamvaséi – minden megváltói allure nélkül – máig azok.
8:11 de.
Nos, ez a különbség olvasmány és olvasat között. Nekem ez a félmondatos idézet: „Semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg…” ugyanannak az éremnek a másik oldala, amely szerint a magyar (sőt a MAGYAR) nép bátor és hősies, önfeláldozó, szabadságszerető, zseniális stb-stb. Senkinek nincs joga egy egész népet – franciát se, oroszt se, „pirézt se” – minősíteni a maga vélt igazától felbúzdulva.
8:17 de.
talalom: természetesen nincs joga, de, sajnálatos módon, állítása igaz, méghozzá vélt igazától függetlenül. Biza, történelmi igazságról van szó, nem személyes állításról.
Te sem cselekszel másképpen, mint vélt igazad okán csillogtatod az érem másik oldalát.
Amúgy tagadod tán annak a bizonyos félmondatnak az igazságát?
Csak olvass bele Fényes cikkébe…
11:31 de.
Hamvasnak tisztelője vagyok, s az itt betett írása megrázó.
Jól jellemzi a bolsevizmust, ami ellen kitört a forradalom.
4:02 du.
Igen, ez a félmondat nem igaz, egyetlen népre sem. Ha elfogadod, hogy egy nép ilyen vagy olyan, elfogadod a nacionalizmust. Egy nép általában sokféle: van benne Szentgyörgyi Albert és Potyka bácsi, Kovács 23 lakatos és Simlis Tihamér „életművész”. Ha szerinted igaz, akkor egy kalap alá veszed Kazinczy Ferencet és Prohászka Ottokárt, József Attilát és Wass Albertet. Nem örülök, hogy egyik másik éppen magyar volt, de attól még „a nép” egésze nem egyforma.
5:14 du.
@talalom,
„A NEMZET SZEREPE AZ EGYÉNI TUDATBAN
A szociálpszichológiának kezdeteitől egyik elméletileg is jelentős alapproblémája az volt, hogy mi fűzi az egyént egy – bizonyos történeti fázisban számára társadal¬mi-kulturális realitásként adott – nagy társadalmi csoporthoz. Többféle szakmai nézőpont jelentkezik, ezek között helye van a csoporthoz tartozás szociálbiológiai célszerűségét és alapjait kiemelő megközelítésnek csakúgy, mint a nemzeti identitást az egyéni nárcizmussal rokonító pszichoanalitikus elemzésnek. Nincs igazi pszicho¬lógiai képviselete a társadalmi-gazdasági célszerűséget és alapokat kiemelő meg¬közelítésnek, és a kultúrantropológia társtudományára marad egy olyan koherens szocializációs elemzés, amely az egyént annak a kultúrának teremtményeként mutatná be, amelybe belenő, s amely így szükségleteit és képességeit kimunkálja.
A mai szociálpszichológia domináns nézőpontja mindazonáltal kognitív: a nem¬zet eszerint egy olyan kategóriát jelent, amelybe az egyén belesorolja, beletartozónak tekinti önmagát, s amely így különleges szerephez jut a szociális információk fel¬dolgozásában és az önértékelésben. Henri Tajfel, az európai szociálpszichológia újraébresztője vezette be együtt és kapcsolta össze az információfeldolgozás és önértékelés szempontjait, s jelölte ki ily módon a nemzetnek az egyéni tudatban be¬töltött funkcióját. Úgy vélte, az emberek és emberi megnyilvánulások tömkelegé¬nek felfogásához és gondolati kezeléséhez általános kategóriákat kell használnunk. Az embereknek kategóriába, így a nemzetbe való besorolása is kihat tulajdonságaik megítélésére: kategórián belül az abba tartozók azonosságát, kategóriák között a különbséget látjuk inkább és túlozzuk el. Az egy kategóriához tartozó emberek látni vélt közös tulajdonsága a sztereotípia, ez egyszersmind a más kategóriáktól meg¬különböztető vonások leírása is. Tajfel ún. szociális identitás elmélete szerint az elkülönített kategóriákhoz való viszonyunk szubjektíve aszimmetrikus. Pozitív ön¬értékelésünk érdekét és védelmét az szolgálja, ha a mi saját kategóriánk, amelyhez tartozunk, kifejezetten értékes, s így saját kategóriánk kiemelése ösztönöz bennün¬ket arra, hogy összehasonlításokat tegyünk…”
A szerző Hunyady György prof., aki legfinomabban szólva se vádolható jobboldali elfogultsággal.
6:20 du.
https://www.youtube.com/watch?v=VKeNkCr_guc
7:19 du.
Figyelő
2015 október 23
11:31 de.
A „bolsevizmus ellen” ? Te biztos, hogy ott voltál?
Nézzed már meg, hogy mit jelent a „bolsevista”..
8:59 du.
Nemcsak jobboldali nacionalista létezik – ha jobb híján elfogadjuk, hogy a jobb kizárólag nemzetben bír gondolkodni, a baloldali meg népben.
Nem nagyon fogadtam el semmilyen tekintélyes prof-prof-prof gondolatot. Nem tudok semmilyen hasonló tekintélyre hivatkozni, nem a szociálbiológiai lényem, hanem eddig tapasztalataim, olvasmányaim stb. alapján vontam le azt a konklúziót a magam számára, hogy aki nem képes elfogadni, hogy a saját nemzete nem tökéletes, bár nem is végletesen ördögi, az más nemzeteket sem képes. Mondom ezt annak tudatában, hogy a nemzetfogalom nem öröktől való, remélhetőleg nem is lesz örök, mert mára gátjává vált az emberi társadalmak békés egymás mellett élésének.
11:25 de.
@talalom,
értem. tehát hunyady györgy szélsőbalos nacionalista. nemzetkarakterológia mint tudter. nem létezik. nacionalizmus pedig = sovinizmus. a hazaszerető pedig nacionalista, azaz soviniszta, m hunyady györgy.
a békés egymás mellett élésnek az árt, h fogalmakat és érzéseket megtagadunk, mivel: éppen ezért sajátíthatja ki a jobboldal.
12:41 du.
https://www.youtube.com/watch?v=Gf4bswCaB-I
8:13 du.
Eszter. Nem tudom, hogy Hunyadi úr nacionalista-e. Eredetileg arról szólt a vita, hogy szerintem Hamvasnak az a félmondata, hogy „semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg”, pontosan annak az éremnek a másik oldala, ami szerint viszont ez a nép szent, meg hősi, meg mittoménmi. Sőt nincs egyetlen nép sem, amelyik csak ilyen, vagy csak olyan lenne. Sőt, azt is írtam, hogy szerintem a nemzetfogalom túlélte önmagát, ma már hátráltatja az emberi társadalmak együttélését. Erre jöttél a nemzetkarakterséggel, meg egyebekkel, ennek a végén szó szerint ezt írtad: „…aki legfinomabban sem vádolható jobboldali elfogultsággal.” Én meg erre azt, hogy nemcsak jobboldali nacionalizmus létezik. Nem a személyre értettem, hiszen a munkáit nem ismerem, csak a közkeletű tévedésre hívtam fel a figyelmet. Ha ettől szerinted nacionalista vagyok, akkor nem tudod mi a hazafiság meg a nacionalizmus közötti különbség. Mint ahogyan szemmel láthatóan azt se, hogy mi a nacionalizmus és a sovinizmus közötti eltérés. (Az irredenta se jó, az megint mást jelent.)
4:37 de.
Hamvas ebben a szemelvényben úgy cuzámmen, nevek nélkül(!) ráhúzza a vizeslepedőt az ’56 után is dolgozó hatalmas létszámú értelmiség, ill. művésznemzedékre, miközben tudjuk, hogy őmaga a huszas években – tulképp. és pont a két másik magyar forradalom leverését követően – azaz ellenforradalom korszakában közhivatalokat is betöltött, mígnem sikerült neki a Fővárosi könyvtárban egy könyvtárosi állás mögé elbújnia. Eközben olyan lapoknál is írt mint a fajvédő Bajcsy Zsilinszky szerkesztette Szózat. És, ha már itt tartunk, azt is tudjuk, hogy 1945. után még a Kommunista Pártnak is a tagja volt, igaz csak 3 évig, de ez volt: belépett, oszt kilépött bälülle… Ja.
˙
A szemelvény egyéb érdemi részéhez annyit fűznék még hozzá, hogy miközben válogatás nélkül egekbe emeli az 1956-os, m á s f é l . h e t e s . z e n d ü l é s . szereplőit, azonközben megfeledkezik a Horthy érának nemcsak a hallgató, és a langy pocsolyáiban lubickoló tömegeiről, akik érdekes, szemben 56-tal, nem akarództak föllázadni éppen e nemzetrontó, gyilkos diktatúra ellen. Na persze, hát amnéziás abban is, hogy ugyanilyen kritikával illesse a korszak koszorús íróit, kik közé ő is igyekezett, költőit és zeneszerzőit is, szóval a művészeket, azokat akik mintha semmi se történt volna 18-19-ben, az ellenforradalom jelszavait és fő irányát, álnosztalgiáját építették be a műveikbe, vagy éppen halgatták el – művészi szinvonalon. Mert bizony, azok is csak így dolgoztak, írtak és kerestek „a mindennapi betevőért”, (ahogyan ő jellemzi az 56 után működőket). Közben ők például többször is „tárgyaltak” például még a náci Gömbös Gyulával is. (Kíváncsi lennék arra is, hogy ehhez, a hatalomhoz való dörgölődzéshez, mit szólt Hamvas Béla ?)
Természetesen érdekelne még az is, hogy Hamvas miként viszonyult József Attilához, vagy Radnóti Miklóshoz, akik aztán végleg nem tartoztak a Horthy korszakbeli „hallgatagok társaságához”? Nem is élhettek úgy, mint a „kor” kedvelt ölebei.
.
7:59 de.
Sebestyén Eszter !
Szemelvényedből (Hunyady Györgytől) nagyon megragadott az alábbi, tudományos megfontolásra ajánlott jelenség:
…a nacionalizmus és nemzeti identitás mint az egyéni narcizmus megnyilatkozása…
Véleményem szerint is ez az ami Hamvast is egyoldalúan a jobboldalra sodorja.
Az egyéni megéléseink, sérelmeink, érdekeink és örömeink, és nem utolsó sorban a félelmeink összahtása visz bizonyos helyzetekben agresszív irányokba. …És mivel a nacionalizmusban ezek a szubjektív elemek együttese az, amely túlteng, kell hogy . T a l a l o m n a k . adjak igazat abban is, hogy mint világnézet ma már nem (és 56-ban sem) tartható haladó, azaz forradalmi irányzatnak. Ez a magát valahova besoroló és másokat el, le és kitagadó szubjektíve büszke szemlélet, a vallóját, vagyis önmagát tartja előtérben a nemzet valósága helyett. A nacionalista számára a nemzet úgy fontos, ahogy futballdrukkernek az ő csapata, szemben a többivel. Neki jelent élvezetet, kielégülést, ha csapat nyer, mert azt úgy éli meg, mintha ő nyert volna, miközben neki aztán semmi köze nem volt a csapat tudásához, erőnlétéhez, de az utolsó pillanatban belőtt döntő gólhoz még úgysem. Másképp mondva a horda, a brancsszellem egyénre bontott megnyilvánulási formája és működési mechanizmusa teljesedik ki a nacionalizmusban. márcsak ezért is korunkban a nacionalizmus a jobboldaliság, ha úgy tetszik hát a konzervatívizmus egyik megjelenési formája és harci eszköze.
Viszont magyarázatra szorul még a nacionalizmus egykori, akkor még haladó szerepe. Ez tökéletesen igaz a majd kétezr éves megelőző feudalizmust követő felvilágosodást és az azt követő pl. 1848-as – nemzeti – forradalmak korszaka. Forradalmi értelemben is haladó volt, mert a polgári felemelkedést szolgálta…
9:02 de.
Olvasgatva a fenti hozzászólásokat, mindig rájövök, hogy itt egy olyan eszmét, ideológiát hírdetnek, ami már a világban megbukott, alaposan.
Az internacionalizmus ideje lejárt, mégsem müködött s a viláűg csak visszament a nemzeti érzelemre.
9:37 de.
@talalom,
értettem, mit írsz. alapvető téziseddel vitatkozom, miszerint „a nemzetfogalom túlélte önmagát, ma már hátráltatja az emberi társadalmak együttélésé”, azért hunyadyt illesztettem be erre, mert amit köznyelven népnek / nemzetnek nevezünk, azzal egy önálló tudományág foglalkozik. tudom, h sokszor túl velős vagyok, nincs mindenre idő (kifejtés), és gondoltam, h hunyadyról mindenki tudja, h ki, és ha egy nemzetkarakterológiai tudományos írásból idézek, az önmagáért beszél. bocs, ha félreérhető volt.
csak egy pld. az egyik legnacionalistább állam az USA – és milyen szépen élnek olyan sokszínűen egymás mellett, mi több, nem kell sok idő, és a spanyol is hivatalos nyelvük lesz.
akkor mit akadályoztat?
a másik félreértés: pont nem azt írtam, h a sovin. és a nacion. ua., hanem azt, h óriási a különbség.
a hazafiság és nacionalizmus: nézd meg az etimológiáját mindkét szónak, főleg a latin eredetűnek, és menj el könyvtárba, nézz meg egy Magyar Nyelvőrt, olyat, ami hitler előtti.
szerintem hitler mítosza (aki még egy kurva bajuszt se tudott kitalálni magának, mert azt is lopta charlei-tól) azért van annyira beleégetve a magyar nemzet tudatába, hogy a saját felelősségünkről tereljen. ez nagyon egészségtelen folyamat. vonatkozó írás: Egy vélemény 45-ből… (itt a KMH-n)
erre szoktam tudod azt mondani, h hitler 20-ban még zsidó rokonaival _fotózkodott_, de nálunk már volt numerus clausus, vmint a kevésbé ismert RENDTÖRVÉNY (1920:III. tc.)
azzal egyetértek, h a köztudatban magyarul negatív konnotációjú a nacoinalista szó, ezért alkalmasabb a hazafi /-ság, hazaszeretet… (míg a nacio / natio az a nemzet, addig a patrio gyökűek a haza szavak tükörfordításban, de egészséges nemzeteknél nem tesznek különbséget)
9:40 de.
@Figyelő,pont az írtam fentebb talalomnak, hogy a kettő nem zárja ki egymást, de nagyjából egyszerre írhattunk, és szerintem te azt nem láttad még.
10:10 de.
@DonGolo,
értem amit írsz, sok igazságod van (pl. narcizmus projekciója — is lehet). most nem írok megint hosszút, mert nagy munkában vagyok (így vasárnap), de Margitnak is pont azt próbáltam magyarázni, hogy
a) a magyar nyelv nagyon választékos és több gyökerű, vettünk át latint, szlávot stb. + rárakódik a nacionalizmus szóra az a _féle_ beteg nemzettudatunk, amiről Kertész és Popper is sokat írt, ill. emitt egyik nap Avi Ben G. -> eleve nem használjuk egészségesen a szót
b) erre rakódik rá,h amíg focidrukkerekről beszélünk, addig Orbán logikájáról beszélünk
magyarán, mivel, ha egy oldal megpróbál kisajátítani egy fogalmat, nem az a megoldás, h a másik oldal megtagadja, mert ezzel odalökjük nekik.
c) nem véletlen hoztam fel pld-nak USA-t. rengeteg szakmai és magánéleti közegben találkoztam külföldön sok nációval (btw. ezt a szót szabad használni? 🙂 ) egyszerrre egy időben, s akikről azonnal lehetett tudni, hova tartoznak, azok ők (nem pedig a SAJÁTOSAN magyar sztereotípia szerinti franciákról, olaszokról vagy spanyolokról)
nem akartam hosszan etimológiázni, de a teljes megértésemhez kell egy picit…
milyen is a magyar nyelv? olyan vegyes, mint az identitása, vegyünk egy nagyon egyszerű pld-t, a hét 7 napját.
hétfő és kedd (magyar); szerda, csütörtök (szláv); péntek (eltérő álláspontok vannak, de eredete szláv), szombat (latin), vasárnap (magyar)*… akkor most gondolkodjunk el azon, h patrio vagy natio — elég nehéz szerintem. (*a hétfő azt jelenti, h a hét első napja, a kedd a kettedikből ered, tehát, h második napja, a vasárnap egyértelmű kell, legyen.)
kanyarodjunk vissza a nacionalizmus szóhoz, a fél világon (területileg), nyelvileg a világ 4/5-én az újszülött neonato (vagy ennek egy alakváltozata), a nato ebből az, h születésű, de mondok durvábbat: még a csecsemőorvos is neonatológus!!!
akkor most a világ többsége egy büdös náci? vagy velünk magyarokkal van baj? mi vagyunk-e esetleg egy beteg nemzet?
mindenkinek ajánlom Sándor Klárától a szavak abúzusát.
10:56 de.
Don Golo!
A XVIII-XIX.századi forradalmakig nacionalizmusról nem is beszélhetünk. Mint fogalom sem létezett, mivel a nemzet fogalma is teljesen más jelentett.
A rendi világban a lakosság(ok) számának majnem 100%-a nem tartozhatott a „nemzet” fogalmába, hisz ők csupán parasztok valának, a birtok része. A többi egy két százalék – nemzetes uramék – hülyék lettek volna ezt a jogukat önként átadni a jobbágyságnak, majdcsak aztán, később, amikor az említett forradalmak részben felszabadították a nemzet fogalmát. Másrészt viszont, ezzel felhívva a figyelmet a kérdésre és lehetőségre, rádöbbentett népeket, más és más nemzeteket, hogy lehetne ez másképp is. Sokan ezek közül a nemzetté válásban látták a jobbágyság alóli felszabadulásuk útját. Mégis, e pozitív folyamat volt az, amely ugyne nemzeteket mindjárt szembe is állította egymással. Már ’48-ban találkozunk a felkelő, illetve forradalmár „oláhokkal”, meg „tótokkal”,sőt a Habsburgokat hűen szolgáló és ellenünk harcoló horvátokkal, akik pedig valahol joggal, maguknak követelnek önálló államot, miközben a magyar forradalom csak a Magyar Királyság hódításokban és háborúkban megszerzett, összeszedett területein élő magyar lakosság jogain próbált javítani.
Ez a szinte antagonisztikusnak látszó ellentét jól jött az egzisztenciáját szintén joggal féltő földesúri osztálynak, amely magához ragadva a kezdeményezést, kisajátította a nemzeti eszményt, mely érzésvilágot később nacionalizmussá fejlesztett és a saját régi hatalmának a fenntartására felhasznált a néptömeg elvakítására.
11:01 de.
Boldogabb országokban biztos van értelme a nemzetkarakterológiának, és a nemzeti érzés mibenléte boncolgatásának. Ott a nemzet talán valóban nem nagyon különbözik az országtól és az államalkotó emberektől.
Nálunk azonban hagyományosan egész mást jelent. Itt azt szokás boncolgatni, hogy az állampolgárok (és családtagjaik) mely halmaza tartozik a nemzethez, és melyik nem. Ennek az az oka, hogy a nemzet eredetileg politikai fogalom, és a politikai döntéseket egy vagy más csoport monopolizálja.
Akit az uralkodó (vagy uralkodni vágyó) rétegek nem tekintenek nemzetükhoz tartozónak, azokba is bele kívánják plántálni saját nemzetfogalmukat, és ez legtöbbször sikerül is nekik, hála a monopolizált információközlésnek és oktatási rendszernek. Így az is a nemzet hívének gondolja magát, akit mások nem tekintenek odatartozónak. Attól még kiváló szolga vagy ágyútöltelék lehet.
Ezért a nemzet szóval errefelé csínján kellene bánni. Bárhogy magyarázza az etimológia, az nem segít a szó gyakorlati, használatbani jelentésén.
Azzal egyetértek, hogy nincs értelme a szó használata alapján mindenféle „oldali” kategóriákba sorolni használóit. Azért gondolom ezt, mert mint fent írtam, azokat is megfertőzik használatával, akik egész mást értenek alatta, vagy saját helyzetükről van hamis képük.
12:03 du.
Figyelő! Az internacionalizmus (nemzetek közöttiség) nem bukott meg, csak átalakult globalozációvá (a Föld egységes hazaként való felfogása).
Eszternek: elég jól ismerem a magyar nyelvet, ha nem vagyok valamiben biztos, megnézem az értelmezőszótárban. Tudom, hogy sok szavunk származik más nyelvekből, az általad soroltakon kívül még a törökből, németből is. Ezért is dühít, amikor – főként a görög és latin eredetű – a nyelvünkben régen meggyökeresedett szavakat angolosan ejtik. Aki pl. „riszpekt”-et mond respekt helyett, az sose olvasott Mikszáth-ot.
Miért kéne ismernem Hunyadi urat? Te ismered Mosonyi Emilt, vagy Domanovszky Sándort (nem az Endrét)? Ha igen, elnézést.
1:03 du.
@talalom,
az etimol. részt nem neked írtam magyarázatul, hanem DG-nek, olvasom az írásaidat, fel sem merült bennem, h neked ilyet magyarázzak. amit neked próbáltam: hogy az által, h a jobbo. próbál fogalmakat kisajátítani, még nem lenne kisajátított, ha nem hagynánk azáltal és az által, h eldobjuk magunktól. magyarán: ha ők elkezdik használni, mi gyorsan elkezdjük nem használni plusz még rá is erősítünk, h ők azért használják, mert… (és itt mindig következik egy mondás).
az én gyerekkorom, ami – jogi értelemben – véletlen épp a rendszerváltással ért véget nem volt hazaszeretet-mentes. pl. az oviban nem csak a nemzeti ünnepekre, minden ünnepre csináltunk magyar zászlót. nem csak májusfát csináltunk krepp papírból, hanem márc. 15-én májusfa-szerűen piros-fehér-zöldből ugyanúgy feldíszítettük a nyír- vagy nyárfát (mindig összekeverem a kettőt). tehát a kérdésem: HOL CSÚSZOTT EL EZ A DOLOG?
egy emlék: a címer-vita. megvan? kossuth vagy a mostani? mindenki az szdsz-t hibáztatta, h engedett az mdf-nek. miért az szdsz a hibás? miért nem mi? ja, mert ez olyan ország, ahol mindig mindenért a másik a hibás. és azért kell, h hibás legyen / legyen hibás, mert akkor nem én vagy mi vagyok per vagyunk a hibás /-ak.
MINDENT MI CSINÁLUNK EMBEREK. AZT IS, HOGY HAGYJUK A SZAVAK ABÚZUSÁT.
1:37 du.
@endre,
sztem ami csak pár éve tart, az nem szokás. ha azt mondjuk, szokás (-sá vált), az beletörődést jelent.
és hogy ez mennyire nem igaz — egy nagyon közeli példa.
a kezdeti (eredeti) szolidaritás mozgalom, ripsz-ropsz 11 ezer (!!!) aktivistát, azaz a mozgalomért aktívan tevő embert (!!!) – ez nem azonos a tüntetőkkel – nyalábolt föl. piros-fehér-zöld szimbolikával, és a HAZA hívó szavuk volt.
halkan súgom a csavart: a háttérben és – stratégiailag elhibázottan eltitkoltan – ex szdsz-es szerveződésről beszélünk.
a kor (2011) szituációja: dk és együtt még nem volt, a szocik verten sírtak, mint napóleon a waterlooi csatamezőn, és nem csináltak semmit, de be voltak tojva, h nem ők lesznek a váltópárt. megpróbálták egy személyen (ma már nem közszereplő, és nem akarom égetni, m nem érdemli meg) lenyúlni a mozgalmat, és azon keresztül újult erőre kapni. ez az ex-szdsz-es bagázsnak nem tetszett, nyilván. ezért leválasztották magukról azt az embert, aki szoci-„ágent” lett, s jobbikosnak kiáltották ki. (ez sztem megint strat. hiba volt, m később ellenük fordult)
közben megalakult a dk, majd az együtt. ekkor a maradék vezetés (a már ketté osztott) az együtt mellett döntött. újabb strat. hiba, és nem bajnai személye miatt. mert később ment a fél lmp is (pm), ami viszont új balos volt, a médián keresztül bevették a médiafelületeket, azokat a baloldali szárnynak (szolidaritás) fenntartottakat, amik szerint ósdi dolog a hazafiság. később pedig a maradék, „jobbikos” nélküli, szdsz-alapú szolidaritás mozgalom végig baloldali jobbiknak volt kikiáltva a pesti éjszakában, amolyan suttó propaganda szerűen.
és akkor nézzük a számokat! 5 együttből karrier remélő (bajnait nem számolom közéjük) megvett 20 fontos véleményformálót, hogy egy eredetileg 11 ezres mozgalmat elkapáljon.
ezek az arányok.
milyen pénzből?
otp-s és mol-os.
milyen érzetet tettek ezzel tönkre? haza, hazaseretet, piros-fehér-zöld.
kik? milyen pénzből? milyen fogalmakat tiportak el baloldalon?
–
s mielőtt jönnének a kedvenc kommentelőim, h milyen fölényes vagyok és mire föl, elmondom, h 11 hónapnyi kutatásom, 46 óra (!) repr. összeválogatott alanyokkal folytatott interjúm, és egy 100 mintás szemnatikus differenciál vizsgálatom van benne, az eredmény és szövegzés: megjelenés alatt.
summa pedig kijelenthető, h 2011-ben a nemzet, a haza és a piros-fehér-zöld még nem volt a jobboldalé. és azt is gondolom, h nincs annyi pénze se a molnak, se az otpnek, se hernádinak, se csányinak, h ezeket a szavakat és érzéseket át kellene adnunk vagy engednünk (nekik).
1:41 du.
Figyelő !
Azt írja, hogy az „az internacionalizmus ideje lejárt, és a világ mégis visszatért a nemzeti érzületre”.
Engedje meg, hogy felhívjam szíves figyelmét arra, hogy a történelmet egyáltalán nem a kívánságok és az”érzület” mozgatja, ám annál inkább az érdek. Tehát ennek megfelelően az internacionalizmus sem csupán a vágyak, vagy hitek „birodalma”, hanem a multinacionális gazdasági kapcsolathálózat gépezete. Bár ez az internacionalizmus nem pont az, amit a klasszikusok tanítottak, ám a tőke-munka ellentétpár (amely mégiscsak mindig együtt jár) révén mégiscsak él, még akkor is, ha e folyamatban most éppen a tőke viszi prímet, később majd igaz, a homályos jövőben, de a munkás fogja a nemzetköziséget képviselni.
Érdekes mód’, a tőkének ez a fajta, globalizmusnak titulált internacionalizmusa, a jobboldalnak éppen úgy szúrja a szemét, akár a nemzetközi munkás összefogás. Ugyan miért is? Ki érti ezt ?
2:52 du.
sebestyén eszter,
Mindebben nem kételkedem, és mellesleg gratulálok a sikeres kutatási eredményekhez.
Mindazonáltal ez is csak azt bizonyítja, hogy az ún. baloldal ugyanúgy foglya a nemzeti lózungnak, mint az ún. jobboldal. Sőt, talán még jobban, mert a *hagyományos* klerikális és/vagy dzsentri-alapú hazai jobboldal tisztában van vele, hogy ez csak lózung, és nekik csak akkor hívószó a haza, ha azt vagy Mária Országaként vagy A Zsebünk Országaként értik.
Volt persze modern értelemben vett hazai jobboldal is, de azt 1945 előtt nagyrészt kiirtották, a maradékot elüldözték, és ami még így is megmaradt, azt tönkretették.
Taktikai értelemben persze lehet igazad, hogy t.i. balról az ebeknek hagyták ott a hívószót, és ezzel sikerülhetett volna (talán) időlegesen megakasztani a fasiszta puccsot, de szerintem ezzel még jobban megágyaztak volna egy későbbi puccsnak. Mert a nacionalista hívás ezen a vidéken arra hajaz.
2:54 du.
sebestyén eszter,
Kimaradt: nem néhány évről van itt szó, hanem mélyen gyökerező hagyományról, már a nemzet fogalmának dédelgetése óta.
3:16 du.
Sebestyén Eszter !
Ugyan már ! Ezen nem érdemes etimologizálni, hiszen a nacionalizmus egyáltalán nem játék a szavakkal, hanem történelmi kategória. Mi több, bizonyos értelemben szakkifejezéssé vált, amelyet nem vetett el senki. Évszázadokig funkcionált, virágzott, majd magától lejárt az ideje és a jobboldal igyekezete révén (ezt Voronyezs is megemlíti a fenti kommentjében) degradálódott retrográd történelmi tényezővé.
Mit gondolsz, Hitlerék ugyan miért is kezdték a pártjuk a NSDAP nevét a nacionalistische, azaz nemzeti, vagy nacionalista szóval? Annak megtévesztő népszerűsége miatt. A szocialistát már csak azért csapták hozzá, hogy a még szocialista érzelmű tömeget is magukhoz csábítsák, de a hangsúly így is az internacionalizmus ellentétét(!) demonstráló nacionalizmusra helyeződik… Ez is már egy történelmi tény a sok közül, amit nem enyhíthet, holmi értelmezési játékocska…
3:22 du.
@endre,
IGEN, IGEN, IGEN.
Amit az elébbi hsz-ed, 2. bek-ében írsz, azt próbálom órák óta, több oldalról megközelítve írni magam is — nekem nem sikerült. 🙂
A „kimaradt” kezdetű hsz-ed: erről az jut eszembe, h amikor a falak mögött már megtörtént a rendszerváltás, de jogilag még nem, volt egy nagy vita, h kiadják e az István a királyt. Akik nem akarták, azzal érveltek, h szellemet eresztenek ki a palackból, éppen a hagyományokra hivatkoztak, mint te. Háttöö, lett is Kónya-Pető vita. Szintén napjainkra vissza: amikor szakadt az LMP, akkor ugyanaz a pár ember, aki nácizta a szolit, azt suttogta, hogy az LMP a népi bal, a PM az urbánus. Nekem csak az jutott eszembe, mintha egy V. ker-i játszótéren sokat láttam volna Sch-t még gyerekkoromban, aztán megnéztem az arányokat, és azon röhögtem, h miért nem az LMP-nek jutott eszébe ez a bon mot? (Mivel a nép-urbánusban messzi fölényben vannak az urbánusok az LMP-ben.) 😀 Vagy: a Fidesz sajnos elég ügyes abban, h ne vagy kevésbé láthatóak legyenek a törésvonalak. És látszik, h van ott is vidék-város.
Mindezekkel csak azt akarom mondani, h ebben igazad van, én csak annyit állítok, h nem szabad hagyni, és amit lehet, meg lehet tenni, azt meg kell tenni.
És egy utolsó: a 2002-es kampányból mindenki úgy idézi Kovácsot, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Pedig: a nagy húzása az volt, amikor kitűzte a kokárdát. A magát modern baloldalnak nevező, vízió és misszió nélküliek, akik szerint marx ciki, akik szerint meg kell újítani a baloldalt (csak nem tudják, mivel és hogy), akik akkor 2-en voltak, most már 20-an is vannak (csak valahonnan van pénzük beteríteni a sajtót, ezért soknak látszanak) már akkor is ott voltak a Medgy-stábban (2-en), és rosszallásukat fejezték ki, micsoda maradi dolog már kokárdázni. Pfujj, nem modern.
4:31 de.
Mint csekély értelmű medvebocs, Eszter 1:37-es hsz-ének nagy részét nem is értem. Mentségemre szóljon, hogy nem járok a „pesti éjszakában” (ott alszom többnyire), és lesz@rom, hogy 10 vagy 20 akárki miket hord össze egymásról.
A politika ennél komolyabb dolog számomra: arról szól, hogy közös ügyeink intézését kire bízzuk. Meg arról, hogy milyen ajánlatok között válogathatunk. Nem vagyok naív: tudom, hogy a politikai taktika sokat számít. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne dőljünk be a többnyire személyekkel játszó taktikának, beszéljünk fontos dolgokról.
Például a nacionalizmusról, amit én jobban szeretek hazafiságnak hívni, és ami nagyon távol áll a sovinizmustól. Ezért nem szeretem pl. hogy a jobbikákat „nácizzák” – echte soviniszták ugyanis, csak el kell olvasni a programjukat.
Szerintem az alig több mint 300 éves – és többnyire csak Európára és Észak-Amerikára érvényes – hegemón nemzetfogalom ideje lejárt: ezen az alapon már inkább csak fokozni lehet, mint megoldani a problémáinkat. Ugyanakkor kikérem magamnak, hogy bárki kétségbe vonja a magyarságomat – és ezt mindig ki is kértem. Igen, taktikai hibát követtek el a szocialisták, amikor hagyták kisajátítani a nemzeti jelképeket, ahelyett, hogy mindenhol erőteljesen tiltakoztak volna azok lejáratása ellen. Az én népem himnusza nem arra való, hogy bárki, bármikor gajdolhassa, a nemzeti trikolór nem derékvédőnek, meg hajpántba illik. Készséggel elismerem, hogy akár a rettenetes házelnök, akár a szerencsétlen TV-székház ostromló senki: magyar. Hiszen ide született, itt él. Csakhogy szerintem igen nagy kárt okoz ennek a nemzetnek. De ettől még nem igaz, hogy „semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg.”
6:17 de.
Bocsánat, revideálom az Észak-Amerikára vonatkozó megjegyzésemet a hegemón nemzetfogalomról. Ezt inkább innen messziről úgy látom, hogy többes identitást favorizálnak: olasz vagyok és amerikai, vagy ír vagyok és amerikai. (Ez egyébként itt is működik: kun-magyar vagyok, palóc-magyar vagyok stb.) A Szu bukásába az IS belejátszott, hogy ott nem mondhatták, hogy kirgiz-szovjet vagyok vagy észt-szovjet vagyok.Ezért aztán sok nacionalista nem tudja, hogy a szovjet nem egy nép neve, nem az orosz szinonimája, hanem a „tanács” kifejezés orosz megfelelője.
10:29 de.
@talalom,
aki úgy „vitatkozik”, mi több úgy kezdi a részéről vitának beállított acsarkodást, hogy a másik értelmi képességeit minősíti, az saját magát minősíti.
sajnálom, de nem ehhez vagyok szokva, nekem ez nem stílusom, mivel ez nem stílus, és nem is vita, amit hozzá tenni a nemzet és haza etimológiájú szavak ismeretéhez, úgy, h minden nagy nyelv családból beszélek egyet, azt megtetettem.
ettől kezdve, azt irkálsz itt, és úgy vezetsz félre embereket (tájékozatlanságod és érzelmeid által vezérelve), ahogy jónak látod.
további jó önkielégítést!
10:43 de.
@DonGolo,
érdekes, amit írsz (nemzeti+szocialista), de azt azért elárulom, h történészek és köztem azért olyan nagy vita nincs. vesd össze vonatkozó publikációimat, amit történész (kutató, tehát a szakmájában dolgozó) kollégával írtam.
nem is tudom, miért: soha egyetlen történésszel ezen vita nem volt köztünk. el sem tudom képzeli, miért. 🙂
a török jövevény szavakat változatlanul úgy gondolod, hogy ki kell irtani a magyar nyelvből?
az összes latin (újlatin) nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet változatlanul úgy gondolod, el kell törölni a föld színéről, mert büdös nácik, hiszen már a csecsemő tőszó is a nacionalizmusra hajaz?
ez a két legfontosabb állításod, amire még mindig várom a választ, megjegyezve azt, hogy a többire se válaszoltál.
ami engem nem zavar, hiszen nem gondolom, h érdemben tőled kaphatnék erre választ, pusztán felhívom a figyelmed társalgási stratégiádra: miszerint megvédeni álláspontodad egyszer sem sikerült, ezért mindig újabb frontot nyitsz. de minek?
amit te és rátesi margit képviseltek ebben a vitában, az az, ami a baloldalnak 25 éve nem jött be, és belebukott.
változatlanul ajánlom sándor klára (rendszerváltó és az ország kiemelkedő) nyelvésze fent említett írását, valamint a baloldalhoz tartozó, a rendszerváltáskor is jelenlévő értelmiség és/vagy politikusok ebbéli stratégiájának változását, pl. kuncze, demszky, magyar.
ha csak 1 órát töltesz összesük meghallgatásával, olvasásával, nem többet, egyet, az elmúlt 3-5 évből, észre fogod venni magad, hogy óriási baromságokat állítasz.
12:43 du.
ÖSSZESSÉGÉBEN – paradox módon – megállapítható:
A kezdi vita (amely később szélsőséges érzelemnyilvánításokba csapott át) alapja az volt, hogy:
LEHET-E EGY NEMZETRE AZT MONDANI, HOGY VALAMILYEN.
Elkezdtem érvelni, hogy igen.
A reakciók mindegyike arról tesz tanúbizonyságot, hogy miközben – látszólag – velem való ellentmondásból indul ki, addig minden válaszban többszörösen és megerősítve ott van, hogy:
IGEN, DE A MAGYAR AZ MÁS.
Tehát a beszélgetésfolyam alátámasztotta önmagát (az eredeti állítást), s így ebben a formájában esettanulmánynak tekinthető.
1:40 du.
Úgy tűnik Eszter nemcsak írni, olvasni se tud. „Mint csekély értelmű medvebocs” a mondatban saját magamra vonatkozott, öniróniaként. Csak a többiek kedvéért…
2:46 du.
Ráááátesi Taláááálom Margit,
:))) Nem baj. Számomra nagyon szórakoztató vagy. Mint Jhonny Rotten Pink Floyd pólóban. 😀 Szóval, nyomasd, Margit! Minél több decibellel! 🙂
„Mint csekély értelmű medvebocs, Eszter” 😀
Na, melyik típusú mellérendelés és mit jelent? Btw. megjegyzem, h ha más típusú mellérendelő szerkezetet alkalmaztál volna a „mint” miatt mindenképp rám vonatkozik.
Ami viszont nem vicces, hanem komoly, az ez:
„ÖSSZESSÉGÉBEN – paradox módon – megállapítható:
A kezdi vita (amely később szélsőséges érzelemnyilvánításokba csapott át) alapja az volt, hogy:
LEHET-E EGY NEMZETRE AZT MONDANI, HOGY VALAMILYEN.
Elkezdtem érvelni, hogy igen.
A reakciók mindegyike arról tesz tanúbizonyságot, hogy miközben – látszólag – velem való ellentmondásból indul ki, addig minden válaszban többszörösen és megerősítve ott van, hogy:
IGEN, DE A MAGYAR AZ MÁS.
Tehát a beszélgetésfolyam alátámasztotta önmagát (az eredeti állítást), s így ebben a formájában esettanulmánynak tekinthető.”
6:56 du.
Nincs kétségem, hogy akármiről tudsz „tanulmányt” írni. De a határozott névelő szerepével, meg a mondatközi írásjelekkel még ismerkedj. Rám lehet mondani, hogy ilyen vagy olyan vagyok, de ez nem jelenti, hogy a magyar nemzet valamilyen.
8:43 du.
@talalom
csak a tények kedvéért, amelyekkel szemben (SEM) mutatsz túl nagy alázatot. én semmivel sem minősítettelek téged.
hogy milyen névelőkkel ismerkedem, majd eldöntöm, a tanácsot pedig igyekszem megfogadni. 😛
végezetül: minősítgetéseken és tanácsokba burkolt gonoszkodásokon kívül érdemit nem tettél ide.
a lényeg pedig, ami nekem érdekes (képzeld, nem te :-)) az ez:
„ÖSSZESSÉGÉBEN – paradox módon – megállapítható:
A kezdi vita (amely később szélsőséges érzelemnyilvánításokba csapott át) alapja az volt, hogy:
LEHET-E EGY NEMZETRE AZT MONDANI, HOGY VALAMILYEN.
Elkezdtem érvelni, hogy igen.
A reakciók mindegyike arról tesz tanúbizonyságot, hogy miközben – látszólag – velem való ellentmondásból indul ki, addig minden válaszban többszörösen és megerősítve ott van, hogy:
IGEN, DE A MAGYAR AZ MÁS.
Tehát a beszélgetésfolyam alátámasztotta önmagát (az eredeti állítást), s így ebben a formájában esettanulmánynak tekinthető.”
köszönöm a segítséget! — még akkor is, ha nem akaratlagos volt.
3:32 de.
Kedves Sebestyén Eszter!
Esküszöm, eszem ágában sem volt a „vezír” szót azért kifogásolni, mert az török.
Ismétlem, én ezt kizárólag annak okán merészeltem enyhe kritika tárgyává tenni, mert Jómagad ezt, a jelentésében semmitmondó, inkább tényszerű, nem szellemes jelzőt használtad a mi jóságos, tiszteletreméltó és zseniális Vezér(ünk) jelölésére, holott csak utóbbi fejezi ki úgy isten igazából az ŐŐŐŐ igazi „énjét” és ezzel együtt történelmi szerepét…
Azért: Ezer Bocs’- és egy Anymedve!
(Ez pedig rég elhunyt, XIX-ben nevelkedett, nagyanyám vicces mondása volt)
5:40 du.
Kedves Eszter, Te úgy látom ellemzően fogod fel a dolgokat,
Szeretnék egyvalamire rámutatni, éppen ezért.
A nacionálizmus és a hazafiasság két különböző dolog az én szótáromban.
Egy hazafias érzelmű szereti a hazűját, de MÁS nemzeteket is elismer.
A nacionális viszont, CSAK a saját nemzetét látja tökéletesnek, de másokat kritizál vagy elitél.
2:37 du.
sebestyén eszter
2015 október 26
2:46 du.
Én nem mondom, azt, hogy a magyar más.
59 éve élek külföldön, és tapasztalatom az, hogy minden nemzet a sajátját tartja jónak, szépnek és igaznak!
12:59 du.
talalom
2015 október 26
4:31 de.
Sokban egyetértek ezzel
Még hozzátenném, hogy az EU megalakulása óta, mintha az az irányzat lépett volna fel, hogy a nemzetiség, a nemzeti érzés elavult, nincs szükség rá.
Talán 50 év mulva, már nem is lesznek „nemzetek”.
Lehet, hogy egy nyelv lesz (szerintem az angol) és ennyi.