Lévai Júlia válasza Sebestyén Eszter a KMH-ban megjelent cikkére
Tisztelt Szerkesztőség!
Önök 2015. október 8-án anélkül tettek közzé egy engem rágalmazó cikket (Sebestyén Eszter: Matchpoint, Lévai Júliának) , hogy megkövetelték volna a szerzőtől a tényállításai bizonyításait, ill. ennek híján Önök ellenőrizték volna az állítások megalapozottságát.
Ez már csak azért is érthetetlen, mert hiszen Önöknek tudniuk kell, hogy a szerző állításával ellentétben – „ő egy zenész, aki újságírónak hiszi magát…”– én nem pusztán a fantáziámban vagyok újságíró, hanem a gyakorlatban. Ha máshonnan nem, ennek tényét már csak a saját lapjuk repertóriumából is ismerniük kéne.
Emellett azt is könnyen ellenőrizhették volna, hogy vajon én valóban csak 2015. október 4. után írtam-e elemzéseket a fasizmus és nácizmus témájában, vagy már hosszú ideje foglalkozom a kérdéssel. Vagyis: tényleg rá voltam-e szorulva arra, hogy a szerző első alkalommal 2015-ben közzé tett gondolataiból táplálkozzam, vagy ez az állítás nevetséges.
Ez ügyben a levelem végén mellékelem néhány, e tárgyban írott cikkem címét, időpontját és linkjét.
Továbbá a szerző azt is minden, konkrét idézet nélkül leírhatta, hogy én őt lefasisztáztam. Önök nem tartották fontosnak, hogy legalább egy, ilyen értelmű mondatot idézzen tőlem. (Ha akarna, sem tudna, hiszen nem írtam le semmi ilyet: a szerző itt is valótlanságot állít.)
Mindezek alapján kénytelen voltam azt a véleményt kialakítani Önökről, hogy ebben az ügyben sértő módon és felelőtlenül jártak el: hagyták, hogy a lapjukban egy szerző minden megalapozottság és bizonyíték nélkül rágalmazzon egy másik szerzőt, akit ráadásul a megvádolás tényéről nem értesítettek, elütve őt attól, hogy még akkor reagáljon a vádakra, amikor az olvasók még emlékeznek azokra. Ezzel Önök az újságírás legalapvetőbb szakmai és etikai normáit szegték meg.
Kérem, az objektív és kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye jegyében, utólagos helyreigazítás gyanánt ezt a véleményemet szíveskedjenek hiánytalanul (tehát a nevem alatti kiegészítéssel együtt) közzé tenni a lapban.
Üdvözlettel:
Lévai Júlia
publicista
Néhány, a témában megjelent írásom címe, időpontja és helye:
A bárányok elsodródtak, 2004. ÉS
Vérvonal egy rekettyebokorból, 2007. Beszélő
Morális egység, permanens forradalom, 2009. ÉS
Iskolapélda, 2009. Magyar Narancs
Élvezeti nácik, 2012. Galamus
A kilencvenes évekbeli, jellemzően a témával foglalkozó írásaimat és rádiós jegyzeteimet értelemszerűen nem lehet belinkelni.
Author: KMH Vendégszerzők
8:33 de.
Email értesítőt kérek, ha további hozzászólás érkezik a bejegyzéshez.
10:58 de.
Örülök, hogy a Kanadai Magyar Hírlap újfent tanusította azt ami miatt elnyerte a hazai szabadsajtó dijjat: nem tér ki a vitatott kérdések elől, hangot és helyet ad mindazoknak akik netán az itt közölt gondolatokkal ellentétes nézeteket vállanak. Örülök annak, hogy mint Sebestyén Eszter, Lévai Júlia is szabadon elmondhatta véleményét ezeken az oldalakon. Azt viszont sajnálatosnak tartom, hogy a vitában időnként durva, és őszíntén szólva minősíthetetlen, nyílt szexista szövegek hagzottak el. Jobb lett volna, ha a felek előzetesen magán levelezésen keresztül próbálták volna tisztázni félreértéseiket és csak azután fordultak volna a nyílvánossághoz amennyiben az előzetes kísérlet kudrcba fulladt. Sebestyén Esztert és Lévai Júliát az Orbán rendszer tisztelt és igazmondó ellenfeleinek tartom. Van elég bajunk ezzel a rendszerrel, hogy e mellett még egymást rugdossuk, minősíthetetlen szavakkal.
11:32 de.
Peter: nem lesz ilyen, mivel lezártam a kommentelés lehetőségét. A KMH nem ad teret egy verbális pingpongmeccsnek.
11:38 de.
Göllner András: ez mind igaz, de van egy kis bökkenő. Lévai Júlia egyedül kíván Orbán publicista ellenfeleinek trónján ülni, nem igazán viseli el a kritikát, ráadásul méltatlan hecckampányba kezdett a Facebookon mind Sebestyén, mind a KMH ellen, amibe teljesen etikátlanul még a magánlevelezésemet is belekeverte (és még ő beszél etikáról!).