You are here: Home » Ellenszék » Maradni, visszajönni, elmenni

Maradni, visszajönni, elmenni

2015 november 1 2:37 de.17 hozzászólás

„Európai akartam lenni”.
A mondat, amelyre Csaplár Vilmos egy tíz évvel ezelőtti NOL-írásában bukkantam rá, Bódy Gáboré, az 1985-ben, 39 éves korában elhunyt filmrendezőé.

Neki tehát nem sikerült. Az élete, korai halála, a korszak, az árulása – ez így együtt adhatta ki szörnyű kudarcát, bukását.
De én se bántam volna „európai” lenni, ezért 1986-ban leléptem – Amerikába.
Ott aztán lettem is, majd visszajöttem, és most ismét nem vagyok az.
Mert ahol Orbán van, ott nincs Európa, ahol eltűrik Orbánt, ott nincsenek európaiak.

Vannak tisztességes emberek, vannak jó szülők, munkájukat lelkiismeretesen végző alkalmazottak, vannak tehetséges művészek: írók, festők, van sokféle jóravaló ember, de nem európaiak.
Ennyi nem elég hozzá. Ha elfogadod, amit nem szabadna, ami árt neked, akkor csak vegetálsz, a periférián élsz. Akkor is, ha van pénzed, ha szépek, okosak a gyerekeid, és havonta külföldre utazol.
A politikai rabszolga nem lehet európai. És ha igazán őszinte lennél magadhoz, lehajtott fejjel járnál.

Bódynak nem sikerült.
Nekem sem sikerült. És neked sem.
Hiába mentegeted, mented fel magad, hiába kérdezed újra és újra ingerülten, felháborodva, méltatlankodva: de hát „mit tehetnék én egyedül”?
Tízmillióan egyedül?
Sok apró kis fűszálból lesz a rét – egy új minőség. Ha silány a fűszál, kopár a rét.
Huszonharmadikán immár mindenki láthatta, hogy végképp elfogyott minden akarat, emberből, városból kiszállt minden erő. Ez országos temetés volt, a leépülés, a végső stádium nyomai mindenütt.
Jelek mindenfelé, hogy merre kanyarog alattunk az út.

Az ATV-ben tegnap ismét Torgyánt, ezt a kártékony bohócot lökték oda. Már nem is egy reményvesztett, fásult szocit, már az is sok nekünk. Honnan szedték őt elő? Hol találták meg? A Klubrádió viszont befejezte végre a koldulást, két hétig úgy alkudoztak, mint egy porszívóügynök. De most újabb hat hónapig ismét biztosan lehet majd Kósát meg L. Simont hallgatni. Mert a rádió hivatalos álláspontja, hogy az elnyomóik álláspontját ismernünk kell.

Miért kell? Nem ők, az övéik aknázták alá a Bokor utcát? Álláspontnak ez nem elég világos? A fizetés nélküli rádiósok és a családi cégeinek nyolcvanmilliós támogatást „elnyert” L. Simon – ez nem elég erős álláspont?
A hatalmon lévők meg eközben immár afféle világvége hangulatban fosztogatnak. Az ország egyre szürreálisabb hellyé válik, mint egy piac, ahol nincsenek vásárlók, csak zsebtolvajok. Mégsem Orbán sikeres, hanem a magyar társadalom elviselhetetlenül sikertelen.
Úgyhogy megy mindenki, aki mégis „európai” akar lenni. Aki nem akarja, hogy harmincévesen a szülei, nagyszülei támogassák, aki nem akarja, hogy saját gyerekeinek bármit elviselő tanárok legyenek a példaképei, aki nem akar örökké a háta mögé nézve élni.

Mi meg maradunk itt, vagy egyszer majd mi is továbbmegyünk?

Bruck András

Author:

17 hozzászólás

  • endre
    2015 november 1
    3:02 de.

    Egyszer mindeki továbbmegy. De az úgy monják: elmegy.

  • endre
    2015 november 1
    3:07 de.

    A lényegről:

    Bolgár György nem (csak) azoknak készíti műsorát, akik torkig vannak ezzel a fasiszta (handa)bandával. Azokat is szeretné elérni, akik még lépre mennek, de talán meggyőzhetők. Valamint azt gondolja, hogy bár nem bíjuk két percnél tovább hallgatni őket, mert felrobbanunk, mégis meg kellene ismernünk az aktuális hazugságaikat.

    Ott téved, hogy ezt az ő műsorában kellene megismernünk. Ha kíváncsiak vagyunk rá, elég bekapcsolni bármely más rádiót, TV-t, egyéb médiát. Én ott tartok, hogy már a vízcsapot se merem kinyitni.

  • Geyza
    2015 november 1
    4:10 de.

    PEdig eredeti szakmám rádió-tévé műszerész.
    Dehát miajó francnak javítsak ilyen dolgokat ?
    Az embernek sikerélmény is kell , nem csak pénz.
    Az nem túl nagy sikerélmény hogy egyel több hatalmi szócsővet sikerült szólásra bírnom.
    Még szerencse hogy maga a technológia NEM CSAK emberi beszéd közvetítésére használatos.
    Lehet pl. készíteni olyasmiket is , amitől egy rohadt négylapátos helikopter-modell , amire rohadék kis kamerát tesznek , leesik. Ha az ablakom elé merészkedik.

  • llanfair
    2015 november 1
    4:48 de.

    Nem olyan egyszerű elmenni, nem tudja mindenki megtenni. Ezt tudja a kormányzat is. Minden vendégünk álmélkodik, irigykedik, és nem akar visszamenni. Azután mikor eljön az idő akkor szomorúan visszaindul, és szépen visszailleszkedik a rabszolgaságba. Ezer okot talál, miért nem tud nekiindulni. Így van ez.

  • Figyelő
    2015 november 1
    10:22 de.

    Szerintem, az „európai gondolkodás” magában az emberben van, függetlenül lakás címétől.

  • Figyelő
    2015 november 1
    10:42 de.

    El lehet menni. Én is elmentem.
    Jól és békében éltem küföldön. Mégis, a magyar az anya nyelvem, a magyar politika érdekel és magyar főleg a társaságom.
    Külföldön, mindegy hová megy az ember, mégis idegen marad. Márait kell néha olvasni!

    Sándor: Halotti beszéd

    Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
    Por és hamu vagyunk.
    Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek…
    Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?
    Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,
    A halottnak szakálla nő, a neve számadat.
    Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
    Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
    A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt,
    Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt,
    És megértették, ahogy a dajkának énekét
    A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti még.
    Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
    A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké!
    A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
    „A halál gyötrelmei körülvettek engemet…”
    Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,
    A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet,
    A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
    Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát…
    Még szólnak és üzennek ők mély szellemhangokon,
    A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
    Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat…
    De már tudod: Igen! Lehet!… És fejted a vasat
    Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
    Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár.
    A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét.
    Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét.
    Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby
    Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady?
    Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
    Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme?
    Az nem lehet, hogy annyi szív… Maradj nyugodt, lehet!
    A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
    Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál,
    Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
    Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved
    A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
    Még azt hiszed, hogy élsz… Nem… Rossz álom ez is!
    Mert hallod a dörgő panaszt: Testvér testvért elad!
    S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad…!
    Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten…
    Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen…
    Hát így. Keep smiling. És ne kérdezd senkitől, miért?
    Vagy rosszabb voltam mint ezek? Magyar voltál. Ezért!
    És szerb voltál, litván, román. Most hallgass és fizess!
    Kimúltak az aztékok is. Lesz majd hát, ami lesz.
    Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar leletet.
    A rádióaktív hamu mindent betemet…
    Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
    Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
    Tűrd, hogy Isten tűri ezt, s a vad tajtékos ég!
    Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség…
    Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
    Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
    Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
    S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
    Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
    Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt…
    Mert ez maradt. Zsugorian nég számbaveheted
    A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet…
    És Jenő nem adta vissza a Shelley kötetet…
    És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet…
    És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk…
    Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
    Ime, por és hamu vagyunk.

  • Miklos Banfi
    2015 november 1
    11:52 de.

    Bruck András talán a legjobb és legérzékenyebb író, aki itt is homerun-t ütött…
    Számomra európainak lenni egy rendkívül komplex életérzés és hitvallás.
    Itt Kanadában, adaptálódva az itteni kultúrához és szocializációhoz, ugyanakkor napi szinten benneélni az otthoni elrákosodott iszapban ez a tiszta európai életérzés megkopik. Sajnálattal még magamon is érzem ezt a kopást, pedig úgy ragaszkodnék hozzá… Jó érzés visszajárni az igazi Európába, hogy újra megérintsen, hogy milyen is az igazi… Zárójelben: aminek semmi köze nincs az aktuál politikához…

  • Geyza
    2015 november 1
    12:32 du.

    Hát kérem..egyet nem értek Bencsics úrhölgy ( és a többi búsmagyar , köztük jóegynehágy , már rég meghalt amerikás rokonom ) lelki hozzáállásában :
    MIÉRT csak a magyar marad idegen az Újvilágban , akár 20 év után is ?
    A számtalan náció ( olasz német ír spanyol szerb kínai meg a fene se tudja kik még ) akik az amerikai népet alkotják , miért nem érzik ott magukat idegennek ??
    MIÉRT pont a magyarok ?
    Nem kéne a búsmagyaroknak kissé magukba nézni hogy megtalálják az okot ?

  • Figyelő
    2015 november 1
    1:18 du.

    Geyza

    2015 november 1
    12:32 du.
    Nem csak a magyar marad „idegen”. A kinai például külön városrészben lakik, pagodák tarkitják az utcáikat.
    Minden nezetiséginek saját temploma van, saját nyelvükön megy minden. A nemzetiségi templomok a kultúrközpontok is. Ott tartanak rendezvényeket.
    Persze a zsidóknál ez fokozttabban megvan a zsinagokákban.

  • Figyelő
    2015 november 1
    1:21 du.

    Hozáfűzném ehhez még azt, hogy minden nemzetiségűnek meg kell tanulnia a helyi nyelvet is.
    Az öregek akik tartják a hagyományokat, a fital már mással, helyiekkel házasodik és így lassan kultúrák elvesznek, elünnek.
    Az én unokáim sem beszélnek magyarul.

  • endre
    2015 november 1
    1:37 du.

    Geyza,

    A mélymagyar olyan magyar, aki annyira mély, hogy ki sem lát, és még a fénysugár sem jut el hozzá.

  • endre
    2015 november 1
    1:38 du.

    Figyelő,

    „a zsidóknál ez fokozttabban megvan a zsinagokákban.”

    Fokozottan?! Mit kellene érteni ez alatt?

    A nemzetközi helyzet a zsinagógákban fokozódik?

    És mi van a mecsetekben? Lanyhulás?

  • Figyelő
    2015 november 1
    2:23 du.

    endre, ne keressen valamit, ami nincs.
    Én úgy értettem, hogy a különböző vallások az emigrációban a templomoknál élik hovátartozásukat. A zsidó viszont, nem csak zsidó vallást képviseli, hanem Izraelt is, hiszen nem csak vallását képviseli!

  • Geyza
    2015 november 1
    3:24 du.

    Szerintem meg azzé nem fogadják be a magyarok egy részét mert ha meghívják őket pl. munkahelyi kllegák egy társaságba , kisvártatva a hülye magyar elkezd mindenkit terhelni a mások számára to-tá-lis-an érdektelen hazai és magánügyi problémáival.
    Normális emberek az ilyesmit nehezen tolerálják.
    Nyugaton az ilyesmi csak igen közeli jóbarátok között képzelhető el.
    Nade a magyarember mindenkire rámegy ezekkel..mint pl. itt is Figyelőre kell folyton figyelni , hogy neki mekkora szenvedés volt minden perce az Óhazában.
    Kedves Bencsics nagysosasszony.
    Ajánlom figyelmedbe ezt :
    https://www.youtube.com/watch?v=sng8a-UzKv0
    A film roppant élethű, magam is átéltem annó hasonlókat és az Illés zenekar is igen fiatal volt még benne.

  • endre
    2015 november 2
    2:12 de.

    Figyelő,

    Bevallom, elfogyott a türelmem. A hablaty az hablaty.

    (Ez ugyanolyan értelmetlen, önmagára hivatkozó állítás, mint a magáé: „A zsidó viszont, nem csak zsidó vallást képviseli, hanem Izraelt is, hiszen nem csak vallását képviseli!”)

    Mi különbség van a zsidók zsidósága és más nemzetek nemzeti összetartása között? „A nemzetiségi templomok a kultúrközpontok is.”

    Érzékeny vagyok zsidótárgyú megjegyzésekre akkor is, ha az akaratlan, nem rossz szándékú. Miért kellett a zsidók esetét külön kiemelni ezzel a „fokozottabban” határozóval? Magyarákodása, mint fent írtam: hablaty.

  • Figyelő
    2015 november 2
    3:14 du.

    Géjza, hol írtam a szenvedéseimről az óhazában? Kérem idézzen néhányat.
    Még annyit, hogy Kanadában nagyon szerették a magyarokat a munkaadók, mind a 43 ezret, kiket 56-ban befogadott.. Soha nem olvastam panaszt róluk.

  • Figyelő
    2015 november 2
    3:15 du.

    endre, már sajnálom, hogy a témához hozzányúltam.
    Gondolhattam volna, hogy sok analizist és belemagyarázást hoz majd maga után.