A kerítések mindig elzárnak. Ráadásul nem is mindig világos, hogy a bezárás, illetve a kirekesztés-e az a cél, amit leginkább szolgálnak. Ugyanakkor, mint arra a magyar kormányzat remek példát mutat, még katalizátorok is lehetnek. A kerítészárvány egyfajta kerítéskristályosodási láncreakciót váltott ki.

A kristály azonban, bármilyen szép is lehet rajta a fények játéka, bármilyen értékes fejfedőt, vagy láncot, gyűrűt is díszítsen, egy statikus valami. A statikus helyzetben való megragadás, mint arra már Asimov is rámutatott, a fejlődés feladása. A változás jellegzetes ellenpéldája a mikrokristályok kőzetté, heggyé összeállt garmadája. Amelyet aztán a mozgó apróságok, a szél által mozgatott apró kristálytörmelékek elbontanak. Egy skanzenné merevített ország-zárványt is elbont az idő. Amikor a kerítés bezáródik, akkor onnantól megindul az erőforrások felélésének fokozódó üteme. Nem azért mert megnőnének az igények. Románia példája mutatta annak idején, hogy az igényeket akár a végletekig le lehet szorítani. De ez a belső mozgás növekedéséhez járul hozzá. S akármilyen redukálódottak az igények, az erőforrások akkor is elfogynak előbb-utóbb. Lehet végvárasdit játszani, de a végvárak is elestek, amikor a külső, dinamikusabban változó környezet, egy szabadabban mozgó haderő formájában körbezárta, kiéheztette a belül rekedteket.

Azt sem feledve, hogy a végvárak falait eredetileg szintén a környezet kirekesztésére húzták fel. Azzal a szándékkal, hogy a támadó ellent feltartsa. Csapdába mégis a bent menedéket keresők ejtették magukat. Amikor tehát Orbán Viktor a végvári legendákat emlegeti mintaként, akkor érdemes talán erre is gondolni. Alkalmasint azzal is árnyalva, hogy az országos vasfüggöny-program már 2015. júniusában sem volt teljesen idegen a vezetéstől. Holott akkor még csak egy kerítésdarabkát építettek. Amelyet aztán újabb és újabb őzcsapdák követtek. Így aligha meglepő az, amit Bakondi György nyilatkozott legutóbb kerítésügyben. Amely nyilatkozat alapján bármikor hajlandó és képes kerítésépítésről intézkedni. Ami, lássuk be, megnyugtató lehet. A kerítésprojekt beszállítóinak.

Mert különben az eddig is látszik: a menekülteket a kerítés nem igazán állítja meg. A fő útvonalak átrendeződhetnek a kisebb ellenállás irányába, de a magyar kerítéskatalizátor nyomán ébredő fiók-rácsok összeérése esetén a kisebb ellenállás irányába való mozgás is megszűnik. Ezt követően csak egyre nagyobb nyomással tartható fenn egy látszólag statikus helyzet. Amíg egy, a kerítések nélkül kezelhetőbb állapotnál sokkal erőteljesebb, és akár teljesen kezelhetetlen helyzet ki nem alakul. A nagy EU-bontó akció mögött tehát ismét felsejlik az, amiről már júliusban is eltöprengtem. Az, hogy Orbán Viktor és talpnyalói alapvetően pont erre várnak, pont erre vágynak. Arra, hogy radikalizálódjon a helyzet. Legalább annyira, hogy a nagy honvédő képében lehessen mindenkit hazaárulónak bélyegezni, aki nem ért egyet a hatalommal. A hasonló kommunikációs ötletek nem újak a történelemben.

A végén aztán kiderülhet, hogy a katonaság nem csak másokat kirekeszteni mondott, de az országot bezáró kerítést tud építeni. Bár a belülről kirekesztettek kerítés mögé gyűjtéséhez nem is kell talán a katonaság. Szinte biztosan van pár paramilitáns horda, aki alig várja a rajtpisztoly dördülését. Aztán lehet akár nagyobb rétek, kerületek köré is kerítést húzni. Bakondi szerint elvégre, állítólag bármikor, bárhova…