A magyarok és moldovaiak képviselték kelet-Európát az ottawai gasztronómiai versenyen
Ne csak fotózzál, de azért próbáld ki ételeinket is!–tette fel a visszautasíthatatlan javaslatot egy moldovai népruhába öltözött mosolygós hölgy, miután sorozatnyi fényképet készítettem Moldova ottawai nagykövetségének asztaláról az úgynevezett Embassy Chef Challenge-n (a követségi séfek vetélkedője). Nata Albot képviselte Moldovát és egy klasszikus élelt – meglehetősen tradícionális tálalásban – nyújtotta a zsűrinek és a több mint százötven vendégnek. Töltött paprikáról volt szó, olyanról ami egy kicsit a nagymamámnál töltött vasárnapi ebédekre emlékeztetet. A moldovai követség kioszkja népmotívumokkal volt díszitve és hazai boraikat mutatták be. A térségben Moldova csaknem borászati „nagyhatalom”…évente több mint 124 ezer tonnát is meghaladja a termelésük. Előre is elárulom, hogy Moldova nem lett az est győztese, de ha akadt volna egy különdíj a vendégszeretetre, akkor azt biztosan megnyerték volna.
Moldova ottawai nagykövetsége az Embassy Chef Challenge-n. Fotó: C. Adam.
Csupán egy asztal választotta el a moldovaiakat a másik kelet-európai csoporttól: Magyarország ottawai nagykövetségétől. Varga Zsolt a nagykövetség séfje, és ő is – bizonyos fokig – mély hagyományokra épülő étellel indult a vetélkedőn. De prezentációja mindenképpen kortárs volt. Szaravashúsból készült töltött káposztát kóstolhattak meg a vendégek az asztaluknál. Varga Zsolt gasztronómiai háttere a francia és thai konyhára épül, Magyarországon kívül az Egyesült Királyságban és Oroszországban is dolgozott. Ráadásul az esemény szervezői valamennyi ételt párosítottak borokkal és sörökkel, amelyek a bárban voltak kaphatók, így az ételeken kívül a világ számos pontjáról érkező borokat is kóstolhattunk.
Varga Zsolt, az ottawai magyar nagykövetség séfje. Fotó: C. Adam.
Varga Zsolt a zsűri előtt. Fotó: C. Adam.
A 2015-ös követségi séfek vetélkedője egy fundraising akció volt Kelet-Ontario Gyerekkórháza számára (Children’s Hospital of Eastern Ontario). A vendégek a résztvevő hét követség asztalát látogathatták meg, ahol hét különböző előételt kóstolhattak. Magyarországon és Moldován kívül, jelen volt a Fülöp-szigetek, az Egyesült Királyság, Thaiföld, Trinidad és Tobago szigete, valamint Spanyolország.
A spanyol nagykövetség asztala. Fotó: C. Adam.
Az eseménynek otthont adó Victoria Hallban telt ház volt és akadt jó néhány közismert vendég is, legalábbis azok számára, akik az elmúlt évtizedekben követték a kanadai politikát. Jelen volt – például – John Manley, Kanada egykori miniszterelnök-helyettese, illetve pénzügy- és külügyminisztere. A kanadai honvédelem ceremóniális gárdája is jelen volt és valamennyi séft egy díszöltözékben lévő gárda-tag kísérte fel a színpadra. Miközben a Fülöp-szigetek asztala előtt vártam a kigyózó sorban, az egyik ceremóniális gárda-taggal taktikáztunk arról, hogy miképpen lehetne minél gyorsabban, sorállás nélkül kipróbálni mindent.
A kanadai hadsereg ceremóniális gárdája. Fotó: C. Adam.
Az est végén, Trinidad és Tobago szigete lett a győztes. A kis karib sziget egy valóban komplex és szépen tálalt előételt ajánlott a zsűrinek és a vendégeknek. A győztes séf Resa Solomon-St. Lewis volt, aki kókusz infúzióban készített, karittal (curry-vel) fűszerezett kecskét ajánlott. Ehhez jött még egy uborasaláta és egy hibiszkusszal készítetett rumos ital.
Trinidad és Tobago ottawai missziója. Fotó: C. Adam.
Az est szervezői összesen 100 ezer dollárt gyűjtöttek össze Kelet-Ontario Gyerekkórháza (CHEO) részére, melyből olyan felszerelést vásárolnak, amivel az irritábilis bél szindrómát kezelhetik a legfiatalabb páciensekben. Gratulálunk valamennyi séfnek és köszönjük, hogy résztvettek ebben a fontos jótékonysági akcióban!
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
9:03 de.
Az ottawai benfentesek szerint, a magyar a nagykövetség töltöttkáposztája különösen finom volt. Egy icike picikét zsíros, de zamatos, és testes. Érdekelne, hogy a KMH főszerkesztőjének lehetősége volt e, a nemzeti együttműködés jegyében, tolmácsolnia észrevételeit a témában, Dr Ódor Bálint nagykövet Úrnak, akár egy két töltött káposztával a zsebében távoznia az éj leple alatt ??
11:20 de.
Töltött káposztával sajnos nem tudtam távozni, de a magyar nagykövetség boraival annál inkább, amit a silent auction-on sikerült megnyernem…és eléggé stilusosan a tavasszal Budapesten szerzett magyar bankkártyával fizettem ki a három bort. Jól jött az a kártya! Majd legközelebbi meetingünkre hozok egy üveget!
12:12 du.
András, muszáj volt zsírosnak lennie, mivel a szarvashús eleve száraz, önmagában alkalmatlan tölteléknek. Perkeltnek, az más.
12:26 du.
Chris, hiába, még kezdő vagy az ilyen fogadási etetések terén 🙂
A rutinos fogadásra járó szittya bebéleli a belső zsebeit nylonzacskóval. Szmokingnál ez ugyan nem játszik, de az ilyen köznapi kínálások nem black tie események, és egy jó kis lezser zakó igencsak ápol és eltakar.
Más: a hatvanas években kezdett meghonosodni a legvidámabb barakkban a svédasztal. Az első svédasztalos ebédet a margitszigeti Grand Hotel teraszán adták, botrányba is fulladt rendesen, mert az úri közönség pakolt mindenbe, ami csak nála volt.
Mondjuk, a későbbi években az ilyen-olyan állófogadások meghonosodtával is gond volt a meghívottak étkezési kultúrájával – egy kézben tartva a tálalótányért (amire mohón felhalmozott mindent, amire ingere volt, ahelyett, hogy többször fordult volna, így láttam olyat, hogy a zakuszka mellett mini töltött levében tocsogott a zserbó), a szalvettát, másikban az eszcájgot, mindezt állva, ráadásul olyannal küzdve, ami eleve kés-villát igényel) könyöktől könyökig – a rutinosabbja az ablakpárkányra pakolt – ügyelve arra, hogy a szarvasperkelttel le ne edd magad, mit mondjak, néha ugyancsak jókat derültem a módszereken 🙂
Később, rájőve eme gondokra, már un. ültetett fogadások kezdtek
divatba jönni.
12:51 du.
@ Ille Pista
Teljesen egyetértek a véleményeddel – a szarvas-marha kicsit omlóssabb mint a sima szarvas, ‘s főleg a szarvas-marha térd-kalács. (Nemtom ettél e szarvasmarha térd-kalácsot Mogyoródon Pista?)Beszámolhatnál erről nekünk. Diplomáciai forrásaink szerint, hazánk kanadai nagykövete, Dr Ódor Bálint nem engedte szerepelni a szarvas-marha térd-kalácsot e versenyben, mert úgy érezte, hogy valamiféle jelképes térdre borulást sugalhatna a helyi kozmopoliták előtt. Az ilyen fajta térdre borulás összeférhetetlen lenne az Orbán kormány külpolitikai értékrendjével. Úgy tudom, volt némi kereslet magyar csigára is, de ez az állat pedig a tempója miatt lett kizárva a versenyből. Ciki lett volna ha utolsónak ér be, monjuk, a maláy nagykövetség kirántott teknőse után. Manapság rengeteg szempontot kell egy nagykövetnek követnie, hogy ne kövessék meg. Szerintem, Dr OB nagyon jól képviselte hazánkat ezen a rendezvényen, körültekintőnek mutatkozott kötényben. 🙂
1:39 du.
Göllner András: speciel a szarvas-marha térd-kalácsával nem találkoztam errefelé, mi több, a szarvaséval sem, de egy kisebb vaddisznócsalád – papa, mama, meg négy csíkos vadmalac – már kocogott át előttem az itatóról jövet (majd össze szartam magam, mert a kicsinyeit védő koca elég durva tud lenni). Térdkalács ügyben leragadtam ott, hogy „az ángyod térgye kalácsa”, és arról se tudom, mifene. Dr OB-ról meg a L’art pour L’art Margitja jut eszembe, aki dicsekszik vele, hogyaszongya: engem minden nagykövet megmozgatott 😀
10:05 de.
Követ vagy nagykövet…..ez itt most a kérdés.