Pokoli törvényeink
Az Örökkévaló szerint az istentelenek nem lehetnek örökéletűek, következésképpen olyan pokol nincsen, amelynek tüzében örök szenvedésre ítéltethetnének.
Ha jól tudom a bibliai gyehenna valójában egy (hasonló nevű) völgy volt Jeruzsálemtől délre, amelyben Izrael egyik (pogány) királya Baál-t istenítette, bálványimádást és más gonoszságokat cselekedett, még a saját fiait is tűzre vettette itt, amiért is később ez a völgy Jeruzsálem szemétégetője lett. Ahol tehát elhamvasztották a szemetet, amiként Sodomát és Gomorrát elhamvasztotta az Isten.
Ami és aki elég, az megsemmisül, annak vége van. A halott nem érez többé. Az örökké való szenvedés még az egyistenhívők vallása szerint is babona, mert az ilyesféle borzalmas halhatatlanságról, a végtelen ideig kínlódó lelkekről való ismeret a földi lét után nemigen boldogíthatja sem a mennyországba, sem a Paradicsomba kerülő lelkeket.
Nem a pokolban, nem az ördögök, és nem a gonoszokat sütötték a saját zsírjukban, hanem ezen a Földön élő emberek a szerintük megsemmisítendő más embereket, s ez utóbbiak valóban mind megsemmisültek.
Számomra egy hittantanár, aki a pokol ilyetén látványos felidézésével késztet istenszeretetre gyerekeket, az maga az ördög. És amely országban a gyerekeket ez ördögi vasvilláktól nem óvhatják meg a szüleik, annak az országnak pokoliak a törvényeik.
http://www.168ora.hu/itthon/
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
12:19 du.
Egon Erwin Kisch írt egy tudósítást Kínából arról, hogy az ottaniak szerint miképp bűnhödnek a túlvilágon, és hogyan ábrázolták ezt valami kiállításon. A végén megjegyzi: hogyha a tisztelt látogatóan mindezen látványok hatására szexuális gerjedelem támad, az nem a véletlen műve.
12:22 du.
Amúgy ez a pokol és örök szenvedés teljesen igaz, csak nem a rajtunk kívül álló világban, hanem magunkban. Mi magunk szenvedünk bűneinktől, és a kisebb baj, ha csak a testünk. Az az igazi örök égető tűz, ami saját lelkünben kínoz.