Egy anya története

A történet szerint a Halál elragad egy kisgyermeket az anyjától, aki elindul, hogy megkeresse Å‘t. Útja során találkozik az Éjszakával, a Csipkebokorral, a Tóval és a Sírásóval. Segítségükért cserébe mindannyian valamit kérnek tÅ‘le. Az egyik a lelkét, a másik a vérét, a harmadik a szeme világát, a negyedik a fiatalságát. Az Anya mindent feláldoz azért, hogy eljusson a Halál birodalmába a gyermekért. Frankó Tünde szerint, aki az Anyát személyesíti meg, mindegy hogy ezek valóban megtörténnek-e vagy csak szimbolikus jelentéssel bírnak, ilyen stációkon egy nÅ‘, aki elveszíti a gyermekét, érzelmileg biztosan keresztülmegy. „De hiába megy végig, végül Å‘ maga mondja ki, hogy a te véred az én vérem, a te csontod az én csontom, és tulajdonképpen eggyé válik a halállal” – véli a művésznÅ‘.

A Halált alakító Dolhai Attila úgy látja, hogy az általa megformált karakter nem negatív, tetteit nem a gonoszság vezérli, egyszerűen csak a munkáját végzi. „Attól nagyon szép a darab, hogy ebben a mesében egyszer csak meglátod a mai világ kiszolgáltatottságát. Senki nem rossz, vagy gonosz, csak éppen mindenki a saját dolgával foglalkozik, a saját boldogulását keresi. És semmi sincs ingyen. Az Anyának minden segítÅ‘nek adnia kell önmagából valamit, hogy tovább engedjék. EttÅ‘l válik nagyon maivá ez a történet.” Zsótér Sándor úgy látja, „az Andersen mese egyszerű, durva. Az egyetlen meg nem emészthetÅ‘ motívum, az anya döntése a gyereke sorsáról. A zeneszerzÅ‘ a feloldozásra tette a hangsúlyt. Beney Zsuzsa költÅ‘, a librettó szerzÅ‘je, az Anya és a Halál szerelmérÅ‘l írt szenvedéstörténetet.”

Fekete Gyula zeneszerzÅ‘ tíz évvel ezelÅ‘tt kereste meg Zsótér Sándort azzal, hogy szeretné, ha megrendezné operáját. Az elÅ‘adás létrehozására végül 2015-ben, a Budapesti Operettszínház és a Miskolci Operafesztivál együttműködésében nyílt lehetÅ‘ség. „Úgy látszik most jött el az idÅ‘” – mondja Balassa Krisztián, az elÅ‘adás zenei vezetÅ‘je. „Nálunk az idei évad az Ikercsillagok éve. Itt most a csillagok olyan szerencsés együttállására volt szükség, amikor LÅ‘rinczy György fÅ‘igazgató és a művészeti vezetÅ‘, Kerényi Miklós Gábor is támogatta az ötletet, és Zsótér Sándor is ráért.”

Az elÅ‘adás egy négy részre osztott házban játszódik, ahol a történet alakjai, mint egy család tagjai jelennek meg. Mindannyian végig színpadon vannak, és ha nem is tartózkodnak egy térben, mindig reagálnak a másik helyiségben zajló eseményekre. „Ez nem könnyű, mert folyamatosan jelen kell lenni testben, hangban és szellemben, ami iszonyatosan nagy koncentrációt igényel”– meséli az Éj szerepét alakító Nádasi Veronika. És bár a mű az opera minden szabályának megfelel, mégis – valamennyi művész szerint – egyfajta crossovernek tekinthetÅ‘, amely lehetÅ‘séget ad arra is, hogy a musicalbÅ‘l érkezÅ‘ Nádasi Veronika a saját stílusában énekeljen. „A szerzÅ‘ kifejezett kérése volt, hogy musicalesen énekeljek. Maga a darab is, a szerepem pedig kifejezetten nagyon dallamos, helyenként szinte popos, könnyűzenei hangzású, fantasztikus muzsika. Amikor az egyik próbán megmutattam Fekete Gyulának, hogy musicales stílusban is el lehet énekelni, annyira megtetszett neki, hogy azt kérte, maradjon ilyen, amivel a rendezÅ‘ is egyet értett.” – idézi fel a művésznÅ‘.  „Zsótér Sándor folyamatosan azt mondogatta: felejtsd el, hogy operát énekelsz, most legyen Mick Jaggeres, most Jimmy Hendrixes. Ne érdekeljenek a leszabályozott klisék, amivel egy operát el kell énekelni!” – teszi hozzá Langer Soma, aki a Csipkebokor alakjában tűnik fel. „Gyula valóban nyitott volt a tekintetben, hogy kicsit formálhatjuk a hangokat, de istenigazából az a fajta kettÅ‘sség, amit Vera is megfogalmazott, az én esetemben nem volt, nem lehetett érvényes. A Halál szerepében muszáj klasszikus módon énekelni” – folytatja a gondolatot Dolhai Attila. „Gyula inkább arra volt nyitott, és ebben a rendezÅ‘vel maximálisan egyet értettek, hogy mindenki azt mutassa, amiben a legjobb. Ne akarjon más lenni. És az a csodálatos, hogy Fekete Gyula zenéjében ez a sokszínűség egységgé tud kovácsolódni.”

Frankó Tünde szerint nagyon modern az énekelni való és a zenei megfogalmazás, miközben sok helyen populáris a muzsika, „de ahol komplikáltabb a zenei anyag, ott a mondanivaló annyira magával ragadó, hogy a nézÅ‘knek nem tűnik fel a darab technikai és zenei nehézsége”. Zsótér Sándor úgy látja, hogy „a zene feszegeti az operai határokat, az elÅ‘adás meg csak utána megy. A darab oratórium-musical. Statikus és táncos egyszerre. Ladányi Andrea élete legkisebb díszletében statikus táncokkal oldotta fel ezt az ellentmondást. A társulat tagjai közül egy operaénekes, egy musicalbÅ‘l opera felé haladó énekes, egy operettprimadonna, két musical sztár adta tehetségét, lendületét, szeretetét, vérét. Nagyon megszerettem Å‘ket” – zárja gondolatait a rendezÅ‘.

(forrás:operett.hu)

C.H. Andersen meséje nyomán a librettót Beney Zsuzsa írta

 Halál: Dolhai Attila

Anya: Frankó Tünde

Csipkebokor: Langer Soma

Éj: Nádasi Veronika

Tó: Lukács Anita

Sírásó: Blazsó Domonkos

 Koreográfus: Ladányi Andrea

 Rendező: Zsótér Sándor

 Fotók: Gergely Bea