Liberté
„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet”…1
Önbecsülés
A természeti – (isteni-), emberi törvénytől, és a közvéleménytől való függetlenség képessége az önbecsülés. Az önbecsülés2 akkor tehet boldoggá, sikeressé, ha közelebb visz az isteni törvényhez, nem megy szembe az emberi törvénnyel és megfelel a közvéleménynek, ám hiába a vágy, lehetetlen egyszerre mindháromnak megfelelni.
Közönségesség
Amikor megszűnik bennünk a kétely és azt képzeljük, hogy az isteni-, emberi törvénynek és a közvéleménynek egyszerre teszünk eleget, önmagunkat (önbecsünket) adjuk fel, közönségessé válunk, és nem marad számunkra másutt hely, mint a nyilvános kivégzéseket kéjjel bámuló tömegben.
Barátaink
Rémülten látjuk, amikor teljes értékű emberek, barátaink kórusban ítélkeznek mások felett. Nézzük, ahogy rombolja lelküket a harag kéjérzete, közönségesek. Vajon, amikor a hatalom válik közönségessé, amikor a hatalom a csőcselék, (és ez nem a csőcselék hatalma) akkor mindünknek közönségessé kell, válnunk? Ilyenkor a szabadon gondolkodónak Jézus és Seneca sorsa jut, – hiszen a csőcselék nem kíméletes – esetleg Jónás vagy a névtelen remeték sorsa; a nevetségesség a szabadsághívők járandósága?
Hordó
Látom magam előtt Giordano Brunót, amint kivágott nyelvvel, vérző szájjal magánhangzókat hebeg a máglyán, és legnagyobb kínja nem a tűz, hanem, hogy nem kiálthatja világgá tanait. Brunóként álljunk hordóra, és (hajszárítótól) lobogó hajjal hirdessük azt az isteni törvényt, aminek nem vagyunk tudói?
Fehér…
Nekünk, liberálisoknak nem jó se a fehér, se a fekete, csak valami őrült tarkaság, a színek milliós káosza, semmi rend, semmi fegyelem, se sorok, se fehér, se fekete. Írom ezt sorba rakott, fekete betűkkel fehér alapon.
A tao
Nem könnyű haladni az isteni,- emberi törvények és a közvélemény rögös útján. Néha a legszélesebb sztráda szakadékba visz, máskor bozóton, mocsáron át vezet a helyes út. Közben egyetlen iránytűnk az önbecsülés, amit akkor csap be a bennünk lévő gyávaság, vagy a hét főbűn bármelyike, amikor kedve tartja.
És mégsem…
És mégsem a Paradicsomba szeretnénk visszatérni, a megváló nem a mennyek országával, a paradicsommal; hanem az örök élet ígéretével hiteget. Talán tudja, hogy nem a boldog gyermekkor világa (Paradicsom); sem az akarat-nélküli angyali lét (mennyország) a vágyunk; hanem az (örök) élet, és az Ádámtól-Évától kapott szabadság, az ősbűn.
Liberté
Nekünk szabadság kell, meg rend, a színek milliós káosza, és sorba rakott fekete betűk fehér papíron. A jó és a rossz közötti választás lehetősége. Ádám és Éva utódai vagyunk, Ők ettek a tudás fájáról, és miénk lett az eredendő bűn: a jó és rossz választás lehetősége. Ne ígérjetek Paradicsomot, se mennyeket, mert mi élni akarunk, emberként és szabadon.
Epilógus
„Ha legalább tízet találok, akkor sem pusztítom el”3 Szodomában nem volt tíz igaz.
2 Önbecsülés az, amikor külső meghatározásoktól mentesülő akaratunk önmagának ad törvényt.
Author: Szukits Rezső
Rossz tanulmányi eredményei miatt protekcióval veszik fel villanyszerelő tanulónak, elsőre nem engedik szakmunkásvizsgára, magyar nyelv és irodalomból megbuktatják, majd még egyszer, harmadszorra vizsgaelnöki dicsérettel sikeresen szakmunkás lesz. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerez műszaki oktatói diplomát. Spulni hordó, villanyszerelő, művezető, műszaki oktató, saját vállalkozásában ügyvezető, nyugdíjas. A KMH Ellenszék rovat egyetlen írástudatlan szerzője, a kardió sportok, szépirodalom és a filozófia kedvelője. Érzelmeiben panel proli.
9:48 de.
Érdekes cikk volt, nekem tetszik.
Nagy tisztelője vagyok József Attilának is!
4:16 de.
Figyelő !
„Nagy tisztelője vagyok József Attilának is…” – írja. Ah !!!
És mit szól a Lvegőt azon részéhez, amelyben költőnk a Horthy rendszerben és rendszerről többek közt ezeket írja:
„Számon tarthatják, mit telefonoztam,
S mikor, miért, kinek…”
„És nem sejthetem mikor lesz elég ok,
Előkotorni azt a kartotékot,
Mely jogom sérti meg.”
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos
Sem népet amely retteg, hogyha választ,
Szemét lesütve fontol sanda választ…”
˙
Tehát ehhez még annyit:
Most fogadott el az úgynevezett „országgyűlés” egy törvényt, hogy minden magyar állampolgár fényképét, arcmását, mint adatot digitalizálva kell központilag tárolni.
Szabadság?
2:18 de.
Kedves Figyelő !
Mond e önnek ez a pár sor valamit, hogy:
„Oly korban éltem én e földön,
Mikor az ember úgy elaljasult,
Hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…”
A költő abban a korban élt, amit Horthy-korszaknak nevez a történelem. Olvassa végig a Töredéket.
.
2:23 de.
Ui.
És nincs kibúvó, mert az ” e földön ” a versben kisbetűvel íródott, mely föld semmiképp sem értendő a glóbuszra, hanem csakis Magyarországra…
.
10:38 de.
málnaszőr
2015 november 21
2:18 de.
Ez a vers megihletett engem egy cikkre, amit sajnos ide nem tudok betenni, túl hosszú!