Gyászolom a hazámat – öt szakaszban
Egyre több magyar hagyja el hazáját. Távoli országokban keresnek egy élhetőbb világot és egy befogadóbb társadalmat. Kecskés Tünde például Kanadába költözött és a kanadai fővárosból osztja meg gondolatait az emigrációról, a Magyarországtól való fokozatos elszakadásról és egy új világba való beilleszkedésről. Írása a gyász öt szakaszára épül.
The Traveller / Jennifer Baird.
1. Tagadás és izoláció
(Érzelmi bénultság, ürességérzet, zavaros gondolatok, közömbösség, a tények elutasítása.)
Nem, nem és nem akarok az otthoniakra gondolni. Érdeklődő e-mailekre nem válaszolok, skypon gondosan beállítom az “invisible” állapotot, FB-t kerülöm, mint a tüzet. És valóban láthatatlanná akarok válni. Persze, hogy elvagyok barátok és családtagok nélkül is. Van önbizalmam, intelligenciám az alkalmazkodáshoz. Menni fog ez. A telefonba összefüggéstelen baromságokkal próbálom megnyugtatni anyámat, hogy „Miiinden a legnagyobb rendben van velem”. Boldognak kell lennem, hiszen lehetőségem nyílt egy másik nagyszerű országban élni. Neeem, nem hazátlan vagyok. Tudatosan választottam. Itt zöldebb a fű, kékebb az ég… csak ellenállhatatlanul párás lesz a szemem, ha a szomorú, nyálkásan ködös Duna melletti reggelekre gondolok. A köd belepi az agyamat, egyedül depizek az elsötétített szobában.
2. Harag, düh
(Érzelmek feltörése, bűnbakkeresés, bűntudat, szorongás, étvágytalanság, álmatlanság, mellkasi problémák.)
A fene a szépapáimat, hogy eldzsentriszték a jövőmet. A fene a (mindenkori) kormányba, mert nem oldotta meg a helyzetem. Nem volt felhőtlen gyermekkorom, ifjúságom éveit nyomasztotta a jövőtlenség céltalansága. Nem szülhettem meg a három királyfit és a három királylányt, akiket terveztem. Fene, mert mások helyzete sem volt rózsásabb, különben nem fogyna a nemzet és jutott volna nekem is nyugdíj, és a fene, mert egyáltalán nem biztos, hogy elérném a bűvös korhatárt. Fejfájásomat körömrágással próbálom enyhíteni.
3. Alkudozás
(Egyezkedés a sorssal, Istennel (ízlés szerint), kérdések boncolgatása.)
Ha nem lett volna Trianon… Ha az ország nem a szocialista oldalra kerül a második VH-s rulettkerekén… Ha a Marshall segély… Ha nem úgy nevelnek, hogy Kádárra úgy tekintettem, mint cáratyuskára… Ha az anyám gondoskodóbb lett volna, ha jobban figyelt volna rám… Ha az apám több pénzt keresett volna, ha tiszetletteljesebb példaképem lett volna… Ha a nagymamámnak kerekei lettek volna… Ha jártam volna Tótkomlóson… Ha háltam volna lópokrócon.
4. Tudatos emlékezés
(Intenzív gyász, racionálisabb szakasz, szép emlékek felidézése, elszakadást segítő azonosulás.)
Regisztráltam már minden létező fórumba: “Szeretlek Magyarország”, Magyarvagyok.hu, mert mi lennék más… Pinteresten Magyarország legszebb tájai albumot nyitok. A világ legszebb vidékei csak is a Kárpátok ölelő karjai között találhatók meg, na meg itt van a Föld szívcsakrája is, akármi legyen is az… Gyerekeimet késő estig gyötröm a helyes magyar beszéddel. Mindennap három oldalt kell magyarul írniuk, hogy el ne felejtsék édes anyanyelvüket. Mit ne felejtsék! Szebben beszéljenek, mint Kudlik Júlia, helyesebben írjanak, mint Arató László! Magyar mondataikból gondosan gyomlálom a be-becsúszó idegen szavakat: Nem fieldtrippen voltál fiam, hanem iskolai kiránduláson, de örülök, hogy használtad a sunscreent.
5. Elfogadás
(Az emlékekben tovább él a múlt, de a normális életvitel helyre áll, a veszteségérzet a továbbiakban már nem köti le az összes életenergiát. A szociális kapcsolatok megújulnak. A gyászoló az öt szakasz után új tapasztalatokkal megerősödve lezárja a gyászt.)
Van egy ország, ahol születtem, felnőttem. Fontos nekem, mert minden mondat az ő nyelvén cseng a fejemben, az ő mércéjével osztom a világot jóra, rosszra, fehérre, feketére. Kultúrája a bőrömbe tetoválódott, lemosni, eltakarni nem tudom, de nem is akarom. Magyarnak születtem, azzá váltam és az is maradok életem végéig. Mint az almafa: mindegy hová hullik a gyümölcse, ismét almafa sarjad belőle akármelyik földrészen is kell gyökeret eresztenie.
Ha kérdezik „Where are you from?”, már nem könnybe lábadt szemmel nyüszögöm a választ. Nem kerülök eufórikus hangulatba, ha a kérdezőnek rémlik, hogy mintha lenne magyar felmenője, vagy látott már életében magyar embert. És nem próbálok azonnal magyar szavakat tanítani neki, mint a „koszi” vagy „Hoty vatty?” Már nem mondom el a gondosan összeállított gyorstalpaló Magyarország bemutatómat (létezik 5 és 15 perces változatban, illetve egész estés). Ha kérdezik, csak a lehető legegyszerűbben válaszolok: I am from Hungary. Magyar vagyok.
Kecskés Tünde (Ottawa)
Author: KMH Vendégszerzők
12:19 du.
Tulajdonképpen ez az integráció és asszimmiláció természetes menete. Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember nem szívesen hagyja ott hazáját, családját, barátait, ismerőseit, kedvenc helyeit, szokásait, nyelvét és kulturáját. Az emigráció nem egyenlő a fiatalkori kalandvággyal, hanem sokszor inkább kényszerhelyzet.
Az emigráció – mivel nem ideiglenes távollétről van szó – a lassú, graduális elszakadással párosol. A magyarországi barátok, családtagok élete folytatódik, a távozott magyar emigráns nélkül. A kapcsolatok sokszor valamilyen formában megmaradhatnak, de két párhuzamos élet alakul ki – az emigráns új élete egy távoli földön és az „otthon maradtak” élete.
A Magyarországhoz kötődő szállak természetszerűen vékonyabban lesznek az idő múlásával és a fogadott hazához fűződő kapcsolatok megerősödnek.
Bevallom: emigráns soha nem voltam. Kanadában születtem, ugyanakkor 1992-ben Magyarországra költöztünk és Pesten éltünk 7 éven keresztül. Amikor 1999-ben visszaköltöztünk Kanadába, a hét év alatt épített sok ismerettség és kapcsolat még pár évig élt–levelekben, telefonhívásokban és emailekben. Aztán a kapcsolatok leszűkültek, az évenként egyszeri karácsonyi üdvözletek elmaradtak és mindenkinek az élete ment tovább–külön-külön, a tenger két oldalán.
12:25 du.
Az utolsó mondattal kezdtem. A többi fázist kihagytam. Értelmetlen és szükségtelen. Igaz szerencsém van, sosem tudtam azonosulni a magyarsággal. Most sem, és a múltban sem. Nem sírom vissza a Dunát, a Túró Rudit és nem hallgatok magyar nótát. Fogom a magyar adásokat, de soha nem kapcsolok oda, mert nem kell. A magyar boltba sem járok el vásárolni. Új szakaszba lépett az életem, élvezem az új életemet. Ha ott vagyok, alig várom, hogy visszatérjek új hazámba. Túldimenzionáljuk ezt a honvágy dolgot.
1:09 du.
Megtapasztaltam az otthonról hazamenni érzését amikor csak két évre szerződéssel mentünk az USÁ-ba. Mi az a két év? Semmi. És mégis. Soha többet nem jelentette a haza szó ugyan azt, mint előtte. Jó és rossz vonatkozásban is.
2:34 du.
Az emigráció egy nehéz kérdés.
T.i. magyar emigráns két okból emigrált, vagy emigrál:
1, mert muszáj volt
2, mert azt hiszi ” máshol zöldebb a fű” .
Aki, az első ok miatt megy el, jobban tudja értékelni amit talál külföldön, mint a második személy.
Nekem az első volt az oka a kivándorlásnak. Gyermekeim unókáim kanadaiak lettek és szeretik itteni hazájukat.
De már mind a négy gyerek többször elment Magyarországra, sőt a fiam egyik álma, hogy vesz egy lakást Budapesten.Persze, mind beszél hibátlanul magyarul.Itt jártak magyar iskolába, cserkészek is voltak, magyar bál stb.
Unokák már más esetek. Egy unokalány már volt ugyan egy európai út alkalmából.
Az emigráció viszont csak annak az, aki eljött. Aki már itt született leszármazott, annak élettársa kivételnélkül már kanadai, nem magyar származású, tehát az unokákat elvesztette örökre a magyarság.
3:06 du.
irigyellek, Tünde. Mi itthon vagyunk hazátlanok, te odaát sem vagy az.
Kinek jobb? Fene tudja. Talán Neked, mert mi nem tudunk elmenni.
4:53 du.
Figyelő Nekünk van lakásunk Budapesten. Csak a baj van vele. Ha nem lakott, hamar feltörik, ha kiadja, lelakják, de nem is tudja használni. A karbantartás sem egyszerű, mert nem lehet megbízni a mesteremberekben. Persze ha az egész család használhatja felváltva, talán megéri, de nem hiszem, hogy az egész család Magyarországon akar nyaralni minden évben. Csak akkor érdemes, ha nagyon sok felesleges pénze van. Szerintem. De ha mégis vesz, nagyon körültekintően tegye, mert mostanában eistandolták egy külföldi hölgytől, 15 év után, a lakását! Mint mondták, küldtek neki levelet, hogy érvénytelen az adás-vétel, miért nem kapta meg? Gyors reakció volt, 15 év nem is olyan sok.
5:16 du.
Klárika,
sajnálom, hogy nem mondtad egy évvel ezelőtt, hogy Pesten szeretnétek lakást venni. 2014 júliusában vesztegettem el VI. kerületi gyönyörűen berendezett lakásomat. Megkönnyebbültem! Te meg újra OTTHON érezhetted volna Magadat. Sebaj, ne add fel a reményt! Budán, Pesten és Budapesten ezrével vannak eladó lakások. Nekünk nem is drágán.
10:07 du.
llanfair
2015 november 22
4:53 du.
Köszönöm a kedves figyelmeztetést! Mindezt elhiszem, amit írtál!
Én nem is vennék, csak a fiacskám, de annyian ajánlják a kiadó lakásukat, hogy azt érdemes csak kiprobálni. Szeptemberben egy ilyen, szép budai lakásban laktunk közel a Műegyetemhez.
11:08 du.
2 éve van/volt lehetőségem Kanadában eltölteni hosszabb/rövidebb időt. Azóta ha itthon vagyok Magyarországon hiányérzetem van. Nem azért, mert „zöldebb a fű” hanem azért, mert mosolygó és nyugodt emberekkel találkoztam, mert második otthonom lett. Tehát van itthon és van otthon. Találkoztam emigráns magyarokkal, akik mindent elkövetnek, hogy tovább éljen a magyar szó. De már nem költöznének vissza. Van aki megtette. Megbánta. Kinek könnyebb? Ahogy én látom, ott jó, ahol lehetőség van, munkára, nyugalomra, élettérre…
1:19 de.
Bevallom, meghatott a cikk, Ilanfair, kérlek ne röhögj ki:) Én 85-ben jöttem el, házasság, gyerekek Torontóban, aztán 2002-ben hirtelen családi kényszerből hazamentem és ott is ragadtam… 2012-ben viszont nagyon gyorsan döntöttem, hogy az bizony gyorsan élhetetlenné vált és „visszamenekültem”, otthagyva nagyon sokat, mert volt állampolgárságom, nyelvtudásom, hely és kultúra ismeretem – bár pénzem nem. Óriási a különbség a két szakadásom között… Persze, lehet ennek sok oldala és mindenki más. Más értékrend, más életfelfogás, ne is próbáljunk általánosítani. Gratulálok Tünde és sok sikert!
Ps. Jövő héten 5 hétre hazalátogatok:)
3:12 de.
Több hasonló személyes beszámolókra lenne szükség, friss magyar (hosszabb-rövidebb időre) Kanadába migrálóktól. Alighanem számos (többé-kevésbé) fiatalt érdekel ez, potenciális alternatívaként is Nyugat-Európához képest. Elköltözni (több évtizede már) nem feltétlenül gyász vagy trauma: lehetőség, tanulás, (korrigálható) tapasztalat. Talán túl gyakran állítják be nemzeti tragédiaként. Köszönet mindazonáltal Tündének.
3:47 de.
rokafi Egy volt kollégám most volt nálunk vendégségben három hétig. Számtalanszor elmondta, ha csak azon a színvonalon tudna élni, ahogy otthon, akkor is kijönne. Ahogy mondod, a nyugalom, a kedvesség. Az, hogy nem akarják mindenhol átverni, segítenek ahol tudnak, tisztaság van béke. Megszólítják idegenek beszélgetni, és nem kell bezárni az ajtót. De 58 évesen már nem indul neki.
És itt még a fű is zöldebb. 🙂
7:46 de.
Ilanfair barátom, mondtam már, hogy nagyon közel érzem gondolatainkat. Ezekkel is mind egyetértek, de lehetnek még faktorok, nekem például személyes kötődések, amiket itt nem tudok pótolni, amik nagyon fájnak. Persze a Duna partján is, a Várban is eszméletlen nosztalgia szokott elfogni, de borzasztó beteg az ország, ezért tudom, hogy nem tudnék most ott élni és a károk rövid távon biztos, hogy inkább tovább rosszabbodnak minden értelemben.
8:59 de.
Sajnos igy van hogy nem jó szántukból hagyják el hazájukat az emberek.A szükség hozza.Sajnos amit a jelenlegi kormány müvel az emberekkel szégyen,gyalázat.A devizahiteleseket jól átverték és még jobban tönkretették,de a végtelenségig lehetne sorolni!Nem értem az embereket mikor lesz már elég!
9:55 de.
llanfair
2015 november 23
3:47
Ez mind igaz! De általában a külföldiek nem mentek át két Világháborún, két forradalmon, nácizmnuson és bolzsevizmuson.
A külföldieknek nem volt elsőfokú életcéljuk, a megmaradás ösztöne.
10:18 de.
Csak magyarul érted a szót: „Szeretlek.”
Pillangó, hattyú, csillag, angyalom
E nyelven lesz csak több, mint fogalom
S ez a többlet halálos végzeted lett.
A világ fénylik, nem vár senki, kába
Irammal mért vágtatsz hazafele?
A nyelv üzent s a végzet szól vele,
Dajkád tárt karja ne várjon hiába.
Márai Sándor (Verciklusy, részlet)
10:40 de.
Miklos Banfi Kedves Miklós. Honvágyam csak az után lehet, ahol jól éreztem maga. Nagyon hiányzik Bécs, sokat voltam ott, és nagyon szerettünk. Minden évben visszamegyünk. Magyarországon annyi sérelem és bánat ért, hogy se szeri se száma. Sajnos nekem az jut eszembe, és nem az a kevés jó. Az ismerősök elvesztése nem zavart, nagyon jól tudtam, hogy működik. Olyan mint a munkahely váltása. Először erősen hiányzik a sok jó kolléga, de egyre elhalványul, és erősödnek az új kapcsolatok. Szeretjük az ismerőst, és félünk az újtól. Ez természetes.
Aki akar, kijöhet. Van vendégszoba és az útiköltség híján mindent állunk. Kiderült, ki a barátunk igazából. Bánkódni a Duna után? Hiszen gyönyörű a Shannon is, az Óceánnal pedig nem tudunk betelni.
Ezek csak lelki dolgok, amin úrrá kell lenni, különben csak magunknak, és családtagjainknak ártunk. Az otthonról jött hírek olyanok, ami minden nap megerősít abban, hogy igazunk volt, el kellett jönni. És nem Orbán, már Gyurcsány és Hagyó elkezdte azt, hogy lehetetlen legyen a helyzetünk. Pedig éjjel nappal dolgoztunk, sokat kerestünk, de nem tudtunk egyről a kettőre jutni. Most már dolgozz és dögölj meg a jelszó. Kösz, nem!
A magyar kormányok a szó szoros értelemben többször megloptak, becsaptak szerződést szegtek velünk. Mit sírjak vissza? Személy szerint azt, hogy 81-ben nem sikerült disszidálni.
A lehetett volna más, az nem játszik. Nem lett és kész. Ez van, ebből kell kihozni amit lehet. Nagyon sokat kihoztunk, amit otthon ennyi munkából is ki kellett volna hoznunk. De mindig volt, egy törvény egy szabály, egy csirkefogó ami megakadályozott benne. Azért maradjak rabszolga, hogy lássam a várat? Itt rengeteg vár van.
Nekünk Magyarország a pokol volt, itt a Mennyország. Nem vágyunk vissza a pokolba, és nem szégyelljük. Persze jó lenne, ha ott lenne az itt, de nincs, ezért nem is álmodok róla, önsorsrontás lenne. Már csak egy szál van még hátra, édesanyám most lesz 90-en, de 91 már nem lesz. Akkor végleg elszakad az utolsó szál, és már csak vendég leszek, ha leszek. De ebben semmi rosszat nem látok, és itt Írországban is természetes, hogy ott élsz, ahol jó Neked. Attól még Bartók marad a kedvencem.
Kedves Miklós. Nem nevetek ki soha senkit. Mindig próbálok a fal mögé nézni. Sajnálom azokat, akik visszavágynak. Végre szabadulhattak, és akkor nem tudnak örülni neki. Tudom, a rabszolgaháborúban sokan védték a rabszolgaságukat. Az emberi lélek olyan mint Shrek, réteges. A cikk jó. Engem talán azért nem hatott meg, mert tudtam mit akarok, tudtam mivel jár, és tudtam mennyi hasznot húzok belőle, ha eljövünk, és el AKARTAM jönni. De ebben tévedtem, mert legmerészebb álmainkat is túlszárnyalta a valóság. Igaz, nagyrészt ezt feleségem zsenijének köszönhetjük, ezt nem tagadhatom.
Tudd kedves Miklós, a magyarság szeretetét a magyarok hosszú és kemény munkával ölték ki belőlünk. Hab a tortán, hogy ezért minket hibáztatnak.
Bolond ember, aki az új házasságában a régit siratja.
Kevés itt a hely, hogy mindent leírjak, de nem is akarlak untatni. A keserűség mindenkiben benne van, de nem szabad teret engedni neki. Az halálos lehet.
Remélem nem csalódtál nagyot bennem. 🙁
11:16 de.
Figyelő Kedves Figyelő. Mikor országot választottunk, nagyon körül néztünk. Tényleg nyitva van előttünk a világ. Jól kell házasodni. 🙂 Minden európai országba elmentünk, és a történelmüket áttanulmányoztuk. Kevés olyan nép van, amely olyan aljas elnyomás alatt senyvedett, mint az írek. Nem tudok olyan népről, amelynek a fele éhen halt vagy távozott volna az országból (1845).
Nekik a teljes szabadság is annyira fontos volt, hogy kétszer szándékosan csődbe mentek, hogy szabadok lehessenek. A magyarok Trianonban gyakorlatilag megkapták a szabadságot, még ha vitatható módon is, de leszakították Ausztriától. Kár volt, azt hiszem. Az írek 1921-től véres háborút vívtak az angolok ellen a szabadságért, és sajnos még mindig nincs vége, csak már alig véres. De még mindig véres.
Mégis, a szigeten élő írekről csak jót tudok mondani, mert ennek ellenére olyanok, amilyenek.
A Habsburg elnyomás kisasszonytánc volt az angolokhoz képest, ezt tudomásul kell venni. Ezzel nem kisebbítem a magyarok szenvedését, távol álljon tőle. Csak nem tudom elfogadni okként.
12:24 du.
Kedves Ilanfair!
Látom, te se ma kezdtél el gondolkodni a témáról.
A bennem felhalmozódott élménykupacról nem tudnám azt állítani, hogy pokol volt. Számomra a legtalálóbb szavak talán a reménytelenség és tehetetlenség. Jövőképet nem lehet helyettesíteni „gyökerekkel”. Gyökereim Magyarországon vannak, de a jövőképet már másik országban építgetem.
12:46 du.
Moholy Kedves Moholy. Szerintem a reménytelenség és tehetetlenség maga a pokol. Ha már a remény sem él, és nem tehetsz magadért semmit, akkor már csak vegetálsz. Az nem a pokol? Az már kérdéses, hogy a hét bugyorból hányadik. Kinek mennyi.
1:06 du.
Nos, visszaolvasva igazat kell adnom neked. A reménytelenség és tehetetlenség az maga a pokol, amennyiben nem adófizető, fogyasztó robotzombiként akarod élni az életed.
1:43 du.
Moholy Lájk
1:51 du.
llanfair
2015 november 23
10:40 de.
Egy helyen azt írtad, hogy ” pokol volt otthon a helyzet”!
Érdekelne, hogy milyen formán? Nem volt állásotok? Kerestek civilruhás emberek, hogy elvigyenek? Nem volt lakás,éheztetek??
2:06 du.
Kedves Figyelő!
Az alábbi történet egy frissen elvált nőről szól, aki szülőfalujába visszaköltözött. Régi óvónénije (,aki soha nem ment férjhez) ez kérdezte:
– Iszik?
– Nem.
– Szeretője van?
– Nem.
– Kártyázik?
– Nem.
– Akkor miért válsz el?
A nő nem válaszolt semmit. Mit is válaszolhatott volna? Az óvónéni értékrendje szerint, ő egy rendes embertől vált el.
2:55 du.
Figyelő Volt állásunk, sokat kerestünk (7 számjegy), nem akartak lecsukni, és mégis pocsékul éreztük magunkat.
Csak az emberség, hiányzik az országból. Apróságnak tűnik? Nem az. Fogalmad nincs ezek szerint, mennyire elembertelenedett az ország.
Most megint sorolhatnám mi volt a gond, de már annyiszor leírtam, minek megint?
Amit most leírtál, az az eszik, alszik, sz@rik hármas, ami ma kitölti a magyarok nagy részének napjait. Nekünk ez kevés volt.
Ilyen bonyolultak vagyunk.
Itt mindent megkaptunk emberileg amit vártunk, szeretetet, megbecsülést, tiszteletet és hát szégyellem földhözragadtságomat, de fizetést is. A miniszterelnök alig keres többet, mint a feleségem. Azért az sem rossz. 😉 Ezt egyetlen munkahelyen, és nem 7 azaz hét helyen, mint ott.
Hidd el, a pokolnak több fokozata van.
4:38 du.
Ilan – még mindig ugyanazt gondoljuk, de egy kicsit félreértettél… Én a honvágy szót ki nem ejtettem a számon. Idős szüleimet, családomat és barátaimat megyek látogatni…
A magyarsággal én se tudtam azonosulni soha. Erősen antikommunista neveltetést kaptam, úgyhogy 16 éves koromban tudtam, hogy az egyetem után disszidálni fogok és soha nem néztem vissza. Imádtam először Németo-ban élni és utána itt Torontóban, mint ma is. Változástól félnék? 5-ödször kezdtem abszolút nulláról egy börönddel az életem idegen országban…
De így 50 fölött már picit más az értékrendszer. Nem hajtom a pénzt, pedig alig van, de ez nem is számít.
Jó, megbecsült állásomat, az élettársamat, a külön élő szüleimet és népes családomat hagytam otthon a nagyon mély barátságaimmal.. 2012-ben képletesen álltam a tükör előtt és megkérdeztem magamtól, hogy meddig tudok még megalkudni az egyre erősödő Orbán rezsimmel? Elszakadt a húr.. Persze, tudomásul veszem, hogy mi a realitás. Can’t eat the cake and have it:)
5:29 du.
Miklos Banfi
Kedves Miklós
Nem értelek félre. Nem RÁD írtam, hanem RÁNK, emberekre. Én féltem, mert nagy volt a felelősségem, nagyobb részt én akartam elindulni. Ha bukunk, magamra vettem volna. Megúsztam.
Igazából azt álmodtunk, hogy leányunk utánunk jön. Remélem, egyszer összeszedi a bátorságát.
A pénzhajszolás igaztalan, arra nem válaszolnék itt. Miért utasítana vissza valaki törvényes fizetést? Nem lehet mindenki Teréz anya.
6:29 du.
Na már na:) Ne kényszeríts védekezésre má’ Te is… Engem címeztél, így magamra vettem a honvágy emlegetésedet… Én írom: nem hajtom a pénzt, Te meg úgy veszed, mintha pénzhajszolással vádoltalak volna??
Én érteni, otthon relatíve több pénzből éltem sokkal magasabban kvalifikált állásban, de a szabadságomat nem adni… Külgyé pénzt:)
4:05 de.
Miklos Banfi Kedves Miklós. Ne védekezz, nincs rá szükség.
Szeretem a pénzt, és csak nem is szégyellem. Gyerekkoromban szegények voltunk, a templom egere nem köszönt vissza. Semmi nemeset nem láttam a éhségben, fázásba és lyukas cipőben.
A második érvem, ha Magyarországon egy orvos lépést akar tartani a világgal, akkor nagyon súlyos milliókat kell a saját pénzéből kifizetni. Továbbképzések, kongresszusok, szakkönyvek, folyóiratok, eszközök. Most éppen 2300 euróért vásárolt szakkönyveket. Ez ott négy havi tiszta fizetése. Itt a kórház fizeti, de az orvos tulajdona.
A harmadik, hogy nagyon sokat segítünk a rokonainknak. Kényelmesebb, ha nem a saját szádtól kell megvonni a falatot.
Negyedik érvem, hogy minden tervünkhöz, pénz kell. Bachnak volt ideje három hónapig gyalogolni, hogy meghallgassa Buxtehudét. Most már nincs ennyi szabadsága az embernek, nem volt ennyi időnk a krakkói operába elsétálni. Végigolvastam a világirodalmat, de nem tudtak meggyőzni arról, hogy a szegénység nemes dolog. Nem szégyen ugyan, de én nagyon utáltam. Arra viszont súlyt helyeztünk, hogy becsületesen, és nem magunkat eladva, hanem a szaktudásunkat adtuk csak bérbe.
Bizony, elégé elítélhető módon szeretem a szép és jó dolgokat is. De fontos, hogy magamnak vásárolom, és nem a külvilágnak. Ha csak ezért jöttünk volna el, akkor is vállalnám.
Ha véletlenül megvádoltál volna, igazad lett volna. 😀
Azonkívül most tudjuk támogatni a a BFZ-t, a helyi focicsapatot, a szamár menhelyet, több egészségügyi szervezetet, az Angyalok iskoláját, sőt még a helyi szerzetesrendet is egy szerény összeggel stb. Az sem aprópénz, hogy barátaikat és rokonainkat itt nyaraltatjuk, vállalva a költségeket. Tudod mennyi élményt kaptak már így tőlünk? A pénz nekünk eszköz, amit szerintem jól használunk fel.
Nem megsértődtem, csak nem akartam ezt leírni itt. Személyes levelet meg nem tudtam írni. 🙁
4:18 de.
Olvasom itt a távozottakat. Nem irigylem és nem sajnálom őket, csak kíváncsi vagyok. Magam is kacérkodtam a gondolattal úgy 50 évvel ezelőtt. De olyan emberbe estem bele – mint ló a gödörbe, ahogy ő szokta mondani -, akinek már Budán is honvágya volt, annyira pesti srác volt. Óriási bukás lett a vége, de közben eltelt majd 20 év. De az az idő gyönyörű volt – persze nem minden áldott nap, hanem a végösszeget tekintve. Igaz, hat év után tudtuk csak magunkra csukni úgy a szoba ajtaját, hogy csak a fiúnk zörgethetett be, és 32 éves lettem, mire először életemben saját fürdőkádamban (egyáltalán kádban) fürödhettem.
Olvasom itt többektől, hogy a gyűlöletet nem bírják elviselni. Ezt én sose éreztem, legalábbis a hétköznapi életben. Inkább segítséget kaptam a terveimhez, a pályaváltásomhoz pl. Pedig „osztályidegen” voltam, úgyhogy a „segítség” azért mindig megállt egy pontnál. Ami bántott és bánt, az inkább az a nagyfokú korlátoltság, ami sokakat megakadályoz abban, hogy a tényeket figyelembe vegyék. Olyasmiről már nem is ábrándozom, hogy a másik ember érzéseit, gondolatait megértsék akkor is, ha nem értenek egyet azokkal. Sok rokonom él szerte a világban (édesanyámék nyolcan, édesapámék kilencen voltak testvérek), legtöbbről azt sem tudom, merre. Egyik, franciaországi nagynéném még beszél magyarul, és a gyerekei is, de azok házastársai, gyerekei már nem, pedig egyikük itthon is próbálkozott. Az ő társa pl. egy német férfi, aki Franciaországban élt, ezért aztán végiglakták mindhárom „hazát”. Szerintem ez a jövő, de erről én már lemaradtam. Én innen úgy látom, nincs igazán mély különbség – mindenütt vannak ilyenek is, olyanok is. Azért az az ír dolog izgat Llanfair – amennyit én tudok az írekről, tényleg nagyon hasonlít a történelmük, a társadalmuk (pl.. egészen a XX. századig agrárország).
8:51 de.
talalom Na jó. Elkezdtem válaszolni, de a bekezdés is több oldalra sikerült. Kitöröltem. Mi izgat? Szeretek Írországról beszélni.
9:18 de.
Asszem, ez ideillik…
Kozmopolitának álcázva…
Esküszöm, épp úgy hallok, mint a gallok
és épp úgy nézek, mint az indonézek.
Ha bűz van, mint a dánok, én is érzem,
mint sejkek, szórnám, hogyha volna pénzem,
mint írek, írok, s ha nincs más dolog,
mint spleenes angolok, barangolok.
Vagy ülök némán, mint festett török,
mint zsák-csuhájú szentek, böjtölök,
vagy egész egyszerűen, mint azok
akik a vallást eltörölték, koplalok.
Mint vén muzsik, ki térden hajt lovat,
legyeket hajtok-hasznot nem sokat-
és várom, ugyan milyen senkiföldi
hippy-gyerek, vagy büszke yankee jön ki
családfám éppen bimbózó rügyén,
mert rám a történelem ürügyén
félszáz esztendő kénes üszke hullt,
s fényes jövőm már régen szürke múlt.
Mint szoborba gyúrt pogány istenek
szemléllek világ, itt e kis telek
szélén, s csak halkan morgolódom hozzád,
mert kobzomat már régen elkobozták,
és mert nem telik arról dalra páthosz,
ki napszám idegen ganajt lapátoz.
Olasz ég alatt, itt, Bergamo felett,
ahol téglánként összeenyvezett
házamra japán birsalmák hajolnak,
s hol joggal tartanak őrült spanyolnak,
a láthatárt lesem, hol füst a kék
s mint véres afgán kaftán, csüng az ég.
Mint bazárba zárt bús arab, ha rab,
vagy vándor csőlakó, fűznék pár darab
hamis kövemből násfát, szép kösöntyűt,
ha tudnám, merre nőnek még a násfák
és a kösöntyűt vajon hol halásszák?
Fejemen kalap, mint a búrnak,
dervisként üvöltök, ha rúgnak,
vagy vigadok, ha csurran néha méz,
mint gyöngyöt lelő búvár csingaléz.
Piruljak, mert más cukrán osztozok,
mint ujvilági búzán ukrán kolhozok?
Sírjak, mert tükörpiszkos multamér’
itt se hull babér, csak munkabér?
Jajgassak mert itt más szagúak az esték?
Idegenebb már csak otthon lehetnék.
Lóg rajtam a sok képzelt ősatya,
mint néger boxolón a bő gatya,
s hogy fölöttem a Nap még karikáz,
csodálom, mint az őrült kamikáz,
aki véletlen életben maradt
az Isten alatt rámdőlt ég alatt.
Ha néha undor kap el, az örök
hóval fedett Alpokra felpökök,
s nótámat tovább, egy húron, verem,
mert egyhúron is pendülnek velem
még lányok, s akkor bennem is konok
táncra perdülnek mormon hormonok.
Pedig lagziba többé nem megyek,
mert csehül állok, mint a lengyelek,
kihalok lassan, mint a drótostótok,
de addig is, whiskys flaskótok, skótok,
a Coca-Colonizált bal pokolban
csókolgatom, míg benne alkohol van,
és így mulatok.Mint egy magyar úr!!
(ha nem felejtett el még magyarul…)
9:47 de.
Ilanfair, nyomjad! Aztán majd a véleményekből rögtön polarizálódik, hogy mi érdekli a népet.
11:22 de.
Llanfair! Küldd privibe! Mondjuk mindjárt elsőként arra lennék kíváncsi, hogy honnan a Llanfair (mert nagyon keltának tűnik). mratesigmail.com. Köszi.
11:35 de.
Na mégegy Márai vers:
Márai Sándor: Halotti beszéd„
Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? …
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i – t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat …”
De már tudod: igen, lehet … És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív …” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? … Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad …”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad …”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten …”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? …” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román … Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk
________________________________________
/Possilipo,1951.Nyár./
11:54 de.
talalom A Llanfair egyszerű. Mint minden hülye turista, első walesi utazásunk során mi is elmentünk Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch-ba. Azóta minden hazamenetelünknél amit autóval teszünk meg, beugrunk, ebbe a rém egyszerű nevű faluba. Miután soha nem fogom tudni leírni, eloroztam az első nyolc betűt.
https://en.wikipedia.org/wiki/Llanfairpwllgwyngyll
2:06 du.
Találom és Moholy
Szerintem csak nagy vonalakban. A magyarok szerintem jobb helyzetben voltak.
Az adottságok miatt a mezőgazdaság mindig előkelő helyen lesz, de nagy része dotációval működik. Kevés a jó termőföld, az állattenyésztés pedig nem teszi gazdaggá az országot. A farmok viszont nagyon jól felszereltek.
Itt a megyénkben is sokan foglalkoznak másodállásban állattenyésztéssel.
Az élelmiszerek nagyon jó minőségűek, az ételek nekünk nagyon finomak.
Mi a legszegényebb megyében lakunk, nincs termőföld, és az elhelyezkedése miatt nincs vasút és autópálya, ezért ipar is kevés van. Itt a legnagyobb a munkanélküliség.
Sikerült az angol függést lerázni, kinyílt a piac Amerika és a Távol – Kelet lett a fő partner. Anglia már csak a kapcsolatok 30%-át adja. Mint szomszédos és gazdag ország, ezt nem is lehet kihagyni. Az írek létszáma eléri a 1.5 milliós lélekszámot az UK-ban.
Az ír csoda megtört a nagy krachban, a fiatalok nehezen viselik. Az öregek kevésbé, hiszen ők szegénynek születtek.
Miután a bankszektor sok pénzt hozott, a krach sok pénzt is vitt el. Írország nagyon korrektül járt el a partnereivel, ebbe majdnem belerokkant. A fizetéseket csökkentették (elsőnek a miniszterelnökét), de már elkezdték visszaadni az elvett pénz, mert itt tényleg szárnyal a gazdaság.
A GDP nem kevés (40 000 dollár), de a szociális háló kicsi. Az iskoláztatás, óvoda, egészségügy drága. Szülés után fél év jár (teljes fizetéssel), azután vissza dolgozni.
Miután a családok nagyok, megoldható a gyerekek otthon tartása.
Itt nem dicsőség nem dolgozni. Ha munkád van, elkövetsz mindent, hogy tökéletesen csináld. Amit otthon betanított munkások csinálnak az egészségügyben, itt csak diplomával elképzelhető.
Kapkodás nincs, de minden elkészül. Ha megígérik akkor jönnek, de nem svájci órát használnak.
Az ír kivándorló nép, náluk természetes az elvándorlás. A nyelvtudás és a sok ír rokon miatt nyitva a világ. Ezért is kell például az orvosokat megfizetni, mert várja őket Ausztrália, USA, Kanada és UK. Akitől a házat vettük, a négy gyerekből kettő UK-ban, kettő Dubaiban lakik. Próbálják őket visszacsábítani a kormány, de hát fizetőképességben hátrányban vannak.
Ennek köszönhetően nagyon befogadóak, és azoknak akik „írek” akarnak lenni, minden segítséget megadnak. Ezért nem szeretik a lengyeleket, mert ők Lengyelországot akarnak itt csinálni.
Mi zökkenőmentesen beilleszkedtünk, de nem esett nehezünkre. Persze, a jót könnyű megszokni.
Az emberi kapcsolatoknak semmi köze a magyarhoz. Képzelj el egy országot, ahol a Tescóban dolgozó bocsánatot két tőled, mert nem tud a nyelveden, és a postás akkor „boldog” ha te elégedett vagy.
Nagyon vallásosak, de nem élnek a középkorban. Nem véletlen, hogy megszavazták a melegházasságot, pedig az egyház nagyon berzenkedett. Most az abortusztilalom ellen indult nagy mozgolódás, túl sok a beteg gyerek, és a külföldi abortuszok száma. Azt viszont a szegényebbek nem tudják megengedni maguknak, így nagyon sok a fiatal gyerekanya, és ez nem igazán jó. Az utánpótlástól nem kell félni, van szaporulat bőven, például szomszédunknak 23 nagynénje van.
Tudom, van, aki felhördül, hogy nem ilyen szép a kép. Megjegyzem, mi csak kisvárosokban éltünk, nagyvárosba csak akkor megyünk, ha két rendőr biztat. Az elázott pub lakókat sem ismerjük, mert az is kimarad nekünk.
Politikáról, vallásról nem beszélgetünk, de az időjárásról kötelező. A szemkontaktust nem szabad kerülni, és ha létre jött, akkor illik köszönni, és pár szót szólni. Nem érdekli őket, mennyi pénzed van, de az örömödnek Ők is örülnek, és elvárják, hogy te is örülj az Ő örömüknek. Az állat és a növényszeretet a minimum, ha ezt bírod, az fél befogadás.
Ahol mi forgolódunk, ott ilyen szép a kép. 🙂
7:59 du.
Végig olvasva a hozzászólásokat az az érzésem támadt hogy sokakban génjeikben benne van : nem magyarnak lenni.Ha meg megtörtént mégis mi a francot kell diskurálni az otthoni dolgokról ,le kell zárni,mintha nem is lenne,nem is lett volna.Az hogy a feleség jól keres és abból jól meg lehet élni,ez egy jó dolog.De hát akkor ” Ki is vagyok Én ?”,ha csak az előző mondat számít…..stb.nem akarom hosszabban elemezgetni a dolgokat de úgy látom a lelkekben mégis van valami kötődés MAGYARORSZÁG-hoz ,szerintem ezért van e sok meditálás ,de vajon csak rossz dolgok voltak? ha igen akkor meg nem kell tovább károgni róla ,el kell felejteni,mert az új helyen már úgyis jó minden ,mindent megad,a magyarságot nem nézi semmibe-akkor már nem is magyar —-akkor meg hagyni kell MAGYARORSZÁG-t ott ahol van.Akik ott vannak azok jobban kötődnek hozzá,azért maradtak ott és valószínű nem akar mindenki más országban élni,elfogadja azt ami van-mint ősei-és ott fogja leélni életét.Aki elment és nem vágyik vissza az meg NE beszéljen az országról többet—mert számára az nem jelent semmit-ahogy kivettem a hozzászólásokból.Csak majd ha új otthonában is kapna ” egy pofont” akkor vigyázni kell nehogy rosszul essen,meg ennek ne adjon hangot.
Szerintem.
Nagy TISZTELETTEL MINDENKINEK!
9:37 du.
Tóth úr,
Mi, akik értjük a szarkazmust a tiszteletedben, igazán nagyon sajnáljuk, hogy nem tudunk a te kottádból élni. Ezúttal a mondandód tartalma nem tűnt nyíltan rosszindulatúnak, úgyhogy én is visszaveszek és nem kezdem el még meg se kérdőjelezni véleményed… Hogy mit vettél ki a mi szavainkból – ez a te reflexiód, élvezd tulajdonod!
Ilanfair, köszönöm soraid, nagyon érdekes volt és természetesen sok dolog amiről írtál, nagyon közös a kanadai képpel. Érdekes volt átgondolni azokat a viszonylag kis különbségeket.
3:44 de.
tóth péter. Ki vagyok én? Az vagyok, kinek a nagyszülei, nagybátyja elpusztult az „országért”, édesapja pedig a vérét adta érte. Az vagyok én, kinek az édesanyja éjjel-nappal dolgozott, hogy felépítse a lebombázott országot, és felnevelje egyedül két gyermekét, és akinek kiszúrták a szemét nyugdíj néven fillérekkel. Most már csak egy felesleges „nyugger”, aki minek él? Az vagyok én, aki 40 évet keményen ledolgozott az országban, sokszor 300-360 órát havonta. Az vagyok én, aki éjjel gyerekeket segített világra, halottakat hozott vissza az életbe és lábakat karokat mentett meg balesetekben, és még égő házakba is bement menteni, pedig „csak” mentős volt, nem volt feladata. Tette mindezt éhbérért. Nappal pedig elment másodállásban 9 órát buszt vezetni a BKV-hoz, hogy fiatal felesége elvégezze az orvosit. Az vagyok, aki miután teljesítette 40 éves szerződését, egyszerűen félredobtátok, és közöltétek, hogy dolgozz még hat évet, mert mi balfaszok vagyunk, és nem tudjuk kifizetni megérdemelt nyugdíjadat. A mai napig loptok tőlem havi 200 ezret, amit feléltek, nélkülem. Az vagyok, kitől elloptatok 7 millió magánnyugdíjat, és az MKB minden gond nélkül kiforgatott „vásárlandó” lakásából. Előbb törvénytelen módon, majd a rendőrség módosította a nyomozás eredményét. Te most ülsz a tőlem (is) elrablott pénzeken, és arcátlanul megkérdezed, ki vagyok én. Az már a pofátlanság csimborasszója, hogy még azt is elvárnád, hogy dobjam el az ott leélt 54 évemet, csak azért, mert hozzád hasonló emberek élnek ott. Nem elég a pénzem? Nem a hazámat hagytam ott, hanem a fajtádat. Nem akarlak elkeseríteni, de a magyarságra nem MI hoztuk szégyent. Soha egyetlen egy országban sem hagytunk rossz érzést a magyarok irányában.
Károgni pedig talán a kedves családod szokott, mi itt beszélgettünk.
Ha itt pofont kapunk, akkor tudomásul vesszük, mert mi akartunk ide jönni. Az nem lesz a te gondod, nem fogunk tőled segítséget kérni. Idáig sem volt szükségünk rád, ezután sem lesz.
Hát dióhéjban, ez vagyok én. És kaptunk már pofont. De nem szándékosan gonoszságból, hanem azért, mert ismeretlen volt a terep. De itt senki nem akart a víz alá nyomni, hanem segítettek kimászni. Hihetetlen, igaz, „kedves” toth péter?
3:53 de.
Miklos Banfi Nagyon jóindulatú vagy. Semmi féle jó szándékot nem olvastam toth kommentjében. Lehet, túlérzékeny vagyok, de ha valaki a károgás szót használja, az egyértelműen vérig akar sérteni, csak visszafogja magát. Mindennek az ellenkezőjét akarja érteni. Persze lehet nem rosszindulatból, csak egyszerűen így szokta meg? Mert senkiről nem lehet jót feltételezni? Mindegy, legyen az ő baja.
Remélem is, hogy kis különbség van csak a két ország között, és azt szeretném, ha a világon mindenhol így lenne. De az ellenkezője felé haladunk, még Európában is.
Azt is elhiszem, hogy sokkal jobb országok is vannak, mint ez. De amit most Kanadáról olvasok, az nekem nagy csalódás.
2:18 de.
Kecskés Tünde, ismeri?
Ady Endre:
„Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.”
Radnóti Miklós:
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.”
Ezekben a sorokban minden benne van.
Kecskés Tünde! Csak Magyarországon fog tudni élni – Orbántól, Gyurcsánytól és az összes idétlen politikustól függetlenül.
ps: Két gyerekem (hat gyerekkel) tiz éves kaliforniai életük után a hazatelepülésüket szervezik, nem anyagiak miatt!
7:00 de.
Ezek a versek gyönyörűek, de mint korábban mondtam, minden ember más és a körülmények is változtak, viszont sajnos van, ami nem…
7:20 de.
kisferi Igen. Innen is hazament egy orvosházaspár, mert hazavágyott. Most mit látok, megint itt vannak. Alig több mint egy évet bírtak.
9:55 de.
llanfair:
Na jó de előtte -mint minden orvos- arra bíztatta a betegeit vérnyomásmérés közben hogy szavazzanak a Fidesz-re !
Most meg , hogy kiborult a bili , szépen leborítanak.
10:03 de.
Geyza Ez még viccnek is rossz. Hidd el, nem szeretik Nálad jobban. 🙂
2:01 du.
Miklós!
Több cikk után olvasott hozzászólásodból ítélve,talán Te vagy az aki tud mértékkel vitatkozni,mértékkel értékelni,nem szalad el a vélemény nyilvánításod vad megfogalmazásokba,úgy néz ki mint AKI gondolkodik is mielőtt nekiszalad a mondandójának.Úgy érzékelem nem sértegetsz embereket amiért annak véleménye más,ezért nem küldöd el a……. akárhovába,reálisabban értékeled a helyzeteket mint itt Mások.De ennek ellenére ha nem tetszik valami azt az illető tudomására hozod.Úgy tudom Te vagy az aki másnak rögtön a veséjébe szeretne látni,mert ezzel rögtön meg lehet ítélni az embereket,azt is hogy miből táplálkozik véleménye.Bár mindennel nem értek veled egyet.Nyilván ezért nem akarsz az én ” kottám”-ból élni. Ez érthető.Pedig ahogy elnézem a hozzászólásaidból sok mindenen keresztül mentél,de egy tetszik : NEM TE vagy az elkeseredettek mintaképe, a helyzeteket megfelelően nagyvonalúsággal fogtad fel,pedig sok esetben lehettél volna súlyosan elkeseredett dolgok miatt.Azért sokan mintát vehetnének stílusodból az itt megszólalók közül.
Ez nem a jó szándékod kikövetelése velem szemben ,nem támogatót akarok itt keresni amikor hozzászólok,de ezeket már régebben megfogalmaztam magamban,egy részét még mielőtt a hozzászólásokba bekapcsolódtam volna.
De nem is dicséret pláne nem azért ,hogy elbízd magad.
A véleménybeli különbségek megfogalmazása pedig nem ellenséges stílus lenne,meglehet hogy alkalmanként enyhe gúnyosság van benne ,de én még nem szidtam itt senkinek a családját,nem kívántam itt nyíltan másnak a halálát,mert véleménye eltér -vagy abszolúte más-az enyémtől.
Köszönöm nagy Tisztelettel ha Elolvastad.
2:16 du.
llanfair!
Sok emigránsról tudok, akik nem találtak otthonra külföldön („szivet cseréljen aki hazát cserél”).
Az orvosházaspár elmondta, hogy miért jött haza, ill. ment vissza (poitikai, anyagi okok miatt)
3:01 du.
kisferi Természetesen elmondták. Nem politikai okuk volt rá. Hiányzott nekik a Duna és az Erzsébet-híd. Azután rá kellett jönniük, hogy semmi kilátásuk otthon, tudásuk ellenére. Az országnak ugyan nagy szüksége van rájuk, csak éppen megfizetni és megbecsülni nem akarja őket.
Ezeknek az idézeteknek meg semmi értelme, mert emberek írták, nem isteni kinyilatkoztatások.
3:02 du.
tóth péter Talán nem kellene sértegetni másokat, és akkor nem ér sérelem. Újat mondtam?
3:09 du.
„Kedves kivagyok én” !
Hozzászólásodból ítélve : egy mélyen elkeseredett ember vagy!
Ebből a lelki állapotból ki kell mászni ,mert a mélységekbe húz!
Nyilván sokan megköszönték a munkádat amit az emberekért tettél,azok helyett akik nem tették . Én most köszönöm meg.
Az hogy azt Te elfogadod vagy sem Rád bízom.
Egy biztos ! A balfaszság-ahogy említetted volt -nem 2010-ben kezdődtek.
Én nem loptam el tőled semmiféle pénzt és nem ülök rajta!
Végig kellene tanulmányozni,hogy hogyan alakult ki a világban a nyugdíjrendszer,ugyanez Magyarországon,hogyan történt az államosítása,hogyan gondoskodtak ezekből az 1945-től létező rendszerekből az emberekből,meglehet másként látnád a dolgokat.
A nyugdíjalapba az emberektől levont pénzek,a cégek által fizetett nyugdíjjárulékok kerültek,ezen összegek -remélem mindet felsoroltam- halmazából fizették a nyugdíjakat.Az összegek vagy elegendők voltak vagy nem,ekkor lépett be az állam és a költségvetésből kiegészítette.
Mit is csináltak gyuriferiék és az elvtársak?
A dolgozók által befizetett összegeket 1-2 % kal kezdve elkezdték a dolgozók nevére átadni abból a kasszából amelyikből a nyugdíjakat fizették.Ez felment 8%-ig.
DE !!!
Minden nyugdíjast ,azok nyugdíjfizetési kötelezettségét ott hagyták a nyugdíjintézetnél.Így ott egyre kevesebb lett a pénz.A nyugdíjat mindenki továbbra is a nykasszából várta,meg elvárta azt is hogy a különkasszájára is megérkezzen a pénz.Ez odáig fokozódott,hogy a végén a költségvetésből évi közel 60 milliárdot kellett a nyugdíjalapba betenni,hogy a nyugdíjakat ki lehessen fizetni.
A kivett pénzeket pedig a külföldi Magánnyugdíjpénztárak „használták,Kamatoztatták” –gondolom teljes megelégedésére az embereknek.
Ami havi 200 000.-t követelsz az évi 2 400 000.-,az „általad” összegyűjtött 7 millió mennyi időre is elegendő? . összesen2.91666 évre ! és utána miből is éltél volna 90 éves korodig?
Mint említettem : még egyszer : én nem loptam el tőled a pénzedet , én nem ülök a Te pénzeden!Pereld be a Magyar államot vagy akit kell-mert úgy érzékelem jutna a perköltségre-és ha megnyered a pert élhetnél jobban mint ” Marci Hevesen”.
Tisztázzunk még egyet : „ÉN NEM FAJTA” vagyok,hanem ÉN MAGYAR vagyok !!!Idézet Tőled: „Magyarország a pokol” :Én itt is MAGYAR vagyok.
Másikat: Én nem szidtam a TE Családodat ide értve minden al-és felmenődet,Te ezt megtetted!!!!!! Ezt megköszönöm Neked. Ezek után kevesebbet Én sem kívánhatok!
Ehhez a megnyilvánulásodhoz nyilván kellet a mentős múltad,meg a részedről elveszelytett idő ,amíg Feleséged segítetted a tanulásban,rád is fért volna a tanulásból,mert akkor nem írtál volna így és sok helyen ilyen modortalanul ahogy Tetted!!!
Ezennel Bocsánatot kérek magamtól a Te nevedben a tisztességtelen megsértésért és elnézést kérek magamtól,hogy ezt elkövetted !!!
Üdvözlettel,egy elkeseredett,de már a jövőben élő embertől!
Egyben óriásit tévedsz : Te nem engem hagytál itt ” nem az én fajtámat” TE A HAZÁDAT hagytad el : MAGYARORSZÁGOT !Akár hisze akár nem.Magyarország még mindig ott van ahol volt ,Te pedig ahova elmentél ! Tehát a fordítottját nem lehet állítani.
Próbálj meg kulturáltan válaszolni-ha egyáltalán ráveszed magad,mert ezek után én is azt mondom amit valaki már itt mondott: MINDENKINEK ANNYIT AMENNYIT Ő NEKEM. Ezt vésd a fejedbe amikor a sértegetést családszidást stb… meg akarod fogalmazni.
Üdvözlettel egy magyar ember.
5:57 du.
Llanfair egy selyemfiu , christopher adamnak mar a szulei is lopni jartak magyarba azt hazudva hogy erdelyi nemesek pedig geci zsidok , ille meg egy buta cigany
6:12 du.
tóth péter Tehát ha te mondod nekünk, hogy károgunk, akkor az természetesen nem sértés, ha én mondom a családodra, akkor természetesen sértés. Akkor most sértés vagy nem sértés? Vicces egy alak vagy.
Továbbiakban beszélj Miklóssal, Ő többet elvisel.
7:09 du.
tót petykó maga meg egy szimpla patkány.
7:13 du.
llanfair: Ok..ok..akkor módosítok : ÁLTALÁBAN az volt a gyakorlat amint fenntebb írtam.
A csuhások is ezt csinálják a szúette szószékeikről , de nekik -hogyhogynem- nem kell innen elpályázniuk. Megvan a ” kis betevőjük ” .
9:29 du.
toth peter
2015 november 26
5:57 dul
Csalódtam! Azt hittem értelmesebb. Ilyen szőveget nem becsülöm.
Itt senki sem ártott magának- mit szólna, ha magáról ezt írná valaki?
10:56 du.
Ille Pityu, kilukadt a szita? Ez még engem is sért, hogy ezt nem nyírtad ki…
Kedves Ilan barátom, ez most nem volt fair, amibe engem belemártottál. Én nem álltam le Tóth Péterrel vitatkozni. Elég dolog felhergel, hogy még olyantól is hergeljem magam, amitől nem kell vagy nem érdemes. A gyűlölet indukációnak tényleg semmi értelme.
Én nem adrenalinozni járok ide és hogy levezessem a negatív energiáimat, hanem pozitív érdeklődéssel. Ezért olvasom el például a Te nagyon jó írásaidat – ami nem csak azért jó, mert 99%-ig egyet is értek vele.
Kedvenc mondásom mindig előttem van: Consider the source..
3:30 de.
Miklos Banfi Kedves Miklós! Én ezt dicséretnem szántam. Miután tóth kifejezte nagyrabecsülését irányodban, gondoltam mint békéltető, türelmes úriembert jelöllek meg tárgyalópartnerként.
Természetesen ha Téged sért, hogy belekevertelek, akkor visszavonom, és bocsánatot kérek.
Mentségemre szolgáljon, megtépte idegeimet a ház körül folyó karbantartási munka, úgy látom, nem azokat a billentyűket nyomom le, amit kellene. Majd újra bootolók. 🙂
3:51 de.
Figyelő Ez a „tóth” hozzászólás már egy javított forma, már tegnap érkezett egy, csak akkor egy másik liberálist gyalázott, csak az nem jelent meg. Engem mind a kettőben megemlít, ezt én dicséretnek veszem.
11:06 de.
Lehet, hogy részeg volt?
11:07 de.
Ille, úgy látszik szabadságot kapott……
2:16 du.
Idézet tőlem :
” ha igen akkor meg nem kell tovább károgni róla ,el kell felejteni,mert az új helyen már úgyis jó minden ,mindent megad,a magyarságot nem nézi semmibe-akkor már nem is magyar —-akkor meg hagyni kell MAGYARORSZÁG-t ott ahol van.”
Idézet a ” KI is vagyok én”-től :
„Károgni pedig talán a kedves családod szokott, mi itt beszélgettünk.” (2015 nov.25 3:44 de hozzászólásból)
Na akkor ki is szidta a másiknak a családját?
A többi pedig részegtől finoman szólva csúsztatás.
Üdvözlettel .
2:24 du.
Bocsánat nem ” részegről”-t akartam írni , hanem „részedről”
-t csak a két betű az én billentyűzetemen túl közel van egymáshoz,mindössze egy betű választja el egymástól,nem volt szándékos,-ELNÉZÉST !
Helyesen a mondat : A többi pedig részedről finoman szólva csúsztatás.
Üdvözlettel.
10:53 du.
Ma kaptam, nem találtam más helyet ahová ezt a linket tehetném, így idehozom. Kellemes karácsonyi ünnepeket kivánok!
http://krisztianbodis.com/2015/01/01/budapest-xmas/
6:08 du.
Kedves Tünde!
Életem talán első blog bejegyzése lesz ez, de az Ön által írtakkal kapcsolatban mindenképp szeretném megosztani a gondolataimat.
Az Ön írása és véleménye (amennyien ez nem változott) majd minden második mondatban téves és feltételezésem szerint az Ön élettapasztalatából táplálkozik amit remélek és hiszek hogy nem a valós a képet tükrözi.
Azért mondom hogy remélem, mert hiteles csak az lehet ami független és nem elfogult. Ezért sem az Ön irása nem lehet az, sem pedig az enyém.
Címében figyelemfelkeltő és sok hasonló gondolkodású ember számára szimpatikus mégis számomra olyan igazi magyaros, panaszkodó.
Az aki Ön szántából hagyja el az országot egy időre vagy örökre miért gyászolja azt? Hiszen bármkor, amikor jobbra fordul a sorsa (hiszen ezért indult el otthonról) vissza térhet. Ha akar. Ha úgy dönt. Rengetegen teszik ezt mai napig is. Van akik visszatérésük után újra otthon érzik magukat és maradnak vannak akik már nem tudnak beilleszkedni a régibe és visszajönnek.
1.) Tagadás, izoláció: Ha az ember tagad és elszigeteli magát akkor csak elodázza azt a pillanatot amikor szembe kell néznie a döntésével illetve a helytelen döntésével, a lelke nem fog addig megnyugodni. Szépen el lehet ezeket nyomni évekre, akár a halálos ágyig is de amíg a válasz és megerősítés nem belülről jön addig a lelki békéje sem fog visszaállni.
A fű, pedig nem a szomszéd háza előtt zöldebb hanem ott, ahol gondozzák.
2.) Harag, düh: A sikeres ember számára (és a siker mércéjeként nem a bankszámla egyenleget értem) a kiegyensúlyoztt és boldog élet első számú titka, hogy teljes mértékben felelősséget vállal mindenért tettéért és azért ami az életében történik. Mások és a körülmények hibáztatása – bár sokkal könnyebb támogatót szerezni és ezzel a nézettel egyetérteni – mégis a kudarc és gyengeség biztos záloga. Itt is van kormány, itt is vannak körülmények amelyek rajtunk kívülálló okok miatt változhatnak.
Ha nem volt egy olyan ember az életében magyarországon akit ismert vagy akiről hallott hogy boldogan, becsületesen és boldogan, megelégedve élt, akkor túl hamar feladta a keresést. Ha pedig volt akkor Ön is tudhatja hogy otthon is lehet teljes és boldog életet élni. Nem az idő vagy hely a sikertelenség titka mert ma szabadon élhetünk bárhol a világban és mindenkinek ugyanaz a 24 óra adatik meg minden nap. A kulcs ugyanaz mint bármelyik másik országban, meg kell találni a saját utunkat a világban és az életben és minden nap tenni érte. Sokat. Akkor sem harag, sem düh nem kísérheti az utját.
3.) Alkudozás: Az életben két pillanat van amikor nem tudunk tenni semmit. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Mi értelme van a tegnapon merengeni és a holnapon aggódni amikor csak ma, csak most tebben a pillanatban tehetünk bármit is a létünk alakulásáért?
4.) Tisztelendő hogy gyerekeit kitartóan neveli a magyar nyelvre, egyszer nagyon hálásak lesznek Önnek. Gratulálok!
5.) Elfogadás: Tapasztalatom és tudásom szerint Kanada az egyetlen olyan ország (de legalább is első számú) ahol az ember az lehet aki akar. Úgy lehetsz itt Magyar hogy közben kanadaivá is válhatsz. Büszke lehetsz hovatartozásodra, gyökeredre, a kúltúrádat megélheted, az állam is támogat hogy megtartsd hagyományaidat. Szerintem ez is az egyik titka annak hogy ilyen vonzzó Kanada. A távolság ellenére az itteni magyar közösség és kultúrális élet páratlanul gazdag. Lehet hogy nem kevés idő kell, de hiszem azt hogy az ember itt is megtalálhatja az igazi barátságokat. Lehet hogy egy másik országból bevándorolt személyében de két ember, három kultúra és egy baráti kötelék csak gazdagitani tudja az ember életét.
És kedves Tünde, itt is csak akkor tud majd boldog lenni ha szíve mélyén béke van. Saját magával, döntésével, élethelyzetével, másokkal. Ekkor viszont mindegy hogy Ön hol fog élni. Itt Torontóban, Ottawában vagy Tótkomlóson.
7:43 du.
Kedves SaLa!
Megtisztel figyelmével. Teljesen egyetértek Önnel, valóban magyarosan panaszosra sikeredett ez az írásművem.
Remélem nem keserítem el a ténnyel, – bár valóban átéltem ezeket a szakaszokat hosszabb-rövidebb, mélyebb és sekélyebb formában – de nem ez az életérzés vezérli minden napjaimat. Ez egy írásmű. Pontosan így éreztem addig az óráig, míg vajúdtam véle.
További (ön)kritikai megjegyzésként ajánlom:
http://smbc-comics.com/index.php?id=3811
11:34 du.
Tünde, megvagyok döbbenve! Nem írom le, hogy mi mindenre gondoltam válaszod kapcsán. Kétségeim vannak, hogy paranoiás vagy naív vagyok.
SaLa írása viszont eléggé megbotránkoztatott a lágy, didaktikus, előítéletektől fűtött demagógiájával.
A második mondatában kijelenti, hogy ” Az Ön írása és véleménye (amennyien ez nem változott) majd minden második mondatban téves…”… Aztán jön egy csomó álmorális katyvasz… Ettől hasonultál meg? Tudod mit, én átvállalnám az írásod sajátomnak bármikor és fel is vállalmom:)
10:17 de.
Kedves Miklós!
Köszönöm, hogy ilyen türelmesen várod válaszom. 😀
Nem gondolom, hogy a cikk alól faroltam ki, inkább csak az értelmetlen vita elől. Habár elég gyakori időközönként felüti fejét bennem a tanító, nem tartom tisztemnek mindenkit meggyőzni igazamról. Már csak azért sem, mert az „igazságról” én is gyakorta értekezem magammal – kétes eredménnyel.A bennem élő Tünde az abszolút igazságról álmodik, a pokolbéli Kecske önnön relatív igazságát is felrúgja.
Szeretném, ha látnád a koherenciát a cikk és a hozzászólás között, mert továbbra is vállalom mindkettőt!
https://xkcd.com/386/
1:31 du.
Rendben van. Értem. Reméltem, hogy kb. ez a válaszod, mert enélkül kétértelműnek tűnt. Ha járok Ottawában szívesen leülnék veled beszélgetni:)
Megtalálsz a FB-n vagy a LinkedIn-en:)