Nem szükségesek nagy katonai ismeretek, csupán az elmúlt század történelmét kellene áttanulmányozni. Mióta hadrendbe lettek állítva a repülőgépek, modernizálódott a hadviselés. A hagyományos szárazföldi erőknek még ma is jelentős fontosságuk van. Egyetlen nagyhatalom sem tudott még pusztán légicsapások segítségével győzelmet elérni.

Annó a náci hadvezetés szinte naponta mért légitámadást Angliára, mégsem sikerült térdre kényszeríteni. Amerika sem tudott elérni eredményt a mostani új században a Közel Keleti háborúiban. Hiába bombázta tartósan Irakot vagy Afganisztánt. A szárazföldi alakulatok bevetése nélkül képtelenség eredményt elérni bárhol is.

Miért nem vetettek eddig be ilyen erőket? Ennek több oka is van. Ha Amerika Oroszország és a szövetségeseik létrehoznának egy olyan koalíciót, mint annó a második világháborúban a náci Németország ellen, még akkor sem lehetnének biztosak a győzelemben. A jelenlegi Iszlám Állam – az ISIS – bizonyos értesülések szerint körülbelül harminc-negyvenezer fős hadsereggel rendelkezik. Egy modern, jól szervezett és modern fegyverekkel felszerelt koalíciós hadsereg minimum egy hónap alatt képes volna felszámolni.

De az ISIS egy olyan kigyó, hogy ha levágják a fejét, akkor nő azonnal egy új helyette. A politikai helyzet kuszasága teszi ezt lehetővé. Vegyük csak sorra.

Először is ha le is győznék a terrorista bandákat, utána kikre lehetne ráruházni a „rendfenntartást,” a konszolídációt? Irakban hiába „uralta” az ország nagy részét az amerikai hadsereg. Ahogy kivonultak, a terroristák vették a kezükbe az irányítást, dacára annak, hogy az amerikaik egy jólfelszerelt iraki hadsereget hagytak ott, a konszolidáció biztosítására.

Ám az ISIS alig pár hét elteltével legyőzte őket, megszerezve a modern amerikai fegyverek jó részét. A másik fontos szempont az olaj. A terrorállamnak ez az egyik legnagyobb bevételi forrása. Egyes becslések szerint évi 800 milló haszna van ebből, amit abba fektetthet be, amibe csak akarja. Természetesen főleg fegyverekre és más terrorista szervezetek támogatására fordítja. Az volna ez egyik legfőbb feladat, hogy ettől a lehetőségtől elvágják az iszlámista államot. Ha nincsen anyagi háttér jelentősen meggyengűlne az erejük.

Csakhogy a pénznek nincs szaga. Törökország mint a legfőbb „orgazda” jelentős anyagi haszonra tesz szert ebből. Formálisan nem mondhat nemet a NATO-nak, de igyekszik nem lemondani erről a hasznáról.

A másik ok a vallási és ideológiai ellentét. Az iraki siíta kormányzattal szemben szinte valamennyi szunita nagyhatalom nemtetszését nyilvánítaná ki. Az Iszlám Állam megszállása alatt élő szuniták, pont annyira utálják őket mint a terroristákat. Az Assad-rezsim priorításai közt első helyen áll az ellenzék, és nem az IS befolyásának a csökkentése. Őket csak kordában szeretnék tartani. Egy ilyen koalíció nem jöhetne létre mert sem az oroszok sem pedig az irak-iráni tengely nem fogadná el.

A török vezetés is hasonlóan gondolkozik. De ettől még nincs összhang közte és az IFSA (az ellenzék hadserege) közt. Egy olyan állam létrehozásán „bábáskodna” amely elfogadná őt szövetségesnek valamint az an Nuszrát. Ez még az IS vezetőségének is talán tetszene. Egy saria alapú államot képzelnének el Irakban és Szíriában. Viszont nem szeretné ha az észak-iraki kurdok jobban megerősödnének és a Sziriában élő kurdok ezen fellelkesülve, szintén autonómia követeléssel állnának elő.

Törökország lakosságának 16-20 százaléka kurd nemzetiségű. Amerikának az egyik legjobb szövetségese az IS ellen. Ám a törökök nem szívesen látnának egy kurd államot közvetlen szomszédságukban.

Török katonák Szíria határán, közel Kobani városához. Fotó: Associated Press.

A legjobb megoldásnak egy többnemzetiségű ENSZ rendfenntartó erő lenne. Ám ez visszavezetne oda, hogy ismételten elszabadulna a gyűlölet és az öldöklés, ami megint csak amellett szól, miért marad mindenki a levegőben.

Annó a délszláv válságnál eredményes volt egy ilyen rendfenntartó erő alkalmazása (nem egészen van így mert a volt Jugoszlávia egyes részein mai napig nincs rend, ENSZ ide vagy oda). Amerika rájött arra a második iraki háború során, hogy nem egy, hanem sok ellenséggel kell szembeszállnia ugyanazon területen.

Az IS egy olyan területre fészkelte be magát, ahol a törzsi, vallási, és más ellentétek miatt, egy állandóan forrongó hangulat van. Mivel ő elég jól el tud „lavírozni” ebben a környezetben ezért elképzelhetetlen egyelőre a végleges rendezés. Egyik nagyhatalom sem fog „fejest ugrani” egy ilyen háborúba. Tartós csapatok állomásoztatása sem lenne jó megoldás. Mint a mágnes vonzaná a környékről a terroristákat és egyre több áldozatokat követelne (Lásd Irakot ahol még ma is messze nagyobb a terrorista tevékenység az öngyilkos vagy robbantátos merénylet mint másutt.)

A döntéshozók tudják, hogy az IS legyőzésével nem fog megszűnni a szélsőséges iszlámizmus. Kiszámíthatatlan, hogy a ma még egymással szemben álló miliciák, holnap nem-e fognak szövetségre lépni egymással. A nyugati világ legmegbízhatóbb szövetségesének a kurdok látszanak.

Egy esetleges kurd állam létrehozása, még a törökök nemtetszése mellett is a legkézenfekvőbb megoldásnak tűnik. A török sok milló dollár hasznot vesztenének. Legújabb értesülések szerint az Erdogan család és hozzá közelálló körök, fegyverekkel, municióval és más felszerelésekkel támogatják a terroristákat.

Az orosz védelmi miniszterhelyettes a napokban tartott sajtóértekezleten tette ezt közzé. Miután Erdogan azzal fenyegette meg Oroszországot, hogy adott esetben a légtere közelében tevékenykedő orosz vadászbombázókat ugyanúgy megsemmísitené, mint ahogy azt korábban tette. Ám ha létre is jönne egy ilyen állam, a nyugat tartós segítségére lenne szüksége úgy pénzügyileg, mint gazdaságilag. Márpedig ennyiféle érdeket ami jelen pillanatban itt uralkodik lehetetlenség támogatni, mégpedig úgy, hogy az eredmények nem kiszámíthatóak.

Avi ben Giora